„Arsenal FC” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
105. sor: 105. sor:
=== A háborútól a Graham-éráig ===
=== A háborútól a Graham-éráig ===


A második világháború megállította az Ágyúsokat a menetelésben, de [[Tom Whittaker]] lett az új menedzser és újabb sikerek következtek. Az Arsenal bajnok lett az 1947/1948 és az 1952/1953-as szezonban, FA Kupát nyert 1950-ben és második lett 1952-ben. A 60-as évek kevesebb sikert hoztak a trófeák szerzése terén, két elvesztett találkozót említhetünk meg a Liga Kupa döntőjében 1968 és 1969-ben. Bertie Mee a 60-as évek közepén vette át a csapatot és az Arsenal 1969/1970-es szezonra ért be, amikor is megnyerte az első európai trófeát legyőzve az Anderlechtet 4-3-ra a két fordulós Fairs Cup döntőjében.
A második világháború megállította az Ágyúsokat a menetelésben, de [[Tom Whittaker]] irányítása alatt újabb sikerek következtek a klub történetében. Az Arsenal bajnok lett az 1947-48-as és az 1952-53-as szezonban, FA Kupát nyert 1950-ben és emellett második lett 1952-ben. A 60-as években már kevesebb trófeát szereztek, nagyobb eredményeit a Liga Kupa döntőjében szerezték 1968-ban és 1969-ben, ahol mindkétszer döntőig jutottak. Bertie Mee az 1960-as évek közepén vette át a csapatot és csak az 1969-70-es szezonban tudta első trófeáját megszerezni, amikor megnyerte a klub első európai trófeáját, legyőzve az Anderlechtet 4-3-ra a két fordulós [[Vásárvárosok kupája]] döntőjében.


A folytatás még ennél is jobb volt. Az Arsenal csapata olyan játékosokat tudhatott soraiban, mint Charlie George, George Armstrong, Ray Kennedy és a kapitány McLintock. Az 1970/71-es szezonban Bertie Mee tanítványai dupláztak, azaz megnyerték a bajnokságot és az FA Kupát ugyanabban az évben. A bajnoki címet az ősi rivális Tottenham otthonában, a White Hart Lane-en gyűjtötték be egy 1-0-s győzelemmel az utolsó fordulóban, a Wembley-ben a kupa döntőjében pedig a ráadásban fordítva 2-1-re győzték le a Liverpool együttesét. A csapat három egymás utáni évben képviseltette magát a Wembley stadionban az FA Kupa döntő keretében Terry Neill irányításával. A másodikat meg is nyerték 3-2-es győzelemmel a [[Manchester United FC|Manchester United]] felett.<ref>Egy 2005-ös angol labdarúgásról szóló szavazás szerint a szurkolók minden idők 15. legjobb meccsének tartják az 1979-es FA kupa döntőt. Referencia: {{cite news |
Az 1970-es években az Arsenal csapata olyan játékosokat tudhatott soraiban, mint Charlie George, George Armstrong, Ray Kennedy és a kapitány McLintock. Az 1970-71-es szezonban Bertie Mee tanítványai dupláztak, megnyerték a bajnokságot és az FA Kupát is. A bajnoki címet az ősi rivális Tottenham otthonában, a White Hart Lane-en gyűjtötték be egy 1-0-s győzelemmel az utolsó fordulóban. A Wembley-ben az FA Kupa döntőjében pedig a ráadásban fordítva 2-1-re győzték le a Liverpool együttesét. Az Arsenal 1978 és 1980 között három egymás utáni évben játszhatott döntőt a Wembley stadionban az FA Kupa döntő keretében Terry Neill irányításával. Ezek közül csak az 1979-es döntőt nyerték meg, ahol 3-2-es győzelemmel diadalmaskodtak a [[Manchester United FC|Manchester United]] felett.<ref>Egy 2005-ös angol labdarúgásról szóló szavazás szerint a szurkolók minden idők 15. legjobb meccsének tartják az 1979-es FA kupa döntőt. Referencia: {{cite news |
url=http://www.telegraph.co.uk/sport/main.jhtml?xml=/sport/2005/04/19/sfnwin19.xml |
url=http://www.telegraph.co.uk/sport/main.jhtml?xml=/sport/2005/04/19/sfnwin19.xml |
title= Klasszikus döntő? Jobban szeretik a klasszikus ötpercet. |
title= Klasszikus döntő? Jobban szeretik a klasszikus ötpercet. |
116. sor: 116. sor:
}}</ref> A mérkőzést „ötperces döntőként” emlegették. Az Ágyúsok 1980-ban eljutottak a Kupagyőztesek Európa Kupája döntőjébe, azzal a csapattal, mely a következő játékosokat tudhatta sorai közt: Graham Rix, Frank Stapleton, Pat Rice, David O'Leary és Liam Brady, de elvesztették a büntetőpárbajt a Valencia-val szemben.
}}</ref> A mérkőzést „ötperces döntőként” emlegették. Az Ágyúsok 1980-ban eljutottak a Kupagyőztesek Európa Kupája döntőjébe, azzal a csapattal, mely a következő játékosokat tudhatta sorai közt: Graham Rix, Frank Stapleton, Pat Rice, David O'Leary és Liam Brady, de elvesztették a büntetőpárbajt a Valencia-val szemben.


1986-ban [[George Graham (labdarúgó, 1944)|George Graham]], tagja az 1971-es duplázó csapatnak, átvette a menedzserséget Don Howe-tól és dicsőséges napok következtek. Az Arsenal megszerezte első Ligakupa győzelmét 1986/87-ben, legyőzve a Liverpoolt 2-1-re a döntőben. Két évvel később megnyerték a [[League Championship]]-et Michael Thomas híres utolsó percben lőtt góljával, amely a szükséges 2-0-s győzelmet jelentette az Anfielden a Liverpool ellen a szezon legutolsó bajnoki meccsén. Egy újabb bajnoki cím következett 1990/91-ben, amikor a csapat magáénak tudhatta a legjobb védekező alakzatot, így csak egy bajnoki mérkőzést vesztettek el az egész szezon folyamán.
1986-ban [[George Graham (labdarúgó, 1944)|George Graham]] ( az 1971-es duplázó csapat tagja) lett az új menedzser a klubnál. Első szezonjában megszereztem a klub első Ligakupa győzelmét, legyőzve a Liverpoolt 2-1-re a döntőben. Két évvel később megnyerte a klub történetének kilencedik bajnoki címét, Michael Thomas híres utolsó percben lőtt góljával, amely a szükséges 2-0-s győzelmet jelentette az Anfielden a Liverpool ellen a szezon legutolsó bajnoki meccsén. Két évvel később egy újabb bajnoki cím következett 1990-/91-ben, amikor a csapat magáénak tudhatta a legjobb védelmet, így csak egy bajnoki mérkőzést vesztettek el az egész szezon folyamán. 1993-ban Ligakupa és FA-kupa győztesek lettek, valamint egy évvel később a [[Kupagyőztesek Európa-kupája|Kupagyőztesek Európa-kupáját]] is elhódították. A sikerek ellenére Grahamnek távoznia kellett a klubtól mikor kiderült, hogy jutalékokat szerzett ügynökétől [[Rune Hauge]]-tól egyes játékosok leigazolásánál.<ref>Graham was banned for a year by the Football Association for his involvement in the scandal after he admitted he had received an "unsolicited gift" from Hauge.{{cite news |

Graham Arsenalja bajnok lett [[1990–1991-es angol labdarúgó-bajnokság (első osztály)|1991]]-ben, amikor csak egy mérkőzésen vesztettek. 1993-ban ligakupa és FA-kupa győztesek lettek. Egy évvel később a [[Kupagyőztesek Európa-kupája|Kupagyőztesek Európa-kupáját]] is elhódították. Mindazonáltal Graham hírneve bemocskolódott, mikor kiderült, hogy jutalékokat szerzett ügynökétől [[Rune Hauge]]-tól egyes játékosok leigazolásával. Ez idő alatt George Graham elhagyta a klubot.<ref>Graham was banned for a year by the Football Association for his involvement in the scandal after he admitted he had received an "unsolicited gift" from Hauge.{{cite news |
url=http://football.guardian.co.uk/News_Story/0,,148114,00.html |
url=http://football.guardian.co.uk/News_Story/0,,148114,00.html |
title=Rune Hauge, a rejtély nemzetközi embere |
title=Rune Hauge, a rejtély nemzetközi embere |

A lap 2018. augusztus 18., 21:31-kori változata

Arsenal
Csapatadatok
Teljes csapatnévArsenal London Football Club
BecenévThe Gunners (Ágyúsok)
SzékhelyHolloway, London, Anglia
Alapítva1886
Klubszínekpiros-fehér
StadionEmirates Stadion
VezetőedzőSpanyol Unai Emery[1]
ElnökAnglia Sir Chips Keswick
BajnokságPremier League
Nemzeti sikerek
angol Bajnok13 alkalommal
angol Kupagyőztes13 alkalommal
angol Szuperkupa-győztes15 alkalommal
angol Ligakupa-győztes2 alkalommal
Nemzetközi sikerek
VVK1 alkalommal
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli
Jelenlegi szezon
2018–2019 szezon
Hivatalos honlap
Arsenal honlapja
A Wikimédia Commons tartalmaz Arsenal témájú médiaállományokat.

Az Arsenal Football Club (röviden Arsenal, The Arsenal vagy az Ágyúsok) angol profi labdarúgócsapat Holloway-ben, Észak-Londonban. Az egyik legsikeresebb klub az angol labdarúgásban 13 First Division és Premier League címmel és 13 FA Kupával.

Arsenal Stadion, Highbury, North Bank (1913-2006)

Az Arsenalt 1886-ban alapították (Dial Square néven). Első fontosabb trófeáikat az 1930-as években nyerték, öt League Championship címet és két FA Kupát. Egy sikertelen időszak után (a háború utáni években) a második olyan klub volt, amelynek sikerült dupláznia (a bajnokságot és az FA kupát is megnyerték) az 1970–71-es szezonban. Az elkövetkezendő harminc év folyamán az egyik legsikeresebb angol csapat lett, ebben az időszakban az Arsenal kétszer duplázott, 2004-ben veretlenül nyerte meg a Premier League-et, valamint az első londoni klub volt, amely döntőt játszhatott a UEFA-bajnokok ligájában.

A csapat színei hagyományosan piros és fehér, ezek a történelem során alakultak ki. Az idők során a klub többször megváltoztatta székhelyét, melyet eredetileg Woolwichban (délkelet Londonban) alapítottak, de 1913-ban elköltöztek a város északi részébe, a Highburybe. 2006-ban az újonnan felépült Emirates Stadionba tették át székhelyüket.

Az Arsenalnak hatalmas szurkolói bázisa van, akik kitartanak az ősi riválisokkal szemben. Ezek közül a legjelentősebb a rivális a Tottenham Hotspur, akikkel az észak-londoni derbiket játsszák. Az Arsenal az angol labdarúgás egyik leggazdagabb klubja (2007 óta 600 millió fontjuk van), köszönhetően a formájuknak és kiemelt teljesítményüknek. Az Arsenal LFC a legsikeresebb angol klub a női labdarúgásban, amely kapcsolatban áll a férfi klubbal is.

Az új Emirates Stadion

A klub története

Az alapítástól az első világháborúig

Az Arsenal Football Club története akkor kezdődött, amikor a Woolwich Arsenal lőszergyár dolgozóinak egy csoportja úgy döntött, hogy futballcsapatot alapít 1886-ban. A klub a Dial Square név alatt játszotta első mérkőzéseit. Az első mérkőzésük egy 6-0-s győzelem volt az Eastern Wanderers ellen, 1886. december 11-én. Nem sokkal később Royal Arsenalra változtatták nevüket és helyi kupaversenyeken szerepeltek az elkövetkező néhány évben.

1891-ben a klub professzionális szintre fejlődött és megváltoztatta ismét a nevét, most Woolwich Arsenalra, végül 1893-ban csatlakozott a futball ligához. 1904-ben jutottak fel a Football League First Divisionbe. A földrajzi elszigeteltség a nézőszám csökkenését eredményezte, ami pénzügyi problémákhoz vezetett, és a teljes csőd 1910-ben következett be, amikor Henry Norris vette át a csapatot.[2] 1913-ban a Second Divisionbe való kiesés után, az Arsenal átköltözött az Highburybe. A "Woolwich" nevet a következő évben pedig elvetették.[3] Az Arsenal csak 6. helyen végzett 1919-ben, de ennek ellenére csatlakoztak a First Divisionhöz a helyi rivális Tottenham Hotspur költségvetési problémái miatt (állítólag jogtalan pénzforrásokat használtak fel).[4] Az első világháborút követően jutottak fel az első osztályba, ahol a mai napig szerepelnek. Mára az egyik meghatározó csapata éppúgy Európának, mint Angliának.

Chapman és a dicsőséges harmincas évek

Herbert Chapman
A klub címere 1930-ban

1925-ben Herbert Chapman lett az Arsenal új edzője. Chapman korábban kétszer nyert bajnoki címet, mindkétszer a Huddersfield Townnal. Forradalmi taktikáival és edzésmódszereivel, valamint a sztárigazolásaival együtt, mint Alex James és Cliff Bastin, az 1930-as években az Arsenal több trófeát is megnyert. Első trófeája egy FA Kupa volt 1930-ban, majd emellett még két bajnokságot nyert 1931-ben és 1933-ban. Chapmanhez köthető még , hogy állítólag benne volt az 1932-es London Underground egyik állomásának átnevezésben, amikor a "Gillespie Road"-ot "Arsenal tube station"-re nevezték át, amivel ez az egyetlen állomás, amit kifejezetten egy labdarúgócsapat után neveztek el.[5]

Chapman hirtelen elhunyt 1934 elején, majd Joe Shaw és George Allison vették át a klub irányítását, akikkel továbbra is a siker útján maradtak. Irányításuk alatt az Arsenal nyert három bajnoki címet (1934-ben, 1935-ben és 1938-ban) és egy FA Kupát (1936-ban). Azonban az Arsenalnak az évtized végén már kevesebb sikerben volt része, majd a 2. világháború miatt a bajnokság is szünetelt, ami a professzionális angol labdarúgás versenyképességének végét jelentette egy időre.

A háborútól a Graham-éráig

A második világháború megállította az Ágyúsokat a menetelésben, de Tom Whittaker irányítása alatt újabb sikerek következtek a klub történetében. Az Arsenal bajnok lett az 1947-48-as és az 1952-53-as szezonban, FA Kupát nyert 1950-ben és emellett második lett 1952-ben. A 60-as években már kevesebb trófeát szereztek, nagyobb eredményeit a Liga Kupa döntőjében szerezték 1968-ban és 1969-ben, ahol mindkétszer döntőig jutottak. Bertie Mee az 1960-as évek közepén vette át a csapatot és csak az 1969-70-es szezonban tudta első trófeáját megszerezni, amikor megnyerte a klub első európai trófeáját, legyőzve az Anderlechtet 4-3-ra a két fordulós Vásárvárosok kupája döntőjében.

Az 1970-es években az Arsenal csapata olyan játékosokat tudhatott soraiban, mint Charlie George, George Armstrong, Ray Kennedy és a kapitány McLintock. Az 1970-71-es szezonban Bertie Mee tanítványai dupláztak, megnyerték a bajnokságot és az FA Kupát is. A bajnoki címet az ősi rivális Tottenham otthonában, a White Hart Lane-en gyűjtötték be egy 1-0-s győzelemmel az utolsó fordulóban. A Wembley-ben az FA Kupa döntőjében pedig a ráadásban fordítva 2-1-re győzték le a Liverpool együttesét. Az Arsenal 1978 és 1980 között három egymás utáni évben játszhatott döntőt a Wembley stadionban az FA Kupa döntő keretében Terry Neill irányításával. Ezek közül csak az 1979-es döntőt nyerték meg, ahol 3-2-es győzelemmel diadalmaskodtak a Manchester United felett.[6] A mérkőzést „ötperces döntőként” emlegették. Az Ágyúsok 1980-ban eljutottak a Kupagyőztesek Európa Kupája döntőjébe, azzal a csapattal, mely a következő játékosokat tudhatta sorai közt: Graham Rix, Frank Stapleton, Pat Rice, David O'Leary és Liam Brady, de elvesztették a büntetőpárbajt a Valencia-val szemben.

1986-ban George Graham ( az 1971-es duplázó csapat tagja) lett az új menedzser a klubnál. Első szezonjában megszereztem a klub első Ligakupa győzelmét, legyőzve a Liverpoolt 2-1-re a döntőben. Két évvel később megnyerte a klub történetének kilencedik bajnoki címét, Michael Thomas híres utolsó percben lőtt góljával, amely a szükséges 2-0-s győzelmet jelentette az Anfielden a Liverpool ellen a szezon legutolsó bajnoki meccsén. Két évvel később egy újabb bajnoki cím következett 1990-/91-ben, amikor a csapat magáénak tudhatta a legjobb védelmet, így csak egy bajnoki mérkőzést vesztettek el az egész szezon folyamán. 1993-ban Ligakupa és FA-kupa győztesek lettek, valamint egy évvel később a Kupagyőztesek Európa-kupáját is elhódították. A sikerek ellenére Grahamnek távoznia kellett a klubtól mikor kiderült, hogy jutalékokat szerzett ügynökétől Rune Hauge-tól egyes játékosok leigazolásánál.[7] Bruce Rioch vette át a helyét, aki azonban csak egy szezont töltött a csapatnál, de ez idő alatt leigazolta Dennis Bergkamp-ot.

Az Arsene Wenger éra

Arsène Wenger
Az Arsenal 13. bajnoki címét ünnepelhette 2004-ben

Az 1997-98-as szezon volt Arsène Wenger első teljes szezonja a Highburyben, amikor is az Arsenal történelme során másodszor duplázott és hódította el a bajnoki cím mellett az FA Kupát és a mester pedig megkapta a Carling Év Menedzsere címét. Dennis Bergkamp is a nevezettek között volt a Football Írok Szövetségének (FWA) Év Játékosa és a PFA Év Játékosa kitüntetésre, de végül egyiket sem kaptam meg. A hihetetlen szezon beteljesülése volt a klub francia válogatottjainak Emmanuel Petit és Patrick Vieira világbajnoki győzelme Franciaországban.

Az ezt követő három évben nem sikerült újabb bajnokságot nyerni (mindháromszor második lett a csapat a bajnokságban), 2000-ben pedig az Arsenal az UEFA-kupa-döntőjébe jutott, ahol is büntetőkkel elvesztették a mérkőzést a török Galatasaray ellen. 2001-ben már a Bajnokok Ligája negyeddöntőjéig meneteltek az Ágyúsok, ahol vereséget szenvedtek a spanyol Valencia ellen estek ki. 2001-02-es szezonban a klub története során harmadszor duplázott a 13 mérkőzéses veretlenségi sorozatnak és az emlékezetes Manchester United elleni 1-0-s Old Traffordon aratott győzelemnek köszönhetően. Az Arsenal veretlen maradt hazai pályáján a szezonban.[8] Ez is közrejátszott abban, hogy Arsene Wenger nevezve lett Barclaycard Év Menedzsere címre, miközben Robert Pirèst az FWA Év Játékosának választották.

A következő évben az Arsenal nem tudta megvédeni címét, azonban az Ágyúsok lettek - 20 év után az első angol klub - akik két egymást követő évben elhódították az FA Kupát az 1-0-s Southampton felett aratott győzelemmel Cardiffban. Thierry Henry jelölve lett a szezon játékosának a PFA és a FWA által egyaránt, és csatlakozott Dennis Bergkamphoz a halhatatlanok közt az év góljával. A 2003/2004-es szezonban az Arsenal visszahódította a bajnoki címet egy csodálatos veretlenségi sorozat keretében, amikor is a klub az év során egyetlen vereséget sem szenvedett el. 11 ponttal végeztek az élen a második helyezett Chelsea előtt. A 13. bajnoki cím elnyerése során számtalan rekordot döntött meg a csapat. A spanyolok legfiatalabb tehetsége januárban érkezett Cesc Fàbregas és az év végére megdöntötte a legfiatalabb Arsenal színekben pályára lépő játékosok rekordját, 16 év és 177 napjával.

Dennis Bergkamp (1995-2006)

Az FA Kupa elődöntőben elszenvedett vereség a Manchester United ellen, illetve a Bajnokok Ligája negyeddöntő veresége a Chelsea ellen véget vetett a reménykedésnek, hogy sikerülhet egy felejthetetlen triplázás. A bajnokságban a veretlenségi sorozat a következő évben tovább folytatódott és 2004 augusztusában megdöntötték a Nottingham Forest leghosszabb ideig tartó veretlenségi sorozatát az angol futball bajnokságban. Az Ágyúsok 5 trófeát hódítottak el 4 év alatt megnyerve az FA Kupát büntetőpárbajjal a Manchester United-dal szemben.

A 2005/2006-os bajnokság volt a klub utolsó évada a Highbury-ben és végső tisztelgéssel búcsút intettek a klubnak 93 éven át otthont biztosító stadionnak. A negyedik helyezést és a Bajnokok Ligájában való szereplés jogát az utolsó játéknapon biztosította be a csapat 4-2-es Wigan felett aratott győzelemmel (valamint a Tottenham West Ham United-tól elszenvedett vereségével). Az Arsenal Highburyben elért eredményei: 2010 lejátszott mérkőzés során 1196 győzelem született, 475 döntetlen és mindössze 339 vereség. 4038 gólt lőttek az Ágyúsok és 1955-öt kaptak.

A csúcspontja a szezonnak a klub csodálatos menetelése volt a 2005/2006-os Bajnokok Ligája sorozatban, ahol is bejutott a csapat a párizsi döntőbe. A 12 mérkőzésen át tartó veretlenségi sorozat a bizonyítéka, hogy az Arsenal kiérdemelte helyét a döntőben a Barcelona ellen május 16-án a Stade de France stadionban. Annak ellenére, hogy Jens Lehmannt a 18. percben kiállították, az Arsenal szerezte meg a vezető találatot Sol Campbell fejesének köszönhetően. A második félidőben a spanyolok két késői góllal azonban összetörték a Párizsba utazó szurkolók szívét.

Irány az Emirates Stadionba

Emirates Stadion keleti oldal

Miközben az Arsenal készült az Emirates Stadionba költözésre az Ágyúsok kapitánya és egyben legtöbb gólt szerző játékosa Thierry Henry elkötelezte magát az Arsenal mellett, mielőtt csatlakozott volna a világbajnoki döntőig menetelő francia válogatotthoz Németországban. 2006. július 6-án a klub elhagyta a Highbury-t, mely 93 éven keresztül a csapat otthonaként szolgált, és új otthonukba költöztek. Dennis Bergkamp, a legendás csatár Ajax elleni búcsúmérkőzése volt az első lejátszott mérkőzés az Emirates Stadionban.

Trófeák nyomában

A 2006/2007-es szezon volt az utolsó az Arsenal élő legendájának Thierry Henry-nak! "Titi" szinte mindent elért amit labdarúgó megnyerhetett (2 bajnoki cím; 3 FA-kupa; 2 Ligakupa; emellett négyszer volt gólkirály: 2001-02, 2003-04, 2004-05, 2005-06). Egyedül a Bajnokok.-ligájában nem sikerült a csúcsra érni, de 2006-ban csak a döntőben kaptak ki a Barcelonától. Henry a 2007-es átigazolási szezonban hagyta el hőn szeretett klubját az Arsenalt, a gránátvörös-kékek kedvéért. Ezek okát a BL megnyerésével indokolta. Mint az "Ágyúsoknál" itt is a 14-es mezszámot kapta.

Meccskép az Emirates stadionból (2007)

Eközben a megújult Arsenal várva várta az új 2007-2008-as szezon-nyitányt. A klub meglepően feledve játékos-veszteségeit a Fulham-et 2-1-re legyőzve mutatkozott be a Premier League első napján! A csapat nagyszerűen menetelt végig szinte ebben az idényben, de mint a legtöbb csapatnál itt is bekövetkeztek az állandó sérülések, a lendület visszaesése és persze a fáradtság is. Az F.A-kupában a Manchester United, a Liga-kupában a Tottenham, a Bajnokok Ligájából pedig a Liverpool búcsúztatta őket. A bajnokság dobogóján pedig a bronzérmet csípték el Wenger fiai. Mindezek ellenére remek szezont tudhattak maguk mögött. A következő szezon előtt távozott az "ágyúsok" német válogatott kapusa, Jens Lehmann, aki elképesztő védéseivel és botrányaival is nyomot hagyott az angol labdarúgás történetében, valamint a brazil szűrő, Gilberto Silva, de érkezett a kreatív francia szélső Samir Nasri és a tehetséges walesi belső középpályás, Aaron Ramsey. Jens Lehmannt Manuel Almunia pótolta a kapuban, aki már az ezt megelőző szezonban is rendszeresen védhetett, de ezúttal messze nem tudott olyan kiválóan teljesíteni. Az Arsenal szezonnyitó mérkőzésén Nasrinak mindössze négy percre volt szüksége, hogy betaláljon, ez volt a szezon első gólja is.

Az Arsenal 13-szoros FA Cup győztes

Az Emirates Stadion megépítésére sok pénz került ki a klub kasszájából, és ez meglátszott az eredményeken is. 2005-től mindmáig nem sikerült semmilyen trófeát a klub vitrinjébe helyezni, és ezért nagyon sok kritika érta Arsène Wenger-t és a vezetőséget. A csapat a 2002-ben visszavonuló Tony Adams óta folyamatosan veszíti el kapitányait: először Patrick Vieira hagyta el a klubot a Juventus FC kedvéért, majd 2008-ban Henry, 2010-ben Fabregas igazolt a Barcelonához. 2012-ben Robin van Persie igazolt a Manchester Unitedhoz, ezzel Thomas Vermaelenre hagyva a karszalagot, aki 2014. nyarán a Barcába távozott. Az új igazolások messze nem elégítik a szurkolók igényeit, de bizalmuk töretlen a francia menedzserben.

2013-14-ben sok évnyi várakozás után végre trófeát nyert a csapat, az FA-kupa serleget emelhette a magasba az akkori csapatkapitány, Thomas Vermaelen. Az idény előtti átigazolási időszakban a klub végre kész játékost igazolt Mesut Özil személyében. Az ágyúsok reménykednek benne, hogy egy újabb aranykor küszöbén állnak.

Új idők?

Arséne Wenger minden bizonnyal utolsó évei egyikében jár az Arsenalnál, és nyilvánvalóan szeretne szépen búcsúzni az őt jóban-rosszban támogató szurkolóktól. A 2014-15-ös szezonban FA-kupa győztesként verte meg a Community Shielden a bajnok Manchester Cityt. A nyáron leigazolta a chilei Alexis Sanchezt, aki nem tudott meghatározó játékossá válni a Barcelonában, de a képességeit senki sem kérdőjelezte meg. Mindenesetre a szurkolók régen nem várhatták ilyen optimistán a szezonkezdetet. Végül is nem sikerült megfelelni az elvárásoknak, de az elmúlt években megszokott 4. hely idén is simán összejöhet, Alexis pedig egyértelmű, hogy világklasszis igazolás volt.

A klub történetének 50 legnépszerűbb játékosa [9]

A legjobb játékosokra világszerte több ezer Arsenal rajongó szavazott 2008-ban.

  1. Thierry Henry
  2. Dennis Bergkamp
  3. Tony Adams
  4. Ian Wright
  5. Patrick Vieira
  6. Robert Pirès
  7. David Seaman
  8. Liam Brady
  9. Charlie George
  10. Pat Jennings
  11. Fredrik Ljungberg
  12. Marc Overmars
  13. Nwankwo Kanu
  14. David O'Leary
  15. Sol Campbell
  16. David Rocastle
  17. Pat Rice
  18. Cliff Bastin
  19. Ray Parlour
  20. Cesc Fàbregas
  21. Lee Dixon
  22. Emmanuel Petit
  23. Brian Talbot
  24. John Radford
  25. Ashley Cole
  1. Paul Merson
  2. Alan Smith
  3. Charlie Nicholas
  4. Nicolas Anelka
  5. Robin van Persie
  6. Ted Drake
  7. Nigel Winterburn
  8. Sylvain Wiltord
  9. Danny Clapton
  10. Sammy Nelson
  11. Kenny Sansom
  12. Michael Thomas
  13. Steve Williams
  14. Bob Wilson
  15. George Armstrong
  16. George Eastham
  17. George Graham
  18. Andy Ducat
  19. Malcolm Macdonald
  20. Alan Ball
  21. Alex James
  22. Frank Stapleton
  23. Tony Woodcock
  24. David Jack
  25. Peter Storey

Játékosok

Jelenlegi keret

2018. augusztus 17-én lett frissítve.[10]

# Poszt Név
1 CZE K Petr Čech
2 ESP V Héctor Bellerín
4 EGY KP Mohamed en-Neni
5 GRE V Szokrátisz Papasztathópulosz
6 FRA V Laurent Koscielny (Csapatkapitány)
7 ARM KP Henrih Mhitarjan
8 WAL KP Aaron Ramsey
9 FRA CS Alexandre Lacazette
10 GER KP Mesut Özil
11 URU KP Lucas Torreira
12 SUI V Stephan Lichtsteiner
14 GAB CS Pierre-Emerick Aubameyang
15 ENG KP Ainsley Maitland-Niles
# Poszt Név
16 ENG V Rob Holding
17 NGR CS Alex Iwobi
18 ESP V Nacho Monreal
19 GER K Bernd Leno
20 GER V Shkodran Mustafi
23 ENG CS Danny Welbeck
25 ENG V Carl Jenkinson
26 ARG K Damián Martínez
27 GRE V Konsztandínosz Mavropánosz
29 FRA KP Mattéo Guendouzi
31 BIH V Sead Kolašinac
34 SUI KP Granit Xhaka

Kölcsönben

2018. augusztus 17. szerint

# Poszt Név
13 COL K David Ospina (A Napoli-nál a 2018/19-es szezon végéig.)
21 ENG V Calum Chambers (A Fulhamnél a 2018/19-es szezon végéig.)
37 POL V Krystian Bielik (A Charlton Athletic-nél a 2018/19-es szezon végéig.)
# Poszt Név
54 ENG K Matt Macey (A Plymouth Argyle-nél a 2018/19-es szezon végéig.)
98 NGR KP Kelechi Nwakali (A Portonál a 2018/19-es szezon végéig.)
- JPN CS Aszano Takuma (A Hannovernél a 2018/19-es szezon végéig.)

Klubrekordok[11]

Gólrekorderek

2012. január 10. szerint. (Zárójelben a mérkőzések száma)

# Név Angol Bajnokság FA Kupa Liga Kupa Európai Bajnokságok Angol Szuperkupa Összesen
1 Thierry Henry 176 (254) 08 (25) 02 0(3) 43 (84) 1 (4) 229 (370)
2 Ian Wright 128 (221) 12 (16) 29 (29) 15 (21) 1 (1) 185 (288)
3 Cliff Bastin 150 (350) 26 (42) 00 0(0) 00 0(0) 2 (4) 178 (396)
Thierry Henry (1999-2007)
Egy szezon alatt*
  • A legtöbb gólt szerző Arsenal játékos: 44 Ted Drake 1934/35.
  • A legtöbb angol bajnoki gólt szerző Arsenal játékos: 42 Ted Drake 1934/35.
  • A legtöbb Premier Liga gólt szerző Arsenal játékos: 30 Thierry Henry 2003/04.

A legtöbb gólt szerző Arsenal játékos, egy meccsen*

A legtöbb kapott gól egy játékostól, egy meccsen*

Egy hazai meccsen a legutóbbi 4, több mint 3 gólt szerző Arsenal játékos:

Egy idegenbeli meccsen a legutóbbi 4, több mint 3 gólt szerző Arsenal játékos:

A legfiatalabb gólszerző*

A legtöbb UEFA-bajnokok ligája gólt szerző Arsenal játékos: 35 Thierry Henry. A leghamarabb szerzett gól: Gilberto Silva a 20. másodpercben, 2002. szeptember 25-én a PSV Eindhoven elleni UEFA-bajnokok ligája meccsen.

Meccsrekorderek

Samir Nasri, az Arsenal tradicionális piros-fehér mezében.

2011. március 16. szerint. (Zárójelben a gólok száma)

# Név Angol Bajnokság FA Kupa Liga Kupa Európai Bajnokságok Angol Szuperkupa Összesen
1 David O'Leary 558 0(11) 70 0(1) 70 0(2) 21 0(0) 3 (0) 722 0(14)
2 Tony Adams 504 0(32) 53 0(8) 59 0(5) 48 0(3) 4 (0) 668 0(48)
3 George Armstrong 500 0(53) 60 (10) 35 0(3) 26 0(2) 0 (0) 621 0(68)
A legfiatalabb pályára lépő*
A legidősebb pályára lépő*

A leghosszabb sorozatok

Győzelem (Minden meccs) 14/14 1987. szeptember 12-től illetve 2002. február 10-től
Döntetlen (Minden meccs) 6 1961. március 4-től
Vereség (Minden meccs) 8 1977. február 12-től
Angol bajnoki győzelem 10 1987. szeptember 12-től
Premier Liga győzelem 14 2002. február 10-től
Győzelmek a szezon kezdetétől 8/6/4 (1903/04),(1947/48),(2003/2004)
Angol bajnoki vereség 7 1977. február 12-től
Premier Liga vereség 4/4 1992. november 21-től illetve 1995. március 5-től
Angol bajnoki döntetlen 6 1961. március 4-től
Premier Liga döntetlen 5 1994. január 3-tól
Veretlenség (Minden meccs) 28 2007. április 9. - 2007. november 24-ig
Veretlenség (Angol bajnoki) 26 1990. április 28-tól
Veretlenség (Premier Liga) 49 (Angol rekord) 2003. május 7. - 2004. október 24-ig
Veretlenség a szezon kezdetétől (Angol bajnoki) 23 1990. augusztus 25. - 1991. február 2-ig
Veretlenség a szezon kezdetétől (Premier Liga) 38 Teljes szezonon át, 2003. augusztus 16. - 2004. május 15-ig
Veretlenség hazai (Angol bajnoki) meccseken 33 1902. november 1-jétől
Veretlenség hazai (Premier Liga) meccseken 32 2003. május 7-től
Győzelem nélkül (Minden meccs) 19 1912. szeptember 28-tól
Győzelem nélkül (Angol bajnoki) 23 1912. szeptember 28-tól
Győzelem nélkül (Premier Liga) 8 1992. november 21-től
Megnyert meccsek hazai pályán (Angol bajnoki) 15 1903. szeptember 5-től
Megnyert meccsek hazai pályán (Premier Liga) 12 2001. február 23-tól
Megnyert meccsek vendég pályán (Angol bajnoki) 6 1977. október 22-től
Megnyert meccsek vendég pályán (Premier Liga) 8 2002. január 23-tól
Elvesztett meccsek hazai pályán (Angol bajnoki) 4x(3) A legutóbbi 1959. november 14-től
Elvesztett meccsek hazai pályán (Premier Liga) 2x(4) A legutóbbi 1995. december 30-tól
Elvesztett meccsek vendég pályán (Angol bajnoki) 13 1924. december 13-tól
Elvesztett meccsek vendég pályán (Premier Liga) 4/4 1992. november 21-től illetve 1995. március 8-tól
Győzelem nélkül hazai pályán (Angol bajnoki) 16 1911. április 27-től
Győzelem nélkül hazai pályán (Premier Liga) 8 1994. november 6-tól
Veretlenség vendég pályán (Angol bajnoki) 13 1990. május 5-től
Veretlenség vendég pályán (Premier Liga) 23 2001. augusztus 18-tól
Győzelem nélkül vendég pályán (Angol bajnoki) 15 1928. január 7-től
Győzelem nélkül vendég pályán (Premier Liga) 6x(4) A legutóbbi 1999. december 26-tól
Kapott gól nélkül (Angol bajnoki) 8 1903. április 10-től
Kapott gól nélkül (Premier Liga) 6 1999. december 26-tól
Lőtt gól nélkül (Angol bajnoki) 6 1987. február 25-től
Lőtt gól nélkül (Premier Liga) 4 1992. november 21-től
Legalább 1 rúgott gól (Angol bajnoki) 31 1930. május 3-tól
Legalább 1 rúgott gól (Premier Liga) 55 (Angol rekord) 2001. május 19. - 2002. december 7-ig
Legalább 1 kapott gól (Angol bajnoki) 39 1930. április 2-től
Legalább 1 kapott gól (Premier Liga) 11 2001. december 9-től

A legmeglepőbb eredmények

2011. március 16. szerint.

  • Győzelem hazai pályán: 12-0 1900. március 12-én, a Loughborough Town elleni bajnokin. Szintén 12-0 az Ashford United elleni FA Kupa meccsen 1893. október 14-én.
  • Győzelem vendég pályán: 7-0 1993. november 3-án a Standard Liege elleni European Cup Winners meccsen.
  • Vereség hazai pályán: 0-6 1899. január 28-án a Derby County elleni FA Kupa meccsen.
  • Vereség vendég pályán: 0-8 1896. december 12-én a Loughborough Town elleni bajnokin.
  • Döntetlen hazai pályán: 4-4 2008. október 29-én a Tottenham elleni bajnokin.
  • Döntetlen vendég pályán: 6-6 1930. április 21-én a Leicester City elleni bajnokin.

Menedzserek, a kezdetektől napjainkig

2018. május 13. szerint.

Név Nemzetiség Időszak Mérkőzések száma Győzelmi arány Trófeák száma
Unai Emery Spanyol 2018 -
Arsène Wenger Francia 1996 - 2018 1, 235 57,25% 17
Pat Rice Északír 1996 4 75% 0
Stewart Houston Skót 1996 6 33,3% 0
Bruce Rioch Skót 1995 - 1996 47 46,8% 0
Stewart Houston Skót 1995 19 36,8% 0
George Graham Skót 1986 - 1995 460 48,9% 7
Steve Burtenshaw Angol 1986 11 27,2% 0
Don Howe Angol 1983 - 1986 116 48,2% 0
Terry Neill Északír 1976 - 1983 414 45,1% 1
Bertie Mee Angol 1966 - 1976 539 44,7% 3
Billy Wright Angol 1962 - 1966 182 38,4% 0
George Swindin Angol 1958 - 1962 179 39,1% 0
Jack Crayston Angol 1956 - 1958 77 42,8% 0
Tom Whittaker Angol 1947 - 1956 428 47,1% 5
George Allison Angol 1934 - 1947 283 46,2% 4
Joe Shaw Angol 1934 23 60,8% 0
Herbert Chapman Skót 1925 - 1934 403 49,8% 8
Leslie Knighton Angol 1919 - 1925 267 34,4% 0
George Morrell Skót 1908 - 1919 294 35,3% 0
Phil Kelso Skót 1904 - 1908 151 41,7% 0
Harry Bradshaw Angol 1899 - 1904 189 50,7% 0
George Elcoat Angol 1898 - 1899 43 53,4% 0
Thomas Mitchell Skót 1897 - 1898 26 53,8% 0
Sam Hollis Angol 1894 - 1897 95 45,2% 0

Arsenal FC (2002–2003)

# Poszt Név
–– anglia K David Seaman
–– svédország K Rami Shaaban
–– anglia K Stuart Taylor
–– franciaország K Guillaume Warmuz
–– anglia V Sol Campbell
–– anglia V Ashley Cole
–– franciaország V Pascal Cygan
–– anglia V Ryan Garry
–– anglia V Justin Hoyte
–– anglia V Martin Keown
–– ukrajna V Oleg Luzhny
–– lettország V Igors Stepanovs
–– görögország V Efsztáthiosz Tavlarídisz
–– elefántcsontpart V Kolo Touré
–– hollandia KP Giovanni van Bronckhorst
# Poszt Név
–– brazília KP Eduardo César Gaspar
–– kamerun KP Etame Lauren
–– svédország KP Fredrik Ljungberg
–– anglia KP Ray Parlour
–– franciaország CS Robert Pirès
–– brazília KP Gilberto Silva
–– franciaország KP Patrick Vieira
–– franciaország CS Jérémie Aliadière
–– hollandia CS Dennis Bergkamp
–– franciaország CS Thierry Henry
–– anglia CS Francis Jeffers
–– nigéria CS Nwankwo Kanu
–– anglia CS Jermaine Pennant
–– franciaország CS Sylvain Wiltord

Sikerlista

  • 13-szoros angol bajnok: 1930–31, 1932–33, 1933–34, 1934–35, 1937–38, 1947–48, 1952–53, 1970–71, 1988–89, 1990–91, 1997–98, 2001–02, 2003–04
  • 13-szoros FA kupa győztes (rekord): 1929–30, 1935–36, 1949–50, 1970–71, 1978–79, 1992–93, 1997–98, 2001–02, 2002–03, 2004–05, 2013–14, 2014–15, 2016–17
  • 2-szeres Ligakupa győztes: 1986–87, 1992–93
  • 15-szörös Community Shields/Charity Shields győztes: 1930, 1931, 1933, 1934, 1938, 1948, 1953, 1991 (megosztva), 1998, 1999, 2002, 2004, 2014, 2015, 2017

Források

  1. Arsenal: Unai Emery lett Wenger utódja – hivatalos (magyar nyelven). Nemzeti Sport. (Hozzáférés: 2018. május 23.)
  2. Soar, Phil & Tyler, Martin. A hivatalos illusztrált történelme az Arsenalnak. Hamlyn, 32–33. o. (2005). ISBN 0-600-61344-5 
  3. Soar & Tyler. A hivatalos illusztrált történelme az Arsenalnak, 40. o. (2005) 
  4. Felmerült az Arsenal feljutásával kapcsolatban, hogy a csapat történelmi téren jelentősebb, mint az érdemekben, ami a tulajdonos, Sir Henry Norris alattomos akciójának köszönhető. Ezen lehetséges állítások: politikai fondorlat, készpénzért történő megvesztegetés, de ennek ellenére sem találtak bizonyíték bűncselekményi kísérletre. Egy tömör beszámoló Soar & Tyler. A hivatalos illusztrált történelme az Arsenalnak, 40. o. (2005)  Egy részletes beszámoló Spurling, Jon. Rebels for the Cause: Az alternatív történelme az Arsenalnak. Mainstream, 38–41. o. (2004). ISBN 0-575-40015-3 
  5. a London Underground és az Arsenal bemutatja: Az utolsó elköszönés a Highburytől. Transport for London, 2006. január 12. (Hozzáférés: 2007. április 8.)
  6. Egy 2005-ös angol labdarúgásról szóló szavazás szerint a szurkolók minden idők 15. legjobb meccsének tartják az 1979-es FA kupa döntőt. Referencia: Winter, Henry. „Klasszikus döntő? Jobban szeretik a klasszikus ötpercet.”, Daily Telegraph, 2005. április 19. (Hozzáférés ideje: 2007. január 30.) 
  7. Graham was banned for a year by the Football Association for his involvement in the scandal after he admitted he had received an "unsolicited gift" from Hauge.Collins, Roy. „Rune Hauge, a rejtély nemzetközi embere”, The Guardian, 2000. március 18. (Hozzáférés ideje: 2006. december 8.)  Bower, Tom. Broken Dreams. Simon & Schuster (2003). ISBN 0-7434-4033-1 
  8. Hughes, Ian. „A legyőzhetetlen Arsenal”, BBC Sport, 2004. május 15. (Hozzáférés ideje: 2006. december 8.) 
  9. Az Ágyúsok 50 legnépszerűbb játékosa”, Arsenal F.C., 2008. május 19. 
  10. Squad: First team. Arsenal F.C.. (Hozzáférés: 2017. július 27.)
  11. Arsenal F.C. - Rekordok”, Arsenal F.C. 

További információk