„SS Great Western” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a ISBN/PMID link(ek) sablonba burkolása MediaWiki RfC alapján |
a helyesírás AWB |
||
37. sor: | 37. sor: | ||
Az '''SS Great Western''' egy [[Isambard Kingdom Brunel]] által épített [[gőzhajó]] volt, amely elnyerte az [[Atlanti-óceán]]t leggyorsabban átszelő hajónak járó [[Kék Szalag]]ot [[1838]]-ban. |
Az '''SS Great Western''' egy [[Isambard Kingdom Brunel]] által épített [[gőzhajó]] volt, amely elnyerte az [[Atlanti-óceán]]t leggyorsabban átszelő hajónak járó [[Kék Szalag]]ot [[1838]]-ban. |
||
==Építése== |
==Építése== |
||
A Great Western az első volt a viktoriánus kor legkiválóbb építésze és építőmérnöke, Isambard Kingdom Brunel három óceánjárója közül. A hajó a transzatlanti menetrendszerinti gőzösjárat üzemeltetésére alakított Great Western Steamship Company számára készült William Patterson [[bristol]]i hajóépítő üzemében. A hajógépeket a [[london]]i Maudslay, Sons and Field gyártotta.<ref name="A1"> |
A Great Western az első volt a viktoriánus kor legkiválóbb építésze és építőmérnöke, Isambard Kingdom Brunel három óceánjárója közül. A hajó a transzatlanti menetrendszerinti gőzösjárat üzemeltetésére alakított Great Western Steamship Company számára készült William Patterson [[bristol]]i hajóépítő üzemében. A hajógépeket a [[london]]i Maudslay, Sons and Field gyártotta.<ref name="A1">Brunel 200: {{cite web | url = http://www.brunel200.com/ss_great_britain.htm | title = SS Great Britain | accessdate = 2011-11-08}}</ref> |
||
A vaspántokkal megerősített hajótest fából készült. A lapátkerekes Great Western volt az első gőzös, amelyet rendszeres transzatlanti átkelésre szántak. A gőzgép mellett négy |
A vaspántokkal megerősített hajótest fából készült. A lapátkerekes Great Western volt az első gőzös, amelyet rendszeres transzatlanti átkelésre szántak. A gőzgép mellett négy árbócnyi vitorlázat segítette a haladásban. Korának legnagyobb hajója volt. A Great Western 72 méter hosszú, 2340 tonna vízkiszorítású hajó volt, amely 148 utast tudott szállítani. A belső tér csaknem felét a hatalmas kazánok foglalták el. A főszalon 22,8 méter hosszú és 10,3 méter széles volt. A hajó a korabeli vitorlásokhoz képest luxuskörülményeket biztosított utasainak.<ref name="A3">Port Info: {{cite web | url = http://porti.info/brunelssgw.php |
||
| title = SS Great Western | accessdate = 2011-11-08}}</ref> A Great Western egy éven át a világ lagnagyobb hajója volt, az elsőséget a [[British Queen]] vette el tőle.<ref name="A2"> |
| title = SS Great Western | accessdate = 2011-11-08}}</ref> A Great Western egy éven át a világ lagnagyobb hajója volt, az elsőséget a [[British Queen]] vette el tőle.<ref name="A2">Grace's Guide: {{cite web | url = http://www.gracesguide.co.uk/SS_Great_Western | title = SS Great Western | accessdate = 2011-11-08}}</ref> |
||
==Pályafutása== |
==Pályafutása== |
||
A hajót [[1837]]. [[július 19.|július 19]]-én bocsátották vízre, majd Londonba ment, ahol beszerelték a gőzgépet. A Bristolba visszavezető úton tűz ütött ki a kazánházban, és Brunel is megsérült, amikor öt és fél méter magasból lezuhant egy égő létráról. A baleset nem okozott komoly kárt, de megrémítette azokat az utasokat, akik jegyet foglaltak a hajó első [[New York]]-i útjára. Az 57 jegyet vásárló utasból ötven lemondta az utat, mert azt túl kockázatosnak tartotta.<ref name="A1"/> |
A hajót [[1837]]. [[július 19.|július 19]]-én bocsátották vízre, majd Londonba ment, ahol beszerelték a gőzgépet. A Bristolba visszavezető úton tűz ütött ki a kazánházban, és Brunel is megsérült, amikor öt és fél méter magasból lezuhant egy égő létráról. A baleset nem okozott komoly kárt, de megrémítette azokat az utasokat, akik jegyet foglaltak a hajó első [[New York]]-i útjára. Az 57 jegyet vásárló utasból ötven lemondta az utat, mert azt túl kockázatosnak tartotta.<ref name="A1"/> |
||
====A verseny==== |
====A verseny==== |
||
A Great Western Steamship Company első számú ellenfele egy londoni székhelyű cég, a Junius Smith által irányított British and American Steam Navigation volt a transzatlanti versenyben. A két céget nagyjából ugyanabban az időben, ugyanazzal a céllal alapították, de a British and American Steam Navigation hajója nem készült el időben.<ref name="A2"/> |
A Great Western Steamship Company első számú ellenfele egy londoni székhelyű cég, a Junius Smith által irányított British and American Steam Navigation volt a transzatlanti versenyben. A két céget nagyjából ugyanabban az időben, ugyanazzal a céllal alapították, de a British and American Steam Navigation hajója nem készült el időben.<ref name="A2"/> |
||
A társaság [[1838]]. [[április 4.|április 4-én]] útnak indította [[Cork]]ból a 700 [[Bruttó regisztertonna|BRT]] vízkiszorítású csatornagőzöst, a [[SS Sirius (1837)|Siriust]], hogy mindenképpen megelőzze a Great Westernt, amely 1838. [[április 8.|április 8-án]] indult első transzatlanti útjára. A négynapos előny ellenére a Sirius mindössze 12 órával előbb érte el New Yorkot, mint a Great Western. Ez utóbbi az út során elérte a 8,66 csomós (16 |
A társaság [[1838]]. [[április 4.|április 4-én]] útnak indította [[Cork]]ból a 700 [[Bruttó regisztertonna|BRT]] vízkiszorítású csatornagőzöst, a [[SS Sirius (1837)|Siriust]], hogy mindenképpen megelőzze a Great Westernt, amely 1838. [[április 8.|április 8-án]] indult első transzatlanti útjára. A négynapos előny ellenére a Sirius mindössze 12 órával előbb érte el New Yorkot, mint a Great Western. Ez utóbbi az út során elérte a 8,66 csomós (16 km/h) sebességet, és 15 napos teljesítménye azt jelentette, hogy a gőzös fele annyi idő alatt szelte át az óceánt, mint egy vitorlás. |
||
A Siriusból kiszerelték az utasok szálláshelyének egy részét, hogy jóval több szenet szállíthasson, mint egyébként, ennek ellenére a legénység kénytelen volt eltüzelni a kabinok berendezését, a tartalék |
A Siriusból kiszerelték az utasok szálláshelyének egy részét, hogy jóval több szenet szállíthasson, mint egyébként, ennek ellenére a legénység kénytelen volt eltüzelni a kabinok berendezését, a tartalék keresztárbócokat és egy árbócot.<ref name="A3"/> A Great Western úgy érkezett meg New Yorkba, hogy 203 tonna szenet el sem használt a raktárában felhalmozott készletből.<ref name="A1"/><ref name="A2"/> A Great Western később egy teljes hajónemzedék "mintadarabja" lett. |
||
====1838-1856==== |
====1838-1856==== |
||
A hajó 1838 és [[1840]] között átlagosan 7,95 csomós (14,6 |
A hajó 1838 és [[1840]] között átlagosan 7,95 csomós (14,6 km/h) sebességgel, 16 nap alatt tette meg a transzatlanti utat. A Great Western [[1843]] után nem Bristolból, hanem [[Liverpool]]ból indult. A hajó hosszú időn át termelt nyereséget, 1843-ban csaknem nyolcezer fontot. Nyolc éven át szállított utasokat az Atlanti-óceán két partja között, az utat 45 alkalommal tette meg.<ref name="A2"/> |
||
[[1846]]-ban az üzemeltető cég becsődölt másik óriásgőzöse, a [[SS Great Britain|Great Britain]] zátonyra futása miatt. A Great Westernt eladták a Royal Mail Steam Packet Co.-nak, amely [[Karib-tenger|nyugat-indiai]] utakra küldte, majd csapatokat szállított a [[krími háború]]ba. [[1856]]-ban ócskavasként értékesítették, majd Millbankben szétdarabolták.<ref name="A2"/> |
[[1846]]-ban az üzemeltető cég becsődölt másik óriásgőzöse, a [[SS Great Britain|Great Britain]] zátonyra futása miatt. A Great Westernt eladták a Royal Mail Steam Packet Co.-nak, amely [[Karib-tenger|nyugat-indiai]] utakra küldte, majd csapatokat szállított a [[krími háború]]ba. [[1856]]-ban ócskavasként értékesítették, majd Millbankben szétdarabolták.<ref name="A2"/> |
||
59. sor: | 59. sor: | ||
==Források== |
==Források== |
||
* A technika krónikája {{ISBN|963-7836-446}} |
* A technika krónikája {{ISBN|963-7836-446}} |
||
[[Kategória:Utasszállító hajók]] |
[[Kategória:Utasszállító hajók]] |
A lap 2018. február 4., 16:25-kori változata
SS Great Western | |
Hajótípus | óceánjáró |
Névadó | Great Western Railway |
Üzemeltető | Great Western Steamship Company |
Pályafutása | |
Építő | William Patterson Shipbuilders |
Megrendelés | 1836. |
Építés kezdete | 1836. június 26. |
Vízre bocsátás | 1837. július 19. |
Szolgálatba állítás | 1838. március 21. |
Szolgálat vége | 1856 |
Sorsa | Múzeumhajó |
Általános jellemzők | |
Vízkiszorítás | 2340 tonna |
Hossz | 72 méter |
Szélesség | 17,6 méter |
Merülés | 5,2 |
Önsúly | 1700 t |
Hajtómű | gőzgép |
Üzemanyag | szén |
Sebesség | 16 km/h (8,66 csomó) |
Férőhelyek száma | 148 fő |
A Wikimédia Commons tartalmaz SS Great Western témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Az SS Great Western egy Isambard Kingdom Brunel által épített gőzhajó volt, amely elnyerte az Atlanti-óceánt leggyorsabban átszelő hajónak járó Kék Szalagot 1838-ban.
Építése
A Great Western az első volt a viktoriánus kor legkiválóbb építésze és építőmérnöke, Isambard Kingdom Brunel három óceánjárója közül. A hajó a transzatlanti menetrendszerinti gőzösjárat üzemeltetésére alakított Great Western Steamship Company számára készült William Patterson bristoli hajóépítő üzemében. A hajógépeket a londoni Maudslay, Sons and Field gyártotta.[1]
A vaspántokkal megerősített hajótest fából készült. A lapátkerekes Great Western volt az első gőzös, amelyet rendszeres transzatlanti átkelésre szántak. A gőzgép mellett négy árbócnyi vitorlázat segítette a haladásban. Korának legnagyobb hajója volt. A Great Western 72 méter hosszú, 2340 tonna vízkiszorítású hajó volt, amely 148 utast tudott szállítani. A belső tér csaknem felét a hatalmas kazánok foglalták el. A főszalon 22,8 méter hosszú és 10,3 méter széles volt. A hajó a korabeli vitorlásokhoz képest luxuskörülményeket biztosított utasainak.[2] A Great Western egy éven át a világ lagnagyobb hajója volt, az elsőséget a British Queen vette el tőle.[3]
Pályafutása
A hajót 1837. július 19-én bocsátották vízre, majd Londonba ment, ahol beszerelték a gőzgépet. A Bristolba visszavezető úton tűz ütött ki a kazánházban, és Brunel is megsérült, amikor öt és fél méter magasból lezuhant egy égő létráról. A baleset nem okozott komoly kárt, de megrémítette azokat az utasokat, akik jegyet foglaltak a hajó első New York-i útjára. Az 57 jegyet vásárló utasból ötven lemondta az utat, mert azt túl kockázatosnak tartotta.[1]
A verseny
A Great Western Steamship Company első számú ellenfele egy londoni székhelyű cég, a Junius Smith által irányított British and American Steam Navigation volt a transzatlanti versenyben. A két céget nagyjából ugyanabban az időben, ugyanazzal a céllal alapították, de a British and American Steam Navigation hajója nem készült el időben.[3]
A társaság 1838. április 4-én útnak indította Corkból a 700 BRT vízkiszorítású csatornagőzöst, a Siriust, hogy mindenképpen megelőzze a Great Westernt, amely 1838. április 8-án indult első transzatlanti útjára. A négynapos előny ellenére a Sirius mindössze 12 órával előbb érte el New Yorkot, mint a Great Western. Ez utóbbi az út során elérte a 8,66 csomós (16 km/h) sebességet, és 15 napos teljesítménye azt jelentette, hogy a gőzös fele annyi idő alatt szelte át az óceánt, mint egy vitorlás.
A Siriusból kiszerelték az utasok szálláshelyének egy részét, hogy jóval több szenet szállíthasson, mint egyébként, ennek ellenére a legénység kénytelen volt eltüzelni a kabinok berendezését, a tartalék keresztárbócokat és egy árbócot.[2] A Great Western úgy érkezett meg New Yorkba, hogy 203 tonna szenet el sem használt a raktárában felhalmozott készletből.[1][3] A Great Western később egy teljes hajónemzedék "mintadarabja" lett.
1838-1856
A hajó 1838 és 1840 között átlagosan 7,95 csomós (14,6 km/h) sebességgel, 16 nap alatt tette meg a transzatlanti utat. A Great Western 1843 után nem Bristolból, hanem Liverpoolból indult. A hajó hosszú időn át termelt nyereséget, 1843-ban csaknem nyolcezer fontot. Nyolc éven át szállított utasokat az Atlanti-óceán két partja között, az utat 45 alkalommal tette meg.[3]
1846-ban az üzemeltető cég becsődölt másik óriásgőzöse, a Great Britain zátonyra futása miatt. A Great Westernt eladták a Royal Mail Steam Packet Co.-nak, amely nyugat-indiai utakra küldte, majd csapatokat szállított a krími háborúba. 1856-ban ócskavasként értékesítették, majd Millbankben szétdarabolták.[3]
Jegyzetek
- ↑ a b c Brunel 200: SS Great Britain. (Hozzáférés: 2011. november 8.)
- ↑ a b Port Info: SS Great Western. (Hozzáférés: 2011. november 8.)
- ↑ a b c d e Grace's Guide: SS Great Western. (Hozzáférés: 2011. november 8.)
Források
- A technika krónikája ISBN 963-7836-446