„Nílus” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
TurkászBot (vitalap | szerkesztései)
a Index.hu linkelése, HTTPS protokollcsere (WP:BÜ), apróbb javítások
Nincs szerkesztési összefoglaló
13. sor: 13. sor:
}}
}}


A '''Nílus''' ({{arabul|النيل}} - ''an-Nīl)'' a [[Föld]] második leghosszabb [[folyó]]ja. Hossza 6853 km. Útja során a forrástól a torkolatig fő mellékfolyóival tizenegy ország ([[Burundi]], [[Kenya]], [[Ruanda]], [[Kongói Demokratikus Köztársaság]], [[Tanzánia]], [[Uganda]], [[Eritrea]], [[Etiópia]], [[Dél-Szudán]], [[Szudán]], [[Egyiptom]]) területén halad keresztül. Szimplán Nílusnak a [[Fehér-Nílus]] és a [[Kék-Nílus]] [[Kartúm]]i egyesülési pontjától nevezzük a folyamot. A Fehér-Nílus forrása bizonytalan, valahol a [[Nagy-tavak (Afrika)|Nagy-tavak]] környékén található Közép-Afrikában. A [[Kék-Nílus]] az etiópiai [[Tana-tó]]ból ered. A folyó északi részén szinte kizárólag [[sivatag]]i területeken halad át, majd [[Szudán]]on keresztül érkezik [[Egyiptom]]ba, ahol óriási [[deltatorkolat]]ot alkotva ömlik a [[Földközi-tenger]]be.
A '''Nílus''' ({{arabul|النيل}} - ''an-Nīl)Afrika leghosszabb és'' a [[Föld]] második leghosszabb [[folyó]]ja. Hossza 6853 km. Útja során a forrástól a torkolatig fő mellékfolyóival tizenegy ország ([[Burundi]], [[Kenya]], [[Ruanda]], [[Kongói Demokratikus Köztársaság]], [[Tanzánia]], [[Uganda]], [[Eritrea]], [[Etiópia]], [[Dél-Szudán]], [[Szudán]], [[Egyiptom]]) területén halad keresztül. Szimplán Nílusnak a [[Fehér-Nílus]] és a [[Kék-Nílus]] [[Kartúm]]i egyesülési pontjától nevezzük a folyamot. A Fehér-Nílus forrása bizonytalan, valahol a [[Nagy-tavak (Afrika)|Nagy-tavak]] környékén található Közép-Afrikában. A [[Kék-Nílus]] az etiópiai [[Tana-tó]]ból ered. A folyó északi részén szinte kizárólag [[sivatag]]i területeken halad át, majd [[Szudán]]on keresztül érkezik [[Egyiptom]]ba, ahol óriási [[deltatorkolat]]ot alkotva ömlik a [[Földközi-tenger]]be.


A folyam mentén alakult ki a civilizáció egyik bölcsője: az [[Ókori Egyiptom|Egyiptomi Birodalom]] 3 és félezer évig virágzott a Nílus völgyében. [[Egyiptom]] a [[középkor]]ban is megőrizte jelentőségét, az [[iszlám]] világ és a [[Közel-Kelet]] legerősebb állama volt. Fővárosa, [[Kairó]] a Nílus és [[Afrika]] legnagyobb metropolisza ma is az arab világ központja.
A folyam mentén alakult ki a civilizáció egyik bölcsője: az [[Ókori Egyiptom|Egyiptomi Birodalom]] 3 és félezer évig virágzott a Nílus völgyében. [[Egyiptom]] a [[középkor]]ban is megőrizte jelentőségét, az [[iszlám]] világ és a [[Közel-Kelet]] legerősebb állama volt. Fővárosa, [[Kairó]] a Nílus és [[Afrika]] legnagyobb metropolisza ma is az arab világ központja.

A lap 2018. január 29., 19:10-kori változata

Nílus
A Nílus Egyiptomban
A Nílus Egyiptomban
Közigazgatás
OrszágokBurundi, Kenya, Ruanda, Kongói Demokratikus Köztársaság, Tanzánia, Uganda, Eritrea, Etiópia, Dél-Szudán, Szudán, Egyiptom
Földrajzi adatok
Hossz6650 km
Forrásszint1134 m
Vízhozam2830 m³/s
Vízgyűjtő terület3 400 000 km²
ForrásTanganyika-tó
é. sz. 15° 38′ 24″, k. h. 32° 30′ 20″
TorkolatFöldközi-tenger (Egyiptom),
é. sz. 31° 27′ 55″, k. h. 30° 22′ 00″
Elhelyezkedése
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Nílus témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A Nílus (arabul: النيل - an-Nīl)Afrika leghosszabb és a Föld második leghosszabb folyója. Hossza 6853 km. Útja során a forrástól a torkolatig fő mellékfolyóival tizenegy ország (Burundi, Kenya, Ruanda, Kongói Demokratikus Köztársaság, Tanzánia, Uganda, Eritrea, Etiópia, Dél-Szudán, Szudán, Egyiptom) területén halad keresztül. Szimplán Nílusnak a Fehér-Nílus és a Kék-Nílus Kartúmi egyesülési pontjától nevezzük a folyamot. A Fehér-Nílus forrása bizonytalan, valahol a Nagy-tavak környékén található Közép-Afrikában. A Kék-Nílus az etiópiai Tana-tóból ered. A folyó északi részén szinte kizárólag sivatagi területeken halad át, majd Szudánon keresztül érkezik Egyiptomba, ahol óriási deltatorkolatot alkotva ömlik a Földközi-tengerbe.

A folyam mentén alakult ki a civilizáció egyik bölcsője: az Egyiptomi Birodalom 3 és félezer évig virágzott a Nílus völgyében. Egyiptom a középkorban is megőrizte jelentőségét, az iszlám világ és a Közel-Kelet legerősebb állama volt. Fővárosa, Kairó a Nílus és Afrika legnagyobb metropolisza ma is az arab világ központja.

Nevének eredete, etimológia

Neve az ókori Egyiptomban Hápi volt. A kőkor óta alapvető szerepet töltött be az egyiptomi kultúrában. Éves áradását Hápi isten személyesítette meg, a termékenység és a megújhodás istene. A Nílus név a görög Neliosz-ból ered, ami folyóvölgy-et jelent.

Forráságai

Két fő forrásága van, a Fehér-Nílus és a Kék-Nílus. Az utóbbiból származik a Nílus vizének többsége, azonban az előbbi a hosszabb.

Híd a Fehér-Nílus felett Juba városában, Dél-Szudánban

A Fehér-Nílus

A Fehér-Nílus Közép-Afrikából ered, legtávolabbi forrása Ruandában található, innen folyik észak felé Tanzánián, a Viktória-tavon és Ugandán keresztül, mígnem a szudáni főváros, Kartúm közelében találkozik a Kék-Nílussal. A folyó hossza 3700 km, vízgyűjtő területe 1 800 000 km² nagyságú, átlagos vízhozama 878 m³/s. Szudán, Dél-Szudán, Ruanda, Tanzánia és Uganda területén halad keresztül. Főbb nagyvárosok a folyó partján: Jinja, Juba, Kartúm.

Kompozit műholdkép a Nílusról és a Fehér-Nílusról

A Kék-Nílus

Vízesés a Kék-Níluson Bahar Dar város közelében, Etiópiában

A Kék-Nílus forrása a Tana-tó, mely 1830 m tengerszint feletti magasságban fekszik az Etióp-magasföldön. A folyó hossza 1350 km, jobb mellékfolyója a Dinder. Útja során Szudán és Etiópia területét érinti, főbb nagyvárosok a folyó mentén: Ad Damazin, al-Bahri, Sennar, Wad Madani, majd Kartúmnál a Fehér-Nílussal egyesülve ömlik a Nílusba.

A Kék-Nílus a Nílus teljes vízhozamának 56%-át adja, a szintén az Etióp-magasföldön eredő Atbara folyóval együtt pedig a vízhozam 90%-át, a hordalékok 96%-át biztosítja. E két folyó okozta a Nílus áradásait, mely az ókori egyiptomi civilizáció kialakulásának nélkülözhetetlen feltétele volt. Jellemző, hogy a Kék-Nílus igen nagy mennyiségű hordalékot szállít, mivel az etióp esős évszakban a sok csapadék hatására az erózió megnövekedik, és nagy mennyiségű iszap kerül a folyóba, nevét is a sötét színű hordalékról kapta. A hordalék vulkáni működésből előkerült földet, illetve dzsungeli eredetű növénymaradványt tartalmaz, amely termékennyé tette a partmenti talajt, ezért az egyiptomiak nagy mennyiségű haszonnövényt, így gabonát tudták termelni. A nedves évszakban (augusztus végén) a Kék-Nílus vízhozama elérheti az 5663 m³/s-ot, a száraz évszakban ez az érték csak 113 m³/s.

Deltatorkolata

A Nílus deltatorkolata 24 000 km² területű, legnagyobb városa Kairó. Hosszan elterülő alluviális síkja igen termékeny terület, kiválóan alkalmas mezőgazdasági művelésre, ebből következik hogy igen sűrűn lakott. Az Asszuáni-gát megépítése,[1] valamint a túlzott öntözés hatására a folyó kevesebb vizet és hordalékot szállít, így a delta napjainkban már nem épül tovább. Becslések szerint a gát megépítése előtt a delta területe évente átlagosan 4 km²-t nőtt.

Élővilág

A Nílusban több, mint 120 halfaj él, ezeknek negyede számít endemikus fajnak. Főbb halfajai közé tartoznak a nílusi sügér (Lates niloticus), a harcsafélék és a pontyfélék. A folyóról sok állatfaj kapta már nevét, többet között a nílusi krokodil (Crocodylus niloticus), nílusi lúd, a nílusi repülőkutya és a nílusi víziló.[2]

Hidrológia

Mellékfolyói

Nyugati oldali mellékfolyói:

Keleti oldali mellékfolyói:

Vízesések

Csatornák

A hajózást elősegítő mesterséges csatornák listája:

Városok

A Nílus Kairónál
Katolikus katedrális Kartúmban
A Nílus deltatorkolata
Az Asszuáni-gát
  • Városok a Nílus mellett:
    1. Kairó Egyiptom fővárosa
    2. Kartúm (Szudán)
    3. Kigali (Ruanda)
    4. Kampala (Viktória-tó mellett)
    5. Jinja (Uganda)
    6. Dşuba (Szudán)
    7. Malakal (Szudán)
    8. Kusti (Szudán)
    9. Rabak (Szudán)
    10. Khartum (Szudán)
    11. Omdurman (Szudán)
    12. Bahri (Szudán)
    13. Atbara (Szudán)
    14. Whadi Halfa (Szudán)
  • Egyiptomi városok a Nílus közelében:
    1. Asszuán
    2. Luxor
    3. Kena
    4. Sohag
    5. Asyut
    6. Minya
    7. Beni Suef
    8. Faium
  • Városok a Nílus deltájában:
    1. Kairó
    2. Gíza
    3. Heliopolis
    4. Imaba
    5. Banha
    6. Shibin al Qaum
    7. Ismailia
    8. Zagazig
    9. Tnta
    10. al-Mahalat al-Kubra
    11. Mansura
    12. Naukratis
    13. Damanhur
    14. Kafr aş-Şaih
    15. Alexandria
    16. Port Szaíd
  • Kairó

    Kairó Egyiptom fővárosa, Afrika és a Közel-Kelet legnagyobb városa, a világ 13. legnépesebb városa, lakossága meghaladja a 16 millió főt. 3435 négyzetkilométeres helyen fekszik, a nigériai Lagos régiója mellett ez Afrika legnagyobb agglomerációja. Kairó a Nílus folyó partján és szigetein fekszik, Egyiptom északi részén, délre attól a ponttól, ahol a folyó kilép a sivatagi völgyéből és három részre ágazik a Nílus-deltát kialakítva. A város magában foglal két szigetet, Gezīra és Roda. A folyó nyugati oldalán Kairóval szomszédos kormányzóság al-Dschīza (el-Gīza), ahol többek közt olyan történelmi területek találhatók, mint Gíza. A város földrajzi koordinátái: északi szélesség 30°03' és keleti hosszúság 31°15'.

    Kartúm

    Kartúm Szudán fővárosa, teljes lakossága meghaladja az egymilliót, ezzel az ország második legnagyobb városa, de szomszédaival, al-H̱artūm al-Bahrī (Észak-Kartúm) és Omdurman várossal együtt négymilliós metropoliszt alkot. A város azon a helyen épült, ahol az Ugandából érkező Fehér-Nílus és az Etiópiából érkező Kék-Nílus egyesül. Az itt egyesülő folyó tovább kanyarog északra Egyiptom és a Földközi-tenger felé.

    Kigali

    Kigali a Ruandai Köztársaság fővárosa és messze legnépesebb városa. Itt találhatóak az állami intézmények, valamint a város közlekedési csomópont, főutak találkozási pontja. Mint főváros, és a környező ónbányák és kávéültetvények központja Kigali lakossága gyors növekedésnek indult, s az 1980-as évek közepére elérte a 160 ezres lélekszámot. A főváros lakosságának 90%-át a hutuk, 10%-át pedig a tuszik teszik ki. Az európaiakat kevés német, belga, és francia üzletember képviseli.

    Kampala

    Kampala Uganda fővárosa és egyben legnépesebb városa, mely az ország déli részén, a Viktória-tó közelében helyezkedik el. Itt található Uganda gazdasági, közigazgatási, politikai és pénzügyi központja.

    Lásd még

    Források

    • Ez a szócikk részben vagy egészben a Nile című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
    • Ez a szócikk részben vagy egészben a Nil című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

    Irodalom

    • Végh Dalma (2008) Tíz ország kincse: A NÍLUS, Afrika tanulmányok, 2008. (2. évf.) 3. sz. 34-39. oldal
    • Móga János - Borsos Balázs (1986) A Nílus forrásvidékén, Természet világa: természettudományi közlöny, 1986. (117. évf.) 7. sz. 302-306. oldal
    • Ludwig, Emil (1937) A Nilus Egyiptomban, Athenaeum Kiadó, Budapest

    Szakcikkek:

    • Tározó a Nílus mentén, National Geographic Magyarország, 2010. (8. évf.) 4. sz. 25. old.
    • Juhász Lajos: Távoli tájak madarai: A Nílus-völgy madarai (II.): Madarak lakott területeken, Díszmadár magazin, 2010. (17. évf.) 4. sz. 27-29. old.
    • Juhász Lajos: A Nílus-völgy madarai (I.): Madarak vízközelben, Díszmadár magazin, 2010. (17. évf.) 3. sz. 26-29. old.
    • Juhari Zsuzsanna: Különös tömeghalál a Nílus mellett, Élet és tudomány, 2005. (60. évf.) 48. sz. 1507. old.
    • Németh Géza: A Kék-Nílus zuhataga, Élet és tudomány, 2005. (60. évf.) 6. sz. 190-hátlap. old.
    • Szenzáció a Nílus iszapjában, Élet és tudomány, 2003. (58. évf.) 43. sz. 1347. old.
    • Fekete István - Mező Szilveszter: Bilincsbe vert folyamistenek - Megtelt a Nílus!, Élet és tudomány, 2000. (55. évf.) 11. sz. 341-343. old.
    • Farkas Balázs: Páncélos óriások. a Nílus krokodiljai, Természetbúvár, 1998. (53. évf.) 1. sz. 2-5. old.
    • Gawhary, Karim-el: Kairói jegyzet: Nílus menti álmok, HVG, 1993. (15. évf.) 1. (710.) sz. 68-69. old.
    • Markó Iván: A Nílus-völgy öntözései, Vízügyi közlemények, 1949. (31. évf.) 1-2. sz. 85-97. old.
    • Egyiptom a Nílus ajándéka, Búvár (1935-1944), 1941. (7. évf.) 6. sz. 274. old.
    • Szolnoki Imre: A Nílus áradása és a Föld időjárása, Természet világa : természettudományi közlöny, 1927. (59. évf.) 850. sz. 697. old.
    • A Nílus deltájának geológiájához, Természettudományi közlöny , 1888. (20. évf.) 232. sz. 478. old.
    • Hunfalvy János: A legújabb útazások és fölfedezések: 1. közlemény, Afrika. 1., A Nílus mellékei és forrásai, Budapesti szemle (1857-1869), 1866. (10. évf.) Új f., 5. köt., 14/15. sz. 65-113. old.

    További információk