Dunavecse

Dunavecse
A A 2. világháború és az 1956-os forradalom áldozatainak emlékműve
Dunavecse címere Dunavecse zászlaja
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Dél-Alföld
Vármegye	Bács-Kiskun
Járás	Kunszentmiklósi
Jogállás	város
Polgármester	Vörös Sándor
Irányítószám	6087
Körzethívószám	78
Népesség
Teljes népesség	3868 fő (2023. jan. 1.)
Népsűrűség	57,27 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	66,77 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 54′ 49″, k. h. 18° 58′ 20″46.913611111111, 18.972222222222
Dunavecse Pozíció Bács-Kiskun vármegye térképén
Dunavecse weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Dunavecse témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Dunavecse város Bács-Kiskun megye Kunszentmiklósi járásában. A Pentele híd megépülésénél szempont volt, hogy Dunavecsének több száz éve bejáratott kikötője van.

Fekvése

Dunavecse közvetlenül a Duna bal partján helyezkedik el, a Dunaújvárossal ellentétes oldalon. A folyó vecsei szakasza 4,5 km hosszú. A település mellett halad át az 51-es főút, határát pedig az M8-as autópálya nyomvonala érinti. Belterülete hullámos felszínt mutat, legmagasabb pontja a Rózsadomb. Tengerszint feletti magassága 105 m. A hozzá legközelebb elhelyezkedő települések: Apostag (délre: 4 km), Kisapostag (nyugat: 5 km), Szalkszentmárton (észak: 10 km). A legközelebbi nagyváros Dunaújváros (7 km). Dunavecse és Apostag között kerékpárút épült a Duna mellett.

Története

Dunavecse nevét az 1332–1334. évi pápai tizedjegyzék említette először, ekkor egyházilag a váci egyházmegye szigetfői főesperességéhez tartozott, majd 1404–1405-ben Fejér vármegye solti járásához csatolták.

A 15. század elején a Tetétleni család birtoka, a 16. század közepén, a mohácsi vész utáni korszakban Laski Jeromos († 1541) birtokába került, majd a 17. század közepén a Földváry család lett a település birtokosa.

1610-ben a reformátusok itt zsinatot tartottak. A református egyháza 1626–1629 közötti években már fennállt. Református templom 1640-ben épült. A település a török hódoltság alatt sem pusztult el. 1691-ben egy egész porta után 50 forint katonaélelmezési költséget és 1695-ben 4 portát vetettek ki rá. Ekkor egyike volt a vármegye legnépesebb községeinek. Az 1720. évi összeíráskor 122 jobbágyháztartást találtak itt, és ekkor tisztán magyar lakosai voltak. Az 1754. évi vármegyei nemesi összeírás szerint még mindig a Földváry család birtokaként szerepelt Tetétlen (Dunatetétlen), Ölle (Szülleölle) és Szölle nevű, Hartához tartozó pusztákkal együtt. E családon kívül ekkor még Jelenffy Lénárt János is birtokosa volt. 1761 július 7-én országos-, 1832. április 26-án pedig hetivásárok tartására is kiváltságot nyert. 1866-ig a Földváry család osztatlanul bírta itteni birtokait. 1866-ban a család megosztozott az ősi javakon, ezek egy része idegen kézre jutott.

1838-ban és 1876-ban nagy árvíz pusztított a településen, 1848-ban pedig egy nagy tűzvészben a község fele leégett.

A Magyar Nemzeti Múzeumba került egy dunavecsei arany kartekercs a bronzkorból. A dunaújvárosi Intercisa Múzeumban a Dunaújvárosi kistérség ásatásain előbukkant régészeti emlékei szerepelnek a tárlaton. A Felsőhegy-dűlő régészeti tárgyai Budapestre kerültek.

A dunavecsei művelődési ház a Fő utca bal oldalán található, szerveznek néptánccsoportot, csillagász szakkört, népdalkört, rajzos foglalkozásokat. Minden évben Március idusa és Szeptember végén estet tartanak a művelődési házban. Dunavecsei Vikár Béla Könyvtár az Alkony utcában van.

Vikár Béla fordította a Kalevala irodalmi alkotást, aki műfordító és etnográfus is volt. A Vikár Béla Könyvtár 1953-ban nyitotta meg kapuit a közönség előtt, több mint 32.000 darab könyvet talál az olvasóközönség.

Dunavecse Hősök terén áll az 1745-ös építésű barokk stílusú református templom található. Hild József bővítette toronnyal 1832-ben. Makovecz Imre is rajta hagyta nyomát Dunavecsén, ő tervezte a második világháborús és 56-os, közös emlékművet. Néhány további vallásos épületet kereshetnek fel a dunavecseiek, ilyen a római katolikus kápolna, nazarénusok temploma. Burgus erődítmény ezen a helyen állt a Római Birodalom idején, amit egyes források szerint a törökök szedtek szét, múzeumba kerültek kis részei. A római burgus egy darabját a református templomba használták fel az építkezéskor.

Dunavecsén születtek André Kertész és Jean Toth művészek, előbbi fotográfus volt, utóbbi festő. Dunavecse része egy sziget, a Nagy-sziget is.

1902-ben készült el a települést érintő Kunszentmiklós-Tass–Dunapataj-vasútvonal.
Az 1900-as évek elején ide tartozott Csanádfehéregyháza és Zsellérpuszta is. Az elsőnek a területén egykor község állt. Ősi templomának alapkövei az 1900-as évek elején még láthatók voltak.

A 20. század elején Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Dunavecsei járásához tartozott. 1910-ben 4757 lakosából 4716 magyar volt. Ebből 1030 római katolikus, 3415 református, 144 izraelita volt.

A városi rangot 2004-ben kapta meg.

A Kunszentmiklós-Tass–Dunapataj-vasútvonalon 2007-ben szűnt meg a személyszállítás.

Nevezetességei

Petőfi-emléktábla az első világháborús emlékmű talapzatán

A tizennyolcadik században épült a református templom.

1840 és 1844 között a községben éltek Petőfi Sándor szülei, a költő apjának, Petrovics Istvánnak volt itt mészárszéke. Petőfi 1844 áprilisának első felében meglátogatta szüleit, több mint két hónapon át tartózkodott a községben. Szerelemre lobbant a helybéli Nagy Zsuzsika iránt. Számos verse is itt született, többek között a „Füstbe ment terv”, az „Egy estém otthon”, a „Magány”, a „Zsuzsikához”, a „Hattyúdalféle”, az „Ebéd után”, az „Álmodom-e?” és a „Deákpályám” című költeményei, valamint a „Távolból”, amely a község himnusza lett.

A település a mai napig őrzi a költő emlékét. Két szobra is áll itt: az egyikük a Petőfi Sándor Általános Iskola előtti mellszobor, melyet 1948-ban emeltek. A közelben állt egykor Petőfi apjának mészárszéke. A szobrot Szandai Sándor szobrász készítette mészkőből, leleplezésére a millecentenáriumi ünnepségek közepette került sor. A kétszeres életnagyságú szobrot 180 centiméteres hasábkő alapzatra helyezték el, amely egy kétlépcsős, két méteres és 55 centiméteres betonalapzaton áll. Elöl Petőfi neve áll rajta egy Kossuth-címerrel. Több településről is támogatták a szobor elkészítését (Dunavecse, Apostag, Dunaegyháza, Dunapataj, Dunatetétlen, Harta, Solt, Szalkszentmárton). A másik szobor Szűts Tamás műve, melynek állításáról a város önkormányzata határozott, de a lakók is hozzájárultak megvalósításához. A parkban álló szobor bronzból készült gránit talapzattal, két méter magas és a „Kis Lak” irányába néz. A költő szülei a közeli házban éltek. 2007. március 15-én avatták fel ünnepélyesen.

1954-ben tájmúzeumot hoztak létre, ahol Petőfi-kiállítás tekinthető meg.

A Millecentenáriumi emlékparkban felállított székelykapu, amely a székelyudvarhelyi Berkeczi Imre fafaragó alkotása, és a homoródszentmártoniak ajándéka volt 1998-óta ékesíti a várost. Mellette, a faunszobor 1996 óta díszíti a Millecentenáriumi emlékparkot, de már 1967 óta Dunavecse jellegzetes és ismert köztéri szobra. A szobor alkotója, Boldogfai Farkas Sándor a főiskolán Kisfaludi-Stróbl tanítványa volt, 1930-tól állított ki.

Források

• Borovszky Samu: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye