„Kapu utcai kapu” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
+
1. sor: 1. sor:
{{Építmény infobox
{{Építmény infobox
| név = Kapu utcai kapu
| kép = BVModel PortPortica2.jpg
| kép = BVModel PortPortica2.jpg
| képaláírás = A kapu a 17. századi Brassó makettjén
| képaláírás = A kapu a 17. századi Brassó makettjén
| hely = [[Brassó]]
| hely = [[Brassó]] {{zászló|Románia}}
| építés éve = [[14. század]]
| építés éve = [[14. század]]
| rekonstrukciók évei = [[1524]], [[1725]]
| rekonstrukciók évei = [[1524]], [[1725]]
10. sor: 9. sor:
| pozíciós térkép = Brassó belváros
| pozíciós térkép = Brassó belváros
}}
}}
A [[Brassó|brassói]] '''Kapu utcai kapu''' ({{ny-ro|Poarta Principală}}, {{ny-de|Purzenthor}}) a [[Kapu utca]] északkeleti végén helyezkedett el; a középkori [[Brassó várfalai és bástyái|városerőd]] egyik legelsőként épített és egyik legnagyobb városkapuja volt. A 14. század második felében építették, a legelső várfalakkal együtt, és 1857-ben bontották le.
A [[Brassó|brassói]] '''Kapu utcai kapu''' ({{ny-ro|Poarta Principală}}, {{ny-de|Purzenthor}}) a [[Kapu utca]] északkeleti végén helyezkedett el; a középkori [[Brassó várfalai és bástyái|városerőd]] egyik legelsőként épített és egyik legnagyobb városkapuja volt. A 14. század második felében építették, a legelső várfalakkal együtt; a 16–17 századok folyamán bevehetetlen erődítmény-komplexummá nőtte ki magát. Utoljára 1734-ben töltött be védelmi szerepet, majd miután egy földrengésben megrongálódott, 1857-ben lebontották.


==Elnevezése==
==Elnevezése==
Kezdetben egyszerűen Főkapunak nevezték (románul ''Poarta Principală'').<ref name=pav>{{cite book |last=Pavalache |first=Dan |title=Cronică ilustrată de Brașov |year=2015 |page=163 |publisher=Haco International |location=Vidombák |isbn=9789737706355 |language=román}}</ref> A hozzá tartozó Üstkészítők utcája idővel felvette a ''Kapu utca'' (''Purzengasse'') nevet, így meghonosodott a ''Kapu utcai kapu'' elnevezés. Német neve ''Purzenthor'', ez a latin ''porta'' (kapu) [[Erdélyi szász nyelv|szász]] ''Purzen'' elferdítéséből és a német ''thor'' (kapu) szavakból tevődik össze.<ref>{{cite news |first=Gernot |last=Nussbächer |title=Die Zwei Purzen |url=http://forumkronstadt.ro/karpatenrundschau-artikel/artikel/die-zwei-purzen/ |publisher=Karpatenrundschau |date=20101202 |accessdate=20170131 }}</ref>
Kezdetben egyszerűen ''főkapunak'' nevezték.{{refhely|Pavalache|163. o.|azonos=P163}} A hozzá tartozó utca idővel felvette a ''Kapu utca'' (''Platea Porticae'', 1522; ''Portzengasse'', 1525) nevet, így meghonosodott a ''Kapu utcai kapu'' elnevezés. Német neve ''Purzentor'', ez a latin ''porta'' (kapu) [[Erdélyi szász nyelv|szász]] ''Purzen'' elferdítéséből és a német ''tor'' (kapu; régiesen ''thor'') szavakból tevődik össze. A kapu adta a nevét a középkori város egyik fertályának is (''Quartale Portica'').{{refhely|Nussbächer|123–128. o.|azonos=N123}}


''Porta Moldavica'' (Moldvai kapu) néven is említik, mivel egy 1602-es rendelet (''Acta et Decreta Centrum Virorum'') értelmében a [[moldva]]i kereskedők csak ezen a kapun léphettek be a városba, és ezen keresztül hagyhatták el azt.<ref>{{cite book |last=Jekelius |first=Erich |authorlink=Erich Jekelius |title=Das Burzenland III/1 |year=1928 |publisher=Verlag Burzenlander Sachsischen Museum |location=Brassó |language=német}}</ref> Orbán Balázs ''Nagyutca-kapunak'' nevezi.<ref>{{cite book |author=Orbán Balázs |authorlink=Orbán Balázs (író) |title=[[A Székelyföld leírása]] |series=VI. Barczaság |chapter=XVIII. Brassó belvárosa: Brassó överőde |year=1868 |publisher=Ráth Mór |location=Pest}}</ref>
''Porta Moldavica'' (Moldvai kapu) néven is említik, mivel egy 1602-es rendelet (''Acta et Decreta Centrum Virorum'') értelmében a [[moldva]]i kereskedők csak ezen a kapun léphettek be a városba, és ezen keresztül hagyhatták el azt.{{refhely|Pavalache|208. o.}} Orbán Balázs ''Nagyutca-kapunak'' nevezi.<ref>{{cite book |author=Orbán Balázs |authorlink=Orbán Balázs (író) |title=[[A Székelyföld leírása]] |series=VI. Barczaság |chapter=XVIII. Brassó belvárosa: Brassó överőde |year=1868 |publisher=Ráth Mór |location=Pest}}</ref>


==Története==
==Története==
A 14. század első felében a [[Brassó történelmi központja|Brassó központját]] sáncok, cölöpfalak, és tornyok védték. A kőből épült várfalak első vonalát valószínűleg a 14. század második felében, [[I. Lajos magyar király|Nagy Lajos]] uralkodása idején kezdték építeni. Az északkeleti várfalba két kapu épült, a Kapu utcai kapu és a [[Kolostor utcai kapu]], melyek ekkor még egyszerű, erődítés nélküli bejáratok voltak, felettük őrtoronnyal. 1395-ben [[Zsigmond magyar király]] javasolta a várfalak megerősítését a török fenyegetettség és a tűzfegyverek fejlődése miatt. Később egy második várfalat is emeltek, a kapu pedig idővel egy bástyával, toronnyal ellátott valóságos erődítmény-komplexummá vált.{{refhely|azonos=N123}}{{refhely|Pavalache|65–66. o.}}
Brassó erődítmény-rendszerét a 14. század második felében, [[I. Lajos magyar király|Nagy Lajos]] uralkodása idején kezdték építeni; az első védművek sáncokból, cölöpfalakból, és tornyokból álltak. Ekkor épül meg az első két északkeleti kapu, a Kapu utcai kapu és a [[Kolostor utcai kapu]].<ref>{{cite book |last=Nussbächer |first=Gernot |title=Caietele Corona |series=1 |year=2002 |publisher=Aldus |location=Brassó |isbn=9789739314787}}</ref> 1395-től [[Zsigmond magyar király]] felhívására erős, kőből épült várfalakat emeltek, melyek a 15. század első felében készültek el.<ref>{{cite book |last=Nistor |first=Minerva |title=Brașovul in izvoare cartografice și iconografice |year=1976 |publisher=Cumidava |location=Brassó}}</ref> Az 1519-es tűzvész elpusztította a kaput és a Kapu utca nagy részét; ezeket 1522–1524 között építették újjá. 1535-ben felépítették a kapu tornyát, melyre 1537-ben [[Óra (eszköz)|órát]] helyeztek; ez volt a harmadik toronyóra Brassóban, a [[Fekete templom]] és a [[Régi brassói városháza|Városháza]] órái után. Az óra számlapjának freskóit [[Gregorius (festő)|Gregorius]] készítette.<ref name=pav/>


1519 májusában egy tűzvész megrongálta a kaput és a környező utcák ([[Kapu utca]], [[Szent János utca (Brassó)|Szent János utca]], [[Michael Weiss utca|Apáca utca]]) egy részét. A kapubástyát 1522–1524 között építették újjá, 1535-ben pedig felépítették az új kaputornyot.{{refhely|azonos=N123}} A toronyra 1537-ben [[Óra (eszköz)|órát]] helyeztek; ez volt a harmadik toronyóra Brassóban, a [[Fekete templom]] és a [[Régi brassói városháza|Városháza]] órái után. Az óra számlapjának freskóit [[Gregorius (festő)|Gregorius]] készítette.{{refhely|azonos=P163}}
1613-ban megerősítették a bástyákat, [[Báthory Gábor erdélyi fejedelem|Báthory Gábor]] esetleges ostromától tartva. 1651-ben újjáépítették a tornyot. Ugyanebben az időszakban egy keskenyebb védőfalat is emeltek, mely közrezárta a ''Csizmadia-[[zwinger]]t''.


1613-ban megerősítették a város védműveit, [[Báthory Gábor erdélyi fejedelem|Báthory Gábor]] esetleges ostromától tartva. A kaput 1613 májusa és augusztusa között lezárták a forgalom elől, amíg új sáncot és felvonóhidat készítettek. 1640 körül a Kapu utcai kapu és a Kolostor utcai kapu közé egy harmadik védőfalat is emeltek (korábban itt tövises növényekkel befutott védősánc volt), melyet az [[Ötvösök bástyája]] védett. 1650–1651 között újjáépítették a kaputornyot. Az arannyal befuttatott toronygombban egy okmányt is elrejtettek, mely tartalmazta a városi méltóságok neveit, továbbá a [[Törcsvári uradalom]] megszerzésének okiratát.{{refhely|azonos=N123}}
⚫
Az 1650-es, 1689-es, 1718-as földrengések és tűzvészek megrongálták a kaput. 1724–1725 között ismét újjáépítették a kapubástyát és az erődítményeket, azonban az 1802. október 6-i [[földrengés]] helyrehozhatatlanul megrongálta azokat. 1857-ben lebontották a kaput és hozzá tartozó falakat. A helyén később felépítették a Gyertyánfy- és a Bachmeyer-házakat, a [[Kertsch-villa|Kertsch-villát]] (ennek a helyén áll ma a ''Modarom'' épület), a Magyar Ipariskolát (jelenleg a [[Căile Ferate Române|CFR]] regionális igazgatósága), és a Magyar Kereskedelmi Akadémiát (jelenleg a [[Transilvania Egyetem]] szárnya).

Az [[Brassói tűzvész|1689-es tűzvész]] megrongálta a kaput. 1718-ban leégett a kaputorony, és bár 1724–1725 között újjáépítették, 1728-ban ismét leégett. A kapu utoljára 1734-ben töltött be védelmi szerepet, mikor egy török betöréstől tartva megerősítették a védműveket. Ezután azonban elhanyagolták, és az 1802. október 6-i [[földrengés]] helyrehozhatatlanul megrongálta, így 1857-ben lebontották a kaput és hozzá tartozó falakat. A kaputorony gombját először a [[Johannes Honterus líceum]]ban állították ki, majd a [[szászveresmarti erődtemplom]] tornyán helyezték el.{{refhely|azonos=N123}}

⚫
A kapu lebontásával a Kapu utca tovább terjeszkedett észak felé; itt építették fel az új városházát, a Gyertyánfy- és a Bachmeyer-házakat, a [[Kertsch-villa|Kertsch-villát]] (ennek a helyén áll ma a ''Modarom'' épület), a Magyar Ipariskolát (jelenleg a [[Căile Ferate Române|CFR]] regionális igazgatósága), és a Magyar Kereskedelmi Akadémiát (jelenleg a [[Transilvania Egyetem]] „N” szárnya).{{refhely|Aldea|70. o.|azonos=A70}}


==Leírása==
==Leírása==
A kapu voltaképpen egy száz méter hosszú, bevehetetlen erődítmény-komplexum volt. A városon kívülről a külső bástyába egy [[felvonóhíd]]on lehetett bejutni (ez a jelenlegi Modarom épület helyén volt), mely a várfal körüli vizesárok fölött vezetett át. A patkó alakú külső bástya udvarából a középső kapun keresztül lehetett továbbhaladni. A középső kapu megközelítőleg a jelenlegi CFR-épület helyén állt, fölötte volt az őrszoba és a fegyverraktár. Innen egy hosszú, fedett folyosó vezetett a belső kapuig, mely körülbelül a Kapu utca és a Barátok utcája (ma ''Str. Mihail Sadoveanu'') kereszteződésénél állt.<ref>{{cite book |last=Roth |first=Harald |authorlink=Harald Roth |title=Kronstadt in Siebenbürgen |subtitle=Eine kleine Stadtgeschichte |year=2010 |publisher=Böhlau Verlag |location=Köln |language=német |isbn=9783412206024}}</ref> A kapubástya mellett a várfal két méter széles és hat méter magas volt.
A kapu voltaképpen egy száz méter hosszú, bevehetetlen erődítmény-komplexum volt. Egy átjáró volt a szekerek, kettő a gyalogosok számára. A városon kívülről a külső bástya fő bejáratához egy [[felvonóhíd]]on (''pons czwg'') lehetett eljutni, mely a várfal körüli vizesárok fölött vezetett át; a bejáratot a felvonóhídon kívül egy síneken mozgó, kétszárnyú vasalt tölgyfakapu is védte. A gyalogosok számára egy kisebb ajtó is volt, melyhez egy gyaloghídhoz tartozó mozgóhíd (''parvus pons fal'') vezetett. A Kapu utcai csatorna vizesárokba ömlő nyílását egy kettős vasrács (''schossdor'') védte, hogy az ellenség ezen az úton se hatolhasson be a városba.{{refhely|Jekelius|82–83. o.|azonos=J82}}

A patkó alakú bástya (''Torbastei'') a jelenlegi Modarom épület helyén volt. Belsejében kétszintes faállványzat segítette a védőket, ahonnan elérhették a lőréseket és a forró folyadékok leöntésére alkalmas nyílásokat. A bástya udvarából a középső kapun keresztül lehetett továbbhaladni; ez megközelítőleg a jelenlegi CFR-épület helyén állt, fölötte volt az őrszoba és a fegyverraktár. Innen egy hosszú, fedett, mindkét végén vasalt kapuszárnyakkal lezárható folyosó vezetett a kaputoronyig, mely körülbelül a Kapu utca és a Barátok utcája (ma ''Str. Mihail Sadoveanu'') kereszteződésénél, a 14. századi eredeti kapu helyén állt. Az említett kapuszárnyakon kívül az útvonalat csapóráccsal (''valva fal'') is le lehetett zárni; a rácsok a végükön vasalt tölgyfagerendákból álltak, és függőleges járatokban mozogtak.{{refhely|azonos=N123}}{{refhely|azonos=J82}}

A kapubástya mellett a várfal két méter széles és hat méter magas volt.{{refhely|azonos=A70}} 1562-ben a fegyverraktárban 22 prágai ágyút, 50 mordályt, és 46 szakállas puskát számláltak (''22 Prager, 50 Hoken (Büschen) und 46 Handrör''); így ez volt a legerősebben védett városkapu.{{refhely|azonos=N123}}


==Jegyzetek==
==Jegyzetek==
31. sor: 38. sor:


==Források==
==Források==
*{{cite book |last=Nussbächer |first=Gernot |authorlink=Gernot Nussbächer |title=Aus Urkunden und Chroniken |year=1981 |publisher=Kriterion |location=Bukarest |language=német |isbn=9789732601440}}
*{{hely|Aldea}} {{cite book |last=Aldea |first=Vasile |title=Crâmpeie din Brașovul de ieri și azi |year=2016 |publisher=Haco International |location=Vidombák |language=román |isbn=9789737706416}}
*{{cite book |last=Aldea |first=Vasile |title=Crâmpeie din Brașovul de ieri și azi |pages=70 |year=2016 |publisher=Haco International |location=Vidombák |language=román |isbn=9789737706416}}
*{{hely|Jekelius}} {{cite book |last=Jekelius |first=Erich |authorlink=Erich Jekelius |title=Das Burzenland III/1 |year=1928 |publisher=Verlag Burzenlander Sachsischen Museum |location=Brassó |language=német}}
*{{hely|Pavalache}} {{cite book |last=Pavalache |first=Dan |title=Cronică ilustrată de Brașov |year=2015 |publisher=Haco International |location=Vidombák |isbn=9789737706355 |language=román}}
*{{cite news |url=http://www.monitorulexpres.ro/?mod=monitorulexpres&p=portile_istoriei&s_id=127392 |title=Cele șapte porți ale Brașovului |accessdate=20170131 |last=Onciu |first=Camelia |date=20130607 |publisher=Monitorul Expres}}
*{{hely|Nussbächer}} {{cite book |last=Nussbächer |first=Gernot |authorlink=Gernot Nussbächer |title=Aus Urkunden und Chronicken |series=13 |year=2013 |publisher=Aldus |isbn=9789737822710 |location=Brassó |language=német}}


{{Brassó erődítményei}}
{{Brassó erődítményei}}

A lap 2018. október 20., 20:40-kori változata

Kapu utcai kapu
A kapu a 17. századi Brassó makettjén
A kapu a 17. századi Brassó makettjén
OrszágRománia
TelepülésBrassó
HelyBrassó Románia
Építési adatok
Építés éve14. század
Rekonstrukciók évei1524, 1725
Bezárás1857
Lebontás éve1857
Típuskapu
Elhelyezkedése
Kapu utcai kapu (Brassó belváros)
Kapu utcai kapu
Kapu utcai kapu
Pozíció Brassó belváros térképén
é. sz. 45° 38′ 40″, k. h. 25° 35′ 42″Koordináták: é. sz. 45° 38′ 40″, k. h. 25° 35′ 42″
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Kapu utcai kapu témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A brassói Kapu utcai kapu (románul: Poarta Principală, németül: Purzenthor) a Kapu utca északkeleti végén helyezkedett el; a középkori városerőd egyik legelsőként épített és egyik legnagyobb városkapuja volt. A 14. század második felében építették, a legelső várfalakkal együtt; a 16–17 századok folyamán bevehetetlen erődítmény-komplexummá nőtte ki magát. Utoljára 1734-ben töltött be védelmi szerepet, majd miután egy földrengésben megrongálódott, 1857-ben lebontották.

Elnevezése

Kezdetben egyszerűen főkapunak nevezték.[1] A hozzá tartozó utca idővel felvette a Kapu utca (Platea Porticae, 1522; Portzengasse, 1525) nevet, így meghonosodott a Kapu utcai kapu elnevezés. Német neve Purzentor, ez a latin porta (kapu) szász Purzen elferdítéséből és a német tor (kapu; régiesen thor) szavakból tevődik össze. A kapu adta a nevét a középkori város egyik fertályának is (Quartale Portica).[2]

Porta Moldavica (Moldvai kapu) néven is említik, mivel egy 1602-es rendelet (Acta et Decreta Centrum Virorum) értelmében a moldvai kereskedők csak ezen a kapun léphettek be a városba, és ezen keresztül hagyhatták el azt.[3] Orbán Balázs Nagyutca-kapunak nevezi.[4]

Története

A 14. század első felében a Brassó központját sáncok, cölöpfalak, és tornyok védték. A kőből épült várfalak első vonalát valószínűleg a 14. század második felében, Nagy Lajos uralkodása idején kezdték építeni. Az északkeleti várfalba két kapu épült, a Kapu utcai kapu és a Kolostor utcai kapu, melyek ekkor még egyszerű, erődítés nélküli bejáratok voltak, felettük őrtoronnyal. 1395-ben Zsigmond magyar király javasolta a várfalak megerősítését a török fenyegetettség és a tűzfegyverek fejlődése miatt. Később egy második várfalat is emeltek, a kapu pedig idővel egy bástyával, toronnyal ellátott valóságos erődítmény-komplexummá vált.[2][5]

1519 májusában egy tűzvész megrongálta a kaput és a környező utcák (Kapu utca, Szent János utca, Apáca utca) egy részét. A kapubástyát 1522–1524 között építették újjá, 1535-ben pedig felépítették az új kaputornyot.[2] A toronyra 1537-ben órát helyeztek; ez volt a harmadik toronyóra Brassóban, a Fekete templom és a Városháza órái után. Az óra számlapjának freskóit Gregorius készítette.[1]

1613-ban megerősítették a város védműveit, Báthory Gábor esetleges ostromától tartva. A kaput 1613 májusa és augusztusa között lezárták a forgalom elől, amíg új sáncot és felvonóhidat készítettek. 1640 körül a Kapu utcai kapu és a Kolostor utcai kapu közé egy harmadik védőfalat is emeltek (korábban itt tövises növényekkel befutott védősánc volt), melyet az Ötvösök bástyája védett. 1650–1651 között újjáépítették a kaputornyot. Az arannyal befuttatott toronygombban egy okmányt is elrejtettek, mely tartalmazta a városi méltóságok neveit, továbbá a Törcsvári uradalom megszerzésének okiratát.[2]

Az 1689-es tűzvész megrongálta a kaput. 1718-ban leégett a kaputorony, és bár 1724–1725 között újjáépítették, 1728-ban ismét leégett. A kapu utoljára 1734-ben töltött be védelmi szerepet, mikor egy török betöréstől tartva megerősítették a védműveket. Ezután azonban elhanyagolták, és az 1802. október 6-i földrengés helyrehozhatatlanul megrongálta, így 1857-ben lebontották a kaput és hozzá tartozó falakat. A kaputorony gombját először a Johannes Honterus líceumban állították ki, majd a szászveresmarti erődtemplom tornyán helyezték el.[2]

A kapu lebontásával a Kapu utca tovább terjeszkedett észak felé; itt építették fel az új városházát, a Gyertyánfy- és a Bachmeyer-házakat, a Kertsch-villát (ennek a helyén áll ma a Modarom épület), a Magyar Ipariskolát (jelenleg a CFR regionális igazgatósága), és a Magyar Kereskedelmi Akadémiát (jelenleg a Transilvania Egyetem „N” szárnya).[6]

Leírása

A kapu voltaképpen egy száz méter hosszú, bevehetetlen erődítmény-komplexum volt. Egy átjáró volt a szekerek, kettő a gyalogosok számára. A városon kívülről a külső bástya fő bejáratához egy felvonóhídon (pons czwg) lehetett eljutni, mely a várfal körüli vizesárok fölött vezetett át; a bejáratot a felvonóhídon kívül egy síneken mozgó, kétszárnyú vasalt tölgyfakapu is védte. A gyalogosok számára egy kisebb ajtó is volt, melyhez egy gyaloghídhoz tartozó mozgóhíd (parvus pons fal) vezetett. A Kapu utcai csatorna vizesárokba ömlő nyílását egy kettős vasrács (schossdor) védte, hogy az ellenség ezen az úton se hatolhasson be a városba.[7]

A patkó alakú bástya (Torbastei) a jelenlegi Modarom épület helyén volt. Belsejében kétszintes faállványzat segítette a védőket, ahonnan elérhették a lőréseket és a forró folyadékok leöntésére alkalmas nyílásokat. A bástya udvarából a középső kapun keresztül lehetett továbbhaladni; ez megközelítőleg a jelenlegi CFR-épület helyén állt, fölötte volt az őrszoba és a fegyverraktár. Innen egy hosszú, fedett, mindkét végén vasalt kapuszárnyakkal lezárható folyosó vezetett a kaputoronyig, mely körülbelül a Kapu utca és a Barátok utcája (ma Str. Mihail Sadoveanu) kereszteződésénél, a 14. századi eredeti kapu helyén állt. Az említett kapuszárnyakon kívül az útvonalat csapóráccsal (valva fal) is le lehetett zárni; a rácsok a végükön vasalt tölgyfagerendákból álltak, és függőleges járatokban mozogtak.[2][7]

A kapubástya mellett a várfal két méter széles és hat méter magas volt.[6] 1562-ben a fegyverraktárban 22 prágai ágyút, 50 mordályt, és 46 szakállas puskát számláltak (22 Prager, 50 Hoken (Büschen) und 46 Handrör); így ez volt a legerősebben védett városkapu.[2]

Jegyzetek

  1. ↑ a b Pavalache 163. o.
  2. ↑ a b c d e f g Nussbächer 123–128. o.
  3. ↑ Pavalache 208. o.
  4. ↑ Orbán Balázs. XVIII. Brassó belvárosa: Brassó överőde, A Székelyföld leírása, VI. Barczaság. Pest: Ráth Mór (1868) 
  5. ↑ Pavalache 65–66. o.
  6. ↑ a b Aldea 70. o.
  7. ↑ a b Jekelius 82–83. o.

Források

  • ↑ Aldea: Aldea, Vasile. Crâmpeie din Brașovul de ieri și azi (román nyelven). Vidombák: Haco International (2016). ISBN 9789737706416 
  • ↑ Jekelius: Jekelius, Erich. Das Burzenland III/1 (német nyelven). Brassó: Verlag Burzenlander Sachsischen Museum (1928) 
  • ↑ Pavalache: Pavalache, Dan. Cronică ilustrată de Brașov (román nyelven). Vidombák: Haco International (2015). ISBN 9789737706355 
  • ↑ Nussbächer: Nussbächer, Gernot. Aus Urkunden und Chronicken, 13 (német nyelven). Brassó: Aldus (2013). ISBN 9789737822710 
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kapu_utcai_kapu&oldid=20535568”