„Katakomba” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
9. sor: 9. sor:
== A római katakombák ==
== A római katakombák ==
[[File:Catacombe.jpg|thumb|Római katakomba folyosója]]
[[File:Catacombe.jpg|thumb|Római katakomba folyosója]]
A katakombák ([[latin nyelv|latinul]] (catacumbae), szűkebb értelemben ama, főképp Róma környékén levő föld alatti üregek, ahova a régi keresztények temetkeztek. A kb. 54 katakomba-csoport mintegy 7 millió sírt tartalmaz. A katakombákat keresztények ásták s Marchi [[Jézus Társasága|jezsuita]] [[1841]]-ben kiadott munkájában megcáfolta azt az állítást, hogy a keresztények a pogányok homokbányáit alakították volna át saját céljaikra. Eredeti nevük ''coemeterium'' volt, vagy az illető terület (area) tulajdonosának neve után nevezték el. Ezek a föld alatti üregek keresztül-kasul futó, 3-12 láb magas, szűk folyosókból állnak, amelyeknek oldalfalába egymás fölé 1-14 sorban a vágták vízszintesen a sírüregeket (loculi). A [[vértanú]]k számára félkör alakú üreget ''(arcosolium)'' vájtak, s ennek vízszintes lapjába helyezték a sírt. Vannak a katakombákban freskóképek, amelyek hasonlítanak a pompeji festményekhez s a II. századból származnak. Az ott talált kőfeliratok egész folyosókat töltenek be a [[laterán]]i [[lateráni múzeum|múzeum]]ban {{wd|Q6495756}}. Az első sírtábla Rossi szerint a keresztény időszámítás 71-ik évéből származik. A sírüregekben találtak továbbá számtalan, a vértanúságra vonatkozó vas kínzóeszközt, véredényt és üveget. [[I. Constantinus római császár|Konstantin]] idejéig a keresztények élete nagyrészt a föld alatt folyt le. Azontúl a vértanúk sírjai vallásos kegyeletnek lettek tárgyaivá. A barbárok a sírokat kirabolták, míg másokat a kegyelet a rabló gótok előtt befalazott, így feledésbe merültek. Miután [[1587]]-ben homokásó munkások a Priscilla katakombába leszakadtak, Bosio régész kutatni kezdte a föld alatti üregeket s azóta számos tudós írta le a föld alatti Rómát. A legnevezetesebbek: a ''Coemeterium Calixti'', a szent Sebestyén-féle, a ''Domitilla'', a ''Priscilla'' katakomba és mások. Jelenleg a katakombák többségükben üresek, miután a pápák az azokban talált csontokat főképpen Szent Péter templomának kriptájában helyezték el. <ref>[http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/055/pc005594.html#10 Pallas]</ref>
A katakombák ([[latin nyelv|latinul]] (catacumbae), szűkebb értelemben ama, főképp Róma környékén levő föld alatti üregek, ahova a régi keresztények temetkeztek. A kb. 54 katakomba-csoport mintegy 7 millió sírt tartalmaz. A katakombákat keresztények ásták s Marchi [[Jézus Társasága|jezsuita]] [[1841]]-ben kiadott munkájában megcáfolta azt az állítást, hogy a keresztények a pogányok homokbányáit alakították volna át saját céljaikra. Eredeti nevük ''coemeterium'' volt, vagy az illető terület (area) tulajdonosának neve után nevezték el. Ezek a föld alatti üregek keresztül-kasul futó, 3-12 láb magas, szűk folyosókból állnak, amelyeknek oldalfalába egymás fölé 1-14 sorban a vágták vízszintesen a sírüregeket (loculi). A [[vértanú]]k számára félkör alakú üreget ''(arcosolium)'' vájtak, s ennek vízszintes lapjába helyezték a sírt. Vannak a katakombákban freskóképek, amelyek hasonlítanak a pompeji festményekhez s a II. századból származnak. Az ott talált kőfeliratok egész folyosókat töltenek be a [[laterán]]i [[lateráni múzeum|múzeum]]ban {{wd|Q6495756}}. Az első sírtábla Rossi szerint a keresztény időszámítás 71-ik évéből származik. A sírüregekben találtak továbbá számtalan, a vértanúságra vonatkozó vas kínzóeszközt, véredényt és üveget. [[I. Constantinus római császár|Konstantin]] idejéig a keresztények élete nagyrészt a föld alatt folyt le. Azontúl a vértanúk sírjai vallásos kegyeletnek lettek tárgyaivá. A barbárok a sírokat kirabolták, míg másokat a kegyelet a rabló gótok előtt befalazott, így feledésbe merültek. Miután [[1587]]-ben homokásó munkások a Priscilla katakombába leszakadtak, Bosio régész kutatni kezdte a föld alatti üregeket s azóta számos kutató írta le a föld alatti Rómát. A legnevezetesebbek: a ''Coemeterium Calixti'', a szent Sebestyén-féle, a ''Domitilla'', a ''Priscilla'' katakomba és mások. Jelenleg a katakombák többségükben üresek, miután a pápák az azokban talált csontokat főképpen Szent Péter templomának kriptájában helyezték el. <ref>[http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/055/pc005594.html#10 Pallas]</ref>


== Különböző sírfajták ==
== Különböző sírfajták ==

A lap 2017. november 20., 19:31-kori változata

A nápolyi katakombák 19. századi ábrázolása

A katakomba föld alatti járatok, temetkező-, gyülekezőhelyek vagy bányajáratok rendszere. Egy részük a korai keresztények föld alatti menedékhelye, temetkezési és istentiszteleti helye volt a keresztényüldözések korában.

Sokfelé találhatók kisebb-nagyobb katakombák; a legismertebbek a római és párizsi katakombák, de a világ legnagyobb katakombarendszere Odessza alatt húzódik. [1]

A szó eredete

A szó a többes számban álló latin catacumbæ szóból ered, mégpedig a cata tumbas (a sírok között), kifejezésből, eredetileg az ógörög κατα (lenn) illetve τυμβος (sír) szavakból.

A római katakombák

Római katakomba folyosója

A katakombák (latinul (catacumbae), szűkebb értelemben ama, főképp Róma környékén levő föld alatti üregek, ahova a régi keresztények temetkeztek. A kb. 54 katakomba-csoport mintegy 7 millió sírt tartalmaz. A katakombákat keresztények ásták s Marchi jezsuita 1841-ben kiadott munkájában megcáfolta azt az állítást, hogy a keresztények a pogányok homokbányáit alakították volna át saját céljaikra. Eredeti nevük coemeterium volt, vagy az illető terület (area) tulajdonosának neve után nevezték el. Ezek a föld alatti üregek keresztül-kasul futó, 3-12 láb magas, szűk folyosókból állnak, amelyeknek oldalfalába egymás fölé 1-14 sorban a vágták vízszintesen a sírüregeket (loculi). A vértanúk számára félkör alakú üreget (arcosolium) vájtak, s ennek vízszintes lapjába helyezték a sírt. Vannak a katakombákban freskóképek, amelyek hasonlítanak a pompeji festményekhez s a II. századból származnak. Az ott talált kőfeliratok egész folyosókat töltenek be a lateráni múzeumban (wd). Az első sírtábla Rossi szerint a keresztény időszámítás 71-ik évéből származik. A sírüregekben találtak továbbá számtalan, a vértanúságra vonatkozó vas kínzóeszközt, véredényt és üveget. Konstantin idejéig a keresztények élete nagyrészt a föld alatt folyt le. Azontúl a vértanúk sírjai vallásos kegyeletnek lettek tárgyaivá. A barbárok a sírokat kirabolták, míg másokat a kegyelet a rabló gótok előtt befalazott, így feledésbe merültek. Miután 1587-ben homokásó munkások a Priscilla katakombába leszakadtak, Bosio régész kutatni kezdte a föld alatti üregeket s azóta számos kutató írta le a föld alatti Rómát. A legnevezetesebbek: a Coemeterium Calixti, a szent Sebestyén-féle, a Domitilla, a Priscilla katakomba és mások. Jelenleg a katakombák többségükben üresek, miután a pápák az azokban talált csontokat főképpen Szent Péter templomának kriptájában helyezték el. [2]

Különböző sírfajták

A loculinak nevezett fülkéken kívül a síroknak több formája volt a katakombákban: ilyen az arcosolium, a sarcophagus, a cubiculum és a crypt.

Az arcosolium a harmadik és negyedik században használatos sír, egy fülkénél nagyobb, boltozatos helyiség. Gyakran egész családok temetkeztek ide.

A sarcophagus egy kő vagy márványkoporsó, ami rendszerint kegyeleti tárgyat vagy szent szöveget is tartalmazott.

A cubicula /jelentése „hálószobák”/, mint a nevük is mutatja, több fülkéből álló sír, családi temetkezésekre. Ennek a fajta sírnak a használata nemcsak a gazdag családok privilégiuma volt. A cubiculákat és az arcosoliumokat falra festett képek díszítették, amelyek bibliai jeleneteket ábrázoltak, a keresztségből vették témájukat, vagy az eucharisztiából, esetleg a feltámadást jelenítették meg, Jónás történetén keresztül.

A crypt egy nagyobb szoba, és Damasius pápa idejében volt használatos. Sok mártírnak a sírja alakult át crypttá, ami tulajdonképpen föld alatti templom volt, falfestéssel, mozaikkal vagy más dekorációval.

Szimbólumok

Nero római császár megvádolta a keresztényeket, hogy ők gyújtották föl Rómát, és azért a nép szórakoztatására igen sok keresztényt válogatott módon kivégeztetett. A keresztények idővel a föld alá menekültek.

A korai keresztények barátságtalan, pogány környezetben éltek, ahol a többségi társadalom gyanakodva, sokszor ellenségesen tekintett rájuk. Az első keresztényüldözésre Nero uralkodása alatt került sor, az „idegen és gyanús babona“ ellen/Kr. u. 64/. A keresztényekkel szemben általános volt a bizalmatlanság, és a legrosszabb bűncselekményekkel őket vádolták. Ezért aztán üldözték őket, börtönre, számkivetésre vagy halálra ítéltek közülük sokakat. Nem gyakorolhatták nyíltan a hitüket, ezért aztán szimbólumokat használtak, amelyek a pogányoknak nem mondtak semmit, és a katakombákat is ezzel díszítették, a falra festették azokat, vagy pedig vésték, és a sírköveket is ezekkel pecsételték le. Idővel a keresztény hitvallás kedvenc kifejezőjévé váltak a szimbólumok, mint a „jó pásztor“, az „Orante“ , valamint Krisztus monogramjának és a halnak együttes ábrázolása.

A jó pásztor, egy bárány Krisztus attribútumaival és szentlélekkel, amely a bárányt óvja. Ez a szimbólum gyakran szerepel falra festve, vagy domborművű változata szarkofágokon.

Az orante, imádkozó alak, aki az ég felé tárja karjait, ezzel szimbolizálva az Istennel való egyesülés misztikumát.

Krisztus monogramjának ábrázolása, amely a görög ábécé X/chi/ és P/ro/ betűkből állt. Mikor ez a monogram volt látható egy sírkövön, az azt jelentette, hogy oda egy keresztény van eltemetve. A hal, amely a görögben IXTHYS, és a betűkből a Jézus Krisztus, Isten Fia, a Megváltó szöveg kezdőbetűi olvashatók ki. A hal széles körben elterjedt keresztény szimbólum, összefoglalása a keresztény hitnek.

Néhány egyéb szimbólum: a galamb, az alfa és az omega, a vasmacska a főnixmadár stb.

A galamb, a csőrében olajfa ággal a szentlélek szimbóluma, és az isteni békéé.

Az alfa és az omega, a görög ábécé első és utolsó betűje, amely Krisztust jelképezi, aki minden dolgok kezdete és vége.

A vasmacska, a megváltás jelképe, a léleké, amelyik az örökkévalóság révébe ér.

A főnixmadár, az arabok mitikus madara, aki elég, de a hamuból feltámad, és ezért a feltámadás szimbóluma

Híres katakombák

A párizsi katakombák egy járata
Odesszai katakombarendszer
Olaszországban
Európa többi része
Törökország
Afrika
Dél-Amerika

Jegyzetek

Hivatkozások

Forrás

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Catacombs című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

Commons:Category:Catacombs
A Wikimédia Commons tartalmaz Katakomba témájú médiaállományokat.
File:Wiktionary-logo-hu.svg
Nézd meg a katakomba címszót a Wikiszótárban!