„I. Odo aquitániai herceg” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
55. sor: 55. sor:
732-ben [[Abdul Rahman al Ghafiqi]] átkelt a [[Pireneusok]]on, feldúlta [[Gascogne|Baszkföld]]et, és kifosztotta [[Bordeaux]]-t<ref>David Levering Lewis, ''God's Crucible: Islam and the Making of Europe, 570-1215'', (W.W. and Norton Company, 2008), 166.</ref> Odo lassan gyűjtötte össze erőit. [[Bordeaux]]-tól nem messze felvette a harcot a támadókkal, de a [[Garonne menti csata|Garonne menti csatában]] vereséget szenvedett.
732-ben [[Abdul Rahman al Ghafiqi]] átkelt a [[Pireneusok]]on, feldúlta [[Gascogne|Baszkföld]]et, és kifosztotta [[Bordeaux]]-t<ref>David Levering Lewis, ''God's Crucible: Islam and the Making of Europe, 570-1215'', (W.W. and Norton Company, 2008), 166.</ref> Odo lassan gyűjtötte össze erőit. [[Bordeaux]]-tól nem messze felvette a harcot a támadókkal, de a [[Garonne menti csata|Garonne menti csatában]] vereséget szenvedett.


Miközben újraszervezte szétvert seregét, korábbi ellensége, [[Martell Károly]] szövetséget kínált neki arra az esetre, ha formálisan hajlandó elismerni hűbérurának a frank királyt. Odo elfogadta az ajánlatot, és meghatározó szerepet játszott a [[Poitiers-i csata (732)|poitiers-i csatában]], amelyben betört a mórok táborába, és felgyújtotta azt.<ref name="AuñamPoiters">{{cite web |url=http://www.euskomedia.org/aunamendi/336|title=Batalla de Poitiers|last1= |first1= |last2= |first2= |date= |website=Auñamendi Entziklopedia|publisher=Eusko Ikaskuntza|accessdate=21 October 2013}}</ref> A szövetségesek ezután a [[Tours-i csata|Tours-i csatában]] is legyőzték a mórokat, és kiszorították őket egész Akvitániából.
Miközben újraszervezte szétvert seregét, korábbi ellensége, [[Martell Károly]] szövetséget kínált neki arra az esetre, ha formálisan hajlandó elismerni hűbérurának a frank királyt. Odo elfogadta az ajánlatot, és meghatározó szerepet játszott a [[poitiers-i csata (732)|poitiers-i csatában]], amelyben betört a mórok táborába, és felgyújtotta azt.<ref name="AuñamPoiters">{{cite web |url=http://www.euskomedia.org/aunamendi/336|title=Batalla de Poitiers|last1= |first1= |last2= |first2= |date= |website=Auñamendi Entziklopedia|publisher=Eusko Ikaskuntza|accessdate=21 October 2013}}</ref> A szövetségesek ezután kiszorították a mórokat egész Akvitániából.


735-ben Odót fia, [[I. Hunald aquitániai herceg|I.Hunald]] követte a herceg tisztében. Valószínűnek tűnik, hogy Odo nem halt meg, hanem lemondott, és visszavonult egy kolostorba, ahol még öt évet élt.
735-ben Odót fia, [[I. Hunald aquitániai herceg|I.Hunald]] követte a herceg tisztében. Valószínűnek tűnik, hogy Odo nem halt meg, hanem lemondott, és visszavonult egy kolostorba, ahol még öt évet élt.

A lap 2018. július 30., 19:16-kori változata

I. Odo
Akvitánia és a Baszkföld hercege

[[Akvitánia és Baszk Hercegség|Akvitánia és Baszk Hercegség]] Akvitán és baszk herceg
Uralkodási ideje
678? 735
ElődjeI. Lupus
UtódjaI. Hunald
Életrajzi adatok
Született?
Elhunyt740 (?)
ÉdesapjaBoggis
Testvére(i)Szent Hubertusz
Gyermekei
SablonWikidataSegítség
Az arabok által birtokolt terület 719 végén
Fájl:Historical map of France AD 700-800, 754.svg
Nyugat-Európa 754-ben:
lila — Frank Birodalom és vazallus államai;
zöld — Córdobai Kalifátus

I. Odo avagy Nagy Odo (ur. 688?-735) Akvitánia és a Baszk Hercegség I. Lupus utáni első ismert hercege. Eudes, Eudo írásmódokkal is gyakori. A történelmi adatok hiánya miatt nem tudjuk, hogy Lupus meddig uralkodott (lehet, hogy csak 676-ig, lehet, hogy Baszkföldön egészen 710-ig), és azt sem tudjuk, hogy Odo mikor lett Akvitánia hercege — lehet hogy csak 692-ben, 700-ban, sőt, az is, hogy csak 715-ben lépett trónra. Ennek megfelelően tisztázatlan, hogy volt(ak)-e Akvitániának Lupus és Odo közötti hercege(i).

A „Nagy” előnevet azért kapta, mert ő volt az első olyan uralkodó, aki hadászati jelentőségű csatában le tudta győzni a Nyugat-Európába betört mórokat.

Származása, ifjúsága

Se származásáról, se szüleiről nem tudunk semmi biztosat, a különféle feltételezések egyaránt gyenge lábon állnak. Az egyik ismert elmélet szerint szülei rómaiak lehettek; mindenesetre egy kortárs frank krónika szerint apja a Frank Birodalom egy római ellensége volt. A másik elképzelés szerint apja [[Akvitánia valamelyik korábbi hercege:

esetleg egy Bertrand nevű herceg, aki feltételezhetően Lupus és Odo között uralkodhatott.

Egy rendkívül kétes hitelű forrás szerint Odo öccse lehetett szent Hubertusz, Liège első püspöke.

Lehet, hogy ifjabb királyként már I. Lupus életében trónra lépett, de az is lehet, hogy csak elődjének halála után.

Uralkodása

Jean de Jaurgain történész szerint 711-ben, az arab támadás előtt hadat vezetett Roderich nyugati gót király ellen, és Pamplonánál megütközött a vizigótokkal. 715-ben, a gallorómaiak felkelését kihasználva függetlenítette hercegségeit a Frank Birodalomtól.

II. Chilperich frank király felkínálta neki Akvitánia királyának címét, ezért Odo 718-ban egy baszk sereget vezetett Martell Károly ellen[1] Miután 718-ban Soissons mellett Chilperich és majordomusa, Ragenfrid végleg vereséget szenvedett, Odóhoz menekültek. Még ebben az évben Odo békét kötött Martell Károllyal, és a békekötés feltételeként kiszolgáltatta neki Chilperichet és a neustriai kincstárat.[2]

Odónak nemcsak a frankokkal gyűlt meg a baja, hanem a mórokkal is. 719-ben az arab-berber csapatok átkeltek a Pireneusokon, és benyomultak Galliába. A Narbonne környékén és attól északra számszerű többségben élő gallorómaiak — akárcsak hispániai rokonaik — örömmel, felszabadítóként üdvözölték a hódítókat, és megnyitották nekik városaikat. Ettől nyugatra azonban nem sikerült területet nyerniük: Odo akvitániai és baszk csapatai 721. június 9-én a toulouse-i csatában[3] megfutamították őket — a herceget ettől fogva nevezték Nagy Odónak. A győzelemért II. Gergely pápa „a kereszténység bajnokává” minősítette Odót, és elismerte Akvitánia (és Baszkföld) függetlenségét.

Déli és nyugati határainak biztosítására lányát (akit valószínűleg Lampegiának hívtak) a Córdoba kormányzója ellen fellázadó Utman ibn Naissza berber vezérhez (akit a frank krónikák Munuza néven említenek), Cerdanya kormányzójához adta feleségül.[4] Ez a szövetség felbőszítette Martell Károlyt, aki a szászok legyőzése után 731-ben délnek fordította seregét, és felrúgta az Odóval kötött békét. Átlépte és Loire-t, elfoglalta Bourges-ot, és közben kétszer is (oda-vissza) feldúlta Akvitániát. Odo megpróbált szembeszállni vele, de vereséget szenvedett a frank túlerőtől. Ezzel párhuzamosan az Omajjádok Odo veje és szövetségese, Utman ibn Naissza ellen indultak meg. Abdul Rahman al Ghafiqi hadai legyőzték a lázadó vezért, Utman maga is elesett. Feleségét, Odo lányát elfogták, és Damaszkuszba küldték a hárembe.

732-ben Abdul Rahman al Ghafiqi átkelt a Pireneusokon, feldúlta Baszkföldet, és kifosztotta Bordeaux-t[5] Odo lassan gyűjtötte össze erőit. Bordeaux-tól nem messze felvette a harcot a támadókkal, de a Garonne menti csatában vereséget szenvedett.

Miközben újraszervezte szétvert seregét, korábbi ellensége, Martell Károly szövetséget kínált neki arra az esetre, ha formálisan hajlandó elismerni hűbérurának a frank királyt. Odo elfogadta az ajánlatot, és meghatározó szerepet játszott a poitiers-i csatában, amelyben betört a mórok táborába, és felgyújtotta azt.[6] A szövetségesek ezután kiszorították a mórokat egész Akvitániából.

735-ben Odót fia, I.Hunald követte a herceg tisztében. Valószínűnek tűnik, hogy Odo nem halt meg, hanem lemondott, és visszavonult egy kolostorba, ahol még öt évet élt.

Jegyzetek

  1. Pierre Riche, The Carolingians:A Family who forged Europe, 35.
  2. Pierre Riche, The Carolingians:A Family who forged Europe, 35-36.
  3. Collins, Roger. The Arab Conquest of Spain 710-797. Oxford, UK / Cambridge, USA: Blackwell, 87. o. (1989). ISBN 0-631-19405-3 
  4. Ivan Van Sertima, Golden Age of the Moor, (Transaction Publishers, 2009), 340.
  5. David Levering Lewis, God's Crucible: Islam and the Making of Europe, 570-1215, (W.W. and Norton Company, 2008), 166.
  6. Batalla de Poitiers. Auñamendi Entziklopedia . Eusko Ikaskuntza. (Hozzáférés: 2013. október 21.)

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben az Odo the Great című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források