„Billy Idol” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a →A kezdeti évek és a Generation X: ]]<nowiki/>→]] (toldalék hivatkozásba) AWB |
a Bottal végzett egyértelműsítés: Egyesült Államok –> Amerikai Egyesült Államok |
||
20. sor: | 20. sor: | ||
}} |
}} |
||
'''Billy Idol''' (teljes nevén: '''William Michael Albert Broad''') ([[Anglia]], [[1955]]. [[november 30.]] –) angol rock- és punkzenész, zeneszerző, énekes. Mint a [[Sex Pistols]] rajongók Bromley-kontingensének tagja, első sikereit a [[Generation X]] nevű punkegyüttessel aratta. Később rendkívül sikeres szólókarrierbe kezdett, és az [[Music Television|MTV]] által vezetett "második brit invázió" keretein belül az [[Egyesült Államok]] |
'''Billy Idol''' (teljes nevén: '''William Michael Albert Broad''') ([[Anglia]], [[1955]]. [[november 30.]] –) angol rock- és punkzenész, zeneszerző, énekes. Mint a [[Sex Pistols]] rajongók Bromley-kontingensének tagja, első sikereit a [[Generation X]] nevű punkegyüttessel aratta. Később rendkívül sikeres szólókarrierbe kezdett, és az [[Music Television|MTV]] által vezetett "második brit invázió" keretein belül az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államokban]] is népszerű lett. Olyan számainak videoklipjeivel, mint a "White Wedding", a "Rebel Yell", vagy az "Eyes Without A Face", egyike lett az MTV első sztárjainak. Idol jelenleg is aktívan turnézik állandó partnerével, a gitáros [[Steve Stevens]]-szel. Legutóbbi albuma, a "Kings and Queens of the Underground" 2014 októberében jelent meg. |
||
==Élete és munkássága== |
==Élete és munkássága== |
||
26. sor: | 26. sor: | ||
=== A kezdeti évek és a Generation X === |
=== A kezdeti évek és a Generation X === |
||
Idol [[Anglia|Angliában]] született, Stanmore-ban, Middlesex megyében. Felvett utónevét egyik tanára inspirálta, aki "idle"-ként (tétlen, lusta) definiálta őt, de ezt a nevet a korábban már befutott [[Monty Python]]-színész, [[Eric Idle]] miatt nem akarta használni, így kissé átalakította. [[1958]]-ban, amikor mindössze kétéves volt, a szülei Patchogue-ba költöztek, az |
Idol [[Anglia|Angliában]] született, Stanmore-ban, Middlesex megyében. Felvett utónevét egyik tanára inspirálta, aki "idle"-ként (tétlen, lusta) definiálta őt, de ezt a nevet a korábban már befutott [[Monty Python]]-színész, [[Eric Idle]] miatt nem akarta használni, így kissé átalakította. [[1958]]-ban, amikor mindössze kétéves volt, a szülei Patchogue-ba költöztek, az Egyesült Államokba, ahonnét négy évvel később tértek vissza Nagy-Britanniába, Dorkey-ba. Innen [[1971]]-ben továbbköltöztek Bromley-ba, [[London]] délkeleti negyedébe, ahol Idol a Ravensbourne Fiúiskola tanulója lett. [[1975]]-ben beiratkozott a Sussexi Egyetemre, ahol angolt tanult és kollégista volt. Ez azonban nem tartott sokáig, mert egy év után otthagyta az iskolát. Nagyjából ebben az időben csatlakozott a [[Sex Pistols]] Bromley-kontingenséhez, egy bandához, amely követte a zenekart minden fellépésének helyszínére. |
||
Idol először a "Siouxsie and the Banshees" zenekarban játszott 1976-ban, de hamarosan kilépett, és a "Chelsea" gitárosa lett [[1977]]-ben. Ám ez az állapot sem tartott sokáig, mert ő és tagtársa, Tony James hamarosan kiléptek és megalapították a [[Generation X]]-et, ahol Idol már nem gitáros, hanem énekes volt. A Generation X az első punkbandák között volt, amely megjelenhetett a [[BBC]] képernyőjén a [[Top Of The Pops]] műsorában. Bár punk rockot játszottak, a 60-as évek brit popzenéje volt az inspiráló tényezőjük, amivel élesen elütöttek a többi, hozzájuk hasonló bandától. A Generation X megjelentetett három nagylemezt és szerepeltek az [[1980]]-as D.O.A. (Dead on Arrival) című filmben, majd feloszlottak. |
Idol először a "Siouxsie and the Banshees" zenekarban játszott 1976-ban, de hamarosan kilépett, és a "Chelsea" gitárosa lett [[1977]]-ben. Ám ez az állapot sem tartott sokáig, mert ő és tagtársa, Tony James hamarosan kiléptek és megalapították a [[Generation X]]-et, ahol Idol már nem gitáros, hanem énekes volt. A Generation X az első punkbandák között volt, amely megjelenhetett a [[BBC]] képernyőjén a [[Top Of The Pops]] műsorában. Bár punk rockot játszottak, a 60-as évek brit popzenéje volt az inspiráló tényezőjük, amivel élesen elütöttek a többi, hozzájuk hasonló bandától. A Generation X megjelentetett három nagylemezt és szerepeltek az [[1980]]-as D.O.A. (Dead on Arrival) című filmben, majd feloszlottak. |
A lap 2018. február 11., 01:56-kori változata
Billy Idol | |
Életrajzi adatok | |
Születési név | William Michael Albert Broad |
Álnév | Billy Idol |
Született | 1955. november 30. (68 éves) Stanmore, Middlesex, Egyesült Királyság |
Élettárs |
|
Iskolái |
|
Pályafutás | |
Műfajok | punk rock, hard rock, glam rock, dance rock, New Wave |
Aktív évek | 1973 – |
Kapcsolódó előadó(k) | Generation X, Mister Pusha, Chelsea |
Hangszer | énekes-dalszövegíró, gitár, basszusgitár, dobok |
Hang | bariton |
Tevékenység | |
Kiadók | EMI, Chrysalis, Sanctuary |
IPI-névazonosító |
|
Billy Idol weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Billy Idol témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Billy Idol (teljes nevén: William Michael Albert Broad) (Anglia, 1955. november 30. –) angol rock- és punkzenész, zeneszerző, énekes. Mint a Sex Pistols rajongók Bromley-kontingensének tagja, első sikereit a Generation X nevű punkegyüttessel aratta. Később rendkívül sikeres szólókarrierbe kezdett, és az MTV által vezetett "második brit invázió" keretein belül az Egyesült Államokban is népszerű lett. Olyan számainak videoklipjeivel, mint a "White Wedding", a "Rebel Yell", vagy az "Eyes Without A Face", egyike lett az MTV első sztárjainak. Idol jelenleg is aktívan turnézik állandó partnerével, a gitáros Steve Stevens-szel. Legutóbbi albuma, a "Kings and Queens of the Underground" 2014 októberében jelent meg.
Élete és munkássága
A kezdeti évek és a Generation X
Idol Angliában született, Stanmore-ban, Middlesex megyében. Felvett utónevét egyik tanára inspirálta, aki "idle"-ként (tétlen, lusta) definiálta őt, de ezt a nevet a korábban már befutott Monty Python-színész, Eric Idle miatt nem akarta használni, így kissé átalakította. 1958-ban, amikor mindössze kétéves volt, a szülei Patchogue-ba költöztek, az Egyesült Államokba, ahonnét négy évvel később tértek vissza Nagy-Britanniába, Dorkey-ba. Innen 1971-ben továbbköltöztek Bromley-ba, London délkeleti negyedébe, ahol Idol a Ravensbourne Fiúiskola tanulója lett. 1975-ben beiratkozott a Sussexi Egyetemre, ahol angolt tanult és kollégista volt. Ez azonban nem tartott sokáig, mert egy év után otthagyta az iskolát. Nagyjából ebben az időben csatlakozott a Sex Pistols Bromley-kontingenséhez, egy bandához, amely követte a zenekart minden fellépésének helyszínére.
Idol először a "Siouxsie and the Banshees" zenekarban játszott 1976-ban, de hamarosan kilépett, és a "Chelsea" gitárosa lett 1977-ben. Ám ez az állapot sem tartott sokáig, mert ő és tagtársa, Tony James hamarosan kiléptek és megalapították a Generation X-et, ahol Idol már nem gitáros, hanem énekes volt. A Generation X az első punkbandák között volt, amely megjelenhetett a BBC képernyőjén a Top Of The Pops műsorában. Bár punk rockot játszottak, a 60-as évek brit popzenéje volt az inspiráló tényezőjük, amivel élesen elütöttek a többi, hozzájuk hasonló bandától. A Generation X megjelentetett három nagylemezt és szerepeltek az 1980-as D.O.A. (Dead on Arrival) című filmben, majd feloszlottak.
Szólókarrierjének korai sikerei
Idol 1981-ben New Yorkba költözött, ahol a Kiss egykori menedzserének, Bill Aucoin-nak a segítségével kezdte meg szólókarrierjét. Idol "rosszfiús" imidzsét felismerve párosították azt a glam rock külsőségeivel és zenei stílusával, melyet új zenésztársa, a gitáros Steve Stevens hozott magával. Így együtt kezdtek el dolgozni Phil Feit-tel és Steve Missal-lal. Első megjelent kiadványa a Chrysalis Records-nál a "Don't Stop" EP volt 1981-ben, rajta a Generation X egyik utolsó számával, a "Dancing With Myself"-fel, valamint egy feldolgozással, a "Mony Mony"-val. Egy évvel később, 1982 júliusában megjelent "Billy Idol" címre hallgató első nagylemeze is. A MTV ekkor kezdte meg az úgynevezett "második brit inváziót", Billy Idol pedig a "White Wedding" és a "Dancing With Myself" segítségével sokat tett azért, hogy az USA-ban jobbára ismeretlen brit előadók elfogadottak és ismertek legyenek.
A Rebel Yell és a szupersztár státusz
Második nagylemeze, a "Rebel Yell" (1983) hatalmas siker lett, Idol pedig egycsapásra szupersztár, köszönhetően az album olyan számainak, mint az "Eyes Without A Face", "Flesh For Fantasy", vagy az album címadó dala. Az 1988-as Segítség, felnőttem! című Tom Hanks-filmben számos dal hallható róla. Az "Eyes Without A Face" a Billboard Hot100-as listáján a negyedik helyig jutott, a brit kislemezlistán a "Rebel Yell" pedig a hatodikig. A sikernek köszönhetően a hírneve is terjedt, Németországban, Olaszországban, Svájcban, és Új-Zélandon is rengeteg új rajongót szerzett.
Whiplash Smile
1986-ban megjelentette harmadik albumát, "Whiplash Smile" címmel, amely szintén sikeres volt. Több sláger is hallható rajta, többek között a "To Be A Lover", a "Don't Need A Gun", vagy a "Sweet Sixteen". Ez utóbbihoz videoklipet is készített, melyet Floridában vettek fel. Ugyanebben az évben Steve Stevens közreműködött a Top Gun című film zenéjének megírásánál is, amely önmagában is nagy siker lett. Ez azonban ahhoz vezetett, hogy Idol és Stevens munkakapcsolata megromlott, és a páros egészen a kilencvenes évek végéig nem is állt újra össze.
1987-ben Billy Idol New Yorkban sétált egy parkban egy Grace Hattersley nevű nővel. A rendőrség azonban lekapcsolta a nőt, akinél kokaint találtak. Idol is gyanúba keveredett, de végül tisztázta saját magát. Hattersley viszont egy sajtókonferencián bejelentette, hogy Billy Idol barátnője volt. Erre válaszul Perri Lister, Idol valódi barátnője, szintén sajtótájékoztatót tartott, ahol kijelentette, hogy ő volt és lesz a jövőben is mellette.
1987 folyamán egy remixalbum is megjelent tőle, "Vital Idol" címmel. Ezen a legnagyobb slágerei voltak hallhatóak hosszabb remixváltozatokban, de rákerült a "Mony Mony" élő verziója is. Ekkoriban Idol és Perri Lister New Yorkból Los Angeles-be költöztek, ahol megszületett fiuk, Willem Wolfe. Ekkortájt egy filmet próbált meg összehozni, Nik Cohn "King Death" című könyvéből, sikertelenül. Ráadásul a barátnőjéhez sem maradt hűséges, a nála tizenhárom évvel fiatalabb Linda Mathis-szel kezdett el randevúzgatni. A lány 19 évesen teherbe esett, azonban elköltözött az anyjáékkal, és magának tartotta meg a gyereket. A kislány, Bonnie Blue Broad, 1989. augusztus 21-én született.
1989-ben Idol megjelent a The Who által készített "Tommy" élő verziójában, mint Kevin kuzin. Az előadást az HBO vetítette és rögzítette, később DVD-n is megjelent. A későbbiek folyamán is gyakran fellépett a The Who által szervezett fellépéseken, ahol a "Bell Boy" című számot énekelte végig.
Perrivel való szakítása után Bangkokba utazott, ám hamarosan kiutasították Thaiföldről, mert néhány hét alatt különféle szállodákban okozott hatalmas károkat, ugyanis tönkretette a szobákat. Háromhetes, kábítószerekkel és szexszel fűszerezett ámokfutását 250.000 dolláros kárral koronázta meg, a legutolsó alkalommal pedig nem akarta elhagyni az általa bérelt szobát felszólításra sem, ezért választás elé állították: vagy börtönbe megy, vagy elhagyja az országot.
1990-ben Hollywoodban súlyos motorbalesetet szenvedett, amelyben majdnem elvesztette az egyik lábát. Hazafelé tartott a stúdióból, és nem vett figyelembe egy stoptáblát. Azóta acélbeültetéssel él a lábában. Ez a baleset akadályozta meg abban, hogy James Cameron kiválassza őt a T-1000-es szerepére a Terminátor 2 – Az ítélet napja című filmben, emellett Oliver Stone is szerette volna felkérni "The Doors" -filmjének egyik főszerepére, de a sérülés miatt csak egy mellékszerepet játszhatott el.
Charmed Life
1990-ben jelent meg következő albuma, a "Charmed Life", amelyről a "Cradle of Love" videoklipet is kapott, valamint ez a szám szerepelt a Ford Fairlane kalandjai című filmben is. Mivel balesete miatt nem tudott járni, a videó forgatása során deréktól felfelé filmezték. A klip népszerű lett, az MTV-n is sokat játszották, Billy Idol pedig harmadszor is jelölve lett Grammy-díjra. Az orvosok tanácsa ellenére még azzal is megpróbálkozott, hogy személyesen népszerűsítse új lemezét. Amikor egy kicsit jobban lett, részt vett Berlinben Roger Waters "A Fal"-koncertjén is. Ebben az időben szólógitáron a texasi blues-gitáros, Mark Younger-Smith kísérte, mely a hangzásban is megmutatkozott.
Cyberpunk
1993-ban megjelentette "Cyberpunk" című albumát, amely kísérleti album volt abban a tekintetben, hogy a stúdióban egy Macintosh számítógép segítségével történt a felvétel, mely akkoriban újdonságnak számított. Idol a Studiovision és Pro-Tools programokat használta a készítés során, mely körülbelül tíz hónapig tartott. Készítésének közvetlen előzménye a súlyos baleset volt, amely sok tekintetben megváltoztatta a gondolkodásmódját - a beültetett fémrúd pedig az ember és a gépek közötti szimbiózis témáját ihlette meg benne. Az album futurisztikus imidzsét kiemelendő a limitált kiadáshoz egy floppylemezt is mellékeltek, speciális képernyőkímélővel. Ez volt az első nagylemez is a világon, mely tartalmazta az előadó e-mail címét, a rajongókkal való kapcsolattartás érdekében. A hamar slágerré vált "Shock To The System"-hez videoklipet is forgatott. A lemez mindazonáltal, a szokatlan hangzásnak köszönhetően, bukás volt.
Az album kiadása után Idol tele volt új ötletekkel. Egy fellépés erejéig újra összeállt a Generation X-szel, majd turnézni indult. Kissé meg is változtatta a külsejét, a haját például hosszabbra növesztette és raszta loknikban kezdte el hordani. Koncertjei során különleges videós háttérvetítést alkalmazott. Mindezt beárnyékolta 1994-ben egy sajnálatos eset, amikor egy legálisan hozzáférhető drog, a GHB hatása alatt összeesett az egyik Los Angeles-i klubban. A GHB-t abban az időben főleg súlyemelők szedték, és hatása olyan volt, mintha az ember teljesen lelassulna tőle, nagy dózisban pedig lenyugodott, már-már öntudatlan állapotot idézett elő. Mivel gyakran más kábítószerekkel együtt fogyasztották, Idol gyanúba keveredett, és ennek hatására beismerte, hogy valóban élt erősebb drogokkal is. Az eset azonban ráébresztette, hogy ha meghalna, a gyerekeit nagyon megviselné a halála, ezért elhatározta, hogy jó apa lesz, és jó példát fog mutatni. Azt azonban sohasem jelentette ki, hogy teljesen leállt volna a drogokkal, csak azt, hogy a függőségét sikerült kordában tartania.
Ekkoriban különféle nézeteltérései támadtak a kiadójával is, amely egy új albumot szeretett volna látni, de Idol kreativitási és egyéb problémákra hivatkozva visszautasította ezt. Viszont pár alkalommal újra együtt játszott Steve Stevens-szel, többek között a Féktelenül filmzenéje kapcsán, de ekkor még nem volt arról szó, hogy közösen folytatnák a jövőben.
Újra Steve Stevens-szel
Néhány év viszonylagos csendet követően 1998-ban bukkant fel újra, méghozzá a Nászok ásza című filmben, ahol önmagának fiatalabb énjét alakította. Majdnem megkapta a Hegylakó 4 című film főgonoszának a szerepét is, de helyette végül Bruce Payne-t választották. 2000-ben Tony Iommi albumán vokálozott, az "Into The Night" című dalban pedig társszerzőként működött közre. Emellett a Heavy Metal 2000 című animációs filmben megkapta Odin szinkronszerepét. Zenei karrierjének újabb fordulópontja 2001-ben jött el, amikor a VH1 "Storytellers" című műsorában szerepelt, majd lépett fel egy különleges adásban - méghozzá régi partnerével, Steve Stevens-szel. Ugyanebben az évben megjelentette "Greatest Hits" című válogatáslemezét, amelyen egy új dal is helyet kapott: a Simple Minds-feldolgozás "Don't You Forget About Me", amely 1985-ben eredetileg az ő számára íródott. Emellett a "Rebel Yell" akusztikus változatban felvett verziója is helyet kapott a korongon. Miután a válogatáslemez hatalmas siker lett, ez újabb lökést adott a karrierjének folytatásában.
Devil's Playground és legutóbbi évek
Új nagylemezt hosszú idő (12 év) után csak 2005 márciusában jelentetett meg, ez volt a "Devil's Playground". A felvételek a régi zenésztársakkal, Steve Stevens-szel és Keith Forsey-val zajlottak. Nagy reményeket fűzött az új albumhoz, melyet a korai évek stílusában rögzített. A felvétel különlegessége, hogy az egész zenekar egyetlen helyiségben tartózkodott, és nem külön-külön vették fel a saját sávjaikat. Rengeteg új dal készült, a zömüket koncerten játszották, de nem kerültek albumra. Egy dalhoz, a "Scream"-hez videoklip is készült. Az album meglehetősen sikeres lett, s ezzel újabb fesztiválturnéra indult. 2006-ban viszont nem koncertezett, inkább arról lett híres, hogy szerepelt az MTV "Viva La Bam" című műsorában, ahol segített Bam Margerának napfénytetőt csinálni az autójára, majd April Margera születésnapján énekelt. Az év végén "Happy Holidays" címmel megjelentetett egy különleges karácsonyi albumot.
Az elkövetkezendő években a régi számai ismét népszerűek lettek, olyan játékokban bukkantak fel, mint a Guitar Hero World Tour, vagy a Rock Band 2. 2008-ban újabb válogatásalbum, a "The Very Best Of Billy Idol: Idolize Yourself" jelent meg, két vadonatúj számmal ("John Wayne" és "New Future Weapon"), valamint egy iTunes-exkluzívval ("Fractured"). Ezután a Def Leppard kíséretében világkörüli turnéra indult. 2009-ben Chicagóban a "Soundstage" című tévéműsorban lépett fel, az ott adott koncertjét rögzítették, és "In Super Overdrive Live" címen 2009 decemberében kiadták.
Új anyaggal 2014 októberében jelentkezett, kilenc év után a "Kings & Queens of the Underground" volt az első nagylemeze, ezzel egy időben pedig kiadta "Dancing With Myself" címen saját önéletrajzi kötetét.
Zenekara
Billy Idol kísérőzenekarában a következő zenészek játszanak:
- Steve Stevens - szólógitár (1981–1986, 2001–)
- Stephen McGrath - basszusgitár, háttérvokál (2001–)
- Paul Trudeau - billentyűk (2014-)
- Billy Morrison - ritmusgitár, háttérvokál (2010–)
- Erik Eldenius - dobok, ütőhangszerek (2012–)
Korábbi tagok
- Gregg Gerson - dobok, ütőhangszerek (1981–1983)
- Steve Missal - dobok, ütőhangszerek (1981)
- Phil Feit - basszusgitár (1981–1983)
- Thommy Price - dobok, ütőhangszerek (1983–1988)
- Steve Webster - basszusgitár (1983–1985)
- Judi Dozier - billentyűk (1982–1985)
- Kenny Aaronson - basszusgitár (1986–1988)
- Phil Soussan - basszusgitár (1988–1990)
- Mark Younger-Smith - szólógitár (1990–1996)
- Mark Schulman - dobok, ütőhangszerek (1993–2001)
- Brian Tichy - dobok, ütőhangszerek (2001–2009)
- Tal Bergman - dobok, ütőhangszerek (1990–1993)
- Danny Sadownik - dobok, ütőhangszerek (1993)
- Zane Fix - basszusgitár (1980-as évek)
- Jennifer Blakeman - billentyűk (1993)
- Julie Greaux - billentyűk(1993)
- Derek Sherinian - billentyűk (2002–)
Diszkográfia
Stúdióalbumok
Év | Album | Legjobb helyezés | Eladási teljesítmények | ||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1982 | Billy Idol
|
— | 66 | — | — | — | 5 | — | 49 | — | 45 |
| |||||||
1983 | Rebel Yell
|
36 | 16 | — | — | 2 | 2 | — | — | 16 | 6 |
| |||||||
1986 | Whiplash Smile
|
8 | 6 | 18 | 3 | 9 | 5 | 12 | 4 | 4 | 6 |
| |||||||
1990 | Charmed Life
|
15 | 11 | 11 | 1 | 5 | 3 | 5 | 6 | 4 | 11 |
| |||||||
1993 | Cyberpunk
|
20 | 12 | 5 | 6 | 13 | — | 19 | 11 | 15 | 48 | Magyarországon a toplista 12. helyéig jutott. | |||||||
2005 | Devil's Playground
|
78 (+) | — | 34 | — | 15 | — | — | 40 | 32 | 46 | ||||||||
2006 | Happy Holidays
|
— | — | — | — | — | — | — | — | — | — | ||||||||
2014 | Kings & Queens of the Underground
|
35 | 81 | 17 | — | 8 | — | — | — | 10 | 34 | ||||||||
"—" a vonal azt jelenti, hogy vagy nem került fel a slágerlistára, vagy nem került kiadásra hivatalos formában. |
Élő albumok
Év | Album | Legjobb helyezés | Eladási teljesítmények | ||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
2002 | VH1 Storytellers
|
— | — | — | — | 14 | — | — | — | 76 | — | ||||||||
"—" a vonal azt jelenti, hogy vagy nem került fel a slágerlistára, vagy nem került kiadásra hivatalos formában. |
Válogatáslemezek
- Vital Idol (1985, 1987)
- Idol Songs: 11 Of The Best (1988)
- Greatest Hits (2001)
- The Very Best of Billy Idol: Idolize Yourself (2008)
EP-k
- Don't Stop (1981)
Kislemezek
Év | Dal | Rock | Album | |||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1981 | "Dancing with Myself" | - | 102 | - | - | - | - | - | - | - | - | Don't Stop |
"Mony Mony" | - | 107 | - | - | - | - | - | - | - | - | ||
1982 | "Hot in the City" | 58 | 23 | 31 | 18 | - | - | - | 5 | - | - | Billy Idol |
"White Wedding" | - | 36 | 4 | 9 | - | - | - | 5 | - | - | ||
1983 | "Dancing with Myself" [újrakiadás] | - | - | - | 42 | - | - | - | 9 | - | - | Don't Stop |
1984 | "Rebel Yell" | 62 | 46 | 9 | 7 | - | - | - | 3 | - | - | Rebel Yell |
"Eyes Without a Face" | 18 | 4 | 5 | 12 | - | 10 | 14 | 4 | 21 | - | ||
"Flesh for Fantasy" | 54 | 29 | 8 | 27 | - | 11 | 30 | 5 | 20 | - | ||
"Catch My Fall" | - | 50 | 24 | 61 | - | 11 | - | 42 | - | - | ||
1985 | "White Wedding" [brit újrakiadás] | 6 | - | - | - | - | - | - | - | - | - | Vital Idol |
"Rebel Yell" [brit újrakiadás] | 6 | - | - | - | - | - | - | - | - | - | Rebel Yell | |
1986 | "To Be a Lover" | 22 | 6 | 2 | 2 | 3 | 28 | 16 | 2 | 7 | 8 | Whiplash Smile |
1987 | "Don't Need a Gun" | 26 | 37 | 10 | 22 | 8 | 36 | - | 27 | 29 | - | |
"Sweet Sixteen" | 17 | 20 | 26 | 9 | 16 | 2 | 30 | 3 | 12 | - | ||
"Soul Standing By" [Ausztrália] | - | - | - | 93 | - | - | - | 20 | - | - | ||
"Mony Mony" (Élő) | 7 | 1 | 27 | 8 | 4 | 38 | - | 2 | 13 | - | Idol Songs: 11 of the Best | |
1988 | "Hot in the City" [újrakiadás] | 13 | 48 | - | 58 | 3 | - | - | 19 | 19 | - | |
"Catch My Fall" [brit újrakiadás] | 63 | - | - | - | - | - | - | - | - | - | ||
1990 | "Cradle of Love" | 34 | 2 | 1 | 10 | 8 | 38 | 8 | 16 | 11 | - | Charmed Life |
"L.A. Woman" | 70 | 52 | 18 | 34 | - | - | 28 | 25 | - | - | ||
"Prodigal Blues" | 47 | - | 35 | - | - | - | 31 | - | - | - | ||
1993 | "Heroin" | - | - | - | - | - | - | - | - | - | - | Cyberpunk |
"Shock to the System" | 30 | 105 | 7 | 28 | - | - | 17 | 5 | 37 | 25 | ||
"Adam in Chains" | - | - | - | - | - | - | - | - | - | - | ||
1994 | "Speed" | 47 | - | 38 | 33 | 12 | - | - | 40 | - | 39 | Féktelenül Soundtrack |
2001 | "Don't You (Forget About Me)" | - | - | - | - | - | - | - | - | - | - | Greatest Hits |
2005 | "Scream" | - | - | 26 | - | - | 54 | - | - | - | - | Devil's Playground |
2008 | "John Wayne" | - | - | - | - | - | - | - | - | - | - | The Very Best of Billy Idol: Idolize Yourself |
2014 | "Can't Break Me Down" | - | - | - | - | - | - | - | - | - | - | Kings & Queens of the Underground |
2015 | "Save Me Now" |
Hivatkozások
Források
Ez a szócikk részben vagy egészben a Billy Idol című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.