Haller-féle diploma

Haller-féle diploma
Típusa	katonai szövetség
Aláírás dátuma	1686. június 28.
Aláírás helye	Bécs
Aláírók	I. Lipót magyar király nevében Ferdinand Joseph von Dietrichstein, Badeni Hermann őrgróf, Theodor Heinrich von Strattmann I. Apafi Mihály nevében Haller János, Mathias Miles, Perenyeszi Zsigmond, Inczédi Mihály
Életbelépés	–

A Haller-féle szerződés, amely bécsi tractatus, Diploma Halleriana, Tractatus Hallerianus illetve Tractatus Viennensis sive Hallerianus néven is ismert, I. Lipót és I. Apafi Mihály teljhatalmú megbízottjai által 1686. június 28-án kötött titkos szerződés, amelyben Erdély önálló államként csatlakozott a nemzetközi törökellenes szövetséghez; I. Lipót pedig elismerte a fejedelem jogait, a rendek fejedelemválasztási szabadságát, a négy bevett vallás szabadságát és Erdély szuverenitását. Az Erdélyi Fejedelemség a török betörések veszélye miatt nyíltan nem csatlakozott a törökellenes szövetséghez, de a szerződésben foglalt egyes kötelezettségeit teljesítette, egyes pontok ellen pedig kifogást emelt. Utóbb – mivel a háborús helyzet Bécsnek kedvezően alakult – a Habsburg-ház érdekeit szolgáló bécsi politikusok igyekeztek a szerződést nem létezőnek minősíteni.

Tartalma

Bethlen Miklós fordításában:

1. . Apafi fejedelem, mind az apa, mind a fiú, uralkodjanak Erdélyen halálukig.
2. . Haláluk után Erdély rendei szabadon válasszanak fejedelmet.
3. . Vallás, törvények, szabadság, végül is minden egyházi és világi ügy maradjon szabad.
4. . Ugyancsak szabadon köthessen az erdélyi fejedelem szövetséget bármely keresztény uralkodóval, hacsak nem az Ausztriai Háznak s a magyar királynak nyilvánvaló kárára.
5. . Elismerésképpen a magyar királyoknak 50 000 birodalmi tallért fizet évente.
6. . Amit a töröktől erdélyi fegyver egymaga szerez vissza, maradjon Erdélyé.
7. . Ami pedig közösen, vagy egyedül császári fegyverekkel szereztetik vissza Erdélyből és Magyarország hozzátartozó Részeiből, Erdélynek engedtessék át, de a magyar királyok legfőbb hűbéri jogának sérelme nélkül.
8. . Temesvár és Erdély bevétele előtt Erdély a törökkel nyíltan nem ellenségeskedik, csupán valamelyes gabonával segíti a keresztény hadsereget.
9. . Kolozsvár és Déva kétharmad részt császári, egyharmad részt erdélyi őrséggel őriztessék a háború végéig, akkor rögtön üríttessék ki és adassék át az erdélyi fejedelemnek.

Források

• ↑ ErdTört 1986: VI. Az önálló fejedelemség utolsó évtizedei (1660–1711). In Erdély története II. Főszerk. Köpeczi Béla. Budapest: Akadémiai. 1986. 869–873. o. ISBN 963 05 4203 X  
• ↑ Jankovics–Szörényi 2016: Jankovics József – Szörényi László: Bethlen Miklós: Moribunda Transylvania. Irodalomtörténeti Közlemények, CXX. évf. 3. sz. (2016) 315–335. o.
• ↑ Jancsó 1931: Jancsó Benedek: Erdély története. Cluj-Kolozsvár: Minerva. 1931.  
• ↑ Kővári 1863: Kővári László: Erdély történelme V. A Rákócziak és Apafiak kora. Pest: Ráth. 1863.  
• ↑ Szilágyi 1866: Szilágyi Sándor: Erdélyország története tekintettel mívelődésére II. Pest: Heckenast. 1866.  

Kapcsolódó információk

• Anna Fundárková – Fazelas István (et alii.) (2013). „Die weltliche und kirchliche Elite aus dem Königreich Böhmen und Königreich Ungarn am Wiener Kaiserhof im 16.–17. Jahrhundert (A Cseh Királyság és a Magyar Királyság világi és egyházi elitje a bécsi udvarban a 16-17. században” (német nyelven). Publikationen der ungarischen Geschichtsforschung in Wien, Wien Band VIII, 476. o, Kiadó: Magyar Tudományos Akadémia – Pázmány Péter Katolikus Egyetem – MTA-PPKE „Lendület” Egyháztörténeti Kutatócsoport – Balassi Intézet Budapest. ISSN 2073-3054. ISBN 978-615-5389-08-5.