„Tudor Arghezi” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Hivatkozás előtti szóköz törlése, egyéb apróság, ld.: WP:BÜ |
|||
29. sor: | 29. sor: | ||
[[1891]]-ben végezte el a [[Sfântul Sava kollégium|Szent Sava]] kollégiumot Bukarestben, aztán rögtön munkába állt, hogy ki tudja fizetni a tanulmányait.<ref>Kuiper, 67 old.; Willhardt ''et al.'', 15 old.</ref> [[1896]]-ban debütált, mint költő, amikor verseit az [[Alexandru Macedonski]] által szerkesztett ''Liga Ortodoxă'' (Keleti Szövetség) folyóirat közölte, még ''Ion Theo'' álnéven. Röviddel ezután így nyilatkozott Macedonski a fiatal költőről: |
[[1891]]-ben végezte el a [[Sfântul Sava kollégium|Szent Sava]] kollégiumot Bukarestben, aztán rögtön munkába állt, hogy ki tudja fizetni a tanulmányait.<ref>Kuiper, 67 old.; Willhardt ''et al.'', 15 old.</ref> [[1896]]-ban debütált, mint költő, amikor verseit az [[Alexandru Macedonski]] által szerkesztett ''Liga Ortodoxă'' (Keleti Szövetség) folyóirat közölte, még ''Ion Theo'' álnéven. Röviddel ezután így nyilatkozott Macedonski a fiatal költőről: |
||
<blockquote>"Ez az ifjú, abban a korban, amelyben én csak gagyogtam a verset, határtalan merészséggel szakított minden olyan verselési technikával és minden olyan képi és eszmei közhellyel, amelyeket eddig nálunk és külföldön a költészet és művészet csúcsának tekintettek, mégis, merészségét mindmáig a legragyogóbb siker koronázza." |
<blockquote>"Ez az ifjú, abban a korban, amelyben én csak gagyogtam a verset, határtalan merészséggel szakított minden olyan verselési technikával és minden olyan képi és eszmei közhellyel, amelyeket eddig nálunk és külföldön a költészet és művészet csúcsának tekintettek, mégis, merészségét mindmáig a legragyogóbb siker koronázza."<ref>Macedonski, 1896, Vianu, 477 old.</ref></blockquote> |
||
Költészetére hat a [[szimbolizmus]] és más [[irodalmi irányzatok]] (mint például a bécsi [[szecesszió]]), ezért mondható Arghezi [[modern]] költőnek. [[1899]]-ben szerzetes lett, de öt évi paposkodás után elöljárói a [[fribourg]]i katolikus egyetemre küldték, ahol hátat fordított az egyháznak és [[1910]]-ig felváltva [[Genf]]ben és [[Párizs]]ban élt. [[1910]]-ben visszatért [[Románia|Romániába]] és [[szocialista]] lapok munkatársaként számos verset, politikai gúnyrajzot , illetve vitacikket írt, köztük a költői pályája határköveként számon tartott ''Rugă de seară''.<ref>Vianu, 479-480 old.</ref> (Esti ima) című verset. Ugyancsak ekkor kezdte írni tablettáknak nevezett prózai-publicisztikai írásait, amelyekből később sajátos – határozott állásfoglalású, kíméletlen szatírájú – műfaja fejlődik ki. |
Költészetére hat a [[szimbolizmus]] és más [[irodalmi irányzatok]] (mint például a bécsi [[szecesszió]]), ezért mondható Arghezi [[modern]] költőnek. [[1899]]-ben szerzetes lett, de öt évi paposkodás után elöljárói a [[fribourg]]i katolikus egyetemre küldték, ahol hátat fordított az egyháznak és [[1910]]-ig felváltva [[Genf]]ben és [[Párizs]]ban élt. [[1910]]-ben visszatért [[Románia|Romániába]] és [[szocialista]] lapok munkatársaként számos verset, politikai gúnyrajzot , illetve vitacikket írt, köztük a költői pályája határköveként számon tartott ''Rugă de seară''.<ref>Vianu, 479-480 old.</ref> (Esti ima) című verset. Ugyancsak ekkor kezdte írni tablettáknak nevezett prózai-publicisztikai írásait, amelyekből később sajátos – határozott állásfoglalású, kíméletlen szatírájú – műfaja fejlődik ki. |
||
A lap 2018. augusztus 6., 16:02-kori változata
Tudor Arghezi | |
Élete | |
Született | 1880. május 21. Bukarest |
Elhunyt | 1967. július 14. (87 évesen) Bukarest |
Gyermekei |
|
Pályafutása | |
Jellemző műfaj(ok) | vers, próza |
Kitüntetései |
|
Tudor Arghezi aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Tudor Arghezi témájú médiaállományokat. |
Tudor Arghezi (Bukarest, 1880. május 21. – Bukarest, 1967. július 14.) román költő, prózaíró, műfordító, publicista. Eredeti neve Ion N. Theodorescu volt, írói álnevét, ahogy saját maga elmondta, az Argeș folyó ókori nevéből – Argesis – vette. Más kritikusok szerint két híres eretnek, Arius és Géza(?), nevének egyesítéséből ered. Egy újabb, Ferenczes István által végzett kutatás szerint a hivatalosan a dajkájaként számon tartott, valójában vér szerinti édesanyja, a székely Ergézi Rozália nevének románosított alakját vette fel álnévként.[1][2]
Élete
1891-ben végezte el a Szent Sava kollégiumot Bukarestben, aztán rögtön munkába állt, hogy ki tudja fizetni a tanulmányait.[3] 1896-ban debütált, mint költő, amikor verseit az Alexandru Macedonski által szerkesztett Liga Ortodoxă (Keleti Szövetség) folyóirat közölte, még Ion Theo álnéven. Röviddel ezután így nyilatkozott Macedonski a fiatal költőről:
"Ez az ifjú, abban a korban, amelyben én csak gagyogtam a verset, határtalan merészséggel szakított minden olyan verselési technikával és minden olyan képi és eszmei közhellyel, amelyeket eddig nálunk és külföldön a költészet és művészet csúcsának tekintettek, mégis, merészségét mindmáig a legragyogóbb siker koronázza."[4]
Költészetére hat a szimbolizmus és más irodalmi irányzatok (mint például a bécsi szecesszió), ezért mondható Arghezi modern költőnek. 1899-ben szerzetes lett, de öt évi paposkodás után elöljárói a fribourgi katolikus egyetemre küldték, ahol hátat fordított az egyháznak és 1910-ig felváltva Genfben és Párizsban élt. 1910-ben visszatért Romániába és szocialista lapok munkatársaként számos verset, politikai gúnyrajzot , illetve vitacikket írt, köztük a költői pályája határköveként számon tartott Rugă de seară.[5] (Esti ima) című verset. Ugyancsak ekkor kezdte írni tablettáknak nevezett prózai-publicisztikai írásait, amelyekből később sajátos – határozott állásfoglalású, kíméletlen szatírájú – műfaja fejlődik ki.
Ezután Arghezi kiváló műkritikus lett és védelmébe vette a szklerózis multiplexben szenvedő Ștefan Luchian román festőt, akit csalással vádoltak (az a gyanú merült fel ellene, hogy ő nem tud többet festeni, de megengedi, hogy mások munkáját ő írhassa alá)[6] Az első világháború kitörése után a liberális kormány ellen írt cikkeket. 1918–1919 között a Văcărești-i börtönbe zárják árulás vádjával (többek közt Ioan Slavici-csal). 1927-ben jelent meg, viszonylag későn, 47 évesen, első önálló verseskötete Cuvinte potrivite (Illő igék) címmel. 1929-ben megjelenik első prózai könyve, a címe Icoane de lemn (Szentképek fából).
Ekkori költészetét és prózáját hit és tagadás, kétely és bizonyosságkeresés kettőssége, az emberi lét végső értelmének fürkészése jellemzi. Formavilágában a modern kifejezésformákból s a népköltészet és az ortodox vallásosság forrásaiból merít. Ochii Măicii Domnului (A Boldogasszony mosolya) című regénye még vallásos témáról szól, de már a Cimitirul Buna-vestire (Boldogasszony-temető) és a Lina (A virágáruslány) címűekben a politikai szatírákhoz hasonlóan bírálja a Román Királyság közéletének romlottságát. Újraéled korábbi lapja, a Bilete de papagal (1929–1930; 1937–1938) Informația Zilei névvel, amelyben 1943-ban közli a bukaresti német követhez, Manfred von Killingerhez, a Baroane! (Báró uram!) című gúnyiratát, leleplező nyílt levelét. A hatóságok azonnal beszüntetik a lapot és Arghezit bírósági tárgyalás nélkül bebörtönzik a Târgu Jiuhoz közeli lágerbe.[7] 1944-ben szabadul ki, nem sokkal az Antonescu rezsim bukása után. 1948-tól kezdve a kommunista hatalom ünnepelt költője, kitüntetik különböző címekkel és díjakkal, a Román Akadémia tagjává választják. 1967-ben hal meg, a kormány nagy pompával és ünnepélyességgel temeti felesége mellé. Háza ma múzeum, amit lánya, Mitzura, tart fenn.
Művei
- Cuvinte potrivite (Illő igék), versek, 1927
- Icoane de lemn (Szentképek fából), tabletták, 1929
- Poarta neagră (A fekete kapu), tabletták, 1930
- Flori de mucegai (Penészvirágok), versek, 1931
- Cartea cu jucării, verses elbeszélések gyerekeknek
- Tablete din Țara de Kuty (Írások Kutyaországból), szatirikus utópia, 1933
- Ochii Maicii Domnului (A Boldogasszony mosolya), 1934
- Cărticica de seară (Estéli könyvecske), versek, 1935
- Cimitirul Buna-Vestire (Boldogasszony-temető), példázatszerű regény, 1934
- Versuri (Versek), 1936
- Ce-ai cu mine vântule?, 1937
- Lina (A virágáruslány), regény, 1942
- Eminescu, kritikai tanulmány, 1943
- Versuri alese (Választott versek), 1946
- Bilete de papagal, 1946
- Prisaca (A méhesben), verses elbeszélések gyerekeknek, 1948
- 1907-Peizaje, 1955
- Pagini din trecut, publicisztika, 1955
- Cântare omului (Ének az emberhez), 1955
- Frunze (Levelek), 1961
- Poeme noi (Új versek), 1963
- Cadențe (Ritmusok), 1964
- Silabe (Szótagok), 1965
- Răzlețe, 1965
- Versuri lungi, 1965
- Ritmuri, 1966
- Litanii, 1967
- Noaptea, 1967
Magyarul
- 1907. Tájak és emberek; ford. Szemlér Ferenc; Ifjúsági, Bukarest, 1956
- Két korszak; Népi Demokrácia Frontja, Bukarest, 1957 (Beszélgetés a választókkal)
- A méhesben; ford. Majtényi Erik; Ifjúsági, Bukarest, 1957
- Telehold. Válogatott versek. 1906-1956; bev., ford. Szemlér Ferenc; Irodalmi és Művészeti, Bukarest, 1958
- A Kárpátok; előszó Tudor Arghezi, bev. Mihai Iancu; Meridiane, Bukarest 1961 (Romániai tájak)
- Testamentom. Válogatott versek; vál., előszó, jegyz. Domokos Sámuel, ford. Áprily Lajos et al.; Európa, Bp., 1961
- Morzsányi tavasz; ford. Jánosházy György; Ifjúsági, Bukarest, 1962 (Napsugár könyvek)
- Arghezi legszebb versei; ford. Áprily Lajos et al., előszó Mihai Beniuc; Ifjúsági, Bukarest, 1962
- Arghezi–Brecht–Quasimodo: Versek; vál., ford., utószó Lőrinczi László; Irodalmi Kiadó, Bukarest, 1963
- Ötperces mese. Prózai írások; ford., bev. Jánosházy György; Irodalmi, Bukarest, 1963
- Jó reggelt, kikelet!; Ifjúsági, Bukarest, 1965
- A virágáruslány. Regény; ford. Papp Ferenc; Irodalmi, Bukarest, 1968 (Román írók)
- Boldogasszony temető. Poéma. Regény; ford. Papp Ferenc; Irodalmi, Bukarest, 1969
- A nyúl és a ponty; ford. Kányádi Sándor; [ill. Silvia Cambir].Megjelenés: Bukarest : Ifj. Könyvkiadó, [196?]
- A tolvaj; ford. Kányádi Sándor; Ifjúsági, Bukarest 196?
- A kócparipa; ford. Kányádi Sándor; Ifjúsági, Bukarest 196?
- Egy mozdony és egy állomás; ford. Kányádi Sándor; Ifjúsági, Bukarest 196?
- A boríték; ford. Kányádi Sándor; Ifjúsági, Bukarest 196?
- Büntetés; ford. Kányádi Sándor; Ifjúsági, Bukarest 196?
- Az első csalódás; ford. Kányádi Sándor; Ifjúsági, Bukarest 196?
- Koko és a cica; ford. Kányádi Sándor; Ifjúsági, Bukarest 196?
- Hét jó testvér; szöveg Tudor Arghezi, rajz Clelia Ottone, ford. Kányádi Sándor; Creangă, Bukarest 1970
- A Boldogasszony mosolya. Költemény prózában. Regény; ford. Lőrinczi László; Európa, Bp., 1972
- Illő igék. Versek; bev. Constantin Cublesan, vál., függelék Máthé Gábor; Dacia, Kolozsvár-Napoca, 1980
- Ének az emberről; ford. Szemlér Ferenc, fotó Bartha Árpád; Kriterion–Európa, Bukarest–Bp., 1980
- Szomjas vagyok; ford., vál. Lőrinczi László, utószó Zirkuli Péter; Európa, Bp., 1980 (Napjaink költészete)
- A világ szája; ford. Kányádi Sándor; Móra, Bp., 1985
Jegyzetek
- ↑ Descoperire uimitoare a lumii literare: Tudor Arghezi, copilul din flori al bonei unguroaice, Ergézi Rozália. Rezultatul unei cercetări extrem de controversate - Adevărul, 2015. augusztus 4.
- ↑ Arghezi/Ergézi - Ki volt Tudor Arghezi édesanyja? - Székelyföld Kulturális Folyóirat, 2015. január
- ↑ Kuiper, 67 old.; Willhardt et al., 15 old.
- ↑ Macedonski, 1896, Vianu, 477 old.
- ↑ Vianu, 479-480 old.
- ↑ Arghezi, Luchian életéből, Scrieri, 617, 620–621 old.
- ↑ Deletant, 27 old.; Willhardt et al., 15 old.
Források
- Ki kicsoda a világirodalomban (1975-ig), Könyvkuckó, Budapest, 1999. ISBN 963-8157-90-9
- Pompiliu Constantinescu, Tudor Arghezi, 1940
- Tudor Vianu, Tudor Arghezi, poet al omului, 1961
- Kathleen Kuiper, Merriam-Webster's Encyclopedia of Literature, Merriam-Webster, Springfield, Massachusetts, 1995 ISBN 0-87779-042-6
- Mark Willhardt, Alan Michael Parker (ed.), Who's Who in 20th Century World Poetry. Routledge, London, 2000 ISBN 0-415-16355-2
- George Călinescu, Istoria literaturii române. Compendiu (A román irodalom története. Tömör kivonat), Editura Minerva, Bukarest, 1983
- Dennis Deletant, Communist Terror in Romania, C. Hurst & Co., London, 1999 ISBN 1-85065-386-0