Szent Rókus Kórház

Szent Rókus Kórház
1961-ben
Alapítva	1808
Tevékenység	fekvőbeteg és szakorvosi ellátás
Székhely	1085 Budapest, Gyulay Pál utca 2-4.
Vezető	Dr. Göböl Zsolt
Működési régió	VIII. ker.
Elhelyezkedése
Szent Rókus Kórház Pozíció Budapest VIII. kerülete térképén
é. sz. 47° 29′ 44″, k. h. 19° 04′ 03″47.495544, 19.0675
A Szent Rókus Kórház weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Rókus Kórház témájú médiaállományokat.

A Szent Rókus Kórház Budapest és egyben Európa legrégebbi közkórházainak egyike a Józsefvárosban működik. A fekvőbeteg osztályokon, 300 ágyon, kardiológiai-gasztroenterológiai-neurológiai-belgyógyászati, nőgyógyászati rehabilitációs, krónikus belgyógyászati ellátás történik. Magas szakmai és tudományos tapasztalatokkal rendelkező orvosok és szakdolgozók állnak a gyógyítás szolgálatában, rehabilitációs és krónikus ellátással kiegészítve mind a biztosítással rendelkező, mind a fizető betegek részére.

Története

A 18. század első évtizedeiben az osztrák császár többször is felszólította a magyar rendeket, hogy létesítsenek kórházakat, a Helytartótanács pedig 1724-ben elrendelte, hogy a községeknek maguknak kell gondoskodniuk a szegény betegekről. Pesten is emeltek – feltehetőleg 1701-ben – egy kis kórházat, a mai Kossuth Lajos utca és Semmelweis utca sarkán. A csaknem 30 ezer lakosú Pest városának 72 betegágya volt összesen. A város tanácsának határozata alapján született az a döntés, hogy a Rókus szegényházat kibővítik, és kórházzá építik. 1795. augusztus 30-án megindult a kórház építése. A főhomlokzat 1796-ban tető alá került, és a teljes épületegyüttest 1798. május 28-án ünnepélyesen megnyitották. A főbejárat akkor a mai Rókus-plébánia copf stílusú, kőből faragott keretű bejárata volt, fölötte az épület hivatását jelző és ma is olvasható szöveggel: Pestanum Calamitosorum Domicilium. Az új kórház neve „Pesti Polgári köz Ispotály” volt. A szegényház három szinten 60 főnek adott otthont, a kórházban ugyanannyi szinten „minden osztály béli személyek számára 237 külön ágyak rendeltettek”. Ebből 100 ágy ingyenes volt, a többiért napi 12 krajcárt kellett fizetni. A gazdagoknak azonban 12 külön szoba volt fenntartva napi 50 krajcár – egy forint közötti áron. Előre megállapították a személyi állományt (igazgatótól a kapusig 20 fő) és a javadalmazást is: összesen évi 3070 forint. Az első igazgató Haffner Mihály volt. A megnyitást követően megindult a kórház rendes élete. A betegforgalomról havonta készítettek statisztikát. Az első évben a havonta felvett betegek száma nem sokkal haladta meg a százat, de 1805-től már évi 2000 ellátott betegről tanúskodnak a korabeli statisztikák. A Szent Rókus Kórházban kezdték először a betegek altatásos módszerét, 1847-ben volt Flór Ferenc sebész főorvos első éter- és első kloroform altatása. Őt 1848-ban Pest város tiszti főorvosává és a Szent Rókus Kórház igazgatójává is megválasztották. 1851. május 20-án, 33 éves korában vette át az akkor önállósult szülészeti osztály vezetését Semmelweis Ignác Fülöp, aki itt is bevezette a klórvizes kézmosást, és ezzel a gyermekágyi lázat 1% alá csökkentette. 1857-ben a kórház hivatalosan is közkórházzá lett. 1860–1862 között a mai Márkus Emília utcában kétemeletes új kórházi szárny épült, ezzel a kórházi ágyak száma 678-ra emelkedett. 1875-ben a kórház átvette a régi dologházi épületet, ezzel sokat lehetett javítani a női bujakóros (szifiliszes) betegek ápolásán. Megkezdték a fertőző betegek elkülönítését. 1876. január 19-én I. Ferenc József magyar király meglátogatta a Kórházat, és megelégedését fejezte ki a rend és tisztaság miatt. 1877-ben új orvosi pályázati rend, új kórházi alapszabály és házirend készült. Ennek következtében megszüntették a különszobákat, hogy helyet nyerjenek az egyre több elmebeteg megfigyelésére. A toloncosztályt is megszüntették, a rendőri betegek betegségüknek megfelelő elhelyezést kaptak.

1898-ban, két évvel Konrad Röntgen felfedezése után működésbe lépett a Rókus Kórházban Európa első központi röntgenlaboratóriuma. Vezetője Donáth Gyula, majd Stein Adolf lett. 1919-ben a Szent Rókus Kórházat Központi Kórháznak nevezték el. A kórházi ágyakban egyre nagyobb lett a hiány. 1928–1929-ben napirendre került a Rókus Kórház átépítése, azonban csak kisebb épületeket alakítottak át, a Rókust pedig időnként korszerűsítették. 1933 szeptemberében a Rókusban fogászati rendelőt nyitottak. Tekintettel a nagy igényre, 1938 januárjában fog- és szájsebészeti fekvőbeteg osztályt létesítettek két ötágyas szobával, kezelővel. A második világháború kitörését követően a betegellátásban egyre szigorúbb takarékossági intézkedéseket vezettek be. Az állandósult légiriadók miatt 1941-ben, az alagsorban öt szükségóvóhelyet jelöltek ki a betegek biztonsága érdekében. Az ostrom alatt a Szent Rókus-kápolna és a kórház 40%-os épületkárt szenvedett. A 650–700 összezsúfolt beteg fűtés nélkül maradt. Az alagsorba szükségműtőt és kötözőt telepítettek. A Rókus Kórházat 1952. július 1-jén átvette a Pest megyei Tanács, majd ezt követően lett a Pest megyei Tanács Semmelweis Kórháza. 1956. január 1-jétől rendszeres orvos továbbképzés, majd szakdolgozóképzés folyt a kórházban. 1956 elején földrengés és árvíz pusztított Pest megyében. Az érintett községek körzeti orvosainak a kórház másodorvosai segítettek a betegellátásban. 1956. október 23-án, a forradalom kitörése után a kórház dolgozói demokratikus, titkos szavazással 10 tagú (5 orvos, 5 nem orvos) munkástanácsot választottak 4 póttaggal (3 orvos, 1 nem orvos). A sebesültek felvételét, orvosi ellátását sikerült nehézség nélkül megszervezni. A környékbeli harcok ellenére a betegek és dolgozók közül senki sem sebesült meg. Felvettek 313 beteget és ambulanter láttak el 287 sebesültet. Minden dolgozó, orvostanhallgató és önkéntes segéderő fáradságot nem ismerve, lelkesen és áldozatosan állt helyt a sebesültek és betegek ellátásában. A kórház helyreállítása már 1956. november elején megkezdődött és 1957-ben csaknem teljesen befejeződött. 1957 első felében már ugyanannyi volt a felvett betegek száma, mint egy évvel korábban. Az elkövetkező 20 év a lassú fejlődés időszaka volt. 1978-tól 1991-ig tartott a „rekonstrukciónak” nevezett teljes át- és újjáépítés. A statikai vizsgálatok kiderítették, hogy az egész Rókust fel kell újítani. A munkálatok első üteme 1978-ban kezdődött meg a „Corvin szárnyon”, és két évig tartott. A következőkben a „Rákóczi úti szárny” került sorra. Felépült a Stáhly utcai, hatszintes épület, ami 1985-ben lett beköltözhető. A következő ütemben a Gyulai Pál utcai front alakult ki. 1990 decemberében adták át a Stáhly utca másik oldalán épült, a főépülettel zárt híddal összekötött Rendelőintézetet. A 30 000 lakosú Pest város a kétszáz év folyamán világvárossá fejlődött, s a Szent Rókus Kórház is vele együtt változott, bővültek szolgáltatásai és feladatai. Az egyszerű szegényházból korszerű, magas szintű gyógyítófeladatokat ellátó intézmény lett, a magyar egészségügy gyógyító, kutató, szellemi központjává vált. Ma összesen 627 ágyon látja el a kórház aktív és krónikus betegeit. A „nagy” szakmákon belül az orvostudomány és a műszerezettség fejlődésével egyre inkább teret nyert a szakosodás. A Szent Rókus Kórház és Intézményei fokozatosan megvalósították, hogy csaknem minden belgyógyászati szakma képviselve legyen, így nefrológiai, gasztroenterológiai, kardiológiai, diabetológiai, hematológiai profilú osztályok és részlegek alakultak és működnek. A rövid áttekintés nem említette azt a sok kiváló szakembert, specialistát, akik a Szent Rókus kórházban kezdték munkájukat és itt teljesedett ki az a szakmai tudásuk, amellyel itthon és külföldön ismertté tették önmagukat, kórházukat. Szinte felsorolhatatlan, hogy a múltban és jelenben mennyi kiváló tudós, orvos, nővér és asszisztens volt a kórház munkatársa. A sebészet mai orvosai méltó utódai a nagynevű fellépéséig nem volt önálló szülészeti osztály, a terhesek és szülőnők számára a sebészeti osztály függelékeként volt néhány ágy fenntartva. A mai szülészeti-nőgyógyászati osztály a dinamikus fejlődés eredményeként magas szintű ellátást nyújt, korszerű technikákat alkalmaz, az egészséges szülések száma kiemelkedően magas. A szemészeti osztály önálló működése 1864-ben indult meg és ma is a Kórház egyik legnagyobb forgalmú osztálya annak köszönhetően, hogy itt rakták le a modern hályogsebészet és műlencse-implantáció alapjait. Az 1990-es évek eleje óta itt működik az ország első cornea laboratóriuma, ahol konzervált humán corneák készülnek a majdani műtéti felhasználásra. Nagy múltú, és hírű a fül-orr-gége, fej-nyaksebészeti osztály. Már 1887-tól működött a belgyógyászati osztály fiókjaként. Közel ötven éve bevezették a modern mikrokirurgiai és arcideg sebészeti eljárásokat, amelyeket kiegészítenek a klasszikus fülműtétek mellett a hallásjavító műtétek. Itt alkalmazták elsőként az országban a hangprotézis implantációt. A Kórházban 1938 óta működik önálló fog- és szájsebészeti osztály, ez a terület már nem csupán a szájüregi és fogászati betegségek gyógyításával foglalkozik, hanem magába foglalja: az arc-állcsont sebészeti traumatológiát, a fej-nyaki daganatos betegek ellátását, az arctájéki fejlődési rendellenességek kezelését, az arc rekonstrukciós és esztétikai sebészetét, az állkapocsízület és a nyálmirigyek betegségeinek sebészi és konzervatív kezelését. Az új diszciplína alkalmazza a legmodernebb szövet átültetési és szövetpótlási, mikrosebészeti eljárásokat, a modern lézer- és kriosebészetet. Az ajak és szájpad hasadékos betegek komplex (sebészi és konzervatív) gyógyítását több mint egy évtizede sikeresen végzik. A kardiológia és kardiológiai intenzív ellátás a Szt. Rókushoz tartozó Budagyöngye Kórházban alakult ki még az 1970-s évek végén. Az osztály kardiológusainak munkája ma különösen a keringési elégtelenség komplex kezelési elveinek (neuro-hormonális blokád) lerakása és alkalmazása terén elismert. Az intézmény Oktató Kórház, így részt vesz az egészségügyi szakdolgozók, logopédus tanárok, a főiskolai és egyetemi hallgatók és a végzett orvosok postgraduális elméleti és gyakorlati képzésében. Ápolónőink a kórház megalakulása óta - áldozatos tevékenységükkel - országos hírnévre és elismerésre tettek szert. A Szent Rókus Kórház örömmel fogadta a Kékkeresztes Márta Betegápoló Egyesület nővéreit, a „Mártákat”, akiknek lelkiismeretes szolgálata máig szóló erkölcsi és szakmai hagyaték.

Híres orvosai

• Semmelweis Ignác, az Anyák megmentője