Monza

Monza
A monzai dóm
Monza címere Monza zászlaja
Közigazgatás
Ország	Olaszország
Régió	Lombardia
Megye	Monza e Brianza (MB)
Polgármester	Marco Maria Mariani
Védőszent	Keresztelő János Gerardo dei Tintori
Irányítószám	20900
Körzethívószám	039
Forgalmi rendszám	MB
Testvérvárosok	Lista Prága Indianapolis (1993–)
Népesség
Teljes népesség	121 799 fő (2023. jan. 1.)
Népsűrűség	3676,81 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	162 m
Terület	33,03 km²
Időzóna	CET (UTC+01:00)
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 35′ 01″, k. h. 9° 16′ 25″45.583611111111, 9.2736111111111
Elhelyezkedése Monza e Brianza térképén
Monza weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Monza témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Monza (lombard nyelven Munscia) város Észak-Olaszországban, Lombardia északnyugati részében.

Fekvése

A város a Lambro-folyó partján, Milánótól 15 km-re északkeletre, 162 m magasságban, a Lecco felé vezető út mentén fekszik.

Története

Monza hosszú történelmi múltra tekinthet vissza Már a rómaiak előtt is fontos település volt: az insuberek lakták. A római korban Magontium néven volt ismert, majd a longobárdok alatt, Theodolinda királynő a 6. században koronázási székhellyé tette. Mint önálló városállam, az évezred elején egy ideig szemben állt Milánóval, a 14. századtól azonban egyre jobban fejlődő, hatalmas szomszédjával már nem versenyezhetett. Ettől kezdve fejlődése Milánóéhoz kapcsolódott.

Híres monzaiak

• Theodolinda (?-627), longobárd királynő
• Agilulf (?-616), longobárd király
• Adaloald (602-626), longobárd király
• I. Berengár (850?-924), itáliai király
• San Gerardo dei Tintori (?1140 - 1207), Monza egyik védőszentje
• Bonincontro Morigia (14. század), történész
• Azzone Visconti (1302-1339), Milánó ura
• Matteo da Campione (?-1396), szobrász
• Estorre Visconti (1346-1413), Milánó ura
• Marianna de Leyva (Virginia nővér) (1575-1650), apáca
• Giuseppe Piermarini (1734-1808), építész
• Andrea Appiani (1754-1817), festő
• Amos Dell'Orto (1842 k.), nyomdagép-készítő
• Luigi Canonica (1764-1844), építész
• Carlo Amati (1776-1852), építész
• Eugène de Beauharnais (1781-1824), Olaszország alkirálya
• Habsburg–Estei Mária Ludovika főhercegnő (1787-1816), Ausztria császárnéja
• Mosè Bianchi (1840-1904), festő
• Eugenio Spreafico (1856-1919), festő
• Pompeo Mariani (1857-1927), festő
• Emilio Borsa (1857-1931), festő
• XI. Piusz pápa (1857-1939)
• Arturo Martini (1889-1947), szobrász
• Riccardo Bacchelli (1891-1985), író
• Gian Luigi Centemeri (1903-1997), zeneszerző

Demográfia

A népesség számának alakulása (ezer főben):

Fő látnivalók

• Arengario (Régi városháza) - 1250 és 1293 között épült, a milánói Palazzo della Ragione mintájára és hosszú időn keresztül a városi közigazgatás székhelye volt. Az épület fölött harangtorony magasodik, amely a 14. században épült.
• Duomo - 595-ben Theodolinda, longobárd királynő alapította és Keresztelő Szent Jánosnak szentelte, akinek nevét hivatalosan ma is viseli. A régi templom alapjain a 12. és a 14. század között épült fel a mai székesegyház. Zöld-fehér sávos homlokzatát 1396-ban építette Matteo da Campione. A régi templomból maradt fenn napjainkig az a dombormű, amely a kapuzat fölött látható és Krisztus megkeresztelését ábrázolja, valamint Theodolindát férjével, Antharival. A harangtorony 1606-ban épült. A székesegyház belsejét értékes freskók díszítik. A bal oldali kereszthajóban található Theodolinda királynő 1444-ben emelt sírkápolnája, aranyozott fal- és mennyezetfestéseivel. A baldachin alatt a híres lombardiai Vaskorona („Corona ferrea”) másolata van kiállítva, az eredetit a kápolna tabernákulumában őrzik. Nagy Károly frank császáról V. Károlyig (1530) ezzel koronázták a német-római császárokat itáliai királyokká, ezzel koronáztak meg 34 lombardiai királyt, továbbá Napóleon császárt is 1805-ben a csatlós Itáliai Királyság uralkodójává legutoljára pedig Habsburg–Lotaringiai Ferdinánd osztrák császárt a Lombard–Velencei Királyság alkirályává 1836-ban. A Vaskorona 8 cm széles, drágakövekkel kirakott aranyabroncs, amely egy vasabroncsot vesz körül.
• Museo Serpero - a dóm kincseit mutatja be. Közülük figyelemre méltóak: Theodolinda 6. századból fennmaradt koronája, legyezője és fésűje, valamint egy evangélium kötéstáblája; egy hegyikristályból készült mellkereszt a 7. századból; érmék, amelyeknek legrégebbike 6. századi; s egy ugyancsak 6. századi aranyozott ezüstből készült tyúk hét kiscsibével, szintén Theodolinda ajándéka. A tyúk – egyes feltételezések szerint – a császárnő, a hét csibe Lombardia hét tartományának jelképe.
• Palazzo Municipio - impozáns klasszicista épület. Előtte emelkedik az első világháború áldozatainak emlékműve.
• Santa Maria in Strada-templom - 1357-ben épült Ambrogio da Milano tervei alapján.
• Villa Reale - az impozáns barokk palota a 18. század végén épült Giuseppe Piermarini tervei alapján Mária Terézia megbízásából, akinek fia, Ferdinánd Károly főherceg, Lombardia kormányzója volt.

• 
  A monzai dóm
• 
  A Villa Reale
• 
  Az Arengario

Sport

A város melletti versenypályán rendezik meg minden évben a Formula–1 olasz nagydíjat.

Közlekedés

A várost érintik a Milánó-Chiasso, Milánó-Bergamo, Milánó-Carnate és Milánó-Lecco-Tirano vasútvonalak ezáltal összeköttetésben van Lombardia legnagyobb településeivel.

A várost átszeli az A4-es Torino-Trieszt autópálya.

Források

• Blanchard Paul: Northern Italy (Blue Guide sorozat), W. Norton Company, London, 2005, ISBN 978-0-393-32730-4
• Fajth Tibor: Itália Panoráma útikönyvek, Athenaeum Nyomda, Budapest, 1980 ISBN 963-243-235-5
• Lindner László: Milánó és az északolasz tóvidék, Panoráma útikönyvek, Franklin Nyomda, Budapest, 1984, ISBN 963-243-281-9

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Monza témájú médiaállományokat.

• (olaszul) A város honlapja