„Reményik Sándor” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
113. sor: 113. sor:


== További információk ==
== További információk ==
*[[Alszeghy Zsolt]]: ''Reményik Sándor''. In: [https://archive.org/stream/magyarlirikusokv00alsz#page/n7/mode/2up ''Vázlatok''. Bp., 1925] (134-138. old.)
* [[Rass Károly]]: ''Reményik Sándor''; Erdélyi irodalmi szemle, Cluj-Kolozsvár, 1926 (Erdélyi tudományos füzetek)
* [[Rass Károly]]: ''Reményik Sándor''; Erdélyi irodalmi szemle, Cluj-Kolozsvár, 1926 (Erdélyi tudományos füzetek)
* [[Jancsó Elemér]]: ''Reményik Sándor élete és költészete''; Lyceum Ny., Kolozsvár, 1942 (''Erdélyi füzetek'')
* [[Jancsó Elemér]]: ''Reményik Sándor élete és költészete''; Lyceum Ny., Kolozsvár, 1942 (''Erdélyi füzetek'')

A lap 2018. június 8., 09:40-kori változata

Reményik Sándor
Született1890. augusztus 30.
Kolozsvár
Elhunyt1941. október 24. (51 évesen)
Kolozsvár
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásaköltő
SírhelyeHázsongárdi temető

Reményik Sándor egy festményen
A Wikimédia Commons tartalmaz Reményik Sándor témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Emléktábla szülőházának falán (Minorita utca)

Reményik Sándor (Kolozsvár, 1890. augusztus 30. – Kolozsvár, 1941. október 24.) költő, a két világháború közötti erdélyi magyar líra kiemelkedő alakja. Írói álneve: Végvári.

Az életében több neves díjjal és elismeréssel kitüntetett Reményik a legutóbbi időkig viszonylag ismeretlen volt Magyarországon, mert őt és költészetét 1945 után – jórészt politikai megfontolásokból – évtizedekre száműzték a magyar irodalomból.

Egy lángot adok, ápold, add tovább… [1]

Élete

A költő – Reményik Károly építészmérnök és Brecz Mária, Kolozsvárt megtelepedett, dobsinai születésű szülők fia – 1890. augusztus 30-án született Kolozsvárott. Evangélikus elemi után középiskolai tanulmányait a kolozsvári református főgimnáziumban végezte. Felsőfokú tanulmányait ugyancsak Erdély fővárosában, a Ferenc József Tudományegyetem jogi fakultásán kezdte meg. Négy éven át volt hallgatója, azonban utolsó szigorlatát már nem tette le. A református kollégiumban, de főképp az egyetemen szövődtek kedves barátságai, többek között Olasz Lajossal és a későbbi híres íróval, Makkai Sándor református püspökkel. Velük később a kisebbségi életben újra találkozott, komoly nemzetépítő munkában. Költeményt először az Új Idők c. újság közölt tőle 1916-ban. 1918-tól állandó munkatársa az Erdélyi Szemlének, és 1921-ben az ő szerkesztésében indul meg az Erdélyi Szemléből átalakult Pásztortűz, amelyet a legnehezebb időben szerkesztett. Körülötte és a Pásztortűz körül alakult ki az erdélyi irodalom. Életét egymásra hatóan két tényező határozta meg: kereszténysége és magyarsága. Az iskolában tanult történelmi és irodalomtörténeti anyaghoz járult a családi környezet, amelyben jellemet formálóan élt a negyvennyolcas szabadságharc eleven emléke. Édesanyja nemcsak szerette az irodalmat, hanem finom értője is volt.

A békediktátum kihirdetése után elhallgatott. A magányosság szigetére vonult vissza. Ez a Reményik – a Végvári versek után – szenvedő, törődő, halk hangú ember. Belső töprengéseit, legbensőbb érzéseit is a nagy megrendülés élménye színezi. Testi szenvedésekben is része volt, hónapokat töltött szanatóriumokban, és a húszas évek derekától úgy érezte, hogy népe felmorzsolódása is elkerülhetetlen.

Mégis mindig az életet hirdette. Emberileg is nagy tett volt az élete: reménytelenül is csillagokkal népesítette be az erdélyi éjszakákat. Ha nem lesz többé iskolánk című verse több mint illusztráció, egy nép élniakarás-vágyának szimbóluma. Ez a Reményik már a transzilvanizmus lírai képviselője volt. Számot vetett a kisebbségi létezéssel, amely mindig lesz, amíg lesznek államok, amelyekben jelentős számmal élnek más nemzeti hagyományú népek. Verseiért és szenvedésekben tisztult életéért szerették őt értő kortársai. A formának tán nála nagyobb mesterei is voltak a magyar lírában, de nem volt senki, aki nála több gondolatot, érzést pendített volna meg. S túl a költészeten, magatartást is jelentett Reményik Sándor. Sorsvállaló volt. Ötvenegy éves korában, 1941. október 24-én Kolozsvárott halt meg. Városa mint a magyar nemzet halottját temette az evangélikus templomból. A Házsongárdi temetőben nyugszik. Sírkövén ez áll: „Egy lángot adok, ápold, add tovább.”

Pályája

Édesapja neves, vagyonos építészmérnök volt. Reményik Sándor középiskoláit Kolozsvárott végezte, itt kezdte jogi tanulmányait is, de szembetegsége miatt ezt nem fejezte be. Hivatalt sem vállalt, örökségéből és irodalmi tevékenységéből élt. A költőt a lelkek építészének tartotta. Első verseskötetei (Mindhalálig, 1918; Végvári versek 1918-1921, 1921) már korán népszerűséget biztosítottak számára. Lírája az 1920-as évekre forrott ki. Ekkorra versei, bár a transzszilvanizmust tükrözik, erőteljesen érződik bennük a költő humanista felfogása.

Alapításától, 1921-től fogva főszerkesztője volt a Pásztortűz folyóiratnak. Versei bővelkednek természeti képekben, költészete nyitott a filozófiai kérdésekre, de felbukkan a humor is. Nagyon fontos szerepet játszik bennük a szimbolizmus is. A Gondolatok a költészetről (Arad, 1926) c. tanulmánya a költői hivatás kérdéseit fejtegeti. Költészetét 1937-ben és 1941-ben Baumgarten-díjjal, 1940-ben Corvin-lánccal ismerték el.

Sírja a házsongárdi temetőben
Fájl:Remenyik-Sandor-emlekpad.gif
A költő tiszteletére állított emlékpad Alsógödön

Reményik Sándort személyes és történelmi szenvedésekben megtisztuló, példaértékű életéért, és az ebből az erőből kincsként születő verseiért tisztelték kortársai. A magyar lírában kevesen voltak, akik ennyire természetes hangon tudtak volna annyi értékes gondolatot és nemes érzelmet közvetíteni, mint ő.

Verseit angol, cseh, francia, horvát, lengyel, német, olasz, román, svéd és szlovák nyelvre fordították le, összes verseit 2005-ben a Luther Kiadó, a Polis Kiadó és a Kálvin Kiadó adta ki, két kötetben.

Művei

  • Fagyöngyök. Versek; s.n., Kolozsvár, 1918
  • Végvári: Segítsetek! Hangok a végekről. 1918-1919; Magyarország Területi Épségének Védelmi Ligája, Bp., 1919
  • Csak így... Versek; s.n., Kolozsvár, 1920
  • Végvári: Mindhalálig. Versek. 1918-1921; Kertész Ny., Bp., 1921
  • Végvári: Versek. Hangok a végekről. 1918-1921; Kertész Ny., Bp., 1921
  • Vadvizek zúgása. Versek. Radnaborberek, 1921 június-júllius; Minerva, Kolozsvár, 1921 Online
  • A műhelyből. Versek; Studium, Bp., 1924
  • Egy eszme indul. Versek; Az Út, Kolozsvár, 1925
  • Atlantisz harangoz. Versek; Magyar Irodalmi Társaság, Bp., 1925 (A novella és vers magyar mesterei)
  • Kallós Béla: Honszeretet. Hazafias jelenet. Végvári költeményeiből összeállítva; Debreczenyi Ny., Székesfehérvár, 1925
  • Gondolatok a költészetről; Vasárnap, Arad, 1926
  • Két fény között. Versek; Erdélyi Szépmíves Céh, Cluj-Kolozsvár, 1927 (Erdélyi Szépmíves Céh kiadványa 1927. évi sorozat)
  • Szemben az örökméccsel. Versek; Studium, Bp., 1930
  • Kenyér helyett. Versek; Magyar Protestáns Irodalmi Társaság, Bp., 1932
  • Romon virág. Versek. 1930-1935; Erdélyi Szépmíves Céh, Cluj, 1935 (Erdélyi Szépmíves Céh kiadványa IX. sorozat)
  • Apocalipsis humana; Athenaeum, Bp., 1940
  • Magasfeszültség. Versek. 1935-1940; Erdélyi Szépmíves Céh, Kolozsvár, 1940 (Az Erdélyi Szépmíves Céh kiadványa XII.)
  • Reményik Sándor összes versei; Révai, Bp., 1941
  • Egészen. Hátrahagyott versek; Erdélyi Szépmíves Céh, Kolozsvár, 1942 (Az Erdélyi Szépmíves Céh könyvei XIII.)
  • Jelt ád az Isten. Istenes versek; gyűjt., szerk. Imre Mária; Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztálya, Bp., 1981
  • Az építész fia. Versek. 1916-1941; vál., bev. Kántor Lajos; Kriterion, Bukarest, 1983
  • Reményik Sándor összes versei, 1-2.; Auktor, Bp., 2000
  • Hátrahagyott versek; sajtó alá rend. Dávid Gyula; Polis, Kolozsvár, 2002
  • Félig élt élet. Olosz Lajos és Reményik Sándor levelezése, 1912-1940; sajtó alá rend. Kis Olosz Klára; Polis, Kolozsvár, 2003
  • Lám Béla levelezése. Áprily Lajossal, Mannsberg Arvéddal, Olosz Lajossal és Reményik Sándorral; összeáll. Hantz Lám Irén; Stúdium, Kolozsvár, 2005
  • Reményik Sándor összes verse, 1-2.; sajtó alá rend. Dávid Gyula; Polis–Kálvin–Luther, Kolozsvár–Bp., 2005
  • Kézszorítás. Írók, művek, viták, 1918-1941; sajtó alá rend., bev. Dávid Gyula; Polis–Luther, Kolozsvár–Bp., 2007
  • Vércsöppek a hóban. Rövidprózai írások. 1914-1919; bev. Áprily Lajos, sajtó alá rend. Dávid Gyula; Polis, Kolozsvár, 2009
  • Rokon álmok álmodója. Áprily Lajos és Reményik Sándor levelezése, 1920-1941; sajtó alá rend., jegyz. Liktor Katalin; Petőfi Irodalmi Múzeum–Polis, Bp.–Kolozsvár, 2014

Források

Külső hivatkozások

Jegyzetek

  1. idézet Reményik Sándor Öröktűz című verséből, a költő sírfelirata
Fájl:Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Reményik Sándor témában.

További információk

  • Alszeghy Zsolt: Reményik Sándor. In: Vázlatok. Bp., 1925 (134-138. old.)
  • Rass Károly: Reményik Sándor; Erdélyi irodalmi szemle, Cluj-Kolozsvár, 1926 (Erdélyi tudományos füzetek)
  • Jancsó Elemér: Reményik Sándor élete és költészete; Lyceum Ny., Kolozsvár, 1942 (Erdélyi füzetek)
  • Sáfrán Györgyi: Reményik Sándor sorsvállaló magánya; Szegedi Új Nemzedék Ny., Szeged, 1942
  • Sándor Judit: Amint vagyok. Virágok Reményik Sándor sírjára; Minerva, Kolozsvár, 1942
  • Kristóf György: Reményik Sándor; Erdélyi Múzeum-Egyesület, Cluj-Kolozsvár, 1944 (Erdélyi tudományos füzetek)
  • Reményik Sándor emlékkönyv; összegyűjt., szöveggond. Kisgyörgy Réka; Erdélyi Szépmíves Céh, Kolozsvár, 1998
  • Hantz Lám Irén (összeáll.): A lámpagyújtogató: Reményik Sándor élete képekben és versben, Stúdium, Kolozsvár, 2007 ISBN 9789736431371
  • Lehet, mert kell. Reményik Sándor emlékezete; vál., szerk., összeáll. Dávid Gyula; Nap, Bp., 2007 (Emlékezet)
  • Kántor Lajos: Reményik Sándor – a mítosz és az erdélyi valóság. Reményik (1890-1941) és utókora (1983-2006); Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2007
  • Barlay Ö. Szabolcs: "Magunkba le". Reményik Sándor; Prohászka Baráti Kör, Székesfehérvár, 2009 (Világnézeti figyelő)
  • Pomogáts Béla: Egy eszme indul. Reményik Sándor arcképéhez; Kairosz, Bp., 2011
  • Erdély, csendes csodák. Reményik Sándor, 1890-1941; fotó Váradi Péter Pál, szöveg Lőwey Lilla; PéterPál, Veszprém, 2014
  • Elődei emberségéből – utódaink emberségéért. A százhuszonöt éve született Reményik Sándor emlékére 2015. május 28-án rendezett miskolci tudományos konferencia előadásai; szerk. Kabán Annamária, Mózes Huba; Bíbor, Miskolc, 2015

Kapcsolódó szócikkek

Sablon:Magyar Örökség díj 2001–2005 Sablon:Újkori magyar irodalom