„Barbárok (film, 1966)” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Alapadatok feltöltése |
a Zsurzs Éva-filmek kategória hozzáadva (a HotCattel) |
||
83. sor: | 83. sor: | ||
[[Kategória:Fekete-fehér filmek]] |
[[Kategória:Fekete-fehér filmek]] |
||
[[Kategória:Mokép-filmek]] |
[[Kategória:Mokép-filmek]] |
||
[[Kategória:Zsurzs Éva-filmek]] |
A lap 2017. december 17., 23:53-kori változata
Barbárok | |
1966-os magyar film | |
Rendező | Zsurzs Éva |
Műfaj | filmdráma |
Forgatókönyvíró | Zsurzs Éva |
Főszerepben | |
Zene | Behár György |
Operatőr | Czabarka György |
Jelmeztervező | Vicze Zsuzsa |
Díszlettervező | Tóth A. Pál |
Gyártás | |
Ország | Magyarország |
Játékidő | 48 perc |
Forgalmazás | |
Bemutató |
|
További információk | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Barbárok 1966-ban készült fekete-fehér magyar nagyjátékfilm.
Történet
Móricz Zsigmond novellájából készült film történetszövése nem bonyolult, de annál érdekesebb lélektanilag. Bodri juhász legelteti nyáját az alföldi csomori pusztában, mikor két másik „kollégája” felkeresi a pihenőhelyén. Némi vitát követően egy fokossal agyonverik gyerekével együtt, mindezt a legelő vagyon miatt: 300 birka óriási érték volt akkoriban! Ám Vereshajúnak megtetszik az agyonütött Bodri juhász csillogó rézszögekkel kivert szíjja, ami később rendkívüli fontossággal bír. Ekkor a felesége a megbeszélt időben vinné neki az elemózsiát, de nem találja sehol. A napnyugta irányába a pusztát járván találkozik a gyilkosaival is, de ők félrevezetik. Telnek a napok, a hetek, a hónapok, de az asszony nyughatatlan módon keresi férjét, és egy esős napon betér a helyi fogadóba. Itt hallja meg az egyik öreg paraszttól, hogy a pusztában volt korábban gyilkosságra is példa, de a tettest elfogták és felakasztották. Kirohan a kocsmából az ítéletidőbe...
A telet követő tavaszon az asszony ücsörög a némi árnyékot adó pusztai szálfa alatt és várja az urát, ám ekkor nem messze a néhai juhász pulija kaparni kezdi a földet és megtalálja a gazdája pásztorkalpagját, ezután az asszony kézzel kezdi a földet kiásni és megtalálja a díszekkel kivert szíjjat, illetve a holttesteket is. Két faágból egy keresztet helyez a sírjuk fölé...
Kezében a szíjjal keresni kezdi a Vereshajút, de a pandúrok már „Szögedébe vitték”, mert sok csíntalanságot vertek rá, az asszony felkerekedik. Többszöri kihallgatást követően sem törik meg a Vereshajú, makacs módon tagad. Az utolsó esetnél ennyit mond:– Ami nem enyém, nem vehetem magamra!
Erre a vizsgálóbíró kizavarja a szobájából, de az ajtónyitásnál ott áll vele szemben az özvegy, aki előhúzza a rézszöges szíjat és felmutatja a Vereshajúnak. Ekkor az megretten, lelkileg összeomlik és bevallja a tettét.
A vizsgálóbíró utána szól a pandúroknak: – Vigyétek! Adjatok 25 botot neki! Barbárok.
Szereplők
- Bodri juhász (Görbe János)
- felesége (Horváth Teri)
- Vereshajú (György László (színművész))
- vizsgálóbíró (Kovács Károly (színművész))
- öreg paraszt (Makláry János)