„Ducza Anikó” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Születési idő után álló zárójel tapasztása (WP:BÜ), apróbb javítások |
|||
10. sor: | 10. sor: | ||
}} |
}} |
||
'''Ducza Anikó''', ''Jánosiné'' ([[Budapest]], [[1942]]. [[augusztus 8.]] – |
'''Ducza Anikó''', ''Jánosiné'' ([[Budapest]], [[1942]]. [[augusztus 8.]] –) olimpiai bronzérmes tornász, edző. Első férje [[Jánosi Ferenc (röplabdázó)|Jánosi Ferenc]] röplabdázó, második férje [[Lantos László (úszó)|Lantos László]] úszó, edző, újságíró. Lányai, [[Jánosi Zsuzsa]] és [[Lantos Gabriella]] tőrvívók. |
||
== Élete == |
== Élete == |
A lap 2018. április 22., 11:25-kori változata
Ducza Anikó | |
1964-ben | |
Született | 1942. augusztus 8. (81 éves) Budapest[1] |
Állampolgársága | magyar |
Házastársa |
|
Gyermekei |
|
Foglalkozása | szertornász |
Iskolái | Magyar Testnevelési Főiskola (–1970) |
Magassága | 161 cm |
Testtömege | 57 kg[4] |
A Wikimédia Commons tartalmaz Ducza Anikó témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Szerzett érmek | |||||||||||||||||||
|
Ducza Anikó, Jánosiné (Budapest, 1942. augusztus 8. –) olimpiai bronzérmes tornász, edző. Első férje Jánosi Ferenc röplabdázó, második férje Lantos László úszó, edző, újságíró. Lányai, Jánosi Zsuzsa és Lantos Gabriella tőrvívók.
Élete
1942. augusztus 8-án született Budapesten, Ducza László és Ráczy Lenke gyermekeként. 1960-ban érettségizett a Hámán Kató Leánygimnáziumban. A Testnevelési Főiskolán 1970-ben tanári, majd 1974-ben tornász szakedzői diplomát szerzett.
1957 és 1968 között a Bp. Honvéd tornásza volt. 23-szoros magyar bajnok, ebből öt alkalommal összetett egyéniben első. 1962-ben a prágai világbajnokságon gerendán, 1964-ben a tokiói nyári olimpiai játékokon talajon bronzérmet szerzett. 1965-ben és 1966-ban az év magyar tornásza volt.
1969-től edzőként dolgozott. 1969 és 1970 között a Bp. Honvéd, 1970 és 1976 között a Vasas, 1971 és 1972 között a magyar női válogatott edzője volt. 1972-ben a müncheni nyári olimpiai játékokon irányításával a női válogatott csapatban bronzérmes lett. 1976 és 1979 között testnevelő tanárként dolgozott. 1979-től divatáru kiskereskedéssel foglalkozott.
Sikerei, díjai
Tornászként
- Olimpiai játékok
- bronzérmes: 1964, Tokió, talaj
- 5.: 1964, Tokió, összetett, csapat, 1968, Mexikóváros, összetett, csapat
- Világbajnokság
- bronzérmes: 1962, Prága, gerenda (holtversenyben)
- 4.: 1966, Dortmund, gerenda (holtversenyben)
- 5.: 1966, Dortmund, összetett, csapat
- Országos bajnokság
- összetett egyéni
- bajnok: 1958, 1961, 1962, 1965, 1966
- talaj
- bajnok: 1957, 1958, 1960, 1961, 1962, 1964, 1965, 1966, 1968
- lóugrás
- bajnok: 1961, 1962, 1964, 1965
- gerenda
- bajnok: 1965, 1966
- csapat
- bajnok: 1965, 1966, 1967
- összetett egyéni
- Az év tornásznője: 1965, 1966
Edzőként
- Olimpiai játékok
- bronzérmes: 1972, München, női válogatott, csapat
Díjai, elismerései
- A magyar tornasport halhatatlanja (2013)[5]
- A Magyar Érdemrend lovagkeresztje (2017)[6]
Jegyzetek
- ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 8.)
- ↑ Ki kicsoda a magyar sportéletben? (A–H), 276
- ↑ Ki kicsoda a magyar sportéletben? (I–R)
- ↑ Olympedia (angol nyelven), 2006
- ↑ Újabb tagok a Halhatatlanok Klubjában (magyar nyelven). matsz.hu, 2013. március 30. (Hozzáférés: 2013. március 31.)
- ↑ Állami kitüntetéseket és szakmai díjakat adott át Balog Zoltán
Források
- Ki kicsoda a magyar sportéletben?: I. kötet (A–H). Szekszárd: Babits. 1994. 276. o. ISBN 963-495-008-6
- Távol, mégis közel a tornához