„I. Károly angol király” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Taz (vitalap | szerkesztései) jav |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
47. sor: | 47. sor: | ||
Trónra lépését követően feszültség alakult ki közte és a Parlament között, mert királyi előjogaira hivatkozva korlátozni próbálta azt. Hitt ugyanis a királyok isteni kegyelme alapján történő uralkodásának tanában, mely szerint önállóan dönthet az állama ügyeiben. Politikája népszerűtlen volt, főként önkényes és váratlan adókivetései, valamint abszolút uralkodóként való fellépése miatt. Az, hogy egy római katolikus hercegnőt vett feleségül, további visszatetszést keltett, főként az anglikánok és a skót presbiteriánusok körében. Sikertelen, ám következetes valláspolitikájával ugyanakkor az anglikán egyház felé akarta terelni Skóciát is, mely bukásának egyik oka volt. |
Trónra lépését követően feszültség alakult ki közte és a Parlament között, mert királyi előjogaira hivatkozva korlátozni próbálta azt. Hitt ugyanis a királyok isteni kegyelme alapján történő uralkodásának tanában, mely szerint önállóan dönthet az állama ügyeiben. Politikája népszerűtlen volt, főként önkényes és váratlan adókivetései, valamint abszolút uralkodóként való fellépése miatt. Az, hogy egy római katolikus hercegnőt vett feleségül, további visszatetszést keltett, főként az anglikánok és a skót presbiteriánusok körében. Sikertelen, ám következetes valláspolitikájával ugyanakkor az anglikán egyház felé akarta terelni Skóciát is, mely bukásának egyik oka volt. |
||
1642-től kezdődően az angol polgárháborúban angol és skót csapatok is ellene harcoltak. 1645- |
1642-től kezdődően az angol polgárháborúban angol és skót csapatok is ellene harcoltak. 1645-ben a skótok elfogták és átadták az angol parlamentnek. Itt azonban visszautasította az ország alkotmányos monarchiává alakításának tervét, majd 1647-ben megszökött fogságából. Sikertelenül próbált meg szövetségre lépni Skóciával, az Oliver Cromwell által vezetett új hadsereg pedig átvette Angliában az irányítást, így ismét bebörtönözték. Hazaárulásért perbe fogták, majd 1649-ben kivégezték. A monarchiát eltörölték, helyette létrejött az Angol Köztársaság. 1660-ban a monarchia restaurálásával fia lépett trónra II. Károly néven. |
||
== Élete == |
== Élete == |
A lap 2018. június 6., 18:19-kori változata
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
I. Károly | |
Angol Királyság királya | |
I. Károly | |
Uralkodási ideje | |
1625. március 27. – 1649. január 30. | |
Elődje | I. Jakab |
Utódja | II. Károly |
Skót Királyság királya | |
I. Károly | |
Uralkodási ideje | |
1625. március 27. – 1649. január 30. | |
Elődje | I. Jakab |
Utódja | II. Károly |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Stuart-ház |
Született | 1600. november 19. Dunfermline |
Elhunyt | 1649. január 30. (48 évesen) London |
Nyughelye | Szent György-kápolna |
Édesapja | I. Jakab angol király |
Édesanyja | Dániai Anna |
Testvére(i) |
|
Házastársa | Bourbon Henrietta Mária angol királyné |
Gyermekei |
|
I. Károly aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Károly témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
I. Károly (Dunfermline, Skócia, 1600. november 19. – London, Anglia, 1649. január 30.) Anglia és Skócia királya. Apja VI. Jakab skót király, I. Jakab néven angol király, Stuart Mária skót királynő és Stuart Henrik címzetes király, Albany hercege fia. Anyja Oldenburgi Anna, II. Frigyes dán és norvég király lánya.
Élete túlnyomó részét Angliában élte le. Miután bátyja, Henrik Frigyes walesi herceg meghalt, 1612-ben trónörökössé vált. 1623-ban sikertelen és népszerűtlen próbálkozása volt, hogy elvegye Mária Anna spanyol hercegnőt. Helyette két évvel később a francia Henrietta Máriát vette el.
Trónra lépését követően feszültség alakult ki közte és a Parlament között, mert királyi előjogaira hivatkozva korlátozni próbálta azt. Hitt ugyanis a királyok isteni kegyelme alapján történő uralkodásának tanában, mely szerint önállóan dönthet az állama ügyeiben. Politikája népszerűtlen volt, főként önkényes és váratlan adókivetései, valamint abszolút uralkodóként való fellépése miatt. Az, hogy egy római katolikus hercegnőt vett feleségül, további visszatetszést keltett, főként az anglikánok és a skót presbiteriánusok körében. Sikertelen, ám következetes valláspolitikájával ugyanakkor az anglikán egyház felé akarta terelni Skóciát is, mely bukásának egyik oka volt.
1642-től kezdődően az angol polgárháborúban angol és skót csapatok is ellene harcoltak. 1645-ben a skótok elfogták és átadták az angol parlamentnek. Itt azonban visszautasította az ország alkotmányos monarchiává alakításának tervét, majd 1647-ben megszökött fogságából. Sikertelenül próbált meg szövetségre lépni Skóciával, az Oliver Cromwell által vezetett új hadsereg pedig átvette Angliában az irányítást, így ismét bebörtönözték. Hazaárulásért perbe fogták, majd 1649-ben kivégezték. A monarchiát eltörölték, helyette létrejött az Angol Köztársaság. 1660-ban a monarchia restaurálásával fia lépett trónra II. Károly néven.
Élete
Skóciában született, de már Angliában nőtt fel. Hároméves volt, mikor apja, VI. Jakab skót király I. Erzsébet halála után elfoglalta az angol trónt. Tekintélyelvű uralkodó volt, összetűzésbe került a parlamenttel, mert egyedül akart uralkodni; ezt egyeduralomnak, más néven abszolutizmusnak hívjuk. Amikor megtámadta a szomszédos Skóciát, hamar kiderült, hogy a kincstárnak nincs elegendő vagyona. Ezért kénytelen volt 1640-ben összehívni a parlamentet. Azokat a képviselőket, akiket korábban börtönbe zárt azért, mert ellentmondtak neki, a parlament kiszabadította. Követelték két tanácsadójának, Thomas Wentworth kancellárnak és William Laud canterburyi érseknek a kivégzését. Az ellentétek 1642-ben polgárháború kitöréséhez vezettek. A királyt elfogták, de megszökött. Végül a skótoktól kért segítséget, de azok 1648-ban vereséget szenvedtek Oliver Cromwell seregeitől. A Parlament 1649-ben lefejeztette. Őutána a trónt fia, a későbbi II. Károly kapta meg. Apjához hasonlóan ő is biszexuális volt.[1]
Nagyon szeretett sakkozni. Sakk-készletét 1607-ben Georg Schreiber porosz mester készítette borostyánból. Az uralkodó ehhez annyira ragaszkodott, hogy bibliája mellett ezt is magával vitte a vérpadra. A jó állapotban fennmaradt készletet 2012. decemberében 600 000 fontért árverezték el.[2]
Gyermekei
Felesége, Henrietta Mária francia királyi hercegnő (1609. november 25. – 1669. szeptember 10.), XIII. Lajos király húga kilenc gyermeket szült neki:
Károly Jakab, Cornwall és Rothesay hercege | 1629. május 13. | 1629. május 13. | |
II. Károly | 1630. május 29. | 1685. február 6. | |
Mária | 1631. november 4. | 1660. december 24. | |
II. (VII.) Jakab | 1633. október 14. | 1701. szeptember 16. | |
Erzsébet | 1635. december 29. | 1650. szeptember 8. | |
Anna | 1637. március 17. | 1640. december 8. | |
Katalin | 1639. június 29. | 1639. június 29. | |
Henrik | 1640. július 8. | 1660. szeptember 18. | |
Henrietta Anna | 1644. június 16. | 1670. június 30. | (I.) Fülöp orléans-i herceg első felesége |
Jegyzetek
Külső hivatkozások
Előző uralkodó: VI. Jakab |
|
Következő uralkodó: Angol forradalom |
Előző uralkodó: I. Jakab |
|
Következő uralkodó: Angol forradalom |