„Perovszkit” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Narvalo (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
korr
7. sor: 7. sor:
| képlet = CaTiO<sub>3</sub>
| képlet = CaTiO<sub>3</sub>
| kristályrendszer = Pszeudo köbös
| kristályrendszer = Pszeudo köbös
| osztály = Ortorombos (2/m 2/m 2/m)
| osztály = 4
| alosztály = ''Pnma''
| alosztály =
| csoport =
| csoport =
| megjelenés =
| megjelenés =

A lap 2018. február 25., 11:37-kori változata

Perovszkit
Általános adatok
NévváltozatokKalcium-titanát
Kémiai névKalcium-titán-oxid
KépletCaTiO3
Kristályrendszer
Ásványrendszertani besorolás
OsztályOxidásványok
Azonosítás
Színfekete, vörösesbarna, halványsárga, sárgásnarancs
Keménység5–5,5
Sűrűség3,98–4,26 g/cm³
A Wikimédia Commons tartalmaz Perovszkit témájú médiaállományokat.

A perovszkit CaTiO3 képletű, tehát kalcium-titanát oxidásvány. Gustav Rose fedezte fel 1839-ben az Urál hegységben, és Lev Alekszejevics Perovszkij (1792–1856) mineralógusról nevezte el.

Ez az ásvány a névadója az XIIA2+VIB4+X2–3 általános képlettel leírható szerkezetű ásványok ma már több mint 400 tagot számláló csoportjának — ahhoz, hogy ezek szerkezete ne torzuljon el, az (A) és (B) fémionok méretaránya nem változhat.[1] A perovszkit kristály szerkezetét először Victor Goldschmidt írta le 1926-ban a toleranciafaktort tárgyaló művében.[2] A kristályszerkezetet 1945-ben publikálta Helen Dick Megaw bárium-titanát röntgendiffrakciós adatai alapján.[3]

Készítenek belőle napelemeket, amelyek hatásfoka egyelőre nem éri el a kereskedelmi forgalomban kapható hagyományos napelemekét, de az utóbbi időben komoly előrelépés történt ennek növelése érdekében.[4]

Források

  1. Minerals: Their constitution and origin. New York, NY: Cambridge University Press, 413. o. (2004). ISBN 978-0-521-52958-7 
  2. Golschmidt, V M (1926). „Die Gesetze der Krystallochemie”. Die Naturwissenschaften 21 (21), 477. o. DOI:10.1007/BF01507527.  
  3. Megaw, Helen (1945). „Crystal Structure of Barium Titanate”. Nature 155 (3938), 484. o. DOI:10.1038/155484b0.  
  4. [1]UNSW Syndney (2016)