Szent Rókus Kórház

Szent Rókus Kórház
1961-ben
Alapítva	1808
Tevékenység	fekvőbeteg és szakorvosi ellátás
Székhely	1085 Budapest, Gyulay Pál utca 2-4.
Vezető	Dr. Göböl Zsolt
Működési régió	VIII. ker.
Elhelyezkedése
Szent Rókus Kórház Pozíció Budapest VIII. kerülete térképén
é. sz. 47° 29′ 44″, k. h. 19° 04′ 03″47.495544, 19.0675
A Szent Rókus Kórház weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Rókus Kórház témájú médiaállományokat.

A Szent Rókus Kórház Budapest és egyben Európa legrégebbi közkórházainak egyike a Józsefvárosban működik. A fekvőbeteg osztályokon, 300 ágyon, kardiológiai-gasztroenterológiai-neurológiai-belgyógyászati, nőgyógyászati rehabilitációs, krónikus belgyógyászati ellátás történik. Az intézmény oktatókórház, így részt vesz az egészségügyi szakdolgozók, logopédustanárok, a főiskolai és egyetemi hallgatók és a végzett orvosok postgraduális elméleti- és gyakorlati képzésében. Ápolónőik a kórház megalakulása óta – áldozatos tevékenységükkel – országos hírnévre és elismerésre tettek szert. A Szent Rókus Kórház örömmel fogadta a Kékkeresztes Márta Betegápoló Egyesület nővéreit, a „Mártákat”, akiknek lelkiismeretes szolgálata máig szóló erkölcsi és szakmai hagyaték. Magas szakmai és tudományos tapasztalatokkal rendelkező orvosok és szakdolgozók állnak a gyógyítás szolgálatában, rehabilitációs és krónikus ellátással kiegészítve mind a biztosítással rendelkező, mind a fizető betegek részére.

Története

A 18. század első évtizedeiben az osztrák császár többször is felszólította a magyar rendeket, hogy létesítsenek kórházakat, a Helytartótanács pedig 1724-ben elrendelte, hogy a községeknek maguknak kell gondoskodniuk a szegény betegekről. Pesten is emeltek – alkalmasint 1701-ben – egy kis kórházat, a mai Kossuth Lajos és Semmelweis utca sarkán. A csaknem 30 ezer lakosú Pest városának 72 betegágya volt összesen. A város tanácsának határozata alapján született az a döntés, hogy a Rókus szegényházat kibővítik, és kórházzá építik. 1795. augusztus 30-án megindult a kórház építése. A főhomlokzat 1796-ban tető alá került, és a teljes épületegyüttest 1798. május 28-án ünnepélyesen megnyitották. A főbejárat akkor a mai Rókus-plébánia copf stílusú, kőből faragott keretű bejárata volt, fölötte az épület hivatását jelző és ma is olvasható szöveggel: Pestanum Calamitosorum Domicilium. Az új kórház neve „Pesti Polgári köz Ispotály” volt.

A szegényház három szinten 60 főnek adott otthont, a kórházban ugyanannyi szinten „minden osztály béli személyek számára 237 külön ágyak rendeltettek”. Ebből 100 ágy ingyenes volt, a többiért napi 12 krajcárt kellett fizetni. A gazdagoknak azonban 12 külön szoba volt fenntartva napi 50 krajcár és egy forint közötti áron. Előre megállapították a személyi állományt (igazgatótól a kapusig 20 fő) és a javadalmazást is: összesen évi 3070 forint. Az első igazgató Haffner Mihály volt. A megnyitást követően megindult a kórház rendes élete. A betegforgalomról havonta készítettek statisztikát. Az első évben a havonta felvett betegek száma nem sokkal haladta meg a százat, de 1805-től már évi 2000 ellátott betegről tanúskodnak a korabeli statisztikák. A Szent Rókus Kórházban kezdték először a betegek altatásos módszerét, 1847-ben volt Flór Ferenc sebész főorvos első éter- és első kloroform altatása. Őt 1848-ban Pest város tiszti főorvosává és a Szent Rókus Kórház igazgatójává is megválasztották. 1851. május 20-án, 33 éves korában vette át az akkor önállósult szülészeti osztály vezetését Semmelweis Ignác Fülöp, aki itt is bevezette a klórvizes kézmosást, és a rendszeres takarítást, tiszta ágyneműhúzást, ezzel a gyermekágyi lázat 1% alá csökkentette. 1857-ben a kórház hivatalosan is közkórház lett. 1860–1862 között a mai Márkus Emília utcában kétemeletes új kórházi szárny épült, ezzel a kórházi ágyak száma 678-ra emelkedett. 1875-ben a kórház átvette a régi dologházi épületet, ezzel sokat lehetett javítani a női bujakóros (szifiliszes) betegek ápolásán. Megkezdték a fertőző betegek elkülönítését. 1876. január 19-én I. Ferenc József magyar király meglátogatta a Kórházat, és megelégedését fejezte ki a rend és tisztaság miatt. 1877-ben új orvosi pályázati rend, új kórházi alapszabály és házirend készült. Ennek következtében megszüntették a különszobákat, hogy helyet nyerjenek az egyre több elmebeteg megfigyelésére. A toloncosztályt is megszüntették, a rendőri betegek betegségüknek megfelelő elhelyezést kaptak.

1898-ban, két évvel Wilhelm Conrad Röntgen felfedezése után működésbe lépett a Rókus Kórházban Európa első központi röntgenlaboratóriuma. Vezetője Donáth Gyula, majd Stein Adolf lett. 1919-ben az intézményt Központi Kórháznak nevezték el. A kórházi ágyakban egyre nagyobb lett a hiány. 1928–29-ben napirendre került a Kórház átépítése, azonban csak kisebb épületeket alakítottak át, a Rókust pedig időnként korszerűsítették. 1933 szeptemberében fogászati rendelőt nyitottak. Tekintettel a nagy igényre, 1938 januárjában fog- és szájsebészeti fekvőbeteg osztályt létesítettek két ötágyas szobával, kezelővel. A második világháború kitörését követően a betegellátásban egyre szigorúbb takarékossági intézkedéseket vezettek be. Az állandósult légiriadók miatt 1941-ben, az alagsorban öt szükségóvóhelyet jelöltek ki a betegeknek. Az ostrom alatt a Szent Rókus-kápolna és a kórház 40%-os épületkárt szenvedett. A 650–700 összezsúfolt beteg fűtés nélkül maradt. Az alagsorba szükségműtőt és kötözőt telepítettek. A Rókus Kórházat 1952. július 1-jén átvette a Pest megyei Tanács, majd ezt követően lett a Pest megyei Tanács Semmelweis Kórháza. 1956. január 1-jétől rendszeres orvostovábbképzés, majd szakdolgozóképzés folyt itt. 1956 elején földrengés és árvíz pusztított Pest megyében. Az érintett községek körzeti orvosainak a kórház másodorvosai segítettek a betegellátásban. Október 23-án, az 1956-os forradalom kitörése után a kórház dolgozói demokratikus, titkos szavazással 10 tagú (5 orvos, 5 nem orvos) munkástanácsot választottak 4 póttaggal (3 orvos, 1 nem orvos). A sebesültek felvételét, orvosi ellátását sikerült nehézség nélkül megszervezni. A környékbeli harcok ellenére a betegek és dolgozók közül senki sem sebesült meg. Felvettek 313 beteget és ambulanter elláttak 287 sebesültet. Minden dolgozó, orvostanhallgató és önkéntes segéderő fáradságot nem ismerve, lelkesen és áldozatosan állt helyt a sebesültek és betegek ellátásában. A kórház helyreállítása már 1956. november elején megkezdődött és 1957-ben csaknem teljesen befejeződött. 1957 első felében már ugyanannyi volt a felvett betegek száma, mint egy évvel korábban. Az elkövetkező 20 év a lassú fejlődés időszaka volt. 1978-tól 1991-ig tartott a „rekonstrukciónak” nevezett teljes át- és újjáépítés. A statikai vizsgálatok kiderítették, hogy az egész Rókust fel kell újítani. A munkálatok első üteme 1978-ban kezdődött meg a „Corvin szárnyon”, és két évig tartott. A következőkben a „Rákóczi úti szárny” került sorra. Felépült a Stáhly utcai, hatszintes épület, amely 1985-ben lett beköltözhető. A következő ütemben a Gyulai Pál utcai front alakult ki. 1990 decemberében adták át a Stáhly utca másik oldalán épült, a főépülettel zárt híddal összekötött Rendelőintézetet.

Ma összesen 627 ágyon látja el a kórház aktív és krónikus betegeit. A „nagy” szakmákon belül az orvostudomány és a műszerezettség fejlődésével egyre inkább teret nyert a szakosodás.

Szakterületei

A Szent Rókus Kórház és Intézményei fokozatosan megvalósították, hogy csaknem minden belgyógyászati szakma képviselve legyen, így nefrológiai, gasztroenterológiai, kardiológiai, diabetológiai, hematológiai profilú osztályok és részlegek alakultak és működnek. A sebészet mai orvosai méltó utódai a nagynevű fellépéséig nem volt önálló szülészeti osztály, a terhesek és szülő nők számára a sebészeti osztály függelékeként volt néhány ágy fenntartva. A mai szülészeti-nőgyógyászati osztály a dinamikus fejlődés eredményeként magas szintű ellátást nyújt, korszerű technikákat alkalmaz, az egészséges szülések száma kiemelkedően magas. A szemészeti osztály önálló működése 1864-ben indult meg és ma is a Kórház egyik legnagyobb forgalmú osztálya annak köszönhetően, hogy itt rakták le a modern hályogsebészet és műlencse-implantáció alapjait. Az 1990-es évek eleje óta itt működik az ország első cornea laboratóriuma, ahol konzervált humán corneák készülnek a majdani műtéti felhasználásra. Nagy múltú és hírű a fül-orr-gége, fej-nyaksebészeti osztály. Már 1887-tól működött a belgyógyászati osztály fiókjaként. 1970-ben bevezették a modern mikrokirurgiai és arcideg sebészeti eljárásokat, amelyeket kiegészítenek a klasszikus fülműtétek mellett a hallásjavító műtétek. Itt alkalmazták elsőként az országban a hangprotézis implantációt. A Kórházban 1938 óta működik önálló fog- és szájsebészeti osztály, ez a terület már nemcsak a szájüregi és fogászati betegségek gyógyításával foglalkozik, hanem magába foglalja: az arc-állcsont sebészeti traumatológiát, a fej-nyaki daganatos betegek ellátását, az arctájéki fejlődési rendellenességek kezelését, az arc rekonstrukciós és esztétikai sebészetét, az állkapocsízület és a nyálmirigyek betegségeinek sebészi és konzervatív kezelését is. Az új diszciplína alkalmazza a legmodernebb szövetátültetési és szövetpótlási, mikrosebészeti eljárásokat, a modern lézer- és kriosebészetet. Az ajak- és szájpadhasadékos betegek komplex (sebészi és konzervatív) gyógyítását 2005 óta sikeresen végzik. A kardiológia és kardiológiai intenzív ellátás a Szt. Rókushoz tartozó Budagyöngye Kórházban alakult ki még az 1970-es évek végén. Az osztály kardiológusainak munkája ma különösen a keringési elégtelenség komplex kezelési elveinek (neuro-hormonális blokád) lerakása és alkalmazása terén elismert.

Híres orvosai

• Báthory István szülész, Semmelweis munkatársa
• Bossányi András igazgató főorvos
• Czeyda-Pommersheim Ferenc sebészprofesszor
• Grósz Emil szemész
• Hüttl Tivadar professzor
• Illyés Géza urológus
• Kausz István sebész főorvos, párbajtőrvívó olimpikon
• Kriston Andrea a róla elnevezett női helyreállító intimtorna megalkotója
• Krompecher Ödön patológus
• Kubányi Endre professzor
• Laufenauer Károly szülész
• Müller Kálmán sebész, szülész
• Scheuthauer Gusztáv kórbonctanprofesszor
• Semmelweis Ignác, az Anyák megmentője
• Török Lajos bőrgyógyászprofesszor