„Örökös főispán” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
| 4. sor: | 4. sor: | ||
A [[15. század]]ban örökös főispán lett a veszprémi, győri, nyitrai, váradi, pécsi és egri püspök, valamint a kalocsai érsek. A mindenkori [[nádor]] is a [[15. század]] óta egyben [[Pest vármegye]] főispánja.<ref name="Fogalomtár"/> |
A [[15. század]]ban örökös főispán lett a veszprémi, győri, nyitrai, váradi, pécsi és egri püspök, valamint a kalocsai érsek. A mindenkori [[nádor]] is a [[15. század]] óta egyben [[Pest vármegye]] főispánja.<ref name="Fogalomtár"/> |
||
[[I. Mátyás magyar király|I. Mátyás]] kezdett egyes [[báró]]i családoknak birtok helyett „örökös”, pontosabban |
[[I. Mátyás magyar király|I. Mátyás]] kezdett egyes [[báró]]i családoknak birtok helyett „örökös”, pontosabban örökletes főispáni (''haereditarius'') hivatalt adományozni. Mivel a magyar ispáni tisztség a frank grófi tisztség megfelelője volt, az örökletes ispáni tisztség német mintára – ahol a gróf már örökletes cím volt ekkor – magyar grófi címmé alakult.<ref name="Fogalomtár"/> |
||
[[Bronisław Komorowski]] lengyel elnök őse is Mátyástól kapta az árvai és liptói örökletes főispánságot, s ez alapján később [[Lengyelország]]ban grófként ismerték el őket. A [[16. század]]tól a [[Habsburg-ház|Habsburg]]-uralkodók is folytatták a korábbi hagyományt, azonban a tényleges hivatalba lépéshez királyi kinevezésre is szükség volt. Egyes esetekben az uralkodó szabadon választhatott az adott család tagjai közül, vagy maga a család döntött, más esetekben meghatározott rend szerint öröklődött a cím (pl. [[primogenitúra]], [[szeniorátus]]). Amennyiben a cím viselője kiskorú volt, vagy más okból nem tölthette be ténylegesen a főispáni hivatalt, helyette főispáni jogkörrel rendelkező adminisztrátort neveztek ki. A hivatalt ténylegesen viselő jogosultat örökös és valóságos főispánnak nevezték. |
[[Bronisław Komorowski]] lengyel elnök őse is Mátyástól kapta az árvai és liptói örökletes főispánságot, s ez alapján később [[Lengyelország]]ban grófként ismerték el őket. A [[16. század]]tól a [[Habsburg-ház|Habsburg]]-uralkodók is folytatták a korábbi hagyományt, azonban a tényleges hivatalba lépéshez királyi kinevezésre is szükség volt. Egyes esetekben az uralkodó szabadon választhatott az adott család tagjai közül, vagy maga a család döntött, más esetekben meghatározott rend szerint öröklődött a cím (pl. [[primogenitúra]], [[szeniorátus]]). Amennyiben a cím viselője kiskorú volt, vagy más okból nem tölthette be ténylegesen a főispáni hivatalt, helyette főispáni jogkörrel rendelkező adminisztrátort neveztek ki. A hivatalt ténylegesen viselő jogosultat örökös és valóságos főispánnak nevezték. |
||
A lap 2018. július 26., 07:56-kori változata
Az örökös főispán (latin: supremus et perpetuus comes) olyan főispán, aki a tisztségét azért töltötte be automatikusan, mert valamilyen főpapi vagy országos világi méltóságot kapott.[1] Elsőnek 1270-ben az esztergomi érsek lett Esztergom vármegye örökös főispánja. A 14. században a macsói báni címet kapcsolták össze Bács, Bodrog, Baranya, Szerém és Valkó ispánságával.[2] A 15. században örökös főispán lett a veszprémi, győri, nyitrai, váradi, pécsi és egri püspök, valamint a kalocsai érsek. A mindenkori nádor is a 15. század óta egyben Pest vármegye főispánja.[1]
I. Mátyás kezdett egyes bárói családoknak birtok helyett „örökös”, pontosabban örökletes főispáni (haereditarius) hivatalt adományozni. Mivel a magyar ispáni tisztség a frank grófi tisztség megfelelője volt, az örökletes ispáni tisztség német mintára – ahol a gróf már örökletes cím volt ekkor – magyar grófi címmé alakult.[1]
Bronisław Komorowski lengyel elnök őse is Mátyástól kapta az árvai és liptói örökletes főispánságot, s ez alapján később Lengyelországban grófként ismerték el őket. A 16. századtól a Habsburg-uralkodók is folytatták a korábbi hagyományt, azonban a tényleges hivatalba lépéshez királyi kinevezésre is szükség volt. Egyes esetekben az uralkodó szabadon választhatott az adott család tagjai közül, vagy maga a család döntött, más esetekben meghatározott rend szerint öröklődött a cím (pl. primogenitúra, szeniorátus). Amennyiben a cím viselője kiskorú volt, vagy más okból nem tölthette be ténylegesen a főispáni hivatalt, helyette főispáni jogkörrel rendelkező adminisztrátort neveztek ki. A hivatalt ténylegesen viselő jogosultat örökös és valóságos főispánnak nevezték.
A 18. században a nádoron kívül 9 egyházi örökös és 14 (16[3]) világi főúri családi örökletes főispánság volt.[1]
Az örökös főispáni rang, illetve tisztség a köztörvényhatóságok rendezéséről szóló 1870. évi XLII. törvénycikk alapján megszűnt, puszta címmé vált, hivatalviselésre többé nem jogosított. Az örökös főispáni címet az 1947. évi IV. törvény[4] megszüntette és használatát megtiltotta.
Az örökös főispán a magyar irodalomban is megjelent, így például Jókai Mór A kőszívű ember fiai című regényében a Baradlay család viselte a vármegye örökletes főispáni címét, s Rideghváry Bence szerepelt főispáni adminisztrátorként.
Örökös és örökletes főispánságok a Magyar Királyságban
Az alábbi felsorolásban szerepelnek a magyar történelem során adományozott – főpapi vagy világi méltósághoz kötött – örökös és – főúri családokhoz kötött – örökletes főispáni tisztségek vármegyék (ispánságok) szerint.
Szerepel jó néhány korábbi nemzetség és vármegye, ahol egy időre a király szokásává vált az ispánt az adott nemzetségből vagy családból választani, ezek azonban nem voltak örökletes ispánságok.
- Abaúj vármegye: perényi báró és herceg Perényi család – Perényi Imre (nádor) volt az első örökletes főispánja
- Alsó-Fehér vármegye: az erdélyi vajda, később az erdélyi fejedelem
- Arad vármegye: alsólindvai gróf Bánffy család
- Árva vármegye: gróf Komorowski család, bethlenfalvi gróf Thurzó család, késmárki gróf Thököly család
- Baranya vármegye: a pécsi püspök a 15. század óta
- Bács vármegye, a kalocsai érsek a 15. század óta
- Bereg vármegye: gróf Schönborn-Buchheim-Wolfsthal család
- Berzence vármegye: a zágrábi püspök
- Beszterce vármegye: vajdahunyadi gróf Hunyadi-család, horogszegi gróf Szilágyi család, hunyadi gróf és liptói herceg Corvin család
- Bihar vármegye: a váradi püspök a 15. század óta
- Csanád vármegye: a csanádi püspök
- Dubica vármegye: a vránai johannita perjel
- Esztergom vármegye: az esztergomi érsek 1270-től
- Fogaras vármegye szúnyogszegi gróf Majláth család, nádasdi és fogarasföldi gróf Nádasdy család, kornyáti gróf Békes család
- Gömör vármegye: pelsőci báró Bebek család
- Győr vármegye: a győri püspök a 15. század óta
- Heves és Külső-Szolnok vármegye: az egri püspök – a 19. század óta érsek – a 15. század óta
- Hont vármegye: csábrági és szitnyai gróf és herceg Koháry család
- Hunyad vármegye: vajdahunyadi gróf Hunyadi-család, hunyadi gróf és liptói herceg Corvin család, enyingi gróf Török család, iktári gróf és herceg Bethlen család
- Komárom vármegye: nádasdi és fogarasföldi gróf Nádasdy család
- Korbávia vármegye: korbáviai gróf Korbáviai család, gróf Zinzendorf család
- Közép-Szolnok és Kraszna vármegye: Debreczeni család, bélteki báró Drágffy család, somlyai gróf Báthori-család
- Lika vármegye: gróf Ricciardi család, gróf Zinzendorf család
- Liptó vármegye: gróf Komorowski család, illésházi gróf Illésházy család
- Máramaros vármegye: iktári gróf és herceg Bethlen család, kisrhédei gróf Rhédey család, késmárki gróf Thököly család
- Modrus vármegye: modrusi és vegliai őrgróf Frangepán család
- Moson vármegye: a király
- Nyitra vármegye: a nyitrai püspök a 15. század óta
- Orbász vármegye: gróf Blagay család
- Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye: a nádor
- Pozsega vármegye: főherceg Habsburg-család, schitarói gróf Joannovich család, buzini gróf Keglevich család
- Pozsony vármegye: erdődi gróf és herceg Pálffy család
- Sáros vármegye: rákóci és felsővadászi gróf és herceg Rákóczi-család
- Somogy vármegye: zerinvári gróf Zrínyi család
- Sopron vármegye: galánthai gróf és herceg Esterházy család
- Szabolcs vármegye: ecsedi és somlyai gróf Báthori-család
- Szana vármegye: gróf Blagay család
- Szatmár vármegye: nagykárolyi gróf Károlyi család
- Szepes vármegye: szepesi gróf Szapolyai-család, gróf Łaski család, bethlenfalvi gróf Thurzó család, körösszegi és adorjáni gróf Csáky család
- Szerém vármegye: újlaki herceg Újlaki család, szerémi herceg Odescalchi család
- Tolna vármegye: a pécsi püspök
- Torna vármegye: tornai Thekus család
- Trencsén vármegye: illésházi gróf Illésházy család
- Turóc vármegye: csáktornyai báró Ernuszt család, révai, szklabinai és blatnicai báró és gróf Révay család
- Ung vármegye: homonnai és gerényi gróf Drugeth család
- Valkó vármegye: trakostyáni gróf Draskovich család
- Varasd vármegye: monyorókeréki és monoszlói gróf és herceg Erdődy család
- Vas vármegye: kanizsai és neuburgi gróf Kanizsai család, németújvári gróf és herceg Batthyány(-Strattmann) család
- Verőce vármegye: monoszlói báró Csupor család, alsólindvai gróf Bánffy család, korbáviai gróf Korbáviai család, schitarói gróf Joannovich család
- Veszprém vármegye: a veszprémi püspök a 15. század óta
- Zala vármegye: zerinvári gróf Zrínyi család, goldburgi és muhrstetteni gróf Althann család
- Zaránd vármegye: albisi Zólyomy család
Forrás
- ↑ a b c d Magyar történelmi fogalomtár, szerkesztette Bán Péter, Gondolat, Budapest, 194-195. o.. ISBN 963 282 202 (1989)
- ↑ szerk.: Kristó Gyula (főszerk.), Engel Pál, Makk Ferenc: Korai magyar történeti lexikon (9-14- század). Akadémiai Kiadó, Budapest, 662. o. (1994). ISBN 963-05-6722-9
- ↑ Mezey Barna. Magyar alkotmánytörténet. Osiris Kiadó, Budapest (2003). ISBN 963-389-532-4
- ↑ Az 1947. évi IV. törvény egyes rangok és címek megszüntetéséről
- Hajnik Imre: Az örökös főispánság a magyar alkotmánytörténetben
- Kubinyi András: A megyésispánságok 1490-ben
- Benedek Elek: A magyar nép múltja és jelene
- Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai
- Hóman Bálint - Szekfű Gyula: Magyar történet
- Magyar katolikus lexikon