Balassa Imre (író)

Balassa Imre, Schweiger (Szeged, 1886. november 25. – Nógrád, 1974. február 4.) író, újságíró, dramaturg, zenekritikus.

Életútja

1907-ben diplomázott az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémián, ahol rendezői és színészi oklevelet szerzett. Mint színésznövendék, az Akadémia nyilvános vizsgaelőadásainak több alkalommal volt a rendezője. Az Akadémia elvégzése után a Nemzeti Színházhoz került mint segédrendező és titkár. Rendezői ambícióit nem elégítették ki, mint színészt is mellőzték, ezért a Nemzeti Színháztól és a színészeitől megvált. Az első világháború alatt a mozgósítás első percétől kezdve a háború végéig hadiszolgálatot teljesített. Harminckét hónapig harctéri szolgálatban volt és egész sereg hadi kitüntetést szerzett. 1912 őszétől, amikor a Nemzeti Színháztól megvált, irodalommal és hírlapírással foglalkozott. Belső munkatársa volt a Pesti Naplónak, Az Újságnak, a Nemzeti Újságnak, hosszú ideig egyik szerkesztője a Pesti Hírlapnak. Hetilapoknak, revüknek is munkatársa volt. Ő alapította 1923-ban az első magyar művészeti napilapot, Esti Életet, majd az Uj Nemzedék belső munkatársa volt. Irodalmi és művészeti problémákkal foglalkozott. Mint kritikus, bírálataiban bőven, részletesen elemző módon foglalkozik a színész munkájával és a rendező produkciójával. Kritikai pályája 1912-ben kezdődött. Az első világháború előtti években az Élet c. szépirodalmi hetilapnak kritikusa és szerkesztőbizottsági tagja, színházi kritikusa a Kulturának. Kárpáti Auréllal és Halasi Andorral együtt írták a Kritika c. folyóiratot, amely kizárólag bírálattal foglalkozott, állandó munkatársa volt Bárdos Artúr színházi hetilapjának, a Színjátéknak és a Magyar Kultúrának, helyettes szerkesztője a Hadügyi Szemlének, majd a Külügy-Hadügynek. Az első világháború után Az Újság színházi kritikusa, majd a Nemzeti Újságban írta kritikáit a Nemzeti Színház premierjeiről és ugyanannak a lapnak színházi rovatvezetője volt. Az 1920-as években hétről-hétre írt erősen harcias szellemű színházi bírálatokat és polémikus színházi cikkeket a Képes Krónikába. Első könyve még színészkorában jelent meg, a címe: 'Színpadi problémák (Budapest, 1912.). 1939-ig publikált az Új Nemzedékben, majd 1946 és 1948 között A Reggel c. hetilap munkatársa volt. 1949 és 1967 között mint az Operaház sajtófőnöke és dramaturgja dolgozott, s 1952-től 1972-ig már idősen és betegen hangversenyeket ismertetett és mikrobarázdás hanglemezbemutatókat tartott. A második világháború után az egyik legnagyobb hatású zenei kommentátornak számított. Főtitkára volt a Magyar Írók Egyesületének, alelnöke a Lafontaine-társaságnak, valamint alelnöke és vezetőségi tagja a Pen Club kritikus-szekciójának. A Farkasréti temetőben nyugszik.

Fontosabb művei

• Színpadi problémák (Bp., 1912)
• Nagy Idők (regény, Bp., 1926)
• Krisztus (regény, Bp., 1928)
• Kossuth (regény, Bp., 1928)
• Mozart csodálatos élete (regény, Bp., 1933)
• Szacsvay Imre: Életem és emlékeim (sajtó alá rendezte és a bevezető életrajzot írta, Bp., 1940)
• Molière (regény, Bp., 1938)
• Földy János naplótöredékei Világostól Josephstadtig (kiad., Bp., 1939)
• Déryné (regény, Bp., 1941)
• Itt élned, halnok kell! (regény, Bp., 1942)
• Operák könyve (Gál György Sándorral, Bp., 1951)
• Operakalauz (Bp., 1956)
• Mozart regénye (Bp., 1964)
• Sándor Erzsi (Nagy Magyar Előadóművészek, Bp., 1968)
• Offenbach (regény, Bp., 1968)
• Nyolc évtized vándorútján (életrajz, posztumusz, Bp., 1974)

Források

• Balassa Imre - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)
• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.  
• Balassa Imre (Schweiger Imre) Nemzeti Örökség Intézete