„I. Zsigmond lengyel király” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Peadar (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
128. sor: 128. sor:


{{Lengyel királyok}}
{{Lengyel királyok}}
{{Jagelló-ház}}
{{nemzetközi katalógusok}}
{{nemzetközi katalógusok}}
{{portál|történelem||Lengyelország|-}}
{{portál|történelem||Lengyelország|-}}

A lap 2018. április 22., 15:22-kori változata

I. Zsigmond

RagadványneveÖreg Zsigmond
Lengyelország királya
Litvánia nagyfejedeleme
Uralkodási ideje
1506. december 8. 1548. április 1.
KoronázásaKrakkó
1507. január 24.
ElődjeSándor
UtódjaII. Zsigmond Ágost
Életrajzi adatok
UralkodóházJagelló
Született1467. január 1.
Kozienice
Elhunyt1548. április 1. (81 évesen)
Krakkó
NyughelyeWaweli székesegyház
1548. július 7.
ÉdesapjaIV. Kázmér lengyel király
ÉdesanyjaAusztriai Erzsébet
Testvére(i)
HázastársaSzapolyai Borbála
Sforza Bona
Gyermekeitöbbek között:
Hedvig hercegnő
Idősebb Anna hercegnő
Izabella hercegnő
Zsigmond Ágost herceg
Zsófia hercegnő
Ifjabb Anna hercegnő
Katalin hercegnő
Vallásrómai katolikus
I. Zsigmond aláírása
I. Zsigmond aláírása
I. Zsigmond címere
I. Zsigmond címere
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Zsigmond témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Öreg Zsigmond ábrázolása egy 1557 körüli festményen, Királyi palota, Varsó

I. Zsigmond, más néven Öreg Zsigmond (lengyelül: Zygmunt Stary), (Kozinice, Lengyelország, 1467. január 1.[1]Krakkó,[1] 1548. április 1.[1]) lengyel király 1506-tól haláláig és litván nagyfejedelem, a Jagelló-ház tagja. a lengyelek uralmát a Porosz Hercegség (Kelet-Poroszország) felett, és bekebelezte a Mazóviai Fejedelemséget a lengyel államba.[1]

Élete

Út a trónig

1467. január 1-jén született IV. Kázmér lengyel király és Habsburg Erzsébet magyar hercegnő ötödik fiaként.[1] Néhány évet legidősebb bátyja, II. Ulászló magyar király budai udvarában töltött (1498-1501), akitől 1499-ben Oppeln és Glogau sziléziai hercegségeket kapta. 1504-ben luzsicai (lausitzi) őrgróf és egész Szilézia kormányzója lett.[1] Igazságszolgáltatási és közigazgatási reformjaival hamarosan valódi mintaállamokká alakították át ezeket a területeket.[1]

Mivel édesapjukat, IV. Kázmért a lengyel trónon követő fivérei, János Albert, majd Sándor gyermektelenül haltak meg, 1506-ban a lengyel és a litván trónt örökölte. 1507. január 24-én koronázta meg Andrzej Boryszewski gnieznói püspök a krakkói Wawelben.

Uralkodása

Adó- és monetáris reformjai ellenére gyakran összeütközésbe került a lengyel országgyűléssel a királyi hatalom kiterjesztése miatt.[1] Az országgyűlés követelésére 1512-ben feleségül vette a magyar Szapolyai István nádor leányát, Szapolyai Borbálát, hogy biztosítsa a védelmi szövetséget, és örököst nemzzen.[1] A fenyegető török veszéllyel szemben kezdetben bátyjával, II. Ulászlóval és a magyar rendekkel akart védő- és támadószövetségre lépni, ez is hozzávezetett a házassághoz. A frigyből nem született fiú utód, és Borbála már 1515-ben meghalt.[1] Még ugyanez évben a pozsonyi találkozón I. Miksa német-római császárral kötött szerződést, és az ő ajánlására vette feleségül 1518-ban Bona Sforza milánói hercegnőt.

A Moszkvai Nagyfejedelemség elleni háborúban 1514-ben elvesztette Szmolenszket. Zsigmond serege, amelyet fő tanácsadója és parancsnoka Jan Tarnowski vezetett, 1521-ben legyőzte a Kelet-Poroszországot hatalma alatt tartó Német Lovagrendet.[1] 1525-ben a Lovagrend nagymestere, Brandenburgi Albert evangélikus vallásra tért át, és vállalta, hogy hűbéresküt tesz Zsigmondnak, ha megkapja Poroszország világi hercegségének címét.[1] Ezután Albert feloszlatta a rendet, és a Porosz Hercegség lengyel fennhatóság alá került.[1] 1529-ben utolsó Piast-házi hercegének halála után a Mazóviai Hercegséget Lengyelországhoz csatolta.[1]

Bátyja, II. Ulászló halála után 1516-ban a kiskorú II. Lajos egyik gyámja lett, akinek 1526-ban a mohácsi csata előtt néhány ezer zsoldost küldött segítségül. A mohácsi csata után mint békeközvetítő fáradozott I. Ferdinánd és Szapolyai János között, majd a menekülő Szapolyainak 1528-ban menedéket nyújtott a lengyelországi Tarnów várában. Később feleségül adta hozzá Izabella nevű leányát (1539).

1531-ben moldvai csapatok támadták meg országát, de Tarnowski, aki leverte őket a obertini csatában.[1] A Szapolyai oldalán hadakozó IV. Péter moldvai fejedelem így vereséget szenvedett.

1535-ben Tarnowski a Moszkvai Nagyfejedelemség csapatai felett aratott győzelmet, ily módon biztosítva Lengyelország keleti határait.[1]

Megreformálta a lengyel jogrendet és a közigazgatást. A királyi hatalom megerősítésére irányuló pénzügyi és hadi reformjai azonban a lengyel nemesség ellenállásán meghiúsultak. Olasz művészeteket hozatott Krakkóba, s ezzel döntő szerepet játszott az itáliai reneszánsz meghonosításában.[1] Bár hithű katolikus volt, vallási türelmet gyakorolt az ortodox keresztények iránt, és királyi védelemben részesítette a zsidókat.[1] Kezdetben élénken ellenőrizte a lutheránus (evangélikus) vallást, később azonban beletörődött a reformáció lengyelországi térhódításába.[1]

1548. április 1-jén Krakkóban halt meg. A trónon fia, az 1530-ban társkirállyá választott[1] II. Zsigmond Ágost követte, de helyette Bona Sforza özvegy királyné ragadta magához az uralmat, és egészen 1556-ig ő irányította az ügyeket.

Házasságai és gyermekei

Szeretőjétől, Katarzyna Telniczankától (†1528) születtek első ízben gyermekei, akivel valószínűleg 1498-ban házasságot is kötött, de ez nem volt biztos kapcsolat.

1512-ben feleségül vette Szapolyai Borbálát, Szapolyai János erdélyi vajda, utóbb magyar király húgát. A házasságból két leánygyermek született:

Felesége már 1515. október 2-án meghalt, és Zsigmond 1518-ban, 50 évesen harmadszor is megnősült, I. Miksa német-római császár ajánlására Sforza Bona milánói hercegnőt vette feleségül. A házasságból egy fiú- és négy leánygyermek született:

Származása

Öreg Zsigmond családfája
Öreg Zsigmond
(Kozienice, 1467. január 1.–
Krakkó, 1548. április 1.)
lengyel király
Apja:
IV. Kázmér
(Krakkó, 1427. november 30.–
Grodno, 1492. június 7.)
lengyel király
Apai nagyapja:
Jagelló Ulászló
(Vilnius, 1352/1362–
Gródek, 1434. június 1.)
lengyel király
Apai nagyapai dédapja:
Algirdas
(1296 körül –1377. május 24.)
litván nagyfejedelem
Apai nagyapai dédanyja:
Tveri Julianna
(1325 körül –1391. március 17.)
Apai nagyanyja:
Zofia Holszańska
(1405 körül –
Krakkó, 1461. szept. 21.)
Apai nagyanyai dédapja:
Andrzej Holszański
(? –1420 előtt)
Apai nagyanyai dédanyja:
Aleksandra Drucka
(1380 körül –1426 körül)
Anyja:
Ausztriai Erzsébet
(Bécs, 1437 körül –
Krakkó, 1505. augusztus 30.)
Anyai nagyapja:
Ausztriai Albert
(Bécs, 1397. augusztus 16.–
Neszmély, 1439. október 27.)
német, magyar és cseh király
Anyai nagyapai dédapja:
IV. Albert
(1377. szept. 19.–1404. szept. 14.)
osztrák uralkodó herceg
Anyai nagyapai dédanyja:
Bajorországi Johanna Zsófia
(1373 körül –1410. július 28.)
Anyai nagyanyja:
Luxemburgi Erzsébet
(Visegrád, 1409. október 7.–
Győr, 1442. december 19.)
Anyai nagyanyai dédapja:
Luxemburgi Zsigmond
(1368. február 14.–1437. dec. 9.)
német-római császár
Anyai nagyanyai dédanyja:
Barbara von Cilli
(1392 körül –1451. július 11.)

Jegyzetek

  1. a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t Uralkodók és dinasztiák: Kivonat az Encyclopædia Britannicából. A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János. Budapest: Magyar Világ Kiadó. 2001. ISBN 963 9075 12 4  , 695. oldal

Irodalom

  • Divéky Adorján: Zsigmond lengyel herczeg II. Ulászló udvarában, Budapest, Athenaeum, 1914

Kapcsolódó szócikkek


Előző uralkodó:
Sándor
Lengyel uralkodó
15061548
A lengyel címer
Következő uralkodó:
II. Zsigmond Ágost