„Medion ostroma” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Belső hivatkozás |
Belső hivatkozás |
||
3. sor: | 3. sor: | ||
== Története == |
== Története == |
||
[[Déidameia épeiroszi királynő|Déidameia epiróta királynőt]]{{Wd|Q2993209}} {{ie|234-ben}} elűzték trónjáról, és [[Epirusz]] vidékének városállamai megalakították [[koinon]]jukat, az [[Epiróta Szövetség]]et{{Wd|Q3240682}}. Miután korábbi fővárosukat, [[Ambrakia|Ambrakiát]]{{Wd|Q661559}} az [[aitólia]]iak{{Wd|Q26857}} elfoglalták, [[Phoiniké]]t tették meg új székhelyükül. Ezzel párhuzamosan megszakították hagyományos katonai szövetségüket [[II. Démétriosz makedón király|II. Démétriosz]] [[Makedónia|Makedóniájával]], és csakhamar csatlakoztak a [[Római Birodalom|Róma]]-barát [[Aitóliai Szövetség]]hez{{Wd|Q245273}}. II. Démétriosz {{ie|231-ben}} háborút indított északi szomszédjai, a [[Longarosz dardán király|Longarosz]] vezette [[dardánok (Balkán)|dardánok]] ellen. Ezt kihasználva az aitóliai erők ugyanazon év nyarán megtámadták a Makedóniával szövetséges [[Akarnania|Akarnaniát]]{{Wd|Q416070}}, és megindították a főváros, [[Medion]]{{Wd|Q6806982}} ostromát. A dardánokkal lefoglalt II. Démétriosznak új szövetséges után kellett néznie. [[Agrón illír király|Agrón illír királlyal]] egyezett meg abban, hogy katonai segítségnyújtás fejében fennhatósága alá vonhatja az epiruszi területeket.{{refhely|Pollo & Puto 1981|:14., 17.;|Wilkes 1992|:157–158..;|Jacques 2009|:121.;|Elsie 2010|:4.;|Përzhita 2012|:118.;|Ceka 2013|:176.;|Šašel Kos 2013|:176.;|Zavalani 2015|:18.}} |
[[Déidameia épeiroszi királynő|Déidameia epiróta királynőt]]{{Wd|Q2993209}} {{ie|234-ben}} elűzték trónjáról, és [[Epirusz (történeti régió)|Epirusz]] vidékének városállamai megalakították [[koinon]]jukat, az [[Epiróta Szövetség]]et{{Wd|Q3240682}}. Miután korábbi fővárosukat, [[Ambrakia|Ambrakiát]]{{Wd|Q661559}} az [[aitólia]]iak{{Wd|Q26857}} elfoglalták, [[Phoiniké]]t tették meg új székhelyükül. Ezzel párhuzamosan megszakították hagyományos katonai szövetségüket [[II. Démétriosz makedón király|II. Démétriosz]] [[Makedónia|Makedóniájával]], és csakhamar csatlakoztak a [[Római Birodalom|Róma]]-barát [[Aitóliai Szövetség]]hez{{Wd|Q245273}}. II. Démétriosz {{ie|231-ben}} háborút indított északi szomszédjai, a [[Longarosz dardán király|Longarosz]] vezette [[dardánok (Balkán)|dardánok]] ellen. Ezt kihasználva az aitóliai erők ugyanazon év nyarán megtámadták a Makedóniával szövetséges [[Akarnania|Akarnaniát]]{{Wd|Q416070}}, és megindították a főváros, [[Medion]]{{Wd|Q6806982}} ostromát. A dardánokkal lefoglalt II. Démétriosznak új szövetséges után kellett néznie. [[Agrón illír király|Agrón illír királlyal]] egyezett meg abban, hogy katonai segítségnyújtás fejében fennhatósága alá vonhatja az epiruszi területeket.{{refhely|Pollo & Puto 1981|:14., 17.;|Wilkes 1992|:157–158..;|Jacques 2009|:121.;|Elsie 2010|:4.;|Përzhita 2012|:118.;|Ceka 2013|:176.;|Šašel Kos 2013|:176.;|Zavalani 2015|:18.}} |
||
Agrón flottája száz [[lembosz|lembosszal]] és ötezer harcossal {{ie|231}} szeptemberében Medion alá hajózott, ahol az aitóliai sereg ostromolta a várost. Az [[illírek]] csöndes siklású lemboszaikkal az éjszaka leple alatt kikötöttek a város alatti öbölben, majd kora hajnalban öt szárnyra elosztva megtámadták az aitólok táborát. Az aitólok gyorsan reagáltak, és hamar felvették harcállásaikat a stratégiailag fontosabb magaslatokon. A kötött alakzatban támadó illírek azonban először könnyűgyalogságukat szórták szét, majd meghátrálásra késztették a lovasságot is. Utóbbiak a [[hoplita|hoplitákkal]] összekeveredve egymást akadályozták a harcban. A fejetlenséget kihasználva az akarnaniaiak is kitörtek Medionból, és az aitólokat hátbatámadva döntötték el az összecsapás kimenetelét. [[Polübiosz]] történelmi munkája szerint sok aitól veszett oda a harctéren, de annál is nagyobb volt a hadifoglyok száma. Az illírek számottevő hadi zsákmányukkal együtt azonnal visszahajóztak Illíriába.{{refhely|Wilkes 1992|:158.;|Përzhita 2012|:118.;|Ceka 2013|:176.;|Zavalani 2015|:18. Az illír flotta nagyságát ecsetelve három forrás eltér Polübiosz számaitól: Wilkes 100 hajót említ 500 harcossal, Ceka és Zavalani pedig 1000 hajót 5000 harcossal. Alig hihető azonban, hogy egy lembosz a fedélzetén átlagban 2–5 harcossal indult volna háborúba. Ismert, hogy egy lembosz ötven harcos szállítására volt alkalmas (Wilkes 1992:157. „The Illyrians used the lembus […] which could carry 50 soldiers in addition to the rowers.”), ezer hajót számláló flotta pedig a hellenisztikus világban elképzelhetetlen, sosem látott ütőerőt képviselt volna.}} Miután az illír uralkodó, Agrón személyesen nem volt jelen a csatában, Luan Përzhita albán történész azt feltételezi, hogy a király öccse – egy évvel később már forrásolhatóan az illír hadsereg főparancsnoka –, [[Szkerdilaidasz illír király|Szkerdilaidasz]] vezette győzelemre az illír sereget.{{refhely|Përzhita 2012|:117. Vö.|Wilkes 1992|:158.}} |
Agrón flottája száz [[lembosz|lembosszal]] és ötezer harcossal {{ie|231}} szeptemberében Medion alá hajózott, ahol az aitóliai sereg ostromolta a várost. Az [[illírek]] csöndes siklású lemboszaikkal az éjszaka leple alatt kikötöttek a város alatti öbölben, majd kora hajnalban öt szárnyra elosztva megtámadták az aitólok táborát. Az aitólok gyorsan reagáltak, és hamar felvették harcállásaikat a stratégiailag fontosabb magaslatokon. A kötött alakzatban támadó illírek azonban először könnyűgyalogságukat szórták szét, majd meghátrálásra késztették a lovasságot is. Utóbbiak a [[hoplita|hoplitákkal]] összekeveredve egymást akadályozták a harcban. A fejetlenséget kihasználva az akarnaniaiak is kitörtek Medionból, és az aitólokat hátbatámadva döntötték el az összecsapás kimenetelét. [[Polübiosz]] történelmi munkája szerint sok aitól veszett oda a harctéren, de annál is nagyobb volt a hadifoglyok száma. Az illírek számottevő hadi zsákmányukkal együtt azonnal visszahajóztak Illíriába.{{refhely|Wilkes 1992|:158.;|Përzhita 2012|:118.;|Ceka 2013|:176.;|Zavalani 2015|:18. Az illír flotta nagyságát ecsetelve három forrás eltér Polübiosz számaitól: Wilkes 100 hajót említ 500 harcossal, Ceka és Zavalani pedig 1000 hajót 5000 harcossal. Alig hihető azonban, hogy egy lembosz a fedélzetén átlagban 2–5 harcossal indult volna háborúba. Ismert, hogy egy lembosz ötven harcos szállítására volt alkalmas (Wilkes 1992:157. „The Illyrians used the lembus […] which could carry 50 soldiers in addition to the rowers.”), ezer hajót számláló flotta pedig a hellenisztikus világban elképzelhetetlen, sosem látott ütőerőt képviselt volna.}} Miután az illír uralkodó, Agrón személyesen nem volt jelen a csatában, Luan Përzhita albán történész azt feltételezi, hogy a király öccse – egy évvel később már forrásolhatóan az illír hadsereg főparancsnoka –, [[Szkerdilaidasz illír király|Szkerdilaidasz]] vezette győzelemre az illír sereget.{{refhely|Përzhita 2012|:117. Vö.|Wilkes 1992|:158.}} |
A lap 2017. december 4., 08:04-kori változata
Medion ostroma | |||
Időpont | i. e. 231. jún.–szept. | ||
Helyszín | Medion, Akarnania | ||
Eredmény | Medion illírek általi felmentése, megsemmisítő aitól vereség | ||
Szemben álló felek | |||
| |||
Parancsnokok | |||
| |||
Szemben álló erők | |||
| |||
Veszteségek | |||
| |||
Beavatkozó | |||
Ország | Illír Királyság | ||
Parancsnok | Szkerdilaidasz? | ||
Térkép | |||
é. sz. 38° 46′ 55″, k. h. 21° 07′ 44″Koordináták: é. sz. 38° 46′ 55″, k. h. 21° 07′ 44″ |
Medion ostroma az ókori görög világ i. e. 231-ben lezajlott katonai konfliktusa volt, amelynek során a Római Birodalommal szövetséges Aitólia ostromolta a makedónbarát Akarnania fővárosát, Mediont. Végül a város felmentésére siető Illír Királyság a városukból kitörő medioniak támogatásával megsemmisítő csapást mért az aitólokra. A korszak egyik legrettegettebb hadseregének veresége közvetlen következményeit tekintve szerepet játszott az illír–epiróta háború kirobbanásában, és hozzájárult ahhoz, hogy Agrón Illír Királyságának katonai jelentősége felértékelődjék. Hagyományosan nem szokás ugyan a Nyugat-Balkán római gyarmatosításával záruló illíriai háborúk eseményei között számon tartani, de szövetségeseiken keresztül a két hatalmi centrum, a Római Birodalom és Makedónia közötti egyik első összecsapásról van szó. Az ostrom leírása Polübiosz Hisztoriai című történelmi munkájában maradt fenn.
Története
Déidameia epiróta királynőt i. e. 234-ben elűzték trónjáról, és Epirusz vidékének városállamai megalakították koinonjukat, az Epiróta Szövetséget . Miután korábbi fővárosukat, Ambrakiát az aitóliaiak elfoglalták, Phoinikét tették meg új székhelyükül. Ezzel párhuzamosan megszakították hagyományos katonai szövetségüket II. Démétriosz Makedóniájával, és csakhamar csatlakoztak a Róma-barát Aitóliai Szövetséghez . II. Démétriosz i. e. 231-ben háborút indított északi szomszédjai, a Longarosz vezette dardánok ellen. Ezt kihasználva az aitóliai erők ugyanazon év nyarán megtámadták a Makedóniával szövetséges Akarnaniát , és megindították a főváros, Medion ostromát. A dardánokkal lefoglalt II. Démétriosznak új szövetséges után kellett néznie. Agrón illír királlyal egyezett meg abban, hogy katonai segítségnyújtás fejében fennhatósága alá vonhatja az epiruszi területeket.[1]
Agrón flottája száz lembosszal és ötezer harcossal i. e. 231 szeptemberében Medion alá hajózott, ahol az aitóliai sereg ostromolta a várost. Az illírek csöndes siklású lemboszaikkal az éjszaka leple alatt kikötöttek a város alatti öbölben, majd kora hajnalban öt szárnyra elosztva megtámadták az aitólok táborát. Az aitólok gyorsan reagáltak, és hamar felvették harcállásaikat a stratégiailag fontosabb magaslatokon. A kötött alakzatban támadó illírek azonban először könnyűgyalogságukat szórták szét, majd meghátrálásra késztették a lovasságot is. Utóbbiak a hoplitákkal összekeveredve egymást akadályozták a harcban. A fejetlenséget kihasználva az akarnaniaiak is kitörtek Medionból, és az aitólokat hátbatámadva döntötték el az összecsapás kimenetelét. Polübiosz történelmi munkája szerint sok aitól veszett oda a harctéren, de annál is nagyobb volt a hadifoglyok száma. Az illírek számottevő hadi zsákmányukkal együtt azonnal visszahajóztak Illíriába.[2] Miután az illír uralkodó, Agrón személyesen nem volt jelen a csatában, Luan Përzhita albán történész azt feltételezi, hogy a király öccse – egy évvel később már forrásolhatóan az illír hadsereg főparancsnoka –, Szkerdilaidasz vezette győzelemre az illír sereget.[3]
Polübiosz kihangsúlyozza a város felszabadításának zsoldosakció jellegét, hogy tudniillik az illírek nem a makedónok katonai szövetségeseként, hanem a hadi zsákmány és Epirusz Illíriához csatolása reményében mentették fel Mediont. Az Illír Királyság jól szervezett, ütőképes hadserege mégis egycsapásra számottevő katonai tényezővé vált a térségben. A diadal hírére örömünnepet ülő Agrón ugyan váratlanul meghalt, de özvegye – egyúttal a trónt öröklő kiskorú Pinnész gyámja – Teuta királyné a történelmi lehetőséget kihasználva fokozott erővel folytatta az illírek területszerző hódításait. A rákövetkező évben, i. e. 230-ban szintén győzelemre vitt illír–epiróta háború, és a nyomában fokozódó, egyre könyörtelenebb illír katonai tevékenységet a Római Birodalom végül megelégelte, és i. e. 229-ben kitört az illírek vereségével záruló első római–illír háború.[4]
Jegyzetek
- ↑ Pollo & Puto 1981 :14., 17.; Wilkes 1992 :157–158..; Jacques 2009 :121.; Elsie 2010 :4.; Përzhita 2012 :118.; Ceka 2013 :176.; Šašel Kos 2013 :176.; Zavalani 2015 :18.
- ↑ Wilkes 1992 :158.; Përzhita 2012 :118.; Ceka 2013 :176.; Zavalani 2015 :18. Az illír flotta nagyságát ecsetelve három forrás eltér Polübiosz számaitól: Wilkes 100 hajót említ 500 harcossal, Ceka és Zavalani pedig 1000 hajót 5000 harcossal. Alig hihető azonban, hogy egy lembosz a fedélzetén átlagban 2–5 harcossal indult volna háborúba. Ismert, hogy egy lembosz ötven harcos szállítására volt alkalmas (Wilkes 1992:157. „The Illyrians used the lembus […] which could carry 50 soldiers in addition to the rowers.”), ezer hajót számláló flotta pedig a hellenisztikus világban elképzelhetetlen, sosem látott ütőerőt képviselt volna.
- ↑ Përzhita 2012 :117. Vö. Wilkes 1992 :158.
- ↑ Pollo & Puto 1981 :17.; Wilkes 1992 :158., 167.; Jacques 2009 :121.; Elsie 2010 :4., 439.; Ceka 2013 :176.; Šašel Kos 2013 :176.; Zavalani 2015 :18.
Források
- ↑ Ceka 2013: Neritan Ceka: The Illyrians to the Albanians. Tirana: Migjeni. 2013. ISBN 9789928407467
- ↑ Elsie 2010: Robert Elsie: Historical dictionary of Albania. 2nd ed. Lanham: Scarecrow Press. 2010. = European Historical Dictionaries, 75. ISBN 9780810861886
- ↑ Jacques 2009: Edwin E Jacques: The Albanians: An ethnic history from prehistoric times to the present. Jefferson: McFarland. 2009. ISBN 9780786442386
- ↑ Përzhita 2012: Luan Përzhita: Skerdilaidi – komandant ushtarak dhe sundimtar i shtetit ilir (217–205 para Krishtit) / Skerdilaid – military leader and ruler of the Illyrian state (B.C. 217–205). Iliria, XXXVI. évf. (2012) 109–122. o.
- ↑ Pollo & Puto 1981: Stefanaq Pollo – Arben Puto: The history of Albania from its origins to the present day. Ass. by Kristo Frasheri, Skënder Anamali; transl. by Carol Wiseman, Ginni Hole. London: Routledge & Kegan. 1981. ISBN 071000365X
- ↑ Šašel Kos 2013: Marjeta Šašel Kos: The Roman conquest of Illyricum (Dalmatia and Pannonia) and the problem of the northeastern border of Italy. Studia Europaea Gnesnensia, VII. évf. (2013) 169–200. o.
- ↑ Wilkes 1992: John Wilkes: The Illyrians. Oxford; Cambridge: Blackwell. 1992. = The Peoples of Europe, ISBN 0631146717
- ↑ Zavalani 2015: Tajar Zavalani: History of Albania. Ed. by Robert Elsie, Bejtullah Destani. London: Centre for Albanian Studies. 2015. = Albanian Studies, ISBN 9781507595671