Kacagány

Batthyány I. Ádám hadvezér lovasportréja, vállán kacagánnyal, 17. századi metszet

A kacagány egy nyakba akasztható vagy köthető, a hátat borító prémes állatbőr. régi magyar öltönydarab, amely már a honfoglaláskor az ősmagyar öltözetnek a részét képezte. Eredetileg párduc vagy tigris bőréből készült felsőruha, amelynek helyébe később a mente lépett. Úgy a magyaroknál, mint a rokon török népeknél felségjelvény és a méltóság jele volt. A dervisek keleten párducbőrt vetettek a vállukra. A kacagány később katonai öltözetté vált, amit a dolmány és néha a páncél fölött viseltek. Így fordul elő a 16. századbeli ábrázolásokon (pl. Csoknyay Benedek 1580. évi címeres levelén). Ekkor már nem csupán párducbőrből készítették, de farkasbőrből is. Farkas-kacagányokat viseltek a hajdúk a kuruckorban, még pedig úgy, hogy a kacagányt a bal vállon kötötték meg, hogy a kar szabadon mozoghasson. Mindezelleé divatokkal párhuzamosan a köznép, kivált a pásztorok cserzett báránybőr-kacagányt viseltek (igy látjuk ezt a pécsi székesegyház egyik árpádkori domborművén). Mint katonai öltönydarab a kacagány a 18.-19. században a magyar nemesi testőrség diszruháján jelent meg (párducbőrből), külföldön pedig (ahová elszármazott) történeti nevezetességű Hans Joachim von Zietennek, II. Frigyes porosz király huszárgenerálisának kacagánya.

Források

• Bokor József (szerk.). Kacagány, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2018. január 21. 
• Magyar Néprajzi Lexikon kacagány, hátibőr, mek.niif.hu