„Szén-monoszulfid” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a hivatkozás áthelyezése az írásjel mögé, egyéb apróság AWB
Magyarítás
Címkék: Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés
3. sor: 3. sor:
| ImageSize = 120
| ImageSize = 120
| ImageAlt =
| ImageAlt =
| IUPACName = carbon monosulfide
| IUPACName = szén-monoszulfid
| PIN =
| PIN =
| OtherNames = szén(II)-szulfid
| OtherNames = szén(II)-szulfid

A lap 2018. október 20., 08:19-kori változata

Szén-monoszulfid
IUPAC-név szén-monoszulfid
Más nevek szén(II)-szulfid
Kémiai azonosítók
CAS-szám 2944-05-0
PubChem 108054
ChemSpider 97157
SMILES
[S+]#[C-]
InChI
1/CS/c1-2
InChIKey DXHPZXWIPWDXHJ-UHFFFAOYSA-N
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet CS
Moláris tömeg 44,08 g/mol
Megjelenés vöröses, kristályos por
Oldhatóság (vízben) oldhatatlan
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A szén-monoszulfid CS képletű kémiai vegyület, a szén egyik szulfidja. Ez a kétatomos molekula a szén-monoxidhoz hasonló. Szilárd és cseppfolyós halmazállapotban nem stabil, laboratóriumban gázként, valamint csillagközi anyagként is megfigyelték már.[1] Annyiban hasonlít még a szén-monoxidra, hogy a szén- és a kénatomok hármas kötéssel kapcsolódnak egymáshoz. A molekula valójában nem instabil, de hajlamos a polimerizációra. Ez a hajlam is tükrözi a C−S egyszeres kötés nagyobb stabilitását.

A (CS)n képletű polimereket már sikerült izolálni,[2] valamint a szén-monoszulfidot ligandumként is kimutatták egyes átmenetifém-komplexekben.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Carbon monosulfide című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

  1. Wilson, R. W.; Penzias, A. A.; Wannier, P. G.; Linke, R. A. (1976). „Isotopic abundances in interstellar carbon monosulfide” (pdf). Astrophysical Journal 204 (pt 2), L135–L137. o. DOI:10.1086/182072.  
  2. Chou, J.-H.; Rauchfuss, T. B. (1997). „Solvatothermal Routes to Poly(Carbon Monosulfide)s Using Kinetically Stabilized Precursors” (pdf). Journal of the American Chemical Society 119 (19), 4537–4538. o. DOI:10.1021/ja970042w.