Fényes kék változócsillag

Fájl:Sig07-003.jpg

A HD 168625 LBV körüli köd, mely hasonló a Nagy Magellán-felhőben felfénylett SN 1987A szupernóva körüli ködösséghez.

Az η Carinae körüli Homunculus-köd, a 19. századi anyagkidobás eredménye

A fényes kék változócsillag (angolul Luminous blue variable, rövidítve LBV), vagy S Doradus típusú változócsillag, igen nagy tömegű és nagyon fényes változócsillag. Tömege megközelíti a csillagok tömegének elméleti maximumát (150 naptömeg), ennél nagyobb tömeg esetén a csillagot a saját sugárzásából eredő szugárnyomás szétszakítaná (mert erősebb lenne a csillagot összetartó gravitációnál). Az η Carinae, az egyik legismertebb ilyen csillag, az 1840-1890 közötti kifényesedése alkalmával a Nap tömegének 12-szeresét dobta le magáról. Feltételezések szerint miután a többlet-tömegüktől, mely a külső rétegekben van, megszabadultak, nehezebb elemekből kialakult magjuk kerül a felszínre, amit a Földről Wolf-Rayet csillagként látunk. Az ilyen csillagok abszolút fényessége igen nagy, a Nap fényének több milliószorosa, élettartamuk vilszont nagyon alacsony, mindössze néhány millió év elmúltával felélik tüzelőanyagukat, és szupernóvává, egyes feltételezések szerint hipernóvává válnak.

Ismertebb fényes kék változók:

• η Carinae
• Pisztoly-csillag
• LBV 1806-20, a jelenleg ismert legnagyobb abszolút fényességű csillag.
• Sanduleak -69° 202a, az SN 1987A progenitora
• P Cygni
• S Doradus
• AG Carinae
• AF Andromedae
• AE Andromedae