„Ősharasztok” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Őscserjék |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 4. sor: | 4. sor: | ||
| regnum = [[Növény]]ek (''Plantae'') |
| regnum = [[Növény]]ek (''Plantae'') |
||
| unranked_phylum = [[Szövetes növények]] (''Tracheophyta'') |
| unranked_phylum = [[Szövetes növények]] (''Tracheophyta'') |
||
| unranked_classis = |
| unranked_classis = Ősharasztok (''Psilophyta'') |
||
| subdivision_ranks = [[Család (biológia)|Családok]] |
| subdivision_ranks = [[Család (biológia)|Családok]] |
||
| subdivision = |
| subdivision = |
||
| 15. sor: | 15. sor: | ||
}} |
}} |
||
Az '''ősharasztok''' (''Psilophyta'')a növényvilág (''Plantae'') egyik [[parafiletikus]] csoportja, kihalt [[faj]]okkal. Valószínűleg ősi [[telepes növények|telepes]] [[zöldmoszatok]]tól származnak, amelyek hosszú idő alatt képesekké váltak a partmenti zónában való életre. Alkalmazkodtak az ottani viszonyokhoz: szárazság, magas sókoncentráció stb. A legújabb genetikai kutatások szerint az ősharasztok további fejlődése eredményezte a [[szövetes növények]] (''Tracheophyta'') többi nagy csoportjának, a korpafüveknek (''Lycopodiophyta'') majd a [[valódi levelűek]] (''Euphyllophyta'') törzseinek kialakulását (közvetve vagy közvetlenül). A [[szövetes növények]] (''Tracheobionta'') tehát egyértelműen [[monofiletikus]] csoport. Az ősharasztok [[típusfaj]]a a ''Rhynia major'', amely még levél és valódi gyökér nélküli ősharaszt volt. További tipikus képviselőik a ''Psilotales'' rendbe tartoznak. |
Az '''ősharasztok''' vagy '''őscserjék''' (''Psilophyta'') a növényvilág (''Plantae'') egyik [[parafiletikus]] csoportja, kihalt [[faj]]okkal. Valószínűleg ősi [[telepes növények|telepes]] [[zöldmoszatok]]tól származnak, amelyek hosszú idő alatt képesekké váltak a partmenti zónában való életre. Alkalmazkodtak az ottani viszonyokhoz: szárazság, magas sókoncentráció stb. A legújabb genetikai kutatások szerint az ősharasztok további fejlődése eredményezte a [[szövetes növények]] (''Tracheophyta'') többi nagy csoportjának, a korpafüveknek (''Lycopodiophyta'') majd a [[valódi levelűek]] (''Euphyllophyta'') törzseinek kialakulását (közvetve vagy közvetlenül). A [[szövetes növények]] (''Tracheobionta'') tehát egyértelműen [[monofiletikus]] csoport. Az ősharasztok [[típusfaj]]a a ''Rhynia major'', amely még levél és valódi gyökér nélküli ősharaszt volt. További tipikus képviselőik a ''Psilotales'' rendbe tartoznak. |
||
Az ősharasztok közös sajátosságai: |
Az ősharasztok közös sajátosságai: |
||
A lap 2007. augusztus 5., 16:55-kori változata
 | ||||||
|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||
| ||||||
| Családok | ||||||
... | ||||||
| Hivatkozások | ||||||
 A Wikifajok tartalmaz Ősharasztok (Psilophyta) témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Ősharasztok (Psilophyta) témájú kategóriát. |
Az ősharasztok vagy őscserjék (Psilophyta) a növényvilág (Plantae) egyik parafiletikus csoportja, kihalt fajokkal. Valószínűleg ősi telepes zöldmoszatoktól származnak, amelyek hosszú idő alatt képesekké váltak a partmenti zónában való életre. Alkalmazkodtak az ottani viszonyokhoz: szárazság, magas sókoncentráció stb. A legújabb genetikai kutatások szerint az ősharasztok további fejlődése eredményezte a szövetes növények (Tracheophyta) többi nagy csoportjának, a korpafüveknek (Lycopodiophyta) majd a valódi levelűek (Euphyllophyta) törzseinek kialakulását (közvetve vagy közvetlenül). A szövetes növények (Tracheobionta) tehát egyértelműen monofiletikus csoport. Az ősharasztok típusfaja a Rhynia major, amely még levél és valódi gyökér nélküli ősharaszt volt. További tipikus képviselőik a Psilotales rendbe tartoznak.
Az ősharasztok közös sajátosságai:
- Az elágazásrendszer mindig villás volt. A korábban a Psilphytába helyezett Asteroxylon-féléknek monopodális elágazásrendszere volt, ki is derült, hogy ezek a növények már egyértelműen a Lycopodiophyta vonal kezdetleges növényeinek tekinthetők.
- A szár felületén leveleket még nem találunk, esetleg epidermisz-eredetű pikkelyeket vagy tüskéket (pl. Psilophyton princeps). Az Asteroxylonnál már kezdetleges mikrofillumok találhatók.
- Mivel levél nem volt, a fotoszintetizáiót a szár végezte (a mai növények között is van hasonló, természetesen ez csak másodlagos jelleg, pl. a zsurlók).
- A szárban középütt helyezkedett el a farész, kezdetleges traheidasejtekkel, e körül a kezdetleges háncs. Ez a kezdetleges edényrendszer-típus az ún. protosztéle (protostele).
- Általában földön kúszó (és nem a föld alatti) hajtástengelyük volt, és erről ágaztak felfelé a meddő és fertilis hajtásrészek.
- A sporangiumok a hajtások csúcsán álltak, alakjuk elliptikus, néha erősen csúcsos. A sporangiumot viselő ágak a fertilis hajtásrészek (telómák).
- A hajtáson kezdetleges gyökérkezdeményeket is találtak, melyek valószínűleg az epidermisz kinövései. Ebből fejlődtek ki később a korpafüvek (Lycopodiophyta) és a valódi levelűek (Euphyllophyta) gyökerei.
- Az ősharasztok izospórásak voltak, a metagenezis még valószínűleg kezdetleges izomorf típusú volt, azaz a sporofiton és a gametofiton nemzedék alig különbözött egymástól.
Forrás és ajánlott irodalom
- Urania Növényvilág - Magasabbrendű növények I.
- Podani János: A szárazföldi növények evolúciója és rendszertana
- Hortobágyi Tibor: Növényrendszertan
- Andreánszky Gábor: Ősnövénytan
- Géczy Barnabás: Őslénytan