„Hajtány” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
jogszerű másolmány a Pallas nagy lexikonából |
|||
| 28. sor: | 28. sor: | ||
Magyarországon [[Pest megye|Pest megyében]], a [[Királyréti Erdei Vasút|királyréti kisvasút]] végállomásán (Királyrét) próbálható ki, milyen egy igazi kisvasúti hajtány. |
Magyarországon [[Pest megye|Pest megyében]], a [[Királyréti Erdei Vasút|királyréti kisvasút]] végállomásán (Királyrét) próbálható ki, milyen egy igazi kisvasúti hajtány. |
||
== Források == |
|||
* [[A Pallas nagy lexikona]] |
|||
== Jegyzetek == |
== Jegyzetek == |
||
A lap 2018. április 2., 11:36-kori változata
A hajtány (drezina, egyes tájegységeken nyiknyik) kézi erővel működtetett vasúti jármű. Elterjedt a motoros hajtány is, mely általában valamely belsőégésű motorral működik. A motoros hajtányt vágánygépkocsinak is nevezik. Hasonló célra használatos rokona a sínkerékpár.
Rövidített idézetek
„Hajtány (draisin): A vasutak nyilt vonalának megvizsgálásakor a pályafentartó közegek vagy a beteget látogató pályaorvosok hajtányokon utazzák be szolgálati szakaszukat. A hajtány négykerekű járómű, melyet a középen álló négy munkás (…) emeltyüknek előre-hátra tolásával hajt. Az utasok részére a hajtány elején és hátsó részén háttámmal ellátott ülések vannak.” (Pallas-idézet) A szerkezet működése egyszerű, csak azt jegyezzük meg, hogy az elérhető sebesség a pálya emelkedési viszonyaitól függ, vízszintes vonalon a hajtányok 15-20 km sebességgel is hajthatók. Ilyen hajtányt ma a vasúttörténeti parkban láthatunk. Néhány évtizeddel később a „szabályzat” már tömörebben fogalmaz: „A hajtány illetve kiskocsi lehet géperejű, vagy nem gépi erővel hajtott jármű. Emberi erővel a vágányból 3 perc alatt eltávolítható.”[1]
Hajtányok Magyarországon
Magyarországon kezdetben a háromkerekű hajtányok terjedtek el. Ezek az egyszerű szerkezetek egy kerékpárhoz hasonlítanak; evező mozdulatokkal, kézzel-lábbal hajthatók. Az eldőlést egy támasztókerék akadályozza meg, rudazatának módosításával bármilyen nyomtávolságú pályán használhatók. Tömegük 50 kg körüli, így egy ember is a pályára tudja helyezni.
Motoros hajtányok nagyobb számban csak az ötvenes évektől terjedtek el vasútjainkon. Ekkor több üzem is ráállt a gyártásukra. Hasonló tervek alapján készültek normál és keskeny nyomközű változatban is. A szélvédővel is ellátott PVG-n (pályamesteri könnyű vágánygépkocsi) nyomtávolságtól függően 3-5 személy utazhat, szükség esetén pár talpfával, szerszámokkal együtt is. Hajtásukat az egykori Pannónia motorkerékpárból származó 250 cm³-es T5-ös blokk végzi. A hajtányokba kerülő motorblokkokat hátrameneti fokozattal is ellátták. A motor lánc közvetítésével hajtja az első tengelyt; a megállásról szalagfékek gondoskodnak. A hajtány súlypontjában lévő kiemelő szerkezettel lehet a járművet megfordítani. A csaknem féltonnás jármű megengedett sebessége 30 km óránként, de ennek akár a duplájára is képes; szinte minden idősebb pályamesternek van valami ezzel kapcsolatos „élménye”.
Hajtányok ma
Manapság ezek a járművek is lassan eltűnnek vasútjainkról, sorsuk legtöbbször a lángvágó, csak néhány példányt sikerül vasútbarátoknak megmenteni. De Kisterenye vasútállomáson például kettő is ki van állítva.
Az elmúlt tíz évben magyarországi amatőrök több házi építésű, elsősorban keskeny nyomközű hajtányt készítettek. Ezekkel a járművekkel a kisvasutak egyes rendezvényein lehet találkozni.
Hajtányok külföldön és itthon
Főleg német nyelvterületen elterjedt a megszüntetett vagy kisforgalmú vasútvonalakon a kézi- (lábhajtású) hajtányok bérelhetősége.
Magyarországhoz legközelebb a burgenlandi Felsőpulya (Oberpullendorf) és Haracsony (Horitschon) közötti szakaszon lehet hajtányokat bérelni.
Magyarországon Pest megyében, a királyréti kisvasút végállomásán (Királyrét) próbálható ki, milyen egy igazi kisvasúti hajtány.
Források
Jegyzetek
- ↑ Bokor József (szerk.). Hajtány, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 27.
Külső hivatkozások
