Jurij Vlagyimirovics Andropov

Jurij Vlagyimirovics Andropov
Andropov 1983-ban
Andropov 1983-ban
Hivatali idő 1982. november 10. – 1984. február 9. Az SZKP első titkára
Előd	Leonyid Brezsnyev
Utód	Konsztantyin Csernyenko
Katonai pályafutása
Csatái	német–szovjet háború
Született	1914. június 15. Naguckoje, Oroszország
Elhunyt	1984. február 9. (69 évesen) Moszkva Szovjetunió
Sírhely	Temető a Kreml falánál
Párt	Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP)
Házastársa	Tatyjana Andropova (1940-es évek – 1984. február 9.) Nina Ivanovna Yengalycheva (1935–1940)
Gyermekei	Igor Jurjevics Andropov
Foglalkozás	mérnök
Iskolái	Rybinsk River School VI Kalashnikov (–1936) Higher Party School at the Central Committee of the CPSU (–1947) Petrozavodsk State University (–1951)
Halál oka	veseelégtelenség
Vallás	ateizmus
Díjak	Szocialista Munka Hőse (1974. június 14.) Lenin-rend (1957. július 23.) Lenin-rend (1964. június 13.) Lenin-rend (1971. december 2.) Lenin-rend (1974. június 14.) Októberi Forradalom érdemrend (1979. június 14.) Vörös Zászló érdemrend (1944. július 14.) Munka Vörös Zászló érdemrendje (1944. szeptember 23.) Munka Vörös Zászló érdemrendje (1948. július 24.) Munka Vörös Zászló érdemrendje (1961. február 15.) Vlagyimir Iljics Lenin születésének 100. évfordulójának emlékére adott jubileumi érem (1970) Medal "To a Partisan of the Patriotic War", 1st class (1943. június 10.) emlékérem a Szovjetunió határának megvédéséért Az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban Németország Fölött Aratott Győzelemért érdemérem Az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem huszadik évfordulójára emlékérem (1965) Az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem harmincadik évfordulójára emlékérem (1975) emlékérem az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban való bátor részvételért A szovjet fegyveres erők 50. évfordulója emlékérem A szovjet fegyveres erők 60. évfordulója emlékérem Medal "In Commemoration of the 250th Anniversary of Leningrad" Emlékérem Kijev 1500. évfordulójára Bolgár Népköztársaság Hőse Georgi Dimitrov Érdemrend Bolgár Népköztársaság Érdemrendje Szühebátor-rend Vörös Zászló érdemrend Jubilee Medal "50 Years of the Mongolian People's Revolution" Karl Marx-rend Order of the Sun of Liberty A Magyar Népköztársaság Zászlórendje Fehér Oroszlán-rend KGB Tiszteletbeli Munkatársa (1973) Medal "For the strengthening of friendship in arms"
Jurij Vlagyimirovics Andropov aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Jurij Vlagyimirovics Andropov témájú médiaállományokat.

Andropov és Wojciech Jaruzelski

Jurij Vlagyimirovics Andropov (oroszul: Ю́рий Владимирович Андропов; 1914. június 15. - az akkor hivatalos Julián-naptár szerint június 2. – 1984. február 9.) orosz nemzetiségű szovjet politikus, a Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP) főtitkára 1982. november 12-étől 15 hónappal később bekövetkező haláláig.

Élete

Andropov a cári Oroszország Sztavropol Kormányzóságában, Naguckoje sztanyicán (kozák falu) született, apja Vlagyimir Andropulo (később Andropov) vasúti hivatalnok, édesanyja Jevgenyija Flekenstejn volt. Rövid ideig a ribinszki folyamhajózási technikum hallgatója volt, majd 1930-ban belépett a Komszomolba. 1939-ben lépett be a Kommunista Pártba, 1940–1944 között a Karél–Finn SZSZK Komszomol szervezetének első titkára volt. A második világháborúban Andropov a partizánmozgalomban harcolt, majd a háború után, 1951-ben került Moszkvába, a Párt Főtitkárságára. 1954-ben kinevezték Magyarországra szovjet nagykövetnek. Andropov volt az egyik felelőse annak a szovjet döntésnek, hogy 1956-ban a szovjet csapatok megszállták Magyarországot.

Hatalomra jutása

Moszkvába való visszatérése után Andropov az SZKP Központi Bizottsága Szocialista Országok Együttműködési Főosztályát vezette (1957–1967), közben 1962-ben, Mihail Szuszlov utódjaként, tagja lett az SZKP KB Titkárságának. 1967-ben kinevezték a KGB parancsnokának, ezt a beosztást egészen 1982-ig töltötte be. 1973-ban Andropov az SZKP KB Politikai Bizottságának teljes jogú tagja lett.

Néhány nappal Brezsnyev halála után, 1982. november 10-én, mindenki meglepetésére Andropovot választották az SZKP főtitkárává, a biztos befutónak tartott Konsztantyin Csernyenko helyett. Ő volt az első olyan KGB-elnök, akiből pártfőtitkár lett. A Nyugat tartózkodással fogadta megválasztását, tekintettel a KGB élén végzett tevékenységére, valamint 1956-os magyarországi szerepére.

Andropov tevékenysége

Rövid vezetői időszaka során Andropov kísérletet tett a gazdaság helyzetének javítására és a korrupció visszaszorítására. Anti-alkoholista kampánya, valamint a munkafegyelem javítására tett kezdeményezései szintén igen emlékezetesek. Mindkét kampányt a szovjetekre jellemző adminisztratív eszközökkel hajtotta végre, egy kicsit a sztálini időket idéző szigorúsággal.

A külpolitikában nem ért el különösebb eredményt – folytatódott az afganisztáni háború. Főtitkársága alatt romlottak a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatai. Bár több, nagy horderejű ajánlást is tett, köztük a középhatótávolságú nukleáris fegyverek számának jelentős csökkentésére és Ronald Reagan amerikai elnökkel való csúcstalálkozóra, ezek a javaslatok süket fülekre találtak a Reagan- és a Thatcher-kormányoknál. A hidegháborús feszültséget tovább növelte az az incidens, amikor szovjet vadászgépek lelőtték a Korean Air Lines (KAL) 007-es számú járatát, amely 1983. szeptember 1-jén a Szovjetunió légterében, Szahalin szigete fölött repült, valamint az amerikaiak döntése, amely szerint Pershing II rakétákat telepítettek Európa területére. 1983 novemberében a Szovjetunió felfüggesztette az Európába telepített közepes hatótávolságú ballisztikus rakéták korlátozásáról szóló szovjet-amerikai tárgyalásokat.

Emlékezetes az a cselekedete, amikor főtitkársága idején válaszolt egy amerikai gyermek, Samantha Reed Smith levelére, és meghívta őt a Szovjetunióba. A látogatás eredményeként a kislány jól ismert békeaktivista lett.

Andropov hagyatéka

Andropov több hónapos betegség után, 1984. február 9-én halt meg veseelégtelenségben, utódja Konsztantyin Usztyinovics Csernyenko lett. Moszkvában, a Kreml Fala melletti temetőben temették el.

Andropov hagyatékát mind a történészek, mind a média a mai napig élénken vitatják, Oroszországban is és a határain túl is.

Andropovot magyarországi keménysége, valamint a KGB élén eltöltött hosszú vezetői időszaka alatt elkövetett megtorlások és intrikák ellenére, számos történész és elemző humánus reformernek tartja. Általánosságban mindenképpen úgy értékelték, hogy sokkal inkább a fokozatos és konstruktív reformok híve volt, mint Gorbacsov; sokan teszik fel komolyan azt a kérdést, hogy vajon Andropov megreformálhatta-e volna a Szovjetuniót olyan módon, hogy az néhány éven belül ne jusson el a teljes felbomlásig.^[forrás?]

Főtitkárként eltöltött rövid ideje, amelynek nagy része ráadásul igen törékeny egészségi állapotban zajlott, nem hagy konkrét jelzéseket az elemzőknek arra nézve, hogy mi lett volna, ha a vezetői időszaka tovább tart.

Magyarul megjelent művei

• A békéért, a szocializmusért (Budapest, 1983)

Források

• Yuri Andropov: A Secret Passage into the Kremlin, Vladimir & Klepikova, Jelena Szolovjov, MacMillan Kiadóvállalat, 1983, 302 oldal, ISBN 0-02-612290-1
• The Andropov File: The Life and Ideas of Yuri V. Andropov, General Secretary of the Communist Party of the Soviet Union, Martin Ebon, McGraw-Hill Companies, 1983, 284 oldal, ISBN 0-07-018861-0
• Lev Kricsevszkij: Andropov May Have Had Jewish Roots. 1999. június 21.