Marton Ernő

Marton Ernő
Született	1896. május 17. Dicsőszentmárton
Elhunyt	1960. augusztus 28. Jeruzsálem
Állampolgársága	magyar román izraeli
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	író, szerkesztő, műfordító
Tisztsége	főszerkesztő (1948–1960, Új Kelet)
Sírhelye	Nahalat Yitzhak Cemetery
Sablon • Wikidata • Segítség

Marton Ernő (Dicsőszentmárton, 1896. május 17. – Jeruzsálem, 1960. augusztus 28.) magyar író, szerkesztő, műfordító.

Élete és munkássága

Rabbi családból származott. Jogot végzett, majd közigazgatási pályára lépett. Kis-Küküllő vármegyében volt főispáni titkár 1917–18-ban, később kolozsvári alpolgármester lett. Mint az általa alapított Új Kelet főszerkesztője az Újvári Péter-féle Zsidó lexikon (Budapest, 1929) meghatározása szerint „a romániai zsidóság kulturális törekvéseit és a kisebbségi önrendelkezés eszméit szolgálta”. Lapokba, évkönyvekbe, gyűjteményes munkákba írt cikkei és tanulmányai tanúsága szerint szolidáris volt az erdélyi haladó mozgalmakkal, s lapjával hozzájárult az egész erdélyi sajtó modernizálásához. Lapjának 1940-es betiltása után Budapesten a magyarországi zsidóság önvédelmében vett részt, majd Bukarestbe költözve szervezett segélyakciót az üldöztetéseket túlélt zsidóság érdekében. 1946-ban kivándorolt Izraelbe, ahol ismét megindította a magyar nyelvű Új Keletet.

Művei

Magyarra fordította Max Brod A cionizmus három korszaka (Kolozsvár, év nélkül), Schemarja Gorelik Cion és Gólusz (Nagyvárad, 1920) c. munkáját és A zsidó békeprogram (németből, szerző nélkül, Nagyvárad, 1920) c. kiadványt.

Önálló munkái:

• A zsidó nemzeti mozgalom Erdélyben (Kolozsvár, 1922)
• A magyar zsidóság családfája (Kolozsvár, 1941; angolul Hungarian Jewish Studies, 1966. Ugyanott Vágó Béla életrajzi tanulmánya Marton Ernőről).

Források

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés III. (Kh–M). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion. 1994. ISBN 973-26-0369-0