Charles Baudelaire

Charles Baudelaire
Étienne Carjat: Charles Baudelaire (1862 körül)
Született	Charles-Pierre Baudelaire 1821. április 9. Párizs, Franciaország
Elhunyt	1867. augusztus 31. (46 évesen) Párizs, Franciaország
Állampolgársága	francia
Élettársa	Jeanne Duval
Szülei	Caroline Aupick Joseph-François Baudelaire
Foglalkozása	költő műkritikus esszéíró fordító író irodalomkritikus fordító kritikus újságíró
Iskolái	Lycée Louis-le-Grand Lycée Saint-Louis
Kitüntetései	Concours général
Halál oka	szifilisz
Sírhelye	Montparnasse-i temető (6)
Charles Baudelaire aláírása
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Charles Baudelaire témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Charles Baudelaire (Párizs, 1821. április 9. – Párizs, 1867. augusztus 31.) francia költő és művészeti esszéíró-kritikus, a világirodalom egyik jelentős alakja.

Élete

Művészeti érdeklődésű apja, a szerző hatéves korában meghalt. Édesanyja férjhez ment egy Aupick nevű diplomata-katonatiszthez, akit az ifjú Baudelaire gyűlölt. Ez is oka volt annak, hogy 1841-ben hosszabb keleti utazásra indult. Hazatérése után ismerkedett meg a nagyvilági, fél-prostituált, mulatt színésznővel, Jeanne Duvallal, aki számtalan versének múzsája lett.

Lapot szerkesztett az 1848. februári forradalom idején, kritikai kötete jelent meg. A társadalmi haladás eszméjéből később hamar kiábrándult. Az ötvenes évek elején ismerkedett meg a kor híres-hírhedt irodalmi szalonját vezető Madame Sabatier-vel, akihez több versét írta, s akinek az alakja felismerhető Flaubert Érzelmek iskolája című korrajz-remekművében.

A Romlás virágai című 1857-ben könyvbe gyűjtve megjelent verseiért az ügyészség „istenkáromlás” és „erkölcsgyalázás” vádjával perbe fogta (egyidőben Flaubert perbefogásával a Bovaryné miatt). Flaubert-t felmentették, Baudelaire-t azonban könyve megcsonkítására kényszerítették. A költő alkohol- és ópium-mámorba menekült, a vérbajt is elkapta. A romlás virágainak második, bővített kiadása (1861) után Baudelaire a fiatal költők és irodalmárok művészi példaadója lett, a modern költészet legnagyobbjaként tekintenek rá. Próza-költeményei (Le Spleen de Paris) és a romantikával foglalkozó esztétikai írásai befolyásolták több írónemzedék nézeteit. A dekadens életérzés irodalmi megszólaltatója, a szimbolista költészet jelentős alakja, egyszersmind a szecesszió előfutára. Ő ismertette meg művészi rokonának, Edgar Allan Poe-nak műveit a francia olvasókkal. A legnagyobb hatást Rimbaud-ra és Verlaine-re, valamint Mallarmé már az ő elképzelésein is túlmutató költészetére tette.

Több előadóutat, költői estet tartott Belgiumban. (Itt került kapcsolatba Félicien Rops belga festővel, aki később a Romlás virágait illusztrálta.) Nem volt igazi sikere, dühöngve fogadta sikertelenségét. Az 1865-ben Brüsszelbe költözött Victor Hugo gyakori vendége lett. Belgiumban érte az agyvérzés. Párizsba szállították, itt haláláig magatehetetlen roncsként vegetált.

Művei

• Az utazás
• A romlás virágai (Les fleurs du mal) (1857)
• A mesterséges mennyországok (1860)
• A fájó Párizs (Le Spleen de Paris) (1869)
• Les Épaves, válogatás a Franciaországban betiltott Romlás virágaiból, belgiumi kiadás, Félicien Rops illusztrációival
• L'Art romantique (1867)
• Petits poèmes en prose (1869)
• Journaux intimes (1891)
• Műveinek legbővebb magyar nyelvű kiadása: Baudelaire válogatott művei. Bp., Európa Kk. 1964, Vál. és szerk.: Réz Pál

Hatása

Költészetét, köteteit botrányok és támadások kísérték. A Romlás virágai harmadik kiadásához (csak halála után jelent meg) szánt előszóban így ír: „Nem asszonyaimnak, lányaimnak vagy nővéreimnek írtam ezt a könyvet; nem is a szomszédom asszonyainak, lányainak vagy nővéreinek. Azokra hagyom ezt a föladatot, akiknek érdekük: összetéveszteni a jó tetteket a szép szavakkal. Tudom, hogy a szép styl szenvedélyes szerelmese kiteszi magát a sokaság gyűlöletének; de semmiféle emberi tekintet, semmi álszemérem, semmi pajtáskodás, semmi közvélemény nem kényszeríthet rá, hogy e század páratlan tolvajnyelvén szóljak, vagy összekeverjem a tintát az erénnyel." (Szabó Lőrinc fordítása).

Baudelaire nagy hatással volt a modern magyar irodalom fejlődésére. Már a 19. század végén fordították, de igazán a Nyugat klasszikus „első nemzedéke” honosította meg a nagyközönség számára. Ady többször írt róla, egyik korai fordítója Kosztolányi volt. Főművének címét eleinte „A Rossz virágaiként” fordították, így György Oszkár és Térey Sándor 1922-es fordításkötetükben. 1923-ban jelent meg a Romlás virágainak teljes kiadása, Babits Mihály, Tóth Árpád és Szabó Lőrinc műfordításaival. Ennek harmadik, bővített kiadásához (Révai Könyvkiadó, 1943) Szabó Lőrinc átdolgozta saját régebbi fordításait. Ehhez a kiadáshoz írta nagy Baudelaire-tanulmányát is. A későbbi nemzedék tagjai közül leginkább Kálnoky László fiatalkori költészetén érezhető Baudelaire hatása. A Romlás virágai új, teljes fordítását a közelmúltban Tornai József készítette el.

Szakirodalom

• Jean-Paul Sartre: Baudelaire
• Murányi Győző: Az elátkozott
• Gera György: Baudelaire
• Gyergyai Albert több nagy tanulmánya
• Réz Pál: Baudelaire (Gondolat Kiadó, „Írók világa” sorozat, Bp., 1972)

További információk

• Bozók Ferenc: A tenger képei és jelképei Baudelaire esszéiben. in. Nagyvilág folyóirat, 2015. október
• Bozók Ferenc: Sátános költő volt Baudelaire? in. Nagyvilág folyóirat, 2010. január

A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Charles Baudelaire témában.

A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak

Charles Baudelaire témában.

• Charles Baudelaire művei a Magyar Elektronikus Könyvtárban