„Ducza Anikó” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
57. sor: | 57. sor: | ||
{{Az év tornásznője}} |
{{Az év tornásznője}} |
||
{{Nemzetközi katalógusok}} |
|||
{{Portál|Olimpia}} |
{{Portál|Olimpia}} |
||
A lap 2018. február 8., 19:18-kori változata
Ducza Anikó | |
1964-ben | |
Született | 1942. augusztus 8. (81 éves) Budapest[1] |
Állampolgársága | magyar |
Házastársa |
|
Gyermekei |
|
Foglalkozása | szertornász |
Iskolái | Magyar Testnevelési Főiskola (–1970) |
Magassága | 161 cm |
Testtömege | 57 kg[4] |
A Wikimédia Commons tartalmaz Ducza Anikó témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Szerzett érmek | |||||||||||||||||||
|
Ducza Anikó, Jánosiné (Budapest, 1942. augusztus 8. – ) olimpiai bronzérmes tornász, edző. Első férje Jánosi Ferenc röplabdázó, második férje Lantos László úszó, edző, újságíró. Lányai, Jánosi Zsuzsa és Lantos Gabriella tőrvívók.
Élete
1942. augusztus 8-án született Budapesten, Ducza László és Ráczy Lenke gyermekeként. 1960-ban érettségizett a Hámán Kató Leánygimnáziumban. A Testnevelési Főiskolán 1970-ben tanári, majd 1974-ben tornász szakedzői diplomát szerzett.
1957 és 1968 között a Bp. Honvéd tornásza volt. 23-szoros magyar bajnok, ebből öt alkalommal összetett egyéniben első. 1962-ben a prágai világbajnokságon gerendán, 1964-ben a tokiói nyári olimpiai játékokon talajon bronzérmet szerzett. 1965-ben és 1966-ban az év magyar tornásza volt.
1969-től edzőként dolgozott. 1969 és 1970 között a Bp. Honvéd, 1970 és 1976 között a Vasas, 1971 és 1972 között a magyar női válogatott edzője volt. 1972-ben a müncheni nyári olimpiai játékokon irányításával a női válogatott csapatban bronzérmes lett. 1976 és 1979 között testnevelő tanárként dolgozott. 1979-től divatáru kiskereskedéssel foglalkozott.
Sikerei, díjai
Tornászként
- Olimpiai játékok
- bronzérmes: 1964, Tokió, talaj
- 5.: 1964, Tokió, összetett, csapat, 1968, Mexikóváros, összetett, csapat
- Világbajnokság
- bronzérmes: 1962, Prága, gerenda (holtversenyben)
- 4.: 1966, Dortmund, gerenda (holtversenyben)
- 5.: 1966, Dortmund, összetett, csapat
- Országos bajnokság
- összetett egyéni
- bajnok: 1958, 1961, 1962, 1965, 1966
- talaj
- bajnok: 1957, 1958, 1960, 1961, 1962, 1964, 1965, 1966, 1968
- lóugrás
- bajnok: 1961, 1962, 1964, 1965
- gerenda
- bajnok: 1965, 1966
- csapat
- bajnok: 1965, 1966, 1967
- összetett egyéni
- Az év tornásznője: 1965, 1966
Edzőként
- Olimpiai játékok
- bronzérmes: 1972, München, női válogatott, csapat
Díjai, elismerései
- A magyar tornasport halhatatlanja (2013)[5]
- A Magyar Érdemrend lovagkeresztje (2017)[6]
Jegyzetek
- ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 8.)
- ↑ Ki kicsoda a magyar sportéletben? (A–H), 276
- ↑ Ki kicsoda a magyar sportéletben? (I–R)
- ↑ Olympedia (angol nyelven), 2006
- ↑ Újabb tagok a Halhatatlanok Klubjában (magyar nyelven). matsz.hu, 2013. március 30. (Hozzáférés: 2013. március 31.)
- ↑ Állami kitüntetéseket és szakmai díjakat adott át Balog Zoltán
Források
- Ki kicsoda a magyar sportéletben?: I. kötet (A–H). Szekszárd: Babits. 1994. 276. o. ISBN 963-495-008-6
- Távol, mégis közel a tornához