„I. Zsigmond lengyel király” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
→Kapcsolódó szócikkek: portál |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
128. sor: | 128. sor: | ||
{{Lengyel királyok}} |
{{Lengyel királyok}} |
||
{{Jagelló-ház}} |
|||
{{nemzetközi katalógusok}} |
{{nemzetközi katalógusok}} |
||
{{portál|történelem||Lengyelország|-}} |
{{portál|történelem||Lengyelország|-}} |
A lap 2018. április 22., 15:22-kori változata
I. Zsigmond | |
Ragadványneve | Öreg Zsigmond |
Lengyelország királya Litvánia nagyfejedeleme | |
Uralkodási ideje | |
1506. december 8. – 1548. április 1. | |
Koronázása | Krakkó 1507. január 24. |
Elődje | Sándor |
Utódja | II. Zsigmond Ágost |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Jagelló |
Született | 1467. január 1. Kozienice |
Elhunyt | 1548. április 1. (81 évesen) Krakkó |
Nyughelye | Waweli székesegyház 1548. július 7. |
Édesapja | IV. Kázmér lengyel király |
Édesanyja | Ausztriai Erzsébet |
Testvére(i) |
|
Házastársa | Szapolyai Borbála Sforza Bona |
Gyermekei | többek között: Hedvig hercegnő Idősebb Anna hercegnő Izabella hercegnő Zsigmond Ágost herceg Zsófia hercegnő Ifjabb Anna hercegnő Katalin hercegnő |
Vallás | római katolikus |
I. Zsigmond aláírása | |
I. Zsigmond címere | |
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Zsigmond témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
I. Zsigmond, más néven Öreg Zsigmond (lengyelül: Zygmunt Stary), (Kozinice, Lengyelország, 1467. január 1.[1] – Krakkó,[1] 1548. április 1.[1]) lengyel király 1506-tól haláláig és litván nagyfejedelem, a Jagelló-ház tagja. a lengyelek uralmát a Porosz Hercegség (Kelet-Poroszország) felett, és bekebelezte a Mazóviai Fejedelemséget a lengyel államba.[1]
Élete
Út a trónig
1467. január 1-jén született IV. Kázmér lengyel király és Habsburg Erzsébet magyar hercegnő ötödik fiaként.[1] Néhány évet legidősebb bátyja, II. Ulászló magyar király budai udvarában töltött (1498-1501), akitől 1499-ben Oppeln és Glogau sziléziai hercegségeket kapta. 1504-ben luzsicai (lausitzi) őrgróf és egész Szilézia kormányzója lett.[1] Igazságszolgáltatási és közigazgatási reformjaival hamarosan valódi mintaállamokká alakították át ezeket a területeket.[1]
Mivel édesapjukat, IV. Kázmért a lengyel trónon követő fivérei, János Albert, majd Sándor gyermektelenül haltak meg, 1506-ban a lengyel és a litván trónt örökölte. 1507. január 24-én koronázta meg Andrzej Boryszewski gnieznói püspök a krakkói Wawelben.
Uralkodása
Adó- és monetáris reformjai ellenére gyakran összeütközésbe került a lengyel országgyűléssel a királyi hatalom kiterjesztése miatt.[1] Az országgyűlés követelésére 1512-ben feleségül vette a magyar Szapolyai István nádor leányát, Szapolyai Borbálát, hogy biztosítsa a védelmi szövetséget, és örököst nemzzen.[1] A fenyegető török veszéllyel szemben kezdetben bátyjával, II. Ulászlóval és a magyar rendekkel akart védő- és támadószövetségre lépni, ez is hozzávezetett a házassághoz. A frigyből nem született fiú utód, és Borbála már 1515-ben meghalt.[1] Még ugyanez évben a pozsonyi találkozón I. Miksa német-római császárral kötött szerződést, és az ő ajánlására vette feleségül 1518-ban Bona Sforza milánói hercegnőt.
A Moszkvai Nagyfejedelemség elleni háborúban 1514-ben elvesztette Szmolenszket. Zsigmond serege, amelyet fő tanácsadója és parancsnoka Jan Tarnowski vezetett, 1521-ben legyőzte a Kelet-Poroszországot hatalma alatt tartó Német Lovagrendet.[1] 1525-ben a Lovagrend nagymestere, Brandenburgi Albert evangélikus vallásra tért át, és vállalta, hogy hűbéresküt tesz Zsigmondnak, ha megkapja Poroszország világi hercegségének címét.[1] Ezután Albert feloszlatta a rendet, és a Porosz Hercegség lengyel fennhatóság alá került.[1] 1529-ben utolsó Piast-házi hercegének halála után a Mazóviai Hercegséget Lengyelországhoz csatolta.[1]
Bátyja, II. Ulászló halála után 1516-ban a kiskorú II. Lajos egyik gyámja lett, akinek 1526-ban a mohácsi csata előtt néhány ezer zsoldost küldött segítségül. A mohácsi csata után mint békeközvetítő fáradozott I. Ferdinánd és Szapolyai János között, majd a menekülő Szapolyainak 1528-ban menedéket nyújtott a lengyelországi Tarnów várában. Később feleségül adta hozzá Izabella nevű leányát (1539).
1531-ben moldvai csapatok támadták meg országát, de Tarnowski, aki leverte őket a obertini csatában.[1] A Szapolyai oldalán hadakozó IV. Péter moldvai fejedelem így vereséget szenvedett.
1535-ben Tarnowski a Moszkvai Nagyfejedelemség csapatai felett aratott győzelmet, ily módon biztosítva Lengyelország keleti határait.[1]
Megreformálta a lengyel jogrendet és a közigazgatást. A királyi hatalom megerősítésére irányuló pénzügyi és hadi reformjai azonban a lengyel nemesség ellenállásán meghiúsultak. Olasz művészeteket hozatott Krakkóba, s ezzel döntő szerepet játszott az itáliai reneszánsz meghonosításában.[1] Bár hithű katolikus volt, vallási türelmet gyakorolt az ortodox keresztények iránt, és királyi védelemben részesítette a zsidókat.[1] Kezdetben élénken ellenőrizte a lutheránus (evangélikus) vallást, később azonban beletörődött a reformáció lengyelországi térhódításába.[1]
1548. április 1-jén Krakkóban halt meg. A trónon fia, az 1530-ban társkirállyá választott[1] II. Zsigmond Ágost követte, de helyette Bona Sforza özvegy királyné ragadta magához az uralmat, és egészen 1556-ig ő irányította az ügyeket.
Házasságai és gyermekei
Szeretőjétől, Katarzyna Telniczankától (†1528) születtek első ízben gyermekei, akivel valószínűleg 1498-ban házasságot is kötött, de ez nem volt biztos kapcsolat.
- János Albert (*Krakkó, 1499. január 8.; †Poznań, 1538. február 18.), Vilnius és Poznań püspöke
- Regina (*1500; †1526. május 20.)
- Katalin (*1503; †1548. szeptember 9. után)
1512-ben feleségül vette Szapolyai Borbálát, Szapolyai János erdélyi vajda, utóbb magyar király húgát. A házasságból két leánygyermek született:
- Hedvig (*Poznań, 1513. március 15.; †Neuruppin, Brandenburg, 1573. február 7.)
- Anna (*1515. július 1.; †1520. május 8.)
Felesége már 1515. október 2-án meghalt, és Zsigmond 1518-ban, 50 évesen harmadszor is megnősült, I. Miksa német-római császár ajánlására Sforza Bona milánói hercegnőt vette feleségül. A házasságból egy fiú- és négy leánygyermek született:
- Izabella (*Krakkó, 1519. január 18.; †Gyulafehérvár, 1559. szeptember 15.), 1540-től Szapolyai János magyar király felesége
- Zsigmond Ágost (*Krakkó, 1520. augusztus 1.; †Knyszyn, 1572. július 7.), Lengyelország királya és Litvánia nagyfejedelme
- Zsófia (*Krakkó, 1522. július 13.; †Schöningen, 1575. május 28.), 1556-tól II. Henrik braunschweig-wolfenbütteli herceg felesége
- Anna (*Krakkó, 1523. október 18.; †Varsó, 1596. szeptember 9.), 1576-tól Báthory István (erdélyi fejedelem) felesége
- Katalin (*Krakkó, 1526. november 1.; †Turku, 1583. szeptember 16.), 1562-től III. János svéd király felesége, III. Zsigmond lengyel király anyja
Származása
Öreg Zsigmond (Kozienice, 1467. január 1.– Krakkó, 1548. április 1.) lengyel király |
Apja: IV. Kázmér (Krakkó, 1427. november 30.– Grodno, 1492. június 7.) lengyel király |
Apai nagyapja: Jagelló Ulászló (Vilnius, 1352/1362– Gródek, 1434. június 1.) lengyel király |
Apai nagyapai dédapja: Algirdas (1296 körül –1377. május 24.) litván nagyfejedelem |
Apai nagyapai dédanyja: Tveri Julianna (1325 körül –1391. március 17.) | |||
Apai nagyanyja: Zofia Holszańska (1405 körül – Krakkó, 1461. szept. 21.) |
Apai nagyanyai dédapja: Andrzej Holszański (? –1420 előtt) | ||
Apai nagyanyai dédanyja: Aleksandra Drucka (1380 körül –1426 körül) | |||
Anyja: Ausztriai Erzsébet (Bécs, 1437 körül – Krakkó, 1505. augusztus 30.) |
Anyai nagyapja: Ausztriai Albert (Bécs, 1397. augusztus 16.– Neszmély, 1439. október 27.) német, magyar és cseh király |
Anyai nagyapai dédapja: IV. Albert (1377. szept. 19.–1404. szept. 14.) osztrák uralkodó herceg | |
Anyai nagyapai dédanyja: Bajorországi Johanna Zsófia (1373 körül –1410. július 28.) | |||
Anyai nagyanyja: Luxemburgi Erzsébet (Visegrád, 1409. október 7.– Győr, 1442. december 19.) |
Anyai nagyanyai dédapja: Luxemburgi Zsigmond (1368. február 14.–1437. dec. 9.) német-római császár | ||
Anyai nagyanyai dédanyja: Barbara von Cilli (1392 körül –1451. július 11.) |
Jegyzetek
- ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t Uralkodók és dinasztiák: Kivonat az Encyclopædia Britannicából. A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János. Budapest: Magyar Világ Kiadó. 2001. ISBN 963 9075 12 4 , 695. oldal
Irodalom
- Divéky Adorján: Zsigmond lengyel herczeg II. Ulászló udvarában, Budapest, Athenaeum, 1914
Kapcsolódó szócikkek
- Lengyelország uralkodóinak listája
- Lengyel fejedelmek és királyok családfája
- Litvánia uralkodóinak listája
- Litván nagyfejedelmek családfája
Előző uralkodó: Sándor |
|
Következő uralkodó: II. Zsigmond Ágost |