„Szolnok vármegye” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
zöldítés, jó okkal |
a a |
||
| 3. sor: | 3. sor: | ||
'''Szolnok vármegyét''' [[I. István magyar király|Szent István]] király hozta létre a királyi [[vármegye]]rendszer megszervezése idején [[Szolnok]] központtal. [[Várbirtok]]rendszere hamarosan kelet felé terjeszkedni kezdett, s a megye ezután két, nem összefüggő tömbből állt, az eredeti, később [[Külső-Szolnok vármegye|Külső-Szolnok vármegyének]] nevezett, valamint a [[Közép-Szolnok vármegye]] és [[Belső-Szolnok vármegye]] által alkotott tömbből. A megye ispánja először [[1143]]-ban jelenik meg az oklevelekben, akinek tisztsége [[1263]]-tól összekapcsolódott az [[erdélyi vajda]] tisztségével. Várszervezetéből ismerjük a [[ispán|curialis comest]], a [[hadnagy]]ot, a [[várjobbágy]]okat, a [[hospes|várhospeseket]], a [[szolgálónép|várnép]]eket.<ref name="Korai magyar">{{cite book|title=Korai magyar történeti lexikon (9-14- század) |editor=Kristó Gyula (főszerk.), Engel Pál, Makk Ferenc |publisher=Akadémiai Kiadó, Budapest |year=1994 |isbn=963-05-6722-9}}</ref> |
'''Szolnok vármegyét''' [[I. István magyar király|Szent István]] király hozta létre a királyi [[vármegye]]rendszer megszervezése idején [[Szolnok]] központtal. [[Várbirtok]]rendszere hamarosan kelet felé terjeszkedni kezdett, s a megye ezután két, nem összefüggő tömbből állt, az eredeti, később [[Külső-Szolnok vármegye|Külső-Szolnok vármegyének]] nevezett, valamint a [[Közép-Szolnok vármegye]] és [[Belső-Szolnok vármegye]] által alkotott tömbből. A megye ispánja először [[1143]]-ban jelenik meg az oklevelekben, akinek tisztsége [[1263]]-tól összekapcsolódott az [[erdélyi vajda]] tisztségével. Várszervezetéből ismerjük a [[ispán|curialis comest]], a [[hadnagy]]ot, a [[várjobbágy]]okat, a [[hospes|várhospeseket]], a [[szolgálónép|várnép]]eket.<ref name="Korai magyar">{{cite book|title=Korai magyar történeti lexikon (9-14- század) |editor=Kristó Gyula (főszerk.), Engel Pál, Makk Ferenc |publisher=Akadémiai Kiadó, Budapest |year=1994 |isbn=963-05-6722-9}}</ref> |
||
A [[14. század|14]]-[[15. század]] fordulójára vált véglegessé, hogy a nyugati részt nevezik ''Külső''nek és a keletit ''Belső''nek. Utóbbi a [[15. század]] elején tovább szakadt |
A [[14. század|14]]-[[15. század]] fordulójára vált véglegessé, hogy a nyugati részt nevezik ''Külső''nek és a keletit ''Belső''nek. Utóbbi a [[15. század]] elején tovább szakadt Közép- és Belső-Szolnokra. [[1441]]-ben elvált egymástól az erdélyi vajdai és a szolnoki ispáni cím. Belső-Szolnok vármegye ekkor lett [[Erdély]] része. A nemesi vármegye mindhárom megyében kialakult, főesperesség viszont csak kettő jött létre, a [[Váci egyházmegye|Váci]], illetve az [[Erdélyi egyházmegye|Erdélyi egyházmegyében]].<ref name="Korai magyar"/> |
||
== Forrás == |
== Forrás == |
||
A lap 2018. január 16., 11:20-kori változata
Szolnok vármegyét Szent István király hozta létre a királyi vármegyerendszer megszervezése idején Szolnok központtal. Várbirtokrendszere hamarosan kelet felé terjeszkedni kezdett, s a megye ezután két, nem összefüggő tömbből állt, az eredeti, később Külső-Szolnok vármegyének nevezett, valamint a Közép-Szolnok vármegye és Belső-Szolnok vármegye által alkotott tömbből. A megye ispánja először 1143-ban jelenik meg az oklevelekben, akinek tisztsége 1263-tól összekapcsolódott az erdélyi vajda tisztségével. Várszervezetéből ismerjük a curialis comest, a hadnagyot, a várjobbágyokat, a várhospeseket, a várnépeket.[1]
A 14-15. század fordulójára vált véglegessé, hogy a nyugati részt nevezik Külsőnek és a keletit Belsőnek. Utóbbi a 15. század elején tovább szakadt Közép- és Belső-Szolnokra. 1441-ben elvált egymástól az erdélyi vajdai és a szolnoki ispáni cím. Belső-Szolnok vármegye ekkor lett Erdély része. A nemesi vármegye mindhárom megyében kialakult, főesperesség viszont csak kettő jött létre, a Váci, illetve az Erdélyi egyházmegyében.[1]
Forrás
- ↑ a b szerk.: Kristó Gyula (főszerk.), Engel Pál, Makk Ferenc: Korai magyar történeti lexikon (9-14- század). Akadémiai Kiadó, Budapest (1994). ISBN 963-05-6722-9