Ipolyvisk

FekVasárnap, a lévai járásbeli Ipolyvisken azonban szembesültem azzal, hogy két lelkes fiatal kezdeményezése, a futball iránt való elhivatottság közösséget épít, és nem is akármilyet.

Borka Péter és Smiknya Patrik megelégelték, hogy a helyi csapat játékosainak csak szitokból jut a szurkolók részéről, ám abból bőven. Az egyik bajnokin fordult a kocka és elkezdték éltetni a csapatot. Először csak páran, a nem messze fekvő Palást községből jövő erősítéssel karöltve. (Azóta a srácok és az ipolyviski B-közép viszont jár „vendégszurkolni” a Palástiaknak ).Kis idő után azt vették észre, hogy hétről hétre többen vannak, így beszerezték a jó hangulathoz nélkülözhetetlen dobokat, pólókat nyomtattak ipolyviski B-KÖZÉP felirattal, és facebookos oldalt nyitottak. A csapat az első szervezett szurkolás napján az utolsó helyen volt a tabellán. Azóta 8 győzelem és egy döntetlen a mérlegük. Elérték azt is, hogy az idegenbeli meccsekre 40-50 szurkoló utazik a csapattal egyen pólóba, ezzel is büszkén vállalva hovatartozásukat.

A koreográfia a dunaszerdahelyi meccsek hangulatát idézi. Bevonuláskor szól a Nélküled, szívünk sárga-kék, és ez mindennél többet ér, hiszen az ipolyviskiek hazai meze is ebben a két színben pompázik. Szól az Utcára nyílik a kocsmaajtó és az összes Szerdahelyről ismert rigmus. Plágiumgyanús, de valószínűleg a Yellow Blue Supporters ultrái elnézőek lesznek.Itt is egy a szív, egy az akarat. A csapatot éltető dalok még gyerekcipőben járnak, de ez a fiatalokból álló közösség nagyon kreatív, Facebook profiljukon osztják meg egymással ötleteiket, dal- vagy versrészleteiket, amelyeket a következő alkalommal beleépítenek a szurkolásba. Olyan ez a közeg mint a parlament, itt mindenki felszólalhat.

Szinte minden porcikájukból érződik a Nagy Testvérnek, a DAC-nak az elmúlt hónapokban a futballszerető emberekre gyakorolt hatása. László Csaba vezetése alatt elindult valami, ami nem csak határon átnyúló foci iránti szenvedély lett. Talán sokkal fontosabb az, hogy az elveszett identitásunk kereséséhez egy vállalható utat mutatott. Ez most mégsem illik bele valaki(k) elképzeléseibe.

„ …magyarul énekelünk. Egész ország ellenünk..”  Sőt. A sorainkban is fellelhetők.

vése

Ipolyságtól 7, Tésától 2 km-re nyugatra, az Ipoly jobb partján fekszik.

Története

A régészeti leletek tanúsága szerint területén már a kőkorszakban, majd a bronzkorban is éltek emberek. Ezt bizonyítják a területén talált kőszerszámok, kőedények és bronztárgyak. A hévmagyarádi kultúra, a hallstatt és a latén kor nyomaira bukkantak. A falu területén a rómaiak idején katonai tábor lehetett, később avar kori település is állhatott itt, mivel 1988-ban 83 sírt tártak fel a Homokos dűlőben.

A mai települést 1156-ban említik először, majd 1243-ban abban az oklevélben szerepel, melyben Visky Jakab mester és az esztergomi érsekség közötti birtokvitáról szól. Egykori várát 1296-ban említik először, amikor a Csák nembeli Csák fia János birtoka, akinek III. András adományozta a Cseszneky család hűtlensége miatt. 1313-ban Károly Róbert sikertelenül ostromolta, valószínűleg az ostromkor pusztult el, mert 1324-ben már nem említik. A falu temploma 1332-ben a pápai tizedjegyzékben szerepel, eredetileg gótikus stílusban épült. A település 1347-től vásároshely és vámszedőhely is volt. A 17. században a Koháryak, a Forgáchok, később az Eszterházy és Breuner családok voltak a birtokosai. 1715-ben 39 háztartása volt. 1720-ban 53 a háztartások száma. 1828-ban 133 házában 803 lakos élt, akik mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel, állattartásal foglalkoztak.

Főbb birtokosai a Koháryak, az Esterházyak, a Forgáchok, majd a Breuner család voltak. A faluban a templom és a két kastély mellett malom és az Ipoly folyón komp is működött. A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Ipolysági járásához tartozott. 1938 és 1944 között újra Magyarország része volt.

Vályi András szerint "VISK. Viskovecz. Magyar falu Hont Várm. földes Urai Gr. Koháry, és Gr. Eszterházy Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Pereszlényhez 1/2 mértföldnyire; határja jó, vagyonnyai jelesek, és külömbfélék."

Fényes Elek szerint "VISK. Viskovecz. Magyar falu Hont Várm. földes Urai Gr. Koháry, és Gr. Eszterházy Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Pereszlényhez 1/2 mértföldnyire; határja jó, vagyonnyai jelesek, és külömbfélék."

Népessége

1910-ben 1000, túlnyomórészt magyar lakosa volt.

2011-ben 666 lakosából 445 magyar és 167 szlovák volt.

Híres emberek

• Itt született 1842-ben Fehér Ipoly Kálmán pannonhalmi főapát, tanár, természettudományi író, az MTA tagja.
• Itt született 1842-ben Rajner Lajos esztergomi prépost-kanonok, érseki helynök, címzetes cydiessusi püspök, egyháztörténész.
• Itt született 1822-ben Kőnig Mór apátkanonok, teológus.
• Itt volt lelkipásztor 1837 és 1845 között Forgách Ágoston címzetes püspök, nagyprépost, Esztergom vármegye főispánja.
• Itt volt plébános Benath Adam egyháztörténész.
• Itt született 2002 Peli Viktoria az ipolyviski legnagyobb futoja,es sportoloja
• Itt született 1993. július 23-án Borka Péter vezérszurkoló, az ipolyviski B-Közép alapítója.

Nevezetességei

Az Ipoly Ipolyvisknél

• Antióchiai Szent Margit szűz, vértanú tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1798-ban épült a régi templom helyén, melynek alapfalmaradványai ma is láthatók. Tornya 1811-ben épült.
• A Hétfájdalmú Szűzanya tiszteletére szentelt kápolnája 1829-ben épült. Mellette a Szentkút nevű forrás tör fel.
• A várnak ma csekély maradványai láthatók.
• A nagyobbik kastélyt a 17. század végén Koháry II. János építtette klasszicista stílusban. A 19. század végén átalakították, 1945 után a községi hivatal működött benne.
• A kiskastélyt a 19. század elején gróf Esterházy János építtette, birtokának intézői számára.

Képtár

• 
  Ipolyvisk-Kismajor
• 
  Tájkép Ipolyvisktől északra
• 
  Tájkép Ipolyvisktől északra

Külső hivatkozások

A Wikimédia Commons tartalmaz Ipolyvisk témájú médiaállományokat.

• Hivatalos oldal
• Községinfó
• Zamky.sk Ipoylvisk vára (szlovákul)
• Ipolyvisk, alapinformációk
• Fehér Ipoly
• Sorompó az új határátkelőn
• E-obce.sk