„Erdélyi országgyűlés” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

Sorban

A lap 2018. szeptember 23., 21:41-kori változata

Erdélyi országgyűlésnek az Erdélyi Fejedelemség magyar, székely és szász nemzetének rendi gyűlését nevezzük 1541 és 1865 között.^[1] Az országgyűlés jogállását, szervezetét és működését első ízben az 1791. évi X. és XI. törvénycikkelyek foglalták rendszerbe.

Története

A középkori erdélyi tartományi gyűlés

Az erdélyi országgyűlés kialakulása

Az 1526-os mohácsi csatáig az erdélyi tartományi gyűlés szerepe és működése többnyire azonos a korabeli Horvát Királyság tartományi gyűléséével, a száborral.^[1] Később I. Ferdinánd és Szapolyai János kettős királysága idején a Magyar Királyság országgyűlésének, a horvát, illetve erdélyi tartományi gyűlésnek közjogi helyzete lényegében nem változott, bár az erdélyi kormányzati rendszer átalakulása már Szapolyai idejében megkezdődött. Erdélyben a korábbi történeti vélekedéssel szemben azonban a kialakuló intézményrendszer nem a középkori erdélyi vajda pozíciójából és a rábízott „tagból” fejlődött ki, Trócsányi Zsolt történész kutatásaiban bebizonyította^[2], hogy az Erdélyi Fejedelemség igazgatási rendszere királyi eredetű, ennek jó példája, hogy a fejedelmi kancellária sem az erdélyi vajda kancelláriájából, hanem Szapolyai királyi kancelláriájából alakult ki.^[3] Péter Katalin pedig 1987-es előadásában kijelentette, hogy „(…) az erdélyi fejedelemség nem az erdélyi tartományból jött létre, s az erdélyi fejedelmek nem a vajdák utódai. Ehelyett Szapolyai János királyságából lett az erdélyi állam, illetve fejedelemség.”^[3]

A török kiűzését követően

Összetétele

Az országgyűlésen részt vettek a fejedelmi tanács és a fejedelmi tábla tagjai, és egyéb fejedelmi főtisztviselők, a vármegyék, a székely és szász székek, illetve a meghívott városok küldöttei. Egyes főrangú személyeket illetve világi és egyházi tisztségviselőket a fejedelem névre szóló levéllel (regales) hívott meg az országgyűlésre, őket regalisták-nak hívták. A távolmaradókat és az országgyűlést idő előtt elhagyókat a fejedelem megbírságoltatta.

Maga a fejedelem ugyan ott volt az országgyűlés helyszínén, de rendszerint nem vett részt az üléseken, hanem az országgyűlés küldöttségeivel tartotta a kapcsolatot. Az országgyűlést a fejedelem által kinevezett országgyűlési elnök, a fejedelmi tanács egyik tagja vezette.

1540. szeptember 21-én a berethalmi országgyűlésen első ízben megjelent a török porta képviselője is.

Az 1791-es törvénycikkek szerint az országgyűlést a királyi főkormányszék, a királyi tábla, a vármegyék, vidékek és székely székek főtisztjei, a királyi hivatalosok, a vármegyék és magyar vidékek, valamint a székely és szász székek és vidékek, valamint a szabad királyi városok és taksás helyeknek nevezett városok követei alkották. Ezen kívül a főkormányszék javaslatára mintegy 140–160 regalista is meghívást kapott. A meghívás mindig csak egy országgyűlésre volt érvényes. A főkormányszék tagjai nem rendelkeztek szavazati joggal, és a főkormányszék nem változtathatta meg az országgyűlés határozatát.

Működése

A megnyitás formaságai után először a fejedelem előterjesztéseit (propositiók) olvasták fel. Ezek érinthették a fejedelmi tisztséggel kapcsolatos kérdéseket, a rendek jogállását, vallási- és adóügyeket, hadügyet, közmunkákat, területi kérdéseket, kincstári ügyeket, külpolitikát, ritkábban kereskedelmet vagy egyes nagy fontosságú pereket. Ezt követően a rendek terjesztették fel a sérelmeiket (postulata), utána kezdődött az egyes ügyek részletes tárgyalása. A gyakorlatban ezt a rendszert sokszor nem tartották be.

Az egyes nemzetek külön szavaztak az előterjesztésekről, majd a nemzet megbízásából valaki bejelentette az eredményt. Trócsányi Zoltánnak az 1540–1690 időszakra vonatkozó elemzése szerint a fejedelmi előterjesztéseket majdnem mindig megszavazták; az országgyűlés lényeges kérdésekben nem korlátozta a fejedelmet. A határozatokat a hozzájuk kapcsolódó ellenvélemények ismertetésévek együtt a fejedelemhez vitték megerősítésre, az országgyűlés elnöke csak az ő jóváhagyásával írhatta alá ezeket. Utána a határozatokat ellátták a fejedelem által aláírt megerősítő záradékkal, ezzel váltak hatályossá.

Új fejedelem választásakor a rendek igyekeztek korlátok közé szorítani a fejedelem hatalmát, de ez csak ideiglenesen sikerült.

A Habsburg-uralom alá került Erdélyben fennmaradt az országgyűlés intézménye; az 1791. évi VII. törvénycikkely szerint a törvényhozó hatalmat a nagyfejedelemnek és az országgyűlésnek közösen kellett gyakorolnia. Ugyan az 1691-ben kiadott Diploma Leopoldinum előírta az országgyűlés évenkénti tartását, a gyakorlatban ez nem valósult meg: Ferenc uralkodása alatt (1792– 1835) csak négy, V. Ferdinánd alatt pedig csak három országgyűlést tartottak.

Helyszínei

Az országgyűlésnek nem volt állandó helyszíne; a leggyakrabban Gyulafehérváron, Kolozsváron, Nagyszebenben, Tordán, Marosvásárhelyen, Medgyesen, Segesváron, illetve Fogarason tartották. További ismétlődő helyszínek Radnót, Beszterce, Nagyenyed, Szászsebes, Nagysink, Gyalu és Apahida voltak.

Jegyzetek

↑ ^a ^b Péter: Az erdélyi országgyűlés, i. m. 13. o.
↑ Trócsányi, Zsolt. Az országgyűlések, Erdély központi kormányzata 1540–1690. Budapest: Akadémiai Kiadó (1980). ISBN 963-05-2327-2
↑ ^a ^b Péter: Az erdélyi országgyűlés, i. m. 14. o.

Források

Erdély története: Három kötetben. Főszerk. Köpeczi Béla. Budapest: Akadémiai. 1986. ISBN 963 05 4203 X
Lám, Károly. Az erdélyi országgyűlés szervezete: 1541-1848 (1908)
Magyar katolikus lexikon III. (Éhi–Gar). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1997.
Péter, Katalin. Az erdélyi országgyűlés a kora újkori magyar fejlődésben, Az országgyűlések a kora újkori magyar történelemben. Budapest: MTA Történettudományi Intézet – Országos Pedagógiai Intézet (1987). ISBN 963-8311-45-2
Trócsányi, Zsolt. Az országgyűlések, Erdély központi kormányzata 1540–1690. Budapest: Akadémiai Kiadó, 396–405. o. (1980). ISBN 963-05-2327-2

További információk

Szilágyi, Sándor. Erdélyi Országgyűlési Emlékek (1540-1699). Budapest: Magyar Tudományos Akadémia (1875–1898)
Trócsányi, Zsolt. Az országgyűlések, Az erdélyi fejedelemség korának országgyűlései. Budapest: Akadémiai Kiadó (1976). ISBN 963-05-0843-5

Ez a történelmi tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!

[Péter13-1] Péter: Az erdélyi országgyűlés, i. m. 13. o.

[2] Trócsányi, Zsolt. Az országgyűlések, Erdély központi kormányzata 1540–1690. Budapest: Akadémiai Kiadó (1980). ISBN 963-05-2327-2

[Péter14-3] Péter: Az erdélyi országgyűlés, i. m. 14. o.

[1]

[2]

[3]

@@ 6. sor: / 6. sor: @@
 === A középkori erdélyi tartományi gyűlés ===
 === Az erdélyi országgyűlés kialakulása ===
-Az [[1526]]-os [[mohácsi csata|mohácsi csatáig]] az [[erdély]]i tartományi gyűlés szerepe és működése többnyire azonos a korabeli [[Horvát Királyság]] tartományi gyűléséével, a [[szábor]]ral.<ref name="Péter13"></ref> Később [[I. Ferdinánd magyar király|I. Ferdinánd]] és [[I. János magyar király|Szapolyai János]] kettős királysága idején a [[Magyar Királyság]] országgyűlésének, a horvát, illetve erdélyi tartományi gyűlésnek közjogi helyzete lényegében nem változott, bár az erdélyi kormányzati rendszer átalakulása már [[I. János magyar király|Szapolyai]] idejében megkezdődött. A korábbi történeti vélekedéssel szemben azonban a kialakuló intézményrendszer nem a középkori [[erdélyi vajda]] pozíciójából és a rábízott „tagból” fejlődött ki, [[Trócsányi Zsolt]] történész kutatásaiban bebizonyította<ref>{{cite book | first= Zsolt| last=Trócsányi | authorlink= Trócsányi Zsolt| year=1980| title= Erdély központi kormányzata 1540–1690 |publisher=Akadémiai Kiadó |chapter= Az országgyűlések |location= Budapest|isbn=963-05-2327-2}}</ref>, hogy az [[Erdélyi Fejedelemség]] igazgatási rendszere királyi eredetű, ennek jó példája, hogy a fejedelmi kancellária sem az erdélyi vajda kancelláriájából, hanem [[I. János magyar király|Szapolyai]] királyi kancelláriájából alakult ki.<ref name="Péter14">{{Opcit|n=Péter: Az erdélyi országgyűlés|o=14}}</ref> Péter Katalin pedig [[1987]]-es előadásában kijelentette, hogy „(…) az erdélyi fejedelemség nem az erdélyi tartományból jött létre, s az erdélyi fejedelmek nem a vajdák utódai. Ehelyett Szapolyai János királyságából lett az erdélyi állam, illetve fejedelemség.”<ref name="Péter14"></ref>
+Az [[1526]]-os [[mohácsi csata|mohácsi csatáig]] az [[erdély]]i tartományi gyűlés szerepe és működése többnyire azonos a korabeli [[Horvát Királyság]] tartományi gyűléséével, a [[szábor]]ral.<ref name="Péter13"></ref> Később [[I. Ferdinánd magyar király|I. Ferdinánd]] és [[I. János magyar király|Szapolyai János]] kettős királysága idején a [[Magyar Királyság]] országgyűlésének, a horvát, illetve erdélyi tartományi gyűlésnek közjogi helyzete lényegében nem változott, bár az erdélyi kormányzati rendszer átalakulása már [[I. János magyar király|Szapolyai]] idejében megkezdődött. [[Erdély]]ben a korábbi történeti vélekedéssel szemben azonban a kialakuló intézményrendszer nem a középkori [[erdélyi vajda]] pozíciójából és a rábízott „tagból” fejlődött ki, [[Trócsányi Zsolt]] történész kutatásaiban bebizonyította<ref>{{cite book | first= Zsolt| last=Trócsányi | authorlink= Trócsányi Zsolt| year=1980| title= Erdély központi kormányzata 1540–1690 |publisher=Akadémiai Kiadó |chapter= Az országgyűlések |location= Budapest|isbn=963-05-2327-2}}</ref>, hogy az [[Erdélyi Fejedelemség]] igazgatási rendszere királyi eredetű, ennek jó példája, hogy a fejedelmi kancellária sem az erdélyi vajda kancelláriájából, hanem [[I. János magyar király|Szapolyai]] királyi kancelláriájából alakult ki.<ref name="Péter14">{{Opcit|n=Péter: Az erdélyi országgyűlés|o=14}}</ref> Péter Katalin pedig [[1987]]-es előadásában kijelentette, hogy „(…) az erdélyi fejedelemség nem az erdélyi tartományból jött létre, s az erdélyi fejedelmek nem a vajdák utódai. Ehelyett Szapolyai János királyságából lett az erdélyi állam, illetve fejedelemség.”<ref name="Péter14"></ref>
 === A török kiűzését követően ===