„Konzervativizmus” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a ISBN/PMID link(ek) sablonba burkolása MediaWiki RfC alapján |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor: | 1. sor: | ||
[[Fájl:Edmund Burke2 c.jpg|bélyegkép|jobbra|180px|[[Edmund Burke]] ([[1729]]–[[1797]])]] |
[[Fájl:Edmund Burke2 c.jpg|bélyegkép|jobbra|180px|[[Edmund Burke]] ([[1729]]–[[1797]])]] |
||
A '''konzervativizmus''' szociális és politikai eszmerendszer. A szó a [[latin nyelv|latin]] ''conservare''-ből származik, jelentése megőrizni, megmenteni. Ezt mi sem tükrözi jobban, mint Roger Scruton által megfogalmazott definíció, mely így szól: ''<ref>[[Roger Scruton]] Hír TV-nek adott interjújában hangzott el.</ref>"A konzervativizmus nem más, mint a megteremtett értékek megőrzése, annak az alapnak a megóvása, melyre építeni lehet."'' Mindennapi szóhasználatban a [[status quo]] fenntartását jelenti. Már [[Jean-Jacques Rousseau]] kései, [[1772]]-ben elkészült [[A lengyel kormány figyelmébe (esszé)|A lengyel kormány figyelmébe]] című esszéje is mutat konzervatív elemeket. Politikai eszmerendszerként azonban a [[francia forradalom]] után alakult ki, először a [[Franciaország|francia]] politikus [[François-René de Chateaubriand|Chateaubriand]] alkalmazta a kifejezést [[1819]]-ben.<ref>[http://www.sulinet.hu/tart/fcikk/Khah/0/32575/1 http://www.sulinet.hu/tart/fcikk/Khah/0/32575/1]</ref> Egyik legfontosabb alapvetésének [[Edmund Burke]] ''[[Töprengések a francia forradalomról]]'' című műve tekinthető. [[Russel Kirk]] a konzervativizmust az [[ideológia]] ellentéteként definiálta. |
A '''konzervativizmus''' szociális és politikai eszmerendszer. A szó a [[latin nyelv|latin]] ''conservare''-ből származik, jelentése megőrizni, megmenteni. Ezt mi sem tükrözi jobban, mint Roger Scruton által megfogalmazott definíció, mely így szól: ''<ref>[[Roger Scruton]] Hír TV-nek adott interjújában hangzott el.</ref>"A konzervativizmus nem más, mint a megteremtett értékek megőrzése, annak az alapnak a megóvása, melyre építeni lehet."'' Mindennapi szóhasználatban a [[status quo]] fenntartását jelenti. Már [[Jean-Jacques Rousseau]] kései, [[1772]]-ben elkészült. [[A lengyel kormány figyelmébe (esszé)|A lengyel kormány figyelmébe]] című esszéje is mutat konzervatív elemeket. Politikai eszmerendszerként azonban a [[francia forradalom]] után alakult ki, először a [[Franciaország|francia]] politikus [[François-René de Chateaubriand|Chateaubriand]] alkalmazta a kifejezést [[1819]]-ben.<ref>[http://www.sulinet.hu/tart/fcikk/Khah/0/32575/1 http://www.sulinet.hu/tart/fcikk/Khah/0/32575/1]</ref> Egyik legfontosabb alapvetésének [[Edmund Burke]] ''[[Töprengések a francia forradalomról]]'' című műve tekinthető. [[Russel Kirk]] a konzervativizmust az [[ideológia]] ellentéteként definiálta. |
||
== Mint politikai ideológia == |
== Mint politikai ideológia == |
||
23. sor: | 23. sor: | ||
=== Problémái === |
=== Problémái === |
||
Problémát jelenthet, hogy az egyenlőtlenség elvének vallása könnyen válhat önigazolássá, azaz az elit gyakran úgy érzi, hogy helyzete törvényszerű, a természettől fogva adott, és hogy az elitből kiesettek csak tehetségtelenségük miatt szorultak ki onnan. Továbbá kérdéses, hogy kialakulhat-e a konzervativizmus olyan társadalmakban, ahol valami miatt megszakadt a kontinuitás (például hosszantartó idegen katonai megszállás), vagy eleve nem is léteztek olyan tradíciók, amelyekre modern társadalmat lehetne építeni=konzervatív paradoxon, hiszen ebben az esetben organikus intézmények felállítása a cél, miközben már meglévő intézményeket kívánnak lerombolni. |
Problémát jelenthet, hogy az egyenlőtlenség elvének vallása könnyen válhat önigazolássá, azaz az elit gyakran úgy érzi, hogy helyzete törvényszerű, a természettől fogva adott, és hogy az elitből kiesettek csak tehetségtelenségük miatt szorultak ki onnan. Továbbá kérdéses, hogy kialakulhat-e a konzervativizmus olyan társadalmakban, ahol valami miatt megszakadt a kontinuitás (például hosszantartó idegen katonai megszállás miatt), vagy eleve nem is léteztek olyan tradíciók, amelyekre modern társadalmat lehetne építeni=konzervatív paradoxon, hiszen ebben az esetben organikus intézmények felállítása a cél, miközben már meglévő intézményeket kívánnak lerombolni. |
||
Ez a paradoxon mindazonáltal feloldható, ha figyelembe vesszük, hogy a konzervativizmus, bár nem ideológia, rendelkezik olyan alapokkal, amelyek árnyalt módon ideológiai formába is önthetők, illetve rendelkezik a múltbeli példákkal, amelyekkel kapcsolatban megőrző-felújító és újraértelmezve előteremtő jelleget ölthet, szemben a kontinuitást leromboló erőkkel. |
Ez a paradoxon mindazonáltal feloldható, ha figyelembe vesszük, hogy a konzervativizmus, bár nem ideológia, rendelkezik olyan alapokkal, amelyek árnyalt módon ideológiai formába is önthetők, illetve rendelkezik a múltbeli példákkal, amelyekkel kapcsolatban megőrző-felújító és újraértelmezve előteremtő jelleget ölthet, szemben a kontinuitást leromboló erőkkel. |
A lap 2018. január 9., 23:11-kori változata
A konzervativizmus szociális és politikai eszmerendszer. A szó a latin conservare-ből származik, jelentése megőrizni, megmenteni. Ezt mi sem tükrözi jobban, mint Roger Scruton által megfogalmazott definíció, mely így szól: [1]"A konzervativizmus nem más, mint a megteremtett értékek megőrzése, annak az alapnak a megóvása, melyre építeni lehet." Mindennapi szóhasználatban a status quo fenntartását jelenti. Már Jean-Jacques Rousseau kései, 1772-ben elkészült. A lengyel kormány figyelmébe című esszéje is mutat konzervatív elemeket. Politikai eszmerendszerként azonban a francia forradalom után alakult ki, először a francia politikus Chateaubriand alkalmazta a kifejezést 1819-ben.[2] Egyik legfontosabb alapvetésének Edmund Burke Töprengések a francia forradalomról című műve tekinthető. Russel Kirk a konzervativizmust az ideológia ellentéteként definiálta.
Mint politikai ideológia
Dogmatikája
A konzervativizmus legfontosabb jellemvonása a tradicionalizmus, amely a meglévő vallási, politikai, kulturális szokások és intézmények tiszteletét jelenti. Eszerint az intézmények hosszú idő alatt formálódnak, és a konzervatívok szerint az így kialakult hagyományok, szokások és előítéletek jobban irányítják a társadalmat, mint a racionalitásra hivatkozva a társadalmat (sokszor erőszakosan) absztrakt elméletekbe gyömöszölő általános ideológiák. Részben emiatt utasítják el az észre hivatkozó forradalmi változásokat és az egalitarizmust.
A konzervatív dogmatika szerint az emberek alapvetően nem egyenlőek fizikai és szellemi képességeikben, lehetőségeikben (a jogi egyenlőség természetesen ettől függetlenül fennáll). A társadalmi hierarchia létezése egyszerre szükségszerű illetve törvényszerű, és a mesterséges egyenlősítő kísérletek csak erőszakkal képesek elérni céljukat, ezért helytelenek. Ennek megfelelően szükség van az úgynevezett uralkodó elitre.[forrás?]
Típusai
A konzervativizmusnak történetileg két típusa alakult ki:
- az angolszász, amely evolutív (reformképes)
- a kontinentális, amely alapvetően forradalomellenes.
Ideológiai felosztás szerint számtalan irányzata létezik, pl.
- tradicionális (ill. romantikus) konzervativizmus (19. század)
- paternalista (vagy szociális) konzervativizmus
- liberális konzervativizmus
- forradalmi konzervativizmus
- neokonzervativizmus
Problémái
Problémát jelenthet, hogy az egyenlőtlenség elvének vallása könnyen válhat önigazolássá, azaz az elit gyakran úgy érzi, hogy helyzete törvényszerű, a természettől fogva adott, és hogy az elitből kiesettek csak tehetségtelenségük miatt szorultak ki onnan. Továbbá kérdéses, hogy kialakulhat-e a konzervativizmus olyan társadalmakban, ahol valami miatt megszakadt a kontinuitás (például hosszantartó idegen katonai megszállás miatt), vagy eleve nem is léteztek olyan tradíciók, amelyekre modern társadalmat lehetne építeni=konzervatív paradoxon, hiszen ebben az esetben organikus intézmények felállítása a cél, miközben már meglévő intézményeket kívánnak lerombolni.
Ez a paradoxon mindazonáltal feloldható, ha figyelembe vesszük, hogy a konzervativizmus, bár nem ideológia, rendelkezik olyan alapokkal, amelyek árnyalt módon ideológiai formába is önthetők, illetve rendelkezik a múltbeli példákkal, amelyekkel kapcsolatban megőrző-felújító és újraértelmezve előteremtő jelleget ölthet, szemben a kontinuitást leromboló erőkkel.
Tágabb értelmezés
Mint minden ideológiánál, a konzervativizmus esetében is lehetséges egy tágabb értelmezés, mint önálló tudatforma, társadalmi attitűdök, minták és viselkedésformák együttese.
Konzervatív politikai filozófusok
Magyarországon
Reformkori aulikus személyiségek
- lovászi és szentmargitai Sümeghy József (1757- 1832), zalai alispán, aulikus vezető.
- gróf várkonyi és bősi Amade Antal (1760 – 1835) Zala vármegye főispánja, aulikus vezető.
- gróf kis-rhédey Rhédey Lajos (1761 – 1831), császári és királyi kamarás, főispáni helytartó és országgyűlési követ, aulikus.
- gróf ciráki és dénesfalvai Cziráky Antal Mózes (1772 – 1852), országbíró, aulikus vezető.
- felsőőri Pyrker János (1772– 1847) szepesi püspök, az egri főegyházmegye érseke, aulikus érzelmű főpap.
- nagy-kállói Kállay István (†1845), királyi udvari tanácsos, csanádi főispán.
- forintosházi Forintos György (1792-1857), zalai Deák Ferenc pártja ellenzője, nemesi adóztatás elutasítója.
- rumi és rábadoroszlói Rumy Károly (1807-1877) Zala vármegyei főszolgabíró, forintosházi Forintos György alvezére.
- gróf zicsi és vazsonkői Zichy Domonkos (1808-1879) veszprémi püspök, forintosházi Forintos György támogatója.
- verbói Szluha Imre (1786-1873), Fejér megyei főszolgabíró, jászkun főkapitány, királyi tanacsos.
- branyicskai báró Jósika Sámuel (1805–1860) erdélyi kancellár, aulikus.
- magyar-szőgyéni és szolgaegyházi Szőgyény-Marich László (1806–1893) cs. és kir. kamarás, valóságos belső titkos tanácsos.
- kissennyei báró Sennyey Pál (1824 – 1888), Magyarország országbírája, az MTA igazgató tagja.
Mai konzervatív személyiségek
- Béndek Péter (1968–) konzervatív politikai filozófus.
- Egedy Gergely (történész)
- Horkai-Hörcher Ferenc
- Dr. Lánczi András (1956– ) konzervatív filozófus.
Jegyzetek
- ↑ Roger Scruton Hír TV-nek adott interjújában hangzott el.
- ↑ http://www.sulinet.hu/tart/fcikk/Khah/0/32575/1
Források
- Gyurgyák János (szerk.): Mi a politika? (Osiris, 2004) ISBN 963-389-593-6
- Mi a konzervativizmus? – Délutáni találkozás; (beszélgetés Egedy Gergellyel, a Corvinus Egyetem Államigazgatási karának tanárával ); Magyar Katolikus Rádió.
- Antal János: Konzervativizmus és modernitás. (Polisz cikk).