„Karavella” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor: 1. sor:
karavellával fedezték fel Amerikát közbe azt hitték hogy Indiát de nem.

[[Kép:Karavelle.png|bélyegkép|200px|Portugál karavella 1500 körül]]
[[Kép:Karavelle.png|bélyegkép|200px|Portugál karavella 1500 körül]]



A lap 2017. december 6., 20:57-kori változata

karavellával fedezték fel Amerikát közbe azt hitték hogy Indiát de nem.

Portugál karavella 1500 körül

A karavella (portugálul: caravella) egy déli típusú (főleg Portugáliában Spanyolországban és Itáliában elterjedt), kereskedelmi hajózásra alkalmas középkori hajótípus.

Története

Latinvitorlás karavella (modernkori brazil rekonstrukció)

Portugáliában fejlesztették ki, ősei valószínűleg arab hajók másolatai voltak. Első írásos említését 1255-ből ismerjük. Nevének eredetéről két elképzelés ismert:

  • vagy a portugál „carvalho”, azaz tölgyfa szóból ered, mivel ebből a fából épültek ezek a hajók‚
  • vagy pedig a „kis hajót” jelentő görög „karabos” szóból.

Magas oldalfala, egy fedélzete és egy tatfelépítménye volt

.

Korai típus

A korai típus (13–15. század) kicsi, de erős, kb. 20 brt vízkiszorítású hajó, két-három árbócán általában latinvitorlái, vagy vegyes (két négyszögletű és egy latin) vitorlái voltak. Legénysége 20 főből állt. Ez teljesen megfelelt eredeti funkciójának: a 13. században az első karavellák part menti halászhajók voltak. Később ilyen, úgynevezett latin karavellákon jutottak el a portugál hajósok Nyugat-Afrika partjai mentén az Aranypartig, sőt, valamivel még azon túl is. Az egyszerű hajónak számos előnyös tulajdonsága volt, köztük a legfontosabb az, hogy szél ellen is tudott vitorlázni.[1]

Kései típus

Keresztvitorlás karavella 1500 körül

A kései típus hossza jellemzően 20–25 m közötti, szélessége 6–7 m, vízkiszorítása 200–400 brt. Ez az ún. „keresztvitorlás karavella” az orrárbóc alatt is keresztvitorlát kapott, és az árbóckosár, vagyis a kas fölött kasvitorlával gazdagodott. A hátsó árbócán maradt a latinvitorla. A vízkiszorítással az árbócok száma is nőtt: a végén már négyárbócos karavellákat is építettek. A keresztvitorlás karavella tengerjáró képessége korában kiemelkedően jó volt; egyike volt az első olyan hajótípusoknak, amelyeken lehetett élesen szél felé vitorlázni.

Ilyen hajókon indult expedícióira egyebek közt Kolumbusz Kristóf (három hajójából a Niña és a Pinta volt karavella, a Santa Maria karakk) és Vasco da Gama is.

Jegyzetek

  1. Francois Place: Hajósok könyve, Elektra Kiadóház, 2000

Források