„Bethlen (település)” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
a Robot: Szomszédos írásjelek kurziválása |
commons |
||
32. sor: | 32. sor: | ||
==Külső hivatkozás== |
==Külső hivatkozás== |
||
*[http://mars.elte.hu/varak/bethlen/bethlen.htm Bethlen vára] |
*[http://mars.elte.hu/varak/bethlen/bethlen.htm Bethlen vára] |
||
{{commons|Category:Beclean|Beclean}} |
|||
{{Beszterce-Naszód megye városai}} |
{{Beszterce-Naszód megye városai}} |
||
[[Kategória:Beszterce-Naszód megye települései]] |
[[Kategória:Beszterce-Naszód megye települései]] |
A lap 2007. augusztus 8., 20:43-kori változata
Sablon:Romániai település Bethlen (románul Beclean, németül Bethlensdorf) város Romániában Beszterce-Naszód megyében. Alsó- és Felsőegres, Alsóoroszfalu, Füge és Várkudu tartozik hozzá.
Fekvése
Déstől 26 km-re keletre, a Nagy-Szamos partján fekszik.
Nevének eredete
Nevét a régi magyar Betlen személynévből kapta, melynek alapja a bibliai Betlehem városa.
Története
1235-ben Bethleem néven említik először. 1325-ben a Bethlen család kezdte el várát építeni, majd 1438-ban Bethlen Gergely bővítette, de csak 1543-ban említik először. A Rákóczi-szabadságharc alatt többször cserélt gazdát, a kurucok felgyújtották, majd 1707-ben a császáriak lerombolták. Ma már nyoma sincs. A mai város területén feküdt a középkorban Bélyegalja (1456: Belegalia) falu, ma a város része, a betelepült zsidókról Jeruzsálemnek nevezik. 1848. december 29-én itt győzte le Bem serege Jablonsky és Urban császári ezredesek egyesített seregét. A református templomban nyugszik a fejedelem által kivégeztetett Bánffy Dénes főispán, akit I. Apafi Mihály utasítására itt fejeztek le 1674. december 13-án. 1910-ben 3070 lakosából 1791 magyar és 1205 román volt. A trianoni békeszerződésig Szolnok-Doboka vármegye Bethleni járásának székhelye volt. 1992-ben 11 606 lakosából 9130 román, 2073 magyar, 355 cigány és 32 német volt. A bethleni gróf Bethlen családból számos nagy államférfi született.
Látnivalók
- Két Bethlen-kastélya közül az egyik 17. századi saroktornyokkal, a másik 18. századi homlokzattal és erkéllyel.