„Charles de L’Écluse” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Kíváncsi (vitalap | szerkesztései)
229 szerkesztés
Kíváncsi (vitalap | szerkesztései)
229 szerkesztés
8. sor: 8. sor:
==Élete==
==Élete==


Atyja földbirtokos volt; előbb a jogot tanulta a [[leuven]]i, [[marburg]]i s [[Lutherstadt Wittenberg|wittenberg]]i egyetemeken. Az utóbbi helyen ismerkedett meg [[Philipp Melanchthon|Melanchthon]]nal és hitvallója lett. [[1550]]-ben [[Montpellier]]be ment, hol Rondelet Vilmos orvos és természettudós vele az orvosi és természettudományokat kedveltette meg; ezen időtől fogva különös előszeretettel foglalkozott a füvészettel. Reánk [[Magyarország|magyarokra]] nézve Clusius egyénisége s halhatatlan füvészeti működése kétszeres értékkel bír, mert hazánk növényeinek felkutatása és ismertetése körül úttörő volt. Tudományának híre [[Miksa magyar király|II. Miksa]] császár udvarába is eljutott, ki [[1573]]-ban [[Bécs]]be hívta, hol mint a császári kertek felügyelője 500 frt évi fizetéssel [[1587]]-ig működött. Ezen idő alatt sok [[Ausztria|osztrák]] és magyar főúrral ismerkedett meg és korának jelesebb természettudósaival tudományos összeköttetésbe lépett, így [[Fabricius Pál]]lal, [[Zsámboky János|Zsámboki Jánossal]] és [[Beythe István]]nal; valószinűleg az utóbbinak buzdítására kiterjeszté utazásait Magyarországra is, hol gyakran megfordult, nevezetesen [[Pozsony]]ban, [[Nagyszombat (település)|Nagyszombat]]ban, [[Sopron]]ban, [[Lendva|Lendván]], [[Németújvár]]t, a [[Rába]] vidékén, sőt egész [[Muraköz]]ig eljutott és Beythe Istvántól sok magyar növény nevét szedte össze s ezeket híres munkájában fölhasználta. Magyar ismerősei s barátai közül fölemlítendő még [[Batthyány Boldizsár]], a németujvári gróf és humanista, kinek gyakran volt vendége és aki füvészeti kirándulásaiban is kalauzolta, majd a környék flórájának első ismertetője volt. Clusiust a magyar mikológia megalapítóinak egyikeként tartja számon a magyar tudománytörténet. Clusius-kódex néven vált ismertté az első olyan mű, amelyben a gombák eredeti magyar nevei először szerepelnek.<ref>[http://www.gombanet.hu/a-hazai-mikologia-rovid-tortenet A hazai mikológia rövid története]</ref>[[1587]]-ben elhagyta Ausztriát és [[Frankfurt]]ba költözött. Onnan hazájába, Hollándiába utazott tovább mert 1592-ben meghívta őt a leideni egyetem tanítani, és itt 1593-ban megalapította az azóta is működő [[botanikus kert]]et. Ekkor született művei: a ''Rariorum Plantarum Historia'' (1601) és az ''Exoticorum Libri Decem'' (1605).<ref>https://www.hortusleiden.nl/de-hortus/historie/carolus-clusius</ref> A holland gazdaság két fontos nemzeti termékét, a [[tulipán]]t és [[burgonya|burgonyát]] is ő ismertette meg a helyiekkel. Clusius, amikor a leideni egyetem professzora lett, kertjét teleültette tulipánokkal.. Ezzel ő lett az elindítója a későbbi “tulipánmánia” néven ismert folyamatnak, a németalföldi tulipántermesztés időszakának 1633 és 1637 között, amikor egyetlen ritka és különleges színű virág hagymájáért vagyonok cseréltek gazdát.<ref>[http://unipub.lib.uni-corvinus.hu/474/1/Kszemle_CIKK_1108.pdf Válságok és válságmagyarázatok – a tulipánmánia és a Déltengeri Társaság]</ref>
Atyja földbirtokos volt; előbb a jogot tanulta a [[leuven]]i, [[marburg]]i s [[Lutherstadt Wittenberg|wittenberg]]i egyetemeken. Az utóbbi helyen ismerkedett meg [[Philipp Melanchthon|Melanchthon]]nal és hitvallója lett. [[1550]]-ben [[Montpellier]]be ment, hol Rondelet Vilmos orvos és természettudós vele az orvosi és természettudományokat kedveltette meg; ezen időtől fogva különös előszeretettel foglalkozott a füvészettel. Reánk [[Magyarország|magyarokra]] nézve Clusius egyénisége s halhatatlan füvészeti működése kétszeres értékkel bír, mert hazánk növényeinek felkutatása és ismertetése körül úttörő volt. Tudományának híre [[Miksa magyar király|II. Miksa]] császár udvarába is eljutott, ki [[1573]]-ban [[Bécs]]be hívta, hol mint a császári kertek felügyelője 500 frt évi fizetéssel [[1587]]-ig működött. Ezen idő alatt sok [[Ausztria|osztrák]] és magyar főúrral ismerkedett meg és korának jelesebb természettudósaival tudományos összeköttetésbe lépett, így [[Fabricius Pál]]lal, [[Zsámboky János|Zsámboki Jánossal]] és [[Beythe István]]nal; valószinűleg az utóbbinak buzdítására kiterjeszté utazásait Magyarországra is, hol gyakran megfordult, nevezetesen [[Pozsony]]ban, [[Nagyszombat (település)|Nagyszombat]]ban, [[Sopron]]ban, [[Lendva|Lendván]], [[Németújvár]]t, a [[Rába]] vidékén, sőt egész [[Muraköz]]ig eljutott és Beythe Istvántól sok magyar növény nevét szedte össze s ezeket híres munkájában fölhasználta. Magyar ismerősei s barátai közül fölemlítendő még [[Batthyány Boldizsár]], a németujvári gróf és humanista, kinek gyakran volt vendége és aki füvészeti kirándulásaiban is kalauzolta, majd a környék flórájának első ismertetője volt. Clusiust a magyar mikológia megalapítóinak egyikeként tartja számon a magyar tudománytörténet. Clusius-kódex néven vált ismertté az első olyan mű, amelyben a gombák eredeti magyar nevei először szerepelnek.<ref>[http://www.gombanet.hu/a-hazai-mikologia-rovid-tortenet A hazai mikológia rövid története]</ref>[[1587]]-ben elhagyta Ausztriát és [[Frankfurt]]ba költözött. Onnan hazájába, Hollándiába utazott tovább mert 1592-ben meghívta őt a leideni egyetem tanítani, és itt 1593-ban megalapította az azóta is működő [[botanikus kert]]et. Ekkor született művei: a ''Rariorum Plantarum Historia'' (1601) és az ''Exoticorum Libri Decem'' (1605).<ref>https://www.hortusleiden.nl/de-hortus/historie/carolus-clusius</ref> A holland gazdaság két fontos nemzeti termékét, a [[tulipán]]t és [[burgonya|burgonyát]] is ő ismertette meg a helyiekkel. Clusius, amikor a leideni egyetem professzora lett, kertjét teleültette tulipánokkal. Ezzel akaratlanul is ő lett az elindítója a később “tulipánmánia” néven ismert folyamatnak, a németalföldi tulipántermesztés első időszakának 1633 és 1637 között, amikor egyetlen ritka és különleges színű virág hagymájáért vagyonok cseréltek gazdát.<ref>[http://unipub.lib.uni-corvinus.hu/474/1/Kszemle_CIKK_1108.pdf Válságok és válságmagyarázatok – a tulipánmánia és a Déltengeri Társaság]</ref>


==Munkái==
==Munkái==

A lap 2018. január 29., 10:16-kori változata

Charles de L’Écluse
Charles de l’Écluse
Charles de l’Écluse
Született

Arras
Elhunyt1609. április 4. (84 évesen)[3][4][5][6][7]
Leiden
Állampolgársága
Foglalkozása
Tisztsége
  • egyetemi oktató (1593. október – 1609. április 4., botanika)
  • igazgató (1593. október – 1609. április 4., Hortus botanicus Leiden)
Iskolái
SírhelyePieterskerk
A Wikimédia Commons tartalmaz Charles de L’Écluse témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
A tulipán ( Rariorum plantarum historia) 1601

Charles de L’Écluse (Clusius Károly, Carolus Clusius) (Arras, Belgium, 1526. február 19. – Leiden, 1609. április 4.) kora legnagyobb botanikusa. Botanikai szakmunkákban nevének rövidítése: „Clus.”.

Élete

Atyja földbirtokos volt; előbb a jogot tanulta a leuveni, marburgi s wittenbergi egyetemeken. Az utóbbi helyen ismerkedett meg Melanchthonnal és hitvallója lett. 1550-ben Montpellierbe ment, hol Rondelet Vilmos orvos és természettudós vele az orvosi és természettudományokat kedveltette meg; ezen időtől fogva különös előszeretettel foglalkozott a füvészettel. Reánk magyarokra nézve Clusius egyénisége s halhatatlan füvészeti működése kétszeres értékkel bír, mert hazánk növényeinek felkutatása és ismertetése körül úttörő volt. Tudományának híre II. Miksa császár udvarába is eljutott, ki 1573-ban Bécsbe hívta, hol mint a császári kertek felügyelője 500 frt évi fizetéssel 1587-ig működött. Ezen idő alatt sok osztrák és magyar főúrral ismerkedett meg és korának jelesebb természettudósaival tudományos összeköttetésbe lépett, így Fabricius Pállal, Zsámboki Jánossal és Beythe Istvánnal; valószinűleg az utóbbinak buzdítására kiterjeszté utazásait Magyarországra is, hol gyakran megfordult, nevezetesen Pozsonyban, Nagyszombatban, Sopronban, Lendván, Németújvárt, a Rába vidékén, sőt egész Muraközig eljutott és Beythe Istvántól sok magyar növény nevét szedte össze s ezeket híres munkájában fölhasználta. Magyar ismerősei s barátai közül fölemlítendő még Batthyány Boldizsár, a németujvári gróf és humanista, kinek gyakran volt vendége és aki füvészeti kirándulásaiban is kalauzolta, majd a környék flórájának első ismertetője volt. Clusiust a magyar mikológia megalapítóinak egyikeként tartja számon a magyar tudománytörténet. Clusius-kódex néven vált ismertté az első olyan mű, amelyben a gombák eredeti magyar nevei először szerepelnek.[9]1587-ben elhagyta Ausztriát és Frankfurtba költözött. Onnan hazájába, Hollándiába utazott tovább mert 1592-ben meghívta őt a leideni egyetem tanítani, és itt 1593-ban megalapította az azóta is működő botanikus kertet. Ekkor született művei: a Rariorum Plantarum Historia (1601) és az Exoticorum Libri Decem (1605).[10] A holland gazdaság két fontos nemzeti termékét, a tulipánt és burgonyát is ő ismertette meg a helyiekkel. Clusius, amikor a leideni egyetem professzora lett, kertjét teleültette tulipánokkal. Ezzel akaratlanul is ő lett az elindítója a később “tulipánmánia” néven ismert folyamatnak, a németalföldi tulipántermesztés első időszakának 1633 és 1637 között, amikor egyetlen ritka és különleges színű virág hagymájáért vagyonok cseréltek gazdát.[11]

Munkái

  1. Rariorum stirpium per Hispaniam observatorum historia 1576.
  2. Rariorum aliquot stirpium per Pannoniam, Austriam et vicinas quasdam provincias observatorum historia 1584. (Hazánkra nézve alapvető munka, 500-nál több ritka növényt ismertet. Ezen munkájához kötve kiadta Beythe István Stirpium Nomenclator Pannonicus-át is.)
  3. Rariorum plantarum historia 1601. (Az előbbi két munkának bővített tartalmát foglalja magában és megemlékezik abban a hazánkban és Ausztriában talált ehető s mérges gombákról, melyekről ez az első monographia.)
  4. Libri exoticorum decem Antverpiae, 1605.
  • A Nicotiana rustica Clusiusnál van először mint dohány méltatva.
  • Számos idegen füvészeti munkát is fordított latinra.

Jegyzetek

  1. ↑ FINA Wiki. Osztrák Tudományos Akadémia. (Hozzáférés: 2020. december 3.)
  2. ↑ Leidse Hoogleraren (holland nyelven). (Hozzáférés: 2019. június 19.)
  3. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  4. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  5. ↑ Carolus Clusius (holland nyelven)
  6. ↑ Carolus Clusius
  7. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  8. ↑ LIBRIS, 2012. szeptember 25. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
  9. ↑ A hazai mikológia rövid története
  10. ↑ https://www.hortusleiden.nl/de-hortus/historie/carolus-clusius
  11. ↑ Válságok és válságmagyarázatok – a tulipánmánia és a Déltengeri Társaság

Források

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Charles_de_L’Écluse&oldid=19564276”