„Haller-féle diploma” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 19. sor: | 19. sor: | ||
== Előzményei és megkötése == |
== Előzményei és megkötése == |
||
<!-- |
|||
=== Nemzetközi helyzet === |
=== Nemzetközi helyzet === |
||
1684 tavaszán megalakult a [[Szent Liga]], a Habsburg-birodalom, [[Lengyelország]] és a [[Velencei Köztársaság]] törökellenes szövetsége, amelybe I. Lipót Erdélyt is be akarta vonni, I. Apafi Mihály azonban egyrészt bizalmatlanságból, másrészt a reálpolitikai megfontolásból nem fogadta el az ajánlatot. Erdély önállóságát féltve inkább Franciaországgal, illetve a nyugati protestáns országokkal kereste a kapcsolatot. |
|||
1685-ben I. Lipót ismét kísérletet tett Erdély bevonására; ezúttal [[Antide Dunod]] jezsuita szerzetest küldte el ajánlatával, melynek lényege az volt, hogy az ország elismeri a Habsburg fennhatóságot, lemond az önálló külpolitikáról, viszont megtarthatja privilégiumait és a vallásszabadságot. Egy ilyen értelmű titkos szerződést [[Teleki Mihály]] ugyan aláírt [[Kercisóra|Kercisórán]], de a rendek nem fogadták el. Apafi közben [[Havasalföld]]del kötött Habsburg-ellenes szerződést, és a törökök ellen több győzelmet arató Lengyelországtól várta függetlensége garantálását. |
|||
{{csonk-szakasz}} |
|||
=== A bécsi követségnek adott utasítások === |
=== A bécsi követségnek adott utasítások === |
||
=== Tárgyalások === |
=== Tárgyalások === |
||
| 27. sor: | 32. sor: | ||
== Tartalma == |
== Tartalma == |
||
[[Bethlen Miklós (kancellár)|Bethlen Miklós]] fordításában:{{refhely|Jankovics–Szörényi 2016|: 318. o.}} |
[[Bethlen Miklós (kancellár)|Bethlen Miklós]] fordításában:{{refhely|Jankovics–Szörényi 2016|: 318. o.}} |
||
# |
# Apafi fejedelem, mind az [[I. Apafi Mihály|apa]], mind a [[II. Apafi Mihály|fiú]], uralkodjanak Erdélyen halálukig. |
||
# |
# Haláluk után [[erdélyi országgyűlés|Erdély rendei]] szabadon válasszanak fejedelmet. |
||
# |
# Vallás, törvények, szabadság, végül is minden egyházi és világi ügy maradjon szabad. |
||
# |
# Ugyancsak szabadon köthessen az erdélyi fejedelem szövetséget bármely keresztény uralkodóval, hacsak nem az Ausztriai Háznak s a magyar királynak nyilvánvaló kárára. |
||
# |
# Elismerésképpen a magyar királyoknak {{szám|50000}} birodalmi tallért fizet évente. |
||
# |
# Amit a töröktől erdélyi fegyver egymaga szerez vissza, maradjon Erdélyé. |
||
# |
# Ami pedig közösen, vagy egyedül császári fegyverekkel szereztetik vissza Erdélyből és [[Partium|Magyarország hozzátartozó Részeiből]], Erdélynek engedtessék át, de a magyar királyok legfőbb hűbéri jogának sérelme nélkül. |
||
# |
# [[Temesvár]] és Erdély bevétele előtt Erdély a törökkel nyíltan nem ellenségeskedik, csupán valamelyes gabonával segíti a keresztény hadsereget. |
||
# |
# [[Kolozsvár]] és [[Déva]] kétharmad részt császári, egyharmad részt erdélyi őrséggel őriztessék a háború végéig, akkor rögtön üríttessék ki és adassék át az erdélyi fejedelemnek. |
||
== Utóélete == |
== Utóélete == |
||
A lap 2018. július 10., 14:33-kori változata
 |
Ez a szócikk/szakasz most épül, még dolgoznak az első verzión! |
| Haller-féle diploma | |
| Típusa | katonai szövetség |
| Aláírás dátuma | 1686. június 28. |
| Aláírás helye | Bécs |
| Aláírók | I. Lipót magyar király nevében Ferdinand Joseph von Dietrichstein, Badeni Hermann őrgróf, Theodor Heinrich von Strattmann I. Apafi Mihály nevében Haller János, Mathias Miles, Perenyeszi Zsigmond, Inczédi Mihály |
| Életbelépés | – |
A Haller-féle szerződés, amely bécsi tractatus, Diploma Halleriana, Tractatus Hallerianus illetve Tractatus Viennensis sive Hallerianus néven is ismert, I. Lipót és I. Apafi Mihály teljhatalmú megbízottjai által 1686. június 28-án kötött titkos szerződés, amelyben Erdély önálló államként csatlakozott a nemzetközi törökellenes szövetséghez; I. Lipót pedig elismerte a fejedelem jogait, a rendek fejedelemválasztási szabadságát, a négy bevett vallás szabadságát és Erdély szuverenitását. Az Erdélyi Fejedelemség a török betörések veszélye miatt nyíltan nem csatlakozott a törökellenes szövetséghez, de a szerződésben foglalt egyes kötelezettségeit teljesítette, egyes pontok ellen pedig kifogást emelt. Utóbb – mivel a háborús helyzet Bécsnek kedvezően alakult – a Habsburg-ház érdekeit szolgáló bécsi politikusok igyekeztek a szerződést nem létezőnek minősíteni.
Előzményei és megkötése
Nemzetközi helyzet
1684 tavaszán megalakult a Szent Liga, a Habsburg-birodalom, Lengyelország és a Velencei Köztársaság törökellenes szövetsége, amelybe I. Lipót Erdélyt is be akarta vonni, I. Apafi Mihály azonban egyrészt bizalmatlanságból, másrészt a reálpolitikai megfontolásból nem fogadta el az ajánlatot. Erdély önállóságát féltve inkább Franciaországgal, illetve a nyugati protestáns országokkal kereste a kapcsolatot.
1685-ben I. Lipót ismét kísérletet tett Erdély bevonására; ezúttal Antide Dunod jezsuita szerzetest küldte el ajánlatával, melynek lényege az volt, hogy az ország elismeri a Habsburg fennhatóságot, lemond az önálló külpolitikáról, viszont megtarthatja privilégiumait és a vallásszabadságot. Egy ilyen értelmű titkos szerződést Teleki Mihály ugyan aláírt Kercisórán, de a rendek nem fogadták el. Apafi közben Havasalfölddel kötött Habsburg-ellenes szerződést, és a törökök ellen több győzelmet arató Lengyelországtól várta függetlensége garantálását.
A bécsi követségnek adott utasítások
Tárgyalások
A végleges szöveg kialakítása és aláírása
-->
Tartalma
Bethlen Miklós fordításában:[1]
- Apafi fejedelem, mind az apa, mind a fiú, uralkodjanak Erdélyen halálukig.
- Haláluk után Erdély rendei szabadon válasszanak fejedelmet.
- Vallás, törvények, szabadság, végül is minden egyházi és világi ügy maradjon szabad.
- Ugyancsak szabadon köthessen az erdélyi fejedelem szövetséget bármely keresztény uralkodóval, hacsak nem az Ausztriai Háznak s a magyar királynak nyilvánvaló kárára.
- Elismerésképpen a magyar királyoknak 50 000 birodalmi tallért fizet évente.
- Amit a töröktől erdélyi fegyver egymaga szerez vissza, maradjon Erdélyé.
- Ami pedig közösen, vagy egyedül császári fegyverekkel szereztetik vissza Erdélyből és Magyarország hozzátartozó Részeiből, Erdélynek engedtessék át, de a magyar királyok legfőbb hűbéri jogának sérelme nélkül.
- Temesvár és Erdély bevétele előtt Erdély a törökkel nyíltan nem ellenségeskedik, csupán valamelyes gabonával segíti a keresztény hadsereget.
- Kolozsvár és Déva kétharmad részt császári, egyharmad részt erdélyi őrséggel őriztessék a háború végéig, akkor rögtön üríttessék ki és adassék át az erdélyi fejedelemnek.
Utóélete
Jegyzetek
- ↑ Jankovics–Szörényi 2016 : 318. o.
Források
- ↑ ErdTört 1986: VI. Az önálló fejedelemség utolsó évtizedei (1660–1711). In Erdély története II. Főszerk. Köpeczi Béla. Budapest: Akadémiai. 1986. 869–873. o. ISBN 963 05 4203 X
- ↑ Jankovics–Szörényi 2016: Jankovics József – Szörényi László: Bethlen Miklós: Moribunda Transylvania. Irodalomtörténeti Közlemények, CXX. évf. 3. sz. (2016) 315–335. o.
- ↑ Jancsó 1931: Jancsó Benedek: Erdély története. Cluj-Kolozsvár: Minerva. 1931.
- ↑ Kővári 1863: Kővári László: Erdély történelme V. A Rákócziak és Apafiak kora. Pest: Ráth. 1863.
- ↑ Szilágyi 1866: Szilágyi Sándor: Erdélyország története tekintettel mívelődésére II. Pest: Heckenast. 1866.
Kapcsolódó információk
- Die weltliche und kirchliche Elite aus dem Königreich Böhmen und Königreich Ungarn am Wiener Kaiserhof im 16.–17. Jahrhundert (A Cseh Királyság és a Magyar Királyság világi és egyházi elitje a bécsi udvarban a 16-17. században. Szerk. Anna Fundárková – Fazelas István (et alii.). Wien: Magyar Tudományos Akadémia – Pázmány Péter Katolikus Egyetem – MTA-PPKE „Lendület” Egyháztörténeti Kutatócsoport – Balassi Intézet Budapest. 476. o. = Publikationen der ungarischen Geschichtsforschung in Wien, 8. ISBN 978-615-5389-08-5
.svg){kind=small}
