„Péter-Pál-székesegyház” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Speciális:LintErrors/obsolete-tag-ek javítása AWB |
a →Uralkodói nyughely: 1 link korr. |
||
| 32. sor: | 32. sor: | ||
[[I. Péter orosz cár|I. Péter]] idejében a cári családhoz tartozó személyek temetkezési helyét még nem határozták meg véglegesen. A cár rokonait az Angyali üdvözlet kriptában (oroszul: Благовещенская усыпальница) temették el. A még építés alatt lévő Péter-Pál-székesegyházban [[1715]]-ben temették el I. Péter és [[I. Katalin orosz cárnő|I. Katalin]] kétéves lányát, Natáliát, a harangtorony alatt pedig a cár fiának [[Alekszej Petrovics Romanov orosz nagyherceg|Alekszej Petrovicsnak]] a feleségét Charlotte Christine Sophie Braunschweig-Wolfenbüttel hercegnőt ([[1694]]–[[1715]]). Ugyanitt helyezték földi nyugalomba [[1718]]-ban magának a cár fiának földi maradványait is. [[1716]]-ban a templom bejáratánál temették el [[Marfa Matvejevna Aprakszina|Marfa Matvejevnát]], [[III. Fjodor orosz cár]] özvegyét. |
[[I. Péter orosz cár|I. Péter]] idejében a cári családhoz tartozó személyek temetkezési helyét még nem határozták meg véglegesen. A cár rokonait az Angyali üdvözlet kriptában (oroszul: Благовещенская усыпальница) temették el. A még építés alatt lévő Péter-Pál-székesegyházban [[1715]]-ben temették el I. Péter és [[I. Katalin orosz cárnő|I. Katalin]] kétéves lányát, Natáliát, a harangtorony alatt pedig a cár fiának [[Alekszej Petrovics Romanov orosz nagyherceg|Alekszej Petrovicsnak]] a feleségét Charlotte Christine Sophie Braunschweig-Wolfenbüttel hercegnőt ([[1694]]–[[1715]]). Ugyanitt helyezték földi nyugalomba [[1718]]-ban magának a cár fiának földi maradványait is. [[1716]]-ban a templom bejáratánál temették el [[Marfa Matvejevna Aprakszina|Marfa Matvejevnát]], [[III. Fjodor orosz cár]] özvegyét. |
||
I. Péter halála után a még épülő templom egyik ideiglenes kápolnájában helyezték el az uralkodó földi maradványait tartalmazó koporsóját. A temetést csak [[1731]]. május 29-én tartották. A későbbiekben itt temettek el minden cárt és cárnőt [[III. Sándor orosz cár|III. Sándor]] cárig bezárólag, a Moszkvában [[1730]]-ban elhunyt [[II. Péter orosz cár|II. Péter]] és a Slisszelburgban [[1764]]-ben megölt [[VI. Iván orosz cár|VI. Iván]] kivételével. A kriptában összesen 41 temetést tartottak, többek között számos nagyherceg és hercegnő, tehát az uralkodók gyermekeinek és unokáinak temetését. [[1865]]-ben minden sírfedelet egységes, fehér márványból készült szarkofágra cseréltek aranyozott bronzkeresztekkel ({{nobr|[[Puaro, Avguszt Antonovics]]}} és {{nobr|[[Gun, Andrej Leontyjevics]]}} építészek). Az uralkodói szarkofágokat kétfejű sas díszíti. Két szarkofágot a peterhofi kőfaragó- és csiszolóüzemben készítettek [[1887]]–[[1906]]-ban: [[II. Sándor orosz cár|II. Sándor]]ét (zöld [[jáspis]]ból) és a felesége [[Marija Alekszandrovna |
I. Péter halála után a még épülő templom egyik ideiglenes kápolnájában helyezték el az uralkodó földi maradványait tartalmazó koporsóját. A temetést csak [[1731]]. május 29-én tartották. A későbbiekben itt temettek el minden cárt és cárnőt [[III. Sándor orosz cár|III. Sándor]] cárig bezárólag, a Moszkvában [[1730]]-ban elhunyt [[II. Péter orosz cár|II. Péter]] és a Slisszelburgban [[1764]]-ben megölt [[VI. Iván orosz cár|VI. Iván]] kivételével. A kriptában összesen 41 temetést tartottak, többek között számos nagyherceg és hercegnő, tehát az uralkodók gyermekeinek és unokáinak temetését. [[1865]]-ben minden sírfedelet egységes, fehér márványból készült szarkofágra cseréltek aranyozott bronzkeresztekkel ({{nobr|[[Puaro, Avguszt Antonovics]]}} és {{nobr|[[Gun, Andrej Leontyjevics]]}} építészek). Az uralkodói szarkofágokat kétfejű sas díszíti. Két szarkofágot a peterhofi kőfaragó- és csiszolóüzemben készítettek [[1887]]–[[1906]]-ban: [[II. Sándor orosz cár|II. Sándor]]ét (zöld [[jáspis]]ból) és a felesége [[Hesseni Marija Alekszandrovna orosz cárné|Marija Alekszandrovna]] szarkofágját (rózsaszín Urál-hegységi [[rodonit]]ból). |
||
Egy állami bizottsági határozat alapján [[1998]]. [[június 17.|június 17-én]] helyezték örök nyugalomra a székesegyház délnyugati részén lévő Katalin melléktemplomban a [[Jekatyerinburg]]ban [[1918]]-ban kivégzett [[II. Miklós orosz cár|II. Miklós]] cár, [[Hesseni Alekszandra Fjodorovna orosz cárné|Alekszandra Fjodorovna]] cárnő, [[Alekszej Nyikolajevics Romanov orosz nagyherceg|Alekszej]] trónörökös, [[Tatyjana Nyikolajevna Romanova orosz nagyhercegnő|Tatyjana]], [[Marija Nyikolajevna Romanova orosz nagyhercegnő (1899–1918)|Marija]], [[Olga Nyikolajevna Romanova orosz nagyhercegnő (1895–1918)|Olga]] és [[Anasztaszija Nyikolajevna Romanova orosz nagyhercegnő|Anasztaszia]] nagyhercegnők földi maradványait. Az [[orosz ortodox egyház]] nem ismerte el ezeket a földi maradványokat. Velük együtt temették ide {{nobr|[[Jevgenyij Szergejevics Botkin|J. Sz. Botkin]]}}t, a cári család orvosát, {{nobr|А. Е. Trupp}} lakájt, {{nobr|I. M. Haritonov}} szakácsot, és {{nobr|A. Sz. Gyemidova}} szobalányt. |
Egy állami bizottsági határozat alapján [[1998]]. [[június 17.|június 17-én]] helyezték örök nyugalomra a székesegyház délnyugati részén lévő Katalin melléktemplomban a [[Jekatyerinburg]]ban [[1918]]-ban kivégzett [[II. Miklós orosz cár|II. Miklós]] cár, [[Hesseni Alekszandra Fjodorovna orosz cárné|Alekszandra Fjodorovna]] cárnő, [[Alekszej Nyikolajevics Romanov orosz nagyherceg|Alekszej]] trónörökös, [[Tatyjana Nyikolajevna Romanova orosz nagyhercegnő|Tatyjana]], [[Marija Nyikolajevna Romanova orosz nagyhercegnő (1899–1918)|Marija]], [[Olga Nyikolajevna Romanova orosz nagyhercegnő (1895–1918)|Olga]] és [[Anasztaszija Nyikolajevna Romanova orosz nagyhercegnő|Anasztaszia]] nagyhercegnők földi maradványait. Az [[orosz ortodox egyház]] nem ismerte el ezeket a földi maradványokat. Velük együtt temették ide {{nobr|[[Jevgenyij Szergejevics Botkin|J. Sz. Botkin]]}}t, a cári család orvosát, {{nobr|А. Е. Trupp}} lakájt, {{nobr|I. M. Haritonov}} szakácsot, és {{nobr|A. Sz. Gyemidova}} szobalányt. |
||
A lap 2018. május 12., 23:02-kori változata
| Péter-Pál-székesegyház | |
| orosz szövetségi kulturális örökségi helyszín | |
 | |
| Vallás | ortodox keresztény |
| Egyházmegye | Szentpétervári egyházmegye |
| Védőszent | |
| Építési adatok | |
| Építése | 1712. május |
| Stílus | péteri barokk |
| Tervezője | Domenico Trezzini |
| Alapadatok | |
| Magasság | 122,5 m |
| Település | Szentpétervár |
| Elhelyezkedése | |
 Péter-Pál-székesegyház
Pozíció Szentpétervár térképén
| |
 é. sz. 59° 57′ 01″, k. h. 30° 19′ 00″Koordináták: é. sz. 59° 57′ 01″, k. h. 30° 19′ 00″ | |
 | |
| A Péter-Pál-székesegyház weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Péter-Pál-székesegyház témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
А Péter-Pál-székesegyház (oroszul: Петропавловский собор) (teljes nevén: Péter és Pál főapostolok tiszteletére szentelt székesegyház) ortodox templom Szentpétervárott, a Péter-Pál-erődben, orosz uralkodók nyughelye, építészeti műemlék Péter-korabeli barokk stílusban.
Története
1712 és 1733 között építették (építész Domenico Tresini) egy azonos nevű, fából épített templom helyén (1703–1704). 1859-ig a város főtemploma, ahol püspöki papi szolgálat volt.
A Péter-Pál-székesegyház 122,5 m magas, háromszintes harangtornya, aranyozott csúcsán egy repülő angyal figurájával, a város jelképe. Magasságával uralja a városképet. Harmen van Bol'es holland mester készítette el a torony csúcsát. Az épület belső tere oszlopokkal három hajóra osztott. Belsejében hadizsákmány-zászlók másolatai vannak elhelyezve (az eredeti zászlók az Ermitázsban vannak).
Az aranyozott, metszett ikonosztáz 1722–1726 között készült el Moszkvában: az építész Zarudnij, Ivan Petrovics; a metszés – Trofim Ivanov, Ivan Tyelega; az ikonok – М. А. Merkurjev, F. Artyemjev), a stukkódíszítés Ignazio Ludovico Rossi és Antonio Quadri (stukkódíszítő mester), a festés – Georg Gsell, Vaszilij Jarosevszkij, Mihail Alekszandrovics Zaharov és más művészek munkája.
1756-1757-ben között Péter-Pál-székesegyházat egy tűz után újjáépítették; a toronyra 1776-ban szerelték fel a holland B. Oorta Krasa mester által készített órát. 1773-ban szentelték fel a Szent Katalin-mellékoltárt. A torony csúcsán lévő sérült angyalt 1829-ben Pjotr Tyeluskin javította meg, aki állványzat nélkül mászott fel a csúcsra.
1857–1858-ban között a csúcs faszerkezeti elemeit fémre cserélték Dmitrij I. Zsuravszkij, Alekszandr Szimonovics Rehnyevszkij és Pavel Melnyikov mérnökök irányítása alatt.
Fő feladat volt a fa szarufák fémre cserélése a templom tornyában. Zsuravszkij szabályos nyolcszög alapú csonka gúla szerkezetet javasolt, amit gyűrűkkel kötnek össze; ő dolgozta ki a szerkezeti számításokat is.[1]
1864–1866 között az ikonosztáz régi főajtaját újra cserélték, amit bronzból készítettek el (építője А. I. Krakau); 1875–1877 között Giovanni Boldini a mennyezetet újrafestette; 1905-ben új harangokat kapott a templom.
1919-ben a Péter-Pál-székesegyházat bezárták, 1924-ben pedig múzeummá nyilvánították; a 17. sz. végéről és a 18. sz. elejéről származó értékes tárgyak legtöbbjét (ezüsttárgyakat, könyveket, szertartási ruhákat, ikonokat) más múzeumoknak adták át.
A Nagy Honvédő Háború (1941–45) idején a székesegyház nagy károkat szenvedett, 1952-ben restaurálták a homlokzatokat, 1956–1957-ben – a belső teret. 1954-ben az épületet a Várostörténeti múzeumnak adták át. Az 1990-es évektől a székesegyházban rendszeresen tartanak gyászszertartásokat az elhunyt orosz uralkodók tiszteletére, 2000-től – istentiszteleteket, 2008 karácsonyától rendszeresen tartanak istentiszteleteket.[2] 2008-ban 1917 óta először tartottak húsvéti istentiszteletet[3]. Jelenleg a székesegyház főlelkésze Alekszandr apát, aki a szentpétervári egyházmegye építészeti-művészeti kérdésekért felelős elöljárói tisztét is betölti.
A templom tornyában harangjáték található. A Péter-Pál-erődben rendszeresen harangjáték-koncerteket tartanak.[4]
Uralkodói nyughely
I. Péter idejében a cári családhoz tartozó személyek temetkezési helyét még nem határozták meg véglegesen. A cár rokonait az Angyali üdvözlet kriptában (oroszul: Благовещенская усыпальница) temették el. A még építés alatt lévő Péter-Pál-székesegyházban 1715-ben temették el I. Péter és I. Katalin kétéves lányát, Natáliát, a harangtorony alatt pedig a cár fiának Alekszej Petrovicsnak a feleségét Charlotte Christine Sophie Braunschweig-Wolfenbüttel hercegnőt (1694–1715). Ugyanitt helyezték földi nyugalomba 1718-ban magának a cár fiának földi maradványait is. 1716-ban a templom bejáratánál temették el Marfa Matvejevnát, III. Fjodor orosz cár özvegyét.
I. Péter halála után a még épülő templom egyik ideiglenes kápolnájában helyezték el az uralkodó földi maradványait tartalmazó koporsóját. A temetést csak 1731. május 29-én tartották. A későbbiekben itt temettek el minden cárt és cárnőt III. Sándor cárig bezárólag, a Moszkvában 1730-ban elhunyt II. Péter és a Slisszelburgban 1764-ben megölt VI. Iván kivételével. A kriptában összesen 41 temetést tartottak, többek között számos nagyherceg és hercegnő, tehát az uralkodók gyermekeinek és unokáinak temetését. 1865-ben minden sírfedelet egységes, fehér márványból készült szarkofágra cseréltek aranyozott bronzkeresztekkel (Puaro, Avguszt Antonovics és Gun, Andrej Leontyjevics építészek). Az uralkodói szarkofágokat kétfejű sas díszíti. Két szarkofágot a peterhofi kőfaragó- és csiszolóüzemben készítettek 1887–1906-ban: II. Sándorét (zöld jáspisból) és a felesége Marija Alekszandrovna szarkofágját (rózsaszín Urál-hegységi rodonitból).
Egy állami bizottsági határozat alapján 1998. június 17-én helyezték örök nyugalomra a székesegyház délnyugati részén lévő Katalin melléktemplomban a Jekatyerinburgban 1918-ban kivégzett II. Miklós cár, Alekszandra Fjodorovna cárnő, Alekszej trónörökös, Tatyjana, Marija, Olga és Anasztaszia nagyhercegnők földi maradványait. Az orosz ortodox egyház nem ismerte el ezeket a földi maradványokat. Velük együtt temették ide J. Sz. Botkint, a cári család orvosát, А. Е. Trupp lakájt, I. M. Haritonov szakácsot, és A. Sz. Gyemidova szobalányt.
Érdekes tények
A Leningrádi terület Bokszitogorszki járásában, Szomino faluban található a Péter-Pál-templom, amelynek a székesegyházéhoz hasonló angyal van a harangtornyán. A falut ezért néha kis Pétervárnak is hívják.
Képek
-
Régi képeslap -
A Néva folyó felől -
Az ikonosztáz főajtaja (királyi ajtó) -
Szent ajtó és az ikonosztáz alsó része -
Az angyal a csúcson -
Mozaik mennyezet és gyertyatartó -
Üvegablak -
A templom tornyának harangjátéka
.jpg)
Jegyzetek
- ↑ Cikk: «Dmitrij Ivanovics Zsuravszkij» a Életrajzok, interjúk, történetek c. oldalon
- ↑ Az istentiszteletek újraindítása a Péter-Pál-székesegyházban (cikk a Moszkvai Patriarchátus oldalán)
- ↑ pravoslavie.ru oldal hírei
- ↑ «A Péter-Pál-székesegyház harangjátéka kóruskísérettel szólal meg» «Üzleti élet Pétervárott»
