„Erzsébet-sziget” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor: | 1. sor: | ||
{{Sziget infobox}} |
{{Sziget infobox}} |
||
⚫ | |||
A [[Komárom (Szlovákia)|komáromi]] '''Erzsébet-sziget''' ([[szlovák nyelv|szlovákul]] ''Alžbetínsky ostrov'') a [[Duna]] egyik orsó alakú [[sziget]]e, mely a [[folyó]] északi partjának közelében húzódik a város csaknem teljes hosszában. Hossza mintegy 2,5 km, szélessége 350 m. A [[Komárom (Magyarország)|Dél-Komáromba]] vezető [[Erzsébet híd (Komárom)|Erzsébet-híd]] a sziget keleti végénél épült fel [[1892]]-ben, a várossal az [[1968]]-ban felépült felnyitható híd köti össze. A 20. század elején nyugati végénél széles földsáv feltöltésével a szárazföldhöz kapcsolták, így a szigetet északról határoló Duna-ág (melyet a komáromiak ''Kis-Duná''nak neveznek) öböllé vált. Nevét – a hídhoz hasonlóan – [[Wittelsbach Erzsébet magyar királyné|Erzsébet királyné]] tiszteletére kapta, aki [[Bécs]]ből [[Pest (történelmi település)|Pest]]re hajózva itt lépett először magyar földre. Korábban ''Várkormányzói-sziget''nek, ''Komáromi-sziget''nek, a [[szocializmus]] ideje alatt ''Vörös flottila-sziget''nek (''ostrov Červenej flotily'') nevezték. |
A [[Komárom (Szlovákia)|komáromi]] '''Erzsébet-sziget''' ([[szlovák nyelv|szlovákul]] ''Alžbetínsky ostrov'') a [[Duna]] egyik orsó alakú [[sziget]]e, mely a [[folyó]] északi partjának közelében húzódik a város csaknem teljes hosszában. Hossza mintegy 2,5 km, szélessége 350 m. A [[Komárom (Magyarország)|Dél-Komáromba]] vezető [[Erzsébet híd (Komárom)|Erzsébet-híd]] a sziget keleti végénél épült fel [[1892]]-ben, a várossal az [[1968]]-ban felépült felnyitható híd köti össze. A 20. század elején nyugati végénél széles földsáv feltöltésével a szárazföldhöz kapcsolták, így a szigetet északról határoló Duna-ág (melyet a komáromiak ''Kis-Duná''nak neveznek) öböllé vált. Nevét – a hídhoz hasonlóan – [[Wittelsbach Erzsébet magyar királyné|Erzsébet királyné]] tiszteletére kapta, aki [[Bécs]]ből [[Pest (történelmi település)|Pest]]re hajózva itt lépett először magyar földre. Korábban ''Várkormányzói-sziget''nek, ''Komáromi-sziget''nek, a [[szocializmus]] ideje alatt ''Vörös flottila-sziget''nek (''ostrov Červenej flotily'') nevezték. |
||
== Története == |
== Története == |
||
⚫ | |||
A szigetet Komárom polgárai már a középkor óta gyümölcstermesztés céljára hasznosították. A [[16. század]]ban még két szigetből állt (Kis- és Nagy-sziget), melyeket egy ér választott el egymástól. 1526 után az osztrák várkapitányok kezére került, akik a várbirtok részeként kezelték és a kertek használatáért bért szedtek. A törökökkel vívott harcok éveiben többször is elpusztultak az itteni kertek, [[1623]]-ban pedig ''Johann Dietrich Reiffenberg'' várkapitány az egész szigetet magának foglalta le és sokáig legelőként a helyőrségi lovak táplálását szolgálta. |
A szigetet Komárom polgárai már a középkor óta gyümölcstermesztés céljára hasznosították. A [[16. század]]ban még két szigetből állt (Kis- és Nagy-sziget), melyeket egy ér választott el egymástól. 1526 után az osztrák várkapitányok kezére került, akik a várbirtok részeként kezelték és a kertek használatáért bért szedtek. A törökökkel vívott harcok éveiben többször is elpusztultak az itteni kertek, [[1623]]-ban pedig ''Johann Dietrich Reiffenberg'' várkapitány az egész szigetet magának foglalta le és sokáig legelőként a helyőrségi lovak táplálását szolgálta. |
||
[[1745]] után a város jogainak helyreállításával a sziget is visszakerült Komárom tulajdonába. Egy darabig még legelőként hasznosították, de hamarosan ismét a város gyümölcskertjévé vált. Az [[1780-as évek]]tól a korábbi kompjáratok helyett hajóhíd kötötte össze a várossal, Újszőny irányába pedig repülőhíd biztosított összeköttetést. Ezután a városiak kedvelt kirándulóhelye lett, több csárda és hajómalom is létesült. [[1797]]-ben [[Csokonai Vitéz Mihály]] is járt itt Vajda Juliannával, a sziget szépsége ihlette ''A Duna nimfája'' c. versét. |
[[1745]] után a város jogainak helyreállításával a sziget is visszakerült Komárom tulajdonába. Egy darabig még legelőként hasznosították, de hamarosan ismét a város gyümölcskertjévé vált. Az [[1780-as évek]]tól a korábbi kompjáratok helyett hajóhíd kötötte össze a várossal, Újszőny irányába pedig repülőhíd biztosított összeköttetést. Ezután a városiak kedvelt kirándulóhelye lett, több csárda és hajómalom is létesült. [[1797]]-ben [[Csokonai Vitéz Mihály]] is járt itt Vajda Juliannával, a sziget szépsége ihlette ''A Duna nimfája'' c. versét. |
||
12. sor: | 10. sor: | ||
[[1838]]-ban a repülőhíd helyett 337 m hosszú hajóhidat alakítottak ki Újszőny felé, melyet telente szétszedtek és a Kis-Dunába vontattak. Kis csavargőzös is közlekedett a Duna két partja közt egészen [[1892]]-ig, az állandó vashíd megépültéig. A 19. század végéig a sziget nyugati végénél kialakult homokzátonyon aranymosás is folyt. |
[[1838]]-ban a repülőhíd helyett 337 m hosszú hajóhidat alakítottak ki Újszőny felé, melyet telente szétszedtek és a Kis-Dunába vontattak. Kis csavargőzös is közlekedett a Duna két partja közt egészen [[1892]]-ig, az állandó vashíd megépültéig. A 19. század végéig a sziget nyugati végénél kialakult homokzátonyon aranymosás is folyt. |
||
A sziget alsó részén [[1897]]-ben bérelte ki a ''Magyar Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság'', mely ide telepítette át [[győr]]i hajójavító műhelyét. A 20. század elején az üzem jelentős bővítésen ment át és [[1947]]-ig (az új hajógyár megalapításáig a Kis-Duna északi partján) itt üzemelt. [[1902]]-ben a sziget felső részén felépült a városi vízmű, melynek építésével egy időben a szigetet széles földsávval kötötték össze a parttal. |
A sziget alsó részén [[1897]]-ben bérelte ki a ''Magyar Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság'', mely ide telepítette át [[győr]]i hajójavító műhelyét. A 20. század elején az üzem jelentős bővítésen ment át és [[1947]]-ig (az új hajógyár megalapításáig a Kis-Duna északi partján) itt üzemelt. [[1902]]-ben a sziget felső részén felépült a városi vízmű, melynek építésével egy időben a szigetet széles földsávval kötötték össze a parttal. |
||
⚫ | |||
[[1919]]. [[április 30.|április 30-án]] és [[május 1.|május 1-jén]] véres események színhelye volt a sziget. Innen indították a felfegyverzett munkások sikertelen támadásukat a Komáromot megszálló antant-haderő ellen, melynek célja a [[Tanácsköztársaság]] részéről Komárom visszafoglalása volt. A sikertelen akció után ide vonultak vissza, az életben maradottakat az antant légiósai lemészárolták ''(részletesen lásd: [[Komárom története]])''. |
[[1919]]. [[április 30.|április 30-án]] és [[május 1.|május 1-jén]] véres események színhelye volt a sziget. Innen indították a felfegyverzett munkások sikertelen támadásukat a Komáromot megszálló antant-haderő ellen, melynek célja a [[Tanácsköztársaság]] részéről Komárom visszafoglalása volt. A sikertelen akció után ide vonultak vissza, az életben maradottakat az antant légiósai lemészárolták ''(részletesen lásd: [[Komárom története]])''. |
||
20. sor: | 16. sor: | ||
== Nevezetességek == |
== Nevezetességek == |
||
⚫ | |||
* A sziget déli végén, a régi hajógyár udvarán állt [[1936]] decemberéig a város egyik nevezetessége, a ''komáromi nagy fa'', mely egy 40 m magas, 786 cm vastag nyárfa volt, melyet kivágásakor 350 évesre becsültek. [[Komárom vármegye]] nemessége e fa alatt tartotta gyűléseit, [[1790]]-ben itt égették el [[II. József magyar király|II. József]] földmérési rendeletét. 1829 után egy ideig alatta tartották előadásaikat a nyaranta Komáromban fellépő színtársulatok. |
* A sziget déli végén, a régi hajógyár udvarán állt [[1936]] decemberéig a város egyik nevezetessége, a ''komáromi nagy fa'', mely egy 40 m magas, 786 cm vastag nyárfa volt, melyet kivágásakor 350 évesre becsültek. [[Komárom vármegye]] nemessége e fa alatt tartotta gyűléseit, [[1790]]-ben itt égették el [[II. József magyar király|II. József]] földmérési rendeletét. 1829 után egy ideig alatta tartották előadásaikat a nyaranta Komáromban fellépő színtársulatok. |
||
28. sor: | 23. sor: | ||
* A sziget derekán található a ''Jókai-kert'', mely még 1820-ban került a Jókai-család birtokába, a [[Jókai Mór|nagy író]] diákkorában sok időt töltött itt, részben a sziget adott ihletet ''Az aranyember'' című regényéhez. Az udvarán egy kis faházikó állt, itt írta Jókai komáromi joggyakornokoskodása alatt a ''Hétköznapok'' című művét. |
* A sziget derekán található a ''Jókai-kert'', mely még 1820-ban került a Jókai-család birtokába, a [[Jókai Mór|nagy író]] diákkorában sok időt töltött itt, részben a sziget adott ihletet ''Az aranyember'' című regényéhez. Az udvarán egy kis faházikó állt, itt írta Jókai komáromi joggyakornokoskodása alatt a ''Hétköznapok'' című művét. |
||
* A sziget nyugati végénél a vízmű mellett fennmaradt egy [[1930-as évek]]ből származó csehszlovák vasbeton határerőd. |
* A sziget nyugati végénél a vízmű mellett fennmaradt egy [[1930-as évek]]ből származó csehszlovák vasbeton határerőd. |
||
== Képtár == |
|||
{{Galéria |
|||
⚫ | |||
⚫ | |||
⚫ | |||
⚫ | |||
}} |
|||
== Források == |
== Források == |
A lap 2018. október 24., 16:10-kori változata
Erzsébet-sziget | |
Ország | Szlovákia |
Népesség | |
Teljes népesség | ismeretlen |
Hosszúság | 2,5 km |
Szélesség | 0,55 km |
Tengerszint feletti magasság | 109 m |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 45′ 22″, k. h. 18° 06′ 35″Koordináták: é. sz. 47° 45′ 22″, k. h. 18° 06′ 35″ | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Erzsébet-sziget témájú médiaállományokat. |
A komáromi Erzsébet-sziget (szlovákul Alžbetínsky ostrov) a Duna egyik orsó alakú szigete, mely a folyó északi partjának közelében húzódik a város csaknem teljes hosszában. Hossza mintegy 2,5 km, szélessége 350 m. A Dél-Komáromba vezető Erzsébet-híd a sziget keleti végénél épült fel 1892-ben, a várossal az 1968-ban felépült felnyitható híd köti össze. A 20. század elején nyugati végénél széles földsáv feltöltésével a szárazföldhöz kapcsolták, így a szigetet északról határoló Duna-ág (melyet a komáromiak Kis-Dunának neveznek) öböllé vált. Nevét – a hídhoz hasonlóan – Erzsébet királyné tiszteletére kapta, aki Bécsből Pestre hajózva itt lépett először magyar földre. Korábban Várkormányzói-szigetnek, Komáromi-szigetnek, a szocializmus ideje alatt Vörös flottila-szigetnek (ostrov Červenej flotily) nevezték.
Története
A szigetet Komárom polgárai már a középkor óta gyümölcstermesztés céljára hasznosították. A 16. században még két szigetből állt (Kis- és Nagy-sziget), melyeket egy ér választott el egymástól. 1526 után az osztrák várkapitányok kezére került, akik a várbirtok részeként kezelték és a kertek használatáért bért szedtek. A törökökkel vívott harcok éveiben többször is elpusztultak az itteni kertek, 1623-ban pedig Johann Dietrich Reiffenberg várkapitány az egész szigetet magának foglalta le és sokáig legelőként a helyőrségi lovak táplálását szolgálta. 1745 után a város jogainak helyreállításával a sziget is visszakerült Komárom tulajdonába. Egy darabig még legelőként hasznosították, de hamarosan ismét a város gyümölcskertjévé vált. Az 1780-as évektól a korábbi kompjáratok helyett hajóhíd kötötte össze a várossal, Újszőny irányába pedig repülőhíd biztosított összeköttetést. Ezután a városiak kedvelt kirándulóhelye lett, több csárda és hajómalom is létesült. 1797-ben Csokonai Vitéz Mihály is járt itt Vajda Juliannával, a sziget szépsége ihlette A Duna nimfája c. versét. 1819-ben a városi tanács 700 négyszögöles kerthelyekre parcellázta a szigetet és az így kialakított 213 parcellát 1820 januárjában árverésen értékesítette a város polgárai között. Ekkor alakult ki a sziget mai utcahálózata is – a sziget hosszában középutat (Platánfa sor) alakítottak ki két keresztúttal. 1838-ban a repülőhíd helyett 337 m hosszú hajóhidat alakítottak ki Újszőny felé, melyet telente szétszedtek és a Kis-Dunába vontattak. Kis csavargőzös is közlekedett a Duna két partja közt egészen 1892-ig, az állandó vashíd megépültéig. A 19. század végéig a sziget nyugati végénél kialakult homokzátonyon aranymosás is folyt. A sziget alsó részén 1897-ben bérelte ki a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság, mely ide telepítette át győri hajójavító műhelyét. A 20. század elején az üzem jelentős bővítésen ment át és 1947-ig (az új hajógyár megalapításáig a Kis-Duna északi partján) itt üzemelt. 1902-ben a sziget felső részén felépült a városi vízmű, melynek építésével egy időben a szigetet széles földsávval kötötték össze a parttal.
1919. április 30-án és május 1-jén véres események színhelye volt a sziget. Innen indították a felfegyverzett munkások sikertelen támadásukat a Komáromot megszálló antant-haderő ellen, melynek célja a Tanácsköztársaság részéről Komárom visszafoglalása volt. A sikertelen akció után ide vonultak vissza, az életben maradottakat az antant légiósai lemészárolták (részletesen lásd: Komárom története).
A két világháború között már több lakóház is épült a szigeten, 1945 után pedig a határátkelőhely környékén folytak jelentősebb építkezések. 1968, a csapóhíd felépülése előtt egy ideig Magyarország felől csak a szigeten végighaladva lehetett a belvárosba jutni jókora kerülővel. 1981-ben itt alakították ki a városi műjégpályát. 1982-ben épült fel a kibővített határátkelő és vámhivatal, amelyet a Schengeni egyezmény életbe lépésekor bezártak. A sziget nagy részét továbbra is a komáromiak kertjei foglalják el. A Kis-Dunán, a hajógyárral szemben jachtklub működik.
Nevezetességek
- A sziget déli végén, a régi hajógyár udvarán állt 1936 decemberéig a város egyik nevezetessége, a komáromi nagy fa, mely egy 40 m magas, 786 cm vastag nyárfa volt, melyet kivágásakor 350 évesre becsültek. Komárom vármegye nemessége e fa alatt tartotta gyűléseit, 1790-ben itt égették el II. József földmérési rendeletét. 1829 után egy ideig alatta tartották előadásaikat a nyaranta Komáromban fellépő színtársulatok.
- A határátkelőhellyel szemben állt az 1990-es években történt lebontásáig a Pokol vendéglő, mely a 20. század eleje óta a város egyik ismert szórakozóhelye volt, Móricz Zsigmond is megfordult itt komáromi látogatásakor. Előtte állt a Nepomuki Szent János-kápolna, melyet 1815-ben emeltettek a Sárkány testvérek és a csapóhíd megépülésekor, 1968-ban bontották le.
- A szigeten végighúzódó Platánfa sor nevezetessége az egyre foghíjasabb régi platán- és nyárfasor. 2008-ban 67 fa élvezett állami védettséget.
- A Platánfa sor 16. szám alatt található az egykori Beöthy-villa, melynek udvarában 1913-ban állították a Jókai-filagóriát a nagy író mellszobrával (ez utóbbi az 1919-es harcok során megsemmisült). Beöthy Zsigmondnál számos híres író és tudós megfordult (Gárdonyi Géza, Mikszáth Kálmán, Molnár Ferenc, Szinnyei József).
- A sziget derekán található a Jókai-kert, mely még 1820-ban került a Jókai-család birtokába, a nagy író diákkorában sok időt töltött itt, részben a sziget adott ihletet Az aranyember című regényéhez. Az udvarán egy kis faházikó állt, itt írta Jókai komáromi joggyakornokoskodása alatt a Hétköznapok című művét.
- A sziget nyugati végénél a vízmű mellett fennmaradt egy 1930-as évekből származó csehszlovák vasbeton határerőd.
Képtár
-
Az Erzsébet-sziget platánfasora
-
Az Erzsébet-sziget a Duna déli partjáról nézve
-
A volt határátkelőhely az Erzsébet-szigeten
-
A Kis-Duna-ág a csapóhídról, jobboldalt az Erzsébet-sziget keleti vége
Források
- Komárom gyümölcsöskertje
- Mácza Mihály: Komárom – Történelmi séták a városban, Madách, 1992, 59-62. p.
- Szénássy Zoltán: Rév-Komárom, KT kiadó, 1998, 262-269. p.