„Pannon gyík” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Kékítés |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
28. sor: | 28. sor: | ||
== Elterjedése == |
== Elterjedése == |
||
A pannon gyík, bár nevéből másra lehetne következtetni, valójában jóval nagyobb területen fordul elő, mint a [[Kárpát-medence]]. Itteni [[populáció]]i egyébként foltszerűen elszigeteltek, a [[Pilis (hegység)|Pilisben]], a [[Budai-hegység]]ben, a [[Börzsöny (hegység)|Börzsönyben]], a [[Bükk-vidék]]en, valamint a [[Duna–Tisza köze|Duna-Tisza közén]] fordulnak elő. Találkozhatunk vele az [[Duna|Al-Duna]] mentén is, de leggyakoribb a [[Balkán]]on, [[Anatólia|Kis-Ázsiában]], a [[Közel-Kelet]]en egészen [[Egyiptom]]ig. Száraz, füves domboldalakon, olykor melegebb, sziklás hegyoldalakban él, ahol az aljnövényzet vagy az avar rejtekhelyet biztosít számára. |
A pannon gyík, bár nevéből másra lehetne következtetni, valójában jóval nagyobb területen fordul elő, mint a [[Kárpát-medence]]. Itteni [[populáció]]i egyébként foltszerűen elszigeteltek, a [[Pilis (hegység)|Pilisben]], a [[Budai-hegység]]ben, a [[Börzsöny (hegység)|Börzsönyben]], a [[Bükk-vidék]]en, valamint a [[Duna–Tisza köze|Duna-Tisza közén]] fordulnak elő. Találkozhatunk vele az [[Duna|Al-Duna]] mentén is, de leggyakoribb a [[Balkán (térség)|Balkán]]on, [[Anatólia|Kis-Ázsiában]], a [[Közel-Kelet]]en egészen [[Egyiptom]]ig. Száraz, füves domboldalakon, olykor melegebb, sziklás hegyoldalakban él, ahol az aljnövényzet vagy az avar rejtekhelyet biztosít számára. |
||
== Megjelenése == |
== Megjelenése == |
A lap 2018. február 17., 15:38-kori változata
Pannon gyík | ||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Az Ablepharus kitaibelii
egy törökországi példánya | ||||||||||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||
Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||||||||
Magyarországon fokozottan védett | ||||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
Ablepharus kitaibelii fitzingeri Mertens, 1952 | ||||||||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Pannon gyík témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Pannon gyík témájú médiaállományokat és Pannon gyík témájú kategóriát. |
A pannon gyík (Ablepharus kitaibelii fitzingeri) egy, a Földközi-tenger keleti medencéjében elterjedt gyíkalfaj, mely a vakondgyíkfélék vagy szkinkek családjának egyetlen Magyarországon is előforduló képviselője. Az Ablepharus kitaibelii faj és alfajainak taxonómiája nem stabil, ezért több helyen nem találkozhatunk ezzel, a nevében Kitaibel Pál magyar botanikusnak és Leopold Fitzinger zoológusnak emléket állító alfajjal. A faj tudományos leírási helye a Budai Sas-hegy Természetvédelmi Terület.
Elterjedése
A pannon gyík, bár nevéből másra lehetne következtetni, valójában jóval nagyobb területen fordul elő, mint a Kárpát-medence. Itteni populációi egyébként foltszerűen elszigeteltek, a Pilisben, a Budai-hegységben, a Börzsönyben, a Bükk-vidéken, valamint a Duna-Tisza közén fordulnak elő. Találkozhatunk vele az Al-Duna mentén is, de leggyakoribb a Balkánon, Kis-Ázsiában, a Közel-Keleten egészen Egyiptomig. Száraz, füves domboldalakon, olykor melegebb, sziklás hegyoldalakban él, ahol az aljnövényzet vagy az avar rejtekhelyet biztosít számára.
Megjelenése
A pannon gyík mindössze 10-12 centiméteres hosszúságot érhet el, teste hengeres, feje rövid, orra tompa. Pislogásra képtelen, mivel átlátszó szemhéjai összenőttek (innen angol elnevezése: kígyószemű). Végtagjai gyengék és kicsik.
A pannon gyík alapvetően olajbarnás színű bronzos árnyalattal, hasa ezüstszürke. A háti részen két, fehér pontsorral szegett fekete vonal fut végig, és az orrcsúcstól egy-egy világosan keretezett sötét sáv húzódik mindkét oldalon a hátsó láb tájékáig. A nemek között nincs szemmel látható különbség, a fiatal egyedek alapvetően sárgásabbak.
Életmódja
A változó testhőmérsékletű hüllő októberben a talajba ássa magát, telelése pedig egészen március végéig eltart. Az elkövetkező időben elsősorban reggel és délután aktív, nem ritkán egészen szürkületig, míg a legforróbb órákat rejtekhelyén tölti. Rejtett életmódot él, többnyire fű és avar alatt mozog, ezért ritkán látni. Mint minden rokona, a pannon gyík is ragadozó, elsősorban ízeltlábúakkal, férgekkel és puhatestűekkel táplálkozik.
Szaporodása
A párzásra április közepén kerül sor, ezt követően a nőstény 5-6 borsónyi, hosszúkás tojást rak. A puha tojások a földben vagy avar alatt kelnek ki augusztus-szeptemberben. A kezdettől fogva önálló kis gyíkok eleinte alig 5 centiméter hosszúak.
Védettsége
Széles körű elterjedtsége miatt világviszonylatban nem veszélyeztetett. Elsősorban élőhelyének pusztítása fenyegeti. Számos természetes ellensége van, így a nagyobb gyíkfajok, a rézsikló, a ragadozó madarak és különösen a kövirigó. Az elszigetelt magyarországi állományok fokozottabb védelemre szorulnak, ezért mint minden hazai kétéltű és hüllő, a pannon gyík is védett. Eszmei értékét 250 000 forintban[1] szabták meg.
Érdekességek
A pannon gyík a Sas-hegyi Látogatóközpont címerállata.[2]
Jegyzetek
- ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen
<ref>
címke; nincs megadva szöveg a(z)100/2012.(IX.28.)VM
nevű lábjegyzeteknek - ↑ Megújult a Sas-hegy. greenfo.hu, 2008. június 15. (Hozzáférés: 2014. április 26.)