„Leo von Caprivi” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
32. sor: 32. sor:
Általános meglepetést keltett amikor, 1890. március 20-án, [[II. Vilmos német császár|II. Vilmos császár]] Caprivit kancellárnak, porosz külügyminiszternek továbbá miniszterelnöknek nevezte ki, [[Otto von Bismarck]] lemondása után.
Általános meglepetést keltett amikor, 1890. március 20-án, [[II. Vilmos német császár|II. Vilmos császár]] Caprivit kancellárnak, porosz külügyminiszternek továbbá miniszterelnöknek nevezte ki, [[Otto von Bismarck]] lemondása után.


A külpolitikában legfőbb céljának tekintette a baráti kapcsolatok megőrzését az [[Osztrák–Magyar Monarchia|Osztrák-Magyar monarchiával]] és [[Olaszország]]gal. A hármasszövetséget közöttük 1891-ben hat évre meghosszabbították. Megkötötte, 1890. július 1-én, a [[Helgoland–Zanzibár-egyezmény]]t ami abból állt, hogy Németország lemondott [[Zanzibár]]ról az [[Egyesült Királyság|Nagy-Britannia]] javára és cserébe megkapta [[Helgoland]] szigetét amely ellenőrzi az [[Elba]] torkolatát.
A külpolitikában legfőbb céljának tekintette a baráti kapcsolatok megőrzését az [[Osztrák–Magyar Monarchia|Osztrák-Magyar monarchiával]] és az [[Olasz Királyság]]gal. A [[Hármas szövetség (1882)|hármas szövetséget]] közöttük 1891-ben hat évre meghosszabbították. Megkötötte, 1890. július 1-én, a [[Helgoland–Zanzibár-egyezmény]]t ami abból állt, hogy Németország lemondott [[Zanzibár]]ról az [[Egyesült Királyság|Nagy-Britannia]] javára és cserébe megkapta [[Helgoland]] szigetét amely ellenőrzi az [[Elba (folyó)|Elba]] torkolatát.


A belpolitikában megpróbálta csökkenteni az osztályellentéteket, de mindezt konzervatív alapokból kiindulva. A Bismarck által bevezetett ostromállapotot Berlinben és más nagyvárosokban megszüntette. A szükségállapotot a szociáldemokratákkal szemben, ami 1890. szeptember 3-án<!--javítandó, ha kell, de biztosan nem 39-e--> járt le, nem újították meg. A [[Posen tartomány]] lengyel nyelvű lakosságával szemben több megértést tanúsítottak, eltörölték a tilalmat a lengyel nyelv használatáról a népoktatásban. A Bismarck által bevezetett útlevél kötelezettséget [[Elzász-Lotaringia|Elzász-Lotaringiában]] megszüntették.
A belpolitikában megpróbálta csökkenteni az osztályellentéteket, de mindezt konzervatív alapokból kiindulva. A Bismarck által bevezetett ostromállapotot Berlinben és más nagyvárosokban megszüntette. A szükségállapotot a szociáldemokratákkal szemben, ami 1890. szeptember 3-án<!--javítandó, ha kell, de biztosan nem 39-e--> járt le, nem újították meg. A [[Posen tartomány]] lengyel nyelvű lakosságával szemben több megértést tanúsítottak, eltörölték a tilalmat a lengyel nyelv használatáról a népoktatásban. A Bismarck által bevezetett útlevél kötelezettséget [[Elzász-Lotaringia|Elzász-Lotaringiában]] megszüntették.


Caprivis iparbarát, liberális kereskedelmi politikájának a legnagyobb ellenzői az Ultraprotekciósok és az agrár jobboldal volt. Hosszas tárgyalások után sikerült neki kereskedelmi egyezményt kötni az Osztrák–Magyar Monarchiával, Olaszországgal, Belgiummal és Svájccal. A politikai tekintélye növekedett az által, hogy agrárok és konzervatívok heves ellenállása ellenére, megvédte és elfogadta az egyezményt a parlamentben (Reichstag). Érdemeiért 1891. december 18-án grófi címet kapott.
Caprivi iparbarát, liberális kereskedelmi politikájának a legnagyobb ellenzői az Ultraprotekciósok és az agrár jobboldal volt. Hosszas tárgyalások után sikerült neki kereskedelmi egyezményt kötni az Osztrák–Magyar Monarchiával, Olaszországgal, Belgiummal és Svájccal. A politikai tekintélye növekedett az által, hogy agrárok és konzervatívok heves ellenállása ellenére, megvédte és elfogadta az egyezményt a parlamentben (Reichstag). Érdemeiért 1891. december 18-án grófi címet kapott.


Még bonyolultabbak voltak az Oroszországgal folytatott tárgyalások. Több megszakítás után 1884 elején sikerült a német iparnak nagyon kedvező orosz-német kereskedelmi szerződést megkötni. Caprivi katonai törvényjavaslata is ellenállásba ütközött, amelyben a katonai szolgálat idejét 2 évre csökkentették, de a katonaság létszámát békeidőben 80000-re megnövelték. Mivel a parlament 1893. május 6-án a törvénytervezetet elutasította, új választást írtak ki.
Még bonyolultabbak voltak az Oroszországgal folytatott tárgyalások. Több megszakítás után 1884 elején sikerült a német iparnak nagyon kedvező orosz-német kereskedelmi szerződést megkötni. Caprivi katonai törvényjavaslata is ellenállásba ütközött, amelyben a katonai szolgálat idejét 2 évre csökkentették, de a katonaság létszámát békeidőben 80&nbsp;000-re megnövelték. Mivel a parlament 1893. május 6-án a törvénytervezetet elutasította, új választást írtak ki.
A választáson Caprivi többséget szerzett s így a katonai törvényt elfogadták.
A választáson Caprivi többséget szerzett s így a katonai törvényt elfogadták.


A lap 2018. július 25., 11:37-kori változata

 Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon.
Leo von Caprivi
A Német Birodalom 2. kancellárja
Hivatali idő
1890. március 20. – 1894. október 26.
UralkodóII. Vilmos
ElődOtto von Bismarck
UtódChlodwig zu Hohenlohe-Schillingsfürst
A Porosz Királyság miniszterelnöke
Hivatali idő
1890. március 20. – 1892. március 22.
UralkodóII. Vilmos
ElődOtto von Bismarck
UtódBotho zu Eulenburg
Katonai pályafutása
Csatái
Született1831. február 24.[1][2][3][4][5]
Charlottenburg[6][7][5][8][9]
Elhunyt1899. február 6. (67 évesen)[1][2][3][4][5]
Skórzyn[7][5][8][9]
SzüleiLeopold von Caprivi
Foglalkozás
Iskolái
  • Prussian Military Academy (1854–1857)[5][9]
  • Friedrichswerder Gymnasium ( – 1849. március)[5][9]
Halál okaszívinfarktus
Vallásprotestantizmus
Díjak
Leo von Caprivi aláírása
Leo von Caprivi aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Leo von Caprivi témájú médiaállományokat.

Georg Leo von Caprivi de Caprera de Montecuccoli (Charlottenburg 1831. február 24. – Skyren, Brandenburg 1899. február 6.), német gróf, politikus és hadvezér. a Német Császárság második kancellárja, Otto von Bismarck után, 1890-1894 között.

Életrajza

Caprivi családja Krajnából, a mai Szlovénia területéről származik, az első ismert őse Andreas Kopriva volt. Az 1600-as években a család Sziléziába költözött, ahol a törökök elleni háborúban (1653) szerzett érdemeiért lovaggá ütötték. A Caprivi nevet az 1600-as évek végétől használták. Leo von Caprivi, Leopold Caprivi (1797–1865) és Emilie Köpke (1803–1871) legidősebb fia volt. Apja tagja volt a Porosz Parlament felsőházának. Testvére Raimmund von Caprivi altábornagy volt. Leo von Caprivi tudatában volt szlovén származásának, ami kiderül A beszéd című, 1984-ben kiadott könyvéből.

Katonai pályafutása

Leo von Caprivi 1850-ben tisztként szolgál a porosz gyalogsági gárdaezredben, elvégezte a porosz katonai akadémiát Berlinben és 1861-ben századosként kerül a vezérkarhoz. Hamarosan elnyerte Moltke bizalmát és támogatását valamint 1866-ban az 1. hadtest őrnagyaként részt vett a porosz–osztrák–olasz háborúban. A német-francia háború kitörésekor Caprivit kinevezték alezredesnek és vezérkari parancsnoknak a 10. hadtesthez. Megítélők szerint Caprivi hozzájárult a hadtest sikereihez a vionville-i (1870. augusztus 16.) és a Beaune-la-Rolande-i (1870. november 28.) csatákban.

A békekötés után Caprivit a hadügyminisztérium alkalmazta, 1872-ben ezredes, 1877-ben vezérőrnagy, 1878-ban dandártábornok, 1882-ben altábornagy valamint hadosztály parancsnok és 1883-ban altengernagy és a tengerészet vezérkarának főnöke. Az öt év alatt míg a haditengerészet élén állt, nagymértékben támogatta a flotta és a torpedóegység fejlődését, ugyanakkor megmutatta, hogy ügyes adminisztrátor és parlamentári szónok. 1888-ban gyalogsági vezérezredessé és a 10. hannoveri hadtest parancsnokává nevezték ki.

Kancellár

Általános meglepetést keltett amikor, 1890. március 20-án, II. Vilmos császár Caprivit kancellárnak, porosz külügyminiszternek továbbá miniszterelnöknek nevezte ki, Otto von Bismarck lemondása után.

A külpolitikában legfőbb céljának tekintette a baráti kapcsolatok megőrzését az Osztrák-Magyar monarchiával és az Olasz Királysággal. A hármas szövetséget közöttük 1891-ben hat évre meghosszabbították. Megkötötte, 1890. július 1-én, a Helgoland–Zanzibár-egyezményt ami abból állt, hogy Németország lemondott Zanzibárról az Nagy-Britannia javára és cserébe megkapta Helgoland szigetét amely ellenőrzi az Elba torkolatát.

A belpolitikában megpróbálta csökkenteni az osztályellentéteket, de mindezt konzervatív alapokból kiindulva. A Bismarck által bevezetett ostromállapotot Berlinben és más nagyvárosokban megszüntette. A szükségállapotot a szociáldemokratákkal szemben, ami 1890. szeptember 3-án járt le, nem újították meg. A Posen tartomány lengyel nyelvű lakosságával szemben több megértést tanúsítottak, eltörölték a tilalmat a lengyel nyelv használatáról a népoktatásban. A Bismarck által bevezetett útlevél kötelezettséget Elzász-Lotaringiában megszüntették.

Caprivi iparbarát, liberális kereskedelmi politikájának a legnagyobb ellenzői az Ultraprotekciósok és az agrár jobboldal volt. Hosszas tárgyalások után sikerült neki kereskedelmi egyezményt kötni az Osztrák–Magyar Monarchiával, Olaszországgal, Belgiummal és Svájccal. A politikai tekintélye növekedett az által, hogy agrárok és konzervatívok heves ellenállása ellenére, megvédte és elfogadta az egyezményt a parlamentben (Reichstag). Érdemeiért 1891. december 18-án grófi címet kapott.

Még bonyolultabbak voltak az Oroszországgal folytatott tárgyalások. Több megszakítás után 1884 elején sikerült a német iparnak nagyon kedvező orosz-német kereskedelmi szerződést megkötni. Caprivi katonai törvényjavaslata is ellenállásba ütközött, amelyben a katonai szolgálat idejét 2 évre csökkentették, de a katonaság létszámát békeidőben 80 000-re megnövelték. Mivel a parlament 1893. május 6-án a törvénytervezetet elutasította, új választást írtak ki. A választáson Caprivi többséget szerzett s így a katonai törvényt elfogadták.

Már 1892. március 24-én feladta miniszterelnöki hivatalát. Bár továbbra is kancellár és külügyminiszter, az új porosz miniszterelnök gróf Botho zu Eulenburg mint ellenfele lép fel. A köztük kialakult rivalizálás oda vezetett, hogy 1894. október 26-án mindkét államférfi kénytelen volt lemondani. Helyükbe Chlodwig zu Hohenlohe-Schillingsfürst herceg lépett mint kancellár és miniszterelnök. Caprivi ezután teljesen távol tartotta magát a politikától és 1899. február 6-án hunyt el a skyreni (ma Skórzyn, Lubusi vajdaság) birtokán, Crossen an der Oder városka közelében.

Jegyzetek

  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b c d e f Biographisches Jahrbuch und Deutscher Nekrolog (német nyelven). nem ismert. (Hozzáférés: 2024. március 16.)
  6. ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Каприви Лео фон, 2015. szeptember 28.
  7. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2024. március 16.)
  8. ↑ a b Deutsche Biographie (német és angol nyelven). Bayerische Staatsbibliothek. (Hozzáférés: 2024. március 16.)
  9. ↑ a b c d Caprivi de Caprara de Montecuculi, Leo von, 2024. március 16.

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Leo von Caprivi című svéd Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

Elődje:
Otto von Bismarck
A Német Császárság birodalmi kancellárja
1890. március 20. – 1894. október 26.		A Német Császárság címere
 Utódja:
Chlodwig zu Hohenlohe-Schillingsfürst
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Leo_von_Caprivi&oldid=20197283”