„AK–74” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
Vietnám
27. sor: 27. sor:


== Műszaki jellemzők ==
== Műszaki jellemzők ==
Az AK–74 gépkarabély forgózárfejes reteszelésű szerkezete megegyezik az [[AKM]] gépkarabéllyal. Az amerikaiak [[5,56×45 mm NATO|5,56×45 mm]]-es lövészlőszerre való áttérését követően a szovjetek is kifejlesztették a maguk változatát, ez lett az 5,45×39 mm-es AK–74. Az új, kiskaliberű lőszerre való áttérést Mihail Tyimofejevics Kalasnyikov, a fegyver tervezője ellenezte. Az AK–74 szerkezetileg azonos a korábbi 7,62×39 mm-es AKM-mel, csak külsőleg különbözőnek egymástól például: kevésbé ívelt műanyag tár és egy nagyméretű csőszájfékben térnek el egymástól. Az új, 5,45×39 mm-es lőszer mivel üreges, becsapódáskor az emberi testben bukdácsolni kezd és ezzel nagyon súlyos sérülést okoz. Ezenkívül nagyobb (egészen 1000 m/s-ig terjedő) sebességre is képesek, és emiatt a lövedék röppályája jobban közelít a vízszinteshez. Az áthatoló képesség nincs akkora, mint a 7,62-es lőszernél, de a hatás legalább olyannyira pusztító. A vietnami háborút követő években a szovjet haderő elemzői ráébredtek a kisebb méretű lövedékek előnyeire. Vietnamban az amerikai hadsereg a nehéz, 7,62 mm-es M14-es használatáról átállt a könnyebb 5,56 mm-es M16A1-es gépkarabély használatára. Néhány ilyen fegyver szovjet kézbe kerülése után megkezdődtek a vizsgálatok. Az elemzések eredménye enyhénszólva is meggyőző volt. A legfontosabb érv a fegyver mellett az, hogy a kisebb méretű lövedék kisebb visszaható erőt okozott, ami magával vonta a katonák kiképzési idejének megrövidülését is. Ez a szűkös katonai költségvetés miatt nagyon is fontossá vált, mivel hosszú kiképzésre nem volt lehetőség. A kisebb lőszerek jobb kezelhetősége nagyobb pontosságot eredményezett, ami növelte az első lövés találatának valószínűségét. További előnye, hogy a katonák majdhogynem kétszer annyi lőszert magukkal vihettek, mivel az új, kisebb lőszer tömege alig fele a régebbi nagyobb, nehezebb típusnak. Az [[1990-es évek]] végétől a fegyver továbbfejlesztett változatait, az AK–100-as szériát gyártják. A fegyverre felszerelhető akár egy [[GP–25]]-ös szovjet gránátvető is.
Az AK–74 gépkarabély forgózárfejes reteszelésű szerkezete megegyezik az [[AKM]] gépkarabéllyal. Az amerikaiak [[5,56×45 mm NATO|5,56×45 mm]]-es lövészlőszerre való áttérését követően a szovjetek is kifejlesztették a maguk változatát, ez lett az 5,45×39 mm-es AK–74. Az új, kiskaliberű lőszerre való áttérést Mihail Tyimofejevics Kalasnyikov, a fegyver tervezője ellenezte. Az AK–74 szerkezetileg azonos a korábbi 7,62×39 mm-es AKM-mel, csak külsőleg különbözőnek egymástól például: kevésbé ívelt műanyag tár és egy nagyméretű csőszájfékben térnek el egymástól. Az új, 5,45×39 mm-es lőszer mivel üreges, becsapódáskor az emberi testben bukdácsolni kezd és ezzel nagyon súlyos sérülést okoz. Ezenkívül nagyobb (egészen 1000 m/s-ig terjedő) sebességre is képesek, és emiatt a lövedék röppályája jobban közelít a vízszinteshez. Az áthatoló képesség nincs akkora, mint a 7,62-es lőszernél, de a hatás legalább olyannyira pusztító. A [[vietnámi háború]]t követő években a szovjet haderő elemzői ráébredtek a kisebb méretű lövedékek előnyeire. [[Vietnám]]ban az amerikai hadsereg a nehéz, 7,62 mm-es M14-es használatáról átállt a könnyebb 5,56 mm-es M16A1-es gépkarabély használatára. Néhány ilyen fegyver szovjet kézbe kerülése után megkezdődtek a vizsgálatok. Az elemzések eredménye enyhénszólva is meggyőző volt. A legfontosabb érv a fegyver mellett az, hogy a kisebb méretű lövedék kisebb visszaható erőt okozott, ami magával vonta a katonák kiképzési idejének megrövidülését is. Ez a szűkös katonai költségvetés miatt nagyon is fontossá vált, mivel hosszú kiképzésre nem volt lehetőség. A kisebb lőszerek jobb kezelhetősége nagyobb pontosságot eredményezett, ami növelte az első lövés találatának valószínűségét. További előnye, hogy a katonák majdhogynem kétszer annyi lőszert magukkal vihettek, mivel az új, kisebb lőszer tömege alig fele a régebbi nagyobb, nehezebb típusnak. Az [[1990-es évek]] végétől a fegyver továbbfejlesztett változatait, az AK–100-as szériát gyártják. A fegyverre felszerelhető akár egy [[GP–25]]-ös szovjet gránátvető is.


==Típusváltozatok==
==Típusváltozatok==

A lap 2018. március 1., 00:24-kori változata

AK–74

TípusGépkarabély
Ország Szovjetunió
Alkalmazás
Alkalmazás ideje1974 –
Használó országSzovjetunió, Oroszország, Afganisztán, Románia, India, Kelet-Németország, Litvánia
Háborús alkalmazásKözel-Keleti konfliktusok , Szovjetunió afganisztáni háborúja
Műszaki adatok
Űrméret5,45 mm
Lőszer5,45×39 mm
Tárkapacitás30
Működési elvgázelvezetéses, forgózárfejes reteszelésű
Tömeg3 kg tár nélkül kg
Fegyver hossza943 mm
Csőhossz415 mm
Elméleti tűzgyorsaság650 lövés/perc
Gyakorlati tűzgyorsaság150 lövés/perc
Csőtorkolati sebesség960 m/s
Max. lőtávolság1000 m
Irányzék típusanyílt, optikai (AK–74M)
A Wikimédia Commons tartalmaz AK–74 témájú médiaállományokat.

Az AK–74 (Avtomat Kalasnyikova obrazca 1974 goda; oroszul: Автомат Калашникова образца 1974 года; GRAU-kódja: 6P20) – eredetileg szovjet gyártású – gépkarabélytípus, a Kalasnyikov-fegyvercsaládba tartozik.

Története

Az 1970-es évek elején a Szovjet Hadsereg átállt a régebbi, 7,62×39 mm-es (43M) lőszerről az új 5,45×39 mm-es (74M) típusú köztes lőszer használatára. A fegyvert a Szovjet Hadseregnél az 1970-es évek végére rendszeresítették.

Műszaki jellemzők

Az AK–74 gépkarabély forgózárfejes reteszelésű szerkezete megegyezik az AKM gépkarabéllyal. Az amerikaiak 5,56×45 mm-es lövészlőszerre való áttérését követően a szovjetek is kifejlesztették a maguk változatát, ez lett az 5,45×39 mm-es AK–74. Az új, kiskaliberű lőszerre való áttérést Mihail Tyimofejevics Kalasnyikov, a fegyver tervezője ellenezte. Az AK–74 szerkezetileg azonos a korábbi 7,62×39 mm-es AKM-mel, csak külsőleg különbözőnek egymástól például: kevésbé ívelt műanyag tár és egy nagyméretű csőszájfékben térnek el egymástól. Az új, 5,45×39 mm-es lőszer mivel üreges, becsapódáskor az emberi testben bukdácsolni kezd és ezzel nagyon súlyos sérülést okoz. Ezenkívül nagyobb (egészen 1000 m/s-ig terjedő) sebességre is képesek, és emiatt a lövedék röppályája jobban közelít a vízszinteshez. Az áthatoló képesség nincs akkora, mint a 7,62-es lőszernél, de a hatás legalább olyannyira pusztító. A vietnámi háborút követő években a szovjet haderő elemzői ráébredtek a kisebb méretű lövedékek előnyeire. Vietnámban az amerikai hadsereg a nehéz, 7,62 mm-es M14-es használatáról átállt a könnyebb 5,56 mm-es M16A1-es gépkarabély használatára. Néhány ilyen fegyver szovjet kézbe kerülése után megkezdődtek a vizsgálatok. Az elemzések eredménye enyhénszólva is meggyőző volt. A legfontosabb érv a fegyver mellett az, hogy a kisebb méretű lövedék kisebb visszaható erőt okozott, ami magával vonta a katonák kiképzési idejének megrövidülését is. Ez a szűkös katonai költségvetés miatt nagyon is fontossá vált, mivel hosszú kiképzésre nem volt lehetőség. A kisebb lőszerek jobb kezelhetősége nagyobb pontosságot eredményezett, ami növelte az első lövés találatának valószínűségét. További előnye, hogy a katonák majdhogynem kétszer annyi lőszert magukkal vihettek, mivel az új, kisebb lőszer tömege alig fele a régebbi nagyobb, nehezebb típusnak. Az 1990-es évek végétől a fegyver továbbfejlesztett változatait, az AK–100-as szériát gyártják. A fegyverre felszerelhető akár egy GP–25-ös szovjet gránátvető is.

Típusváltozatok

  • AK–74 – alapváltozat
  • AKSZ–74 – Az AK-74 behajtható válltámasszal készített változata (a típusjelben az SZ betű jelentése: szkladivajuscsij, magyarul: behajtható)
  • AKSZ–74U – Az AKSZ–74-es rövid csövű változata, melyet a légidesszantosok és harcjárművek kezelőszemélyzete számára fejlesztettek ki. 1979-től gyártják.
  • AK–74M – Az AK–74 modernizált változata, a faburkolatú műanyagból készült markolatot és válltámaszt polimerből készített alkatrészekkel cserélték le.

Harci alkalmazás

Lásd még

Források

Commons:Category:AK-74
A Wikimédia Commons tartalmaz AK–74 témájú médiaállományokat.