Csapósügér

Csapósügér
Evolúciós időszak: oligocén–jelenkor PreꞒ Є O S D C P T J K Pg N
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii) Rend: Sügéralakúak (Perciformes) Család: Sügérfélék (Percidae) Nem: Perca Faj: P. fluviatilis
Tudományos név
Perca fluviatilis Linnaeus, 1758
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Csapósügér témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Csapósügér témájú médiaállományokat és Csapósügér témájú kategóriát.

Csontváza

A csapósügér (Perca fluviatilis) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe és a sügérfélék (Percidae) családjába tartozó faj. Népies nevei Herman Ottó összeállításában a következők: bules, dibbancs, dóber, dubár, dúber, dúbér, fésűshal, kandró, körmöshal, parcs, persli, rappihóhér, rétidurbincs, sígér, síngér, súdér, süget, sürge, süger, szolgabíró, möshal, paris, dübér, barsling.

A csapósügér Finnország nemzeti hala.

Előfordulása

Eurázsiában a gyors folyású hegyi patakok kivételével, szinte minden folyó- és állóvízben megtalálható.

Mivel igen kedvelt horgászhal, eredeti elterjedési területén kívül betelepítették a Dél-afrikai Köztársaság, Új-Zéland és Ausztrália folyóiba is, ahol főképp Ausztráliában kifejezetten káros, invázív fajnak számít.

Életmódja

Kiállításon Subaqueous Vltava, Prága

Legszívesebben a növényzet között tartózkodik. A fiatalok kisebb csapatokat alkotnak, az idősebbek egyedül élnek. A 30 cm hosszú és fél kg-os példányok ritkák. Tápláléka vegyes összetételű, elsősorban azonban apró halakból áll.éjjel nem táplálkozik.

Szaporodása

3-4 éves korában ivarérett. Március-áprilisban 10-12 C hőmérsékletű vízben ívik. Páros ívó. Az ikraszemek kocsonyás anyagban csipkeszerű szalagot alkotnak, amelyet kemény aljzatra vagy vízinövényekre ragaszt. Egy-egy kifejlett nőstény 200 ezer ikrát is lerakhat. Ezután a szülők elhagyják az ívóhelyet. Az ivadék 2-3 hét alatt kel ki.

Horgászata

Legjobban gilisztával csalizott horogra kap, a nagyja haldarabra vagy csalihalra is.

Az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet (FAO) adatai szerint 2013-ban 28 920 tonna csapósügért fogtak ki; a legtöbbet Oroszország (15 242 t), Finnország (7666 t), Észtország (2144 t), Lengyelország (1121 t) és Kazahsztán (1103 t).

Forrás

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. november 15.)

Kiállításon Subaqueous Vltava, Prága