„Kurtág György (zeneszerző, 1926)” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta4)
TurkászBot (vitalap | szerkesztései)
botok
650 119 szerkesztés
a Budapest díszpolgárainak listája→Budapest díszpolgára (WP:BÜ), apróbb javítások
50. sor: 50. sor:
* Hölderlin-díj a Tübingeni Egyetemtől ([[2001]])
* Hölderlin-díj a Tübingeni Egyetemtől ([[2001]])
* [[A Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal|A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal]] (2001)
* [[A Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal|A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal]] (2001)
* [[Budapest díszpolgárainak listája|Budapest díszpolgára]] (2001)
* [[Budapest díszpolgára]] (2001)
* [[Hazám-díj]] ([[2002]])
* [[Hazám-díj]] ([[2002]])
* A 40. MIDEM-en ([[Cannes]]) Classique 2006 Special Award elnevezésű életműdíjat vehetett át [[2006]]-ban.
* A 40. MIDEM-en ([[Cannes]]) Classique 2006 Special Award elnevezésű életműdíjat vehetett át [[2006]]-ban.

A lap 2018. szeptember 8., 11:22-kori változata

Kurtág György
Született1926. február 19. (98 éves)[1][2][3][4][5]
Lugos[5][6]
Állampolgársága
HázastársaKurtág Márta (1947 – 2019. október 17.)
GyermekeiKurtág György
Foglalkozása
  • zeneszerző
  • zongorista
  • zenepedagógus
  • egyetemi oktató
  • librettista
Iskolái
Kitüntetései
A Wikimédia Commons tartalmaz Kurtág György témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Nem tévesztendő össze a következővel: Kurtág György (zeneszerző, 1954).

Kurtág György (Lugos, Románia, 1926. február 19. –) kétszeres Kossuth-díjas magyar zeneszerző, zongoraművész és kamarazene-tanár.

Életpályája

Ötéves korában kezdett zongorázni tanulni, felsőfokú zenei tanulmányait Temesváron kezdte. Itt Kardos Magda – Bartók tanítványa – volt a zongora-, Max Eisikovits pedig a zeneszerzéstanára. 1946-ban aztán a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola növendéke lett, ahol Kadosa Pálnál zongoratudását, Veress Sándornál és Farkas Ferencnél zeneszerzési ismereteit mélyítette el, valamint Weiner Leó kamarazene óráit látogatta. 1951-ben szerezte meg zongoraművészi és kamarazenei diplomáját, négy évvel később pedig lediplomázott zeneszerzésből is. Még ebben az évben Erkel-díjjal tüntették ki. Ezután egy évet Párizsban töltött (1957-1958 között), ahol Marianne Stein tanítványa volt és rendszeresen látogatta Darius Milhaud és Olivier Messiaen óráit is.

Magyarországra visszatérve 1960-tól kezdődően nyolc éven át volt a Budapesti Filharmóniai Társaság korrepetitora. 1967-ben aztán a Zeneakadémia zongora-, majd kamarazene-tanára lett. Többek között olyan, később nagy hírnevet szerzett előadóművészek is a tanítványai, mint Kocsis Zoltán, Szenthelyi Miklós vagy Schiff András. 1971–1972 között egy évet Nyugat-Berlinben töltött a DAAD Művészprogramjának keretein belül. Nem sokkal hazaérkezése után, 1973-ban Kossuth-díjjal tüntették ki.

1986-ban úgy döntött, hogy elhagyja a Zeneakadémiát, de 1993-ig még korlátozott számban tartott órákat az intézményben. A következő évben tagjai közé választotta a müncheni Bajor Szépművészeti Akadémia és a Berlini Művészeti akadémia. Még ebben az évben megkapta a Pierre Monacoi Herceg Alapítvány zenei díját, valamint a Herder- és Feltrinelli-díjat is. Ezután két évre meghívták a berlini Wissenschaftskollegbe, itt a Berlini Filharmonikusokkal dolgozott. 1994-ben aztán további két kitüntetést ítéltek oda neki: az osztrák kormánytól megkapta az európai zeneszerzőknek járó nagydíjat, valamint Denis de Rougemot-díjat az Európai Fesztiválok Szövetségétől

A következő évet Bécsben töltötte, ahol komponálási felkéréseknek tett eleget és mesterkurzusokat tartott a Konzerthausban. 1996-ban ismét megkapta a Kossuth-díjat. Még ebben az évben meghívást kapott a Société Gaviniès-től, a hágai Royal Conservatorytól, az utrechti Muziekcentrum Vredenburg-tól, az amszterdami Concertgebouw NV-től, a Nederlandse Operától, a Schönberg Ensemble-tól, az Asko Ensemble-tól, az Orlando Quartettől, az Osiris Triótól és a Reinbert de Leeuwtől, hogy két évig Hollandiában dolgozzon.

1998-ban megkapta a zenei Nobel-díjként számontartott Ernst von Siemens Stiftung-díjat, illetve másodszor is odaítélte neki az osztrák kormány az európai komponistáknak járó nagydíjat. Ezután ismét meghívták a berlini Wissenschaftskollegbe.

A következő évben különböző francia zenei intézmények-fesztiválok hívták meg egy kétéves párizsi tartózkodásra (Ensemble intercontemporain, a párizsi Conservatoire, a Cité de la musique és a Festival d'automne à Paris). Még ebben az évben megkapta a Tudományért és Művészetért érdemérmet Berlinben, 2000-ben pedig a John Cag-díjat New Yorkban. 2001-ben tiszteletbeli tagjává választotta az Amerikai Művészeti és Irodalmi Akadémia, valamint ebben az évben megkapta a Hölderlin-díjat is a Tübingeni Egyetemtől. A következő évben feleségével Franciaországban, Bordeaux közelében telepedtek le.

2006-ban nyolcvanadik születésnapja alkalmából a zeneszerzőt egy ötnapos fesztivállal köszöntötte a Budapest Music Center. Még ebben az évben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét, majd április 20-án a Louisville University Grawemeyer Díjjal tüntette ki. 2010-ben Kurtág nyerte el a Zürichi Fesztivál Díját.

Művészete

Kurtág Györgyöt a zenei élet az egyik legjelentősebb kortárs zeneszerzőként tartja számon, aki elsősorban a kamarazene területén tudta kibontakoztatni tehetségét. Művészete Bartók zenéjéből indult ki, de nagy hatást gyakorolt rá az osztrák zeneszerző, Anton Webern impresszionista hangzásvilága is. Műveire jellemző a nagy koncentráció, az eszközök és a formavilág tömörsége.

A zeneszerző mindig is szerette az irodalmat, így több híres költő, író munkáit is megzenésítette: Négy dal Pilinszky János verseire, A megboldogult R. V. Truszova üzenetei (Dalos Rimma orosz nyelvű verseinek megzenésítése), József Attila-töredékek, Nyolc kórus Tandori Dezső verseire, Kafka-töredékek.

A nemzetközi hírnevet az 1981-ben bemutatott A boldogult R. V. Truszova üzenetei című kamarazenekar-kíséretes, orosz nyelvű dalciklusa hozta meg számára. Ezt követően az 1980-as években a közép-európai zenei örökség új aktualitását teremtette meg.

Legismertebb alkotásai között tartják számon az 1973–1976 között komponált Játékok zongorára című sorozatot. A négy füzetben található darabok a Mikrokozmoszhoz hasonlóan, a zongorán tanuló növendékeket egyre nagyobb technikai nehézségek elé állítják.

Kurtág túl nyolcvanadik életévén, még mindig aktívan dolgozik: 2009-ben mutatták be az amerikai magyar kulturális évadra komponált új művét, Anna Ahmatova verseire írt dalciklusát. Ekkor adta elő feleségével közösen a washingtoni Kongresszusi Könyvtár felkérésére írt, Bartók előtt tisztelgő másik új művét is.

Díjak, elismerések

Művei

  • Koreai kantáta (1953)
  • Brácsaverseny (1954)
  • Vonósnégyes (1959)
  • Fúvósötös (1959)
  • Nyolc zongoradarab (1960)
  • Nyolc duó (1960–61) hegedűre és cimbalomra
  • Jelek (1961)
  • Szálkák (1961–73) szóló cimbalomra
  • Bornemisza Péter mondásai (1963–68)
  • Egy téli alkony emlékére (1969)
  • Négy capriccio (1972)
  • Négy dal Pilinszky János verseire (1975)
  • Eszká-emlékzaj (1975)
  • Játékok I-IV. (1973–76) zongorára
  • Hommage a Mihály András – 12 mikroludium vonósnégyesre (1977)
  • Herdecker Eurythmie (1978)
  • Bagatellek (1981)
  • A kis csáva (1979)
  • Omaggio a Luigi Nono (1979)
  • A megboldogult R. V. Truszova üzenetei (1976–80) kamarazenekar-kíséretes, orosz nyelvű dalciklusának (bemutató: 1981. Párizs, nemzetközi siker)
  • Jelenetek egy regényből (1982)
  • József Attila-töredékek (1981)
  • Hét dal (1981)
  • Nyolc kórus Tandori Dezső verseire (1981–82)
  • Kafka-Fragmente – szoprán hangra és hegedűre (1986)
  • Három régi felirat – dalciklus (1986)
  • Requiem po drugu – dalciklus (1986–87)
  • Hölderlin: An… – dal (1989)
  • Quasi una fantasia… – zongorára és hangszercsoportokra (1988)
  • Drei alte Inschriften; Grabstein für Stephan – gitárra és hangszercsoportokra (1978–1989)
  • Officium breve in memoriam Anderae Szervánszky – vonósnégyes (1989)

Filmzenék:

  • Táncalak (2002)
  • Visszatérés (Kicsi, de nagyon erős 2.) (1998)
  • Utrius (1993)
  • Goldberg variációk (1992) zeneszerző
  • Chroniques Hongroises – Magyar krónikák I-II. (1991)
  • Tutajosok (1989)
  • Róbert és Róbert (1981)

Színpadi zenék:

  • Orfeusz (bemutató: 2003. április 29. Közép-Európa Táncszínház – Budapest
  • Ős K., (bemutató: 1999. december 17. Közép-Európa Táncszínház )

Lemezei

  • 1987 Flowers, Chants, Hymn, Plays and Games for Cimbalom (Hungaroton SLPX 12755) – közreműködő
  • 1990 Musikprotokoll '90 (ORF MP 90 ORF 08) – közreműködő
  • 1993 Kurtág György: Dalciklusok (Sony Music SK 53290
  • 1994 Kurtág György: Szerzői est (Salzburg, 1983) (Col Legno WWE 31870)
  • 1995 Kurtág – Robert Schumann: Hommage à R. Sch. (ECM Records ECM 1508) – közreműködő
  • 1995 Kurtág György művei (Hungaroton HCD 31290)
  • 1995 Kurtág György: Kafka-töredékek, Op. 24 (Hungaroton HCD 31135)
  • 1996 Kurtág György: Musik für Streichinstrumente (ECM Records ECM 1598)
  • 1996 Kurtág György Grabstein Für Stephan; Stele; Stockhausen: Gruppen Deutsche Grammophon 4477612
  • 1996 Kurtág György: Kafka-töredékek, Op. 24 (Ondine ODE 868-2)
  • 1997 Kurtág György: Játékok (Games) (ECM Records ECM) 1619
  • 1998 Kurtág György: Művek szoprán hangra (Hungaroton HCD 31821)
  • 1998 Mentsük meg a Zeneakadémiát! (Hungaroton HCD 31841) – közreműködő
  • 1999 Ganz, Bruno: Wenn Wasser wäre (ECM Records ECM 1723) – közreműködő
  • 1999 Kortárs magyar szerzők orgonaművei (Hungaroton HCD 31858) – közreműködő
  • 1999 Solos – XX. századi magyar kompozíciók szóló fuvolára (Hungaroton HCD 31785) – közreműködő
  • 2000 Kim Kashkashian: Bartók/Eötvös/Kurtág (ECM Records ECM 1711) – közreműködő
  • 2001 Psy: A cimbalom varázsa (Hungaroton HCD 32015) – közreműködő
  • 2001 Tihanyi Gellért: Kurtág/Bartók/Faragó/Stravinsky/Reich (BMC Records BMC CD 048) – közreműködő
  • 2001 Vékony Ildikó: Szálkák (BMC Records BMC CD046) – közreműködő
  • 2002 Bartók; Ligeti; Kurtág: Ligatura – Message to Frances-Marie Op. 31b (ECM Records ECM 1729) – közreműködő
  • 2002 Kurtág, Szőllősy, Sáry, Serei, Sári, Gyöngyössy BMC Records BMC CD 074 – közreműködő
  • 2003 Kurtág: Signs, Games and Messages (ECM Records ECM 1730)
  • 2004 Music Colours – Hungarian Contemporary Music (BMC HMIC BMC PCD 015) – közreműködő
  • 2005 Déri György: a lá Carte – szólódarabok gordonkára (Hungaroton HCD 31288) – közreműködő
  • 2006 Kurtág: Játékok (BMC CD 123) – közreműködő

Irodalom

  • Balázs István: A magánélet börtönében (Valóság, 1984. 5.sz.)
  • Bösche, Thomas: Kurtág György képmása (Muzsika, 2001. 2.sz.)
  • Csalog Gábor: Kurtág órái (Muzsika, 2001. 2.sz.)
  • Csengery Adrienne: "… hogy faragjon belőle hangszert a zenéjéhez" (Muzsika, 2001. 2.sz.)
  • Egy zeneszerző képmása – ahogyan egy énekesnő látja. Beszélgetés Kurtág Györgyről Csengery Adrienne-nel (Mozgó Világ, 1986. 2.sz.)
  • Ernst von Siemens Zenei Díj Kurtág Györgynek. Roland Moser laudációja (Muzsika 1998. 7.sz.)
  • Földes Imre: Harmincasok. Beszélgetések magyar zeneszerzőkkel. Budapest, 1969. Zeneműkiadó.
  • Frideczky Frigyes: Magyar zeneszerzők (Budapest, Atheneum, 2000.)
  • G. Fábri Zsuzsa: 40 arc – 40 írás. (Budapest, Szépirodalmi Kiadó, 1984.)
  • Halász Péter: Kurtág György (Budapest, Mágus Kiadó, 1998.)
  • Halász Péter: Kurtág-töredékek (Holmi, 1995. 2.sz.)
  • Heg, Hans: "Az ember sohasem érkezik túl későn". Hans Heg beszélgetése Kurtág Györggyel (Muzsika, 1996. 2.sz.)
  • Kárpáti János: Kurtág György I-IV. (Muzsika, 1974. 11.sz. , 1975. 1.sz., 1975. 3.sz., 1975. 5.sz.)
  • Kocsis Zoltán: "Csúnya" (Muzsika, 1996. 2.sz.)
  • Kroó György: Kurtág György: Bornemissza Péter mondásai op. 7. in Miért szép századunk zenéje? Szerk. Kroó György. Budapest, 1974. Gondolat K. pp. 317–368 ISBN 9632800427
  • Lück, Harmut: Zene a kimondhatatlanról. Közelítések Kurtág György műveihez (Holmi, 1995. 2.sz.)
  • Moldován Domokos szerk.: Tisztelet Kurtág Györgynek (2006.)
  • Papp Márta: A csüggedés és keserűség dalai. 1. (Muzsika, 2001. 2.sz.)
  • Reimann Mariann, V. – Keszi Imre: Magyar zeneszerzők (Budapest, Zeneműkiadó, 1975.)
  • Varga Bálint András: 3 kérdés 82 zeneszerző (Budapest, Zeneműkiadó, 1986.)

Jegyzetek

  1. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. ↑ filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ Brockhaus (német nyelven)
  4. ↑ Musicalics (francia, holland, angol, német, olasz és spanyol nyelven)
  5. ↑ a b Archivio Storico Ricordi. (Hozzáférés: 2020. december 3.)
  6. ↑ Archivio Storico Ricordi
  7. ↑ LIBRIS, 2012. november 7. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
  8. ↑ https://books.openedition.org/pur/40027?lang=fr
  9. ↑ https://www.evs-musikstiftung.ch/en/prize/prize/archive/prize-winner-archive.html
  10. ↑ Kurtág Györgyöt kitüntették a 91. születésnapján. nepszava.hu (2017. február 19.) (Hozzáférés: 2017. február 19.)

Források, külső hivatkozások

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kurtág_György_(zeneszerző,_1926)&oldid=20390878”