„Tauszert” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
2. sor: | 2. sor: | ||
|Név=Tauszert |
|Név=Tauszert |
||
|Névváltozatok=Tauszret |
|Névváltozatok=Tauszret |
||
|Előd=Sziptah |
|Előd=[[Sziptah]] |
||
|Utód=Széthnaht |
|Utód=[[Széthnaht]] |
||
|Kép=[[Image:Twosret.jpg|200px]] |
|Kép=[[Image:Twosret.jpg|200px]] |
||
|Uralkodása=i. e. 1188–1185 |
|Uralkodása=i. e. 1188–1185 |
A lap 2007. július 24., 19:40-kori változata
Tauszert | |||||||||||||||
Tauszret | |||||||||||||||
[[Fájl:|250px]] | |||||||||||||||
Uralkodása | i. e. 1188–1185 | ||||||||||||||
Prenomen |
Szitré Meritamon Ré leánya, Ámon kegyeltje | ||||||||||||||
Nomen |
Tauszert Szetepenmut A hatalmas; Mut választottja | ||||||||||||||
Apja | Merenptah (?) | ||||||||||||||
Anyja | Tahát (?) | ||||||||||||||
Sírja | KV14 | ||||||||||||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Tauszert témájú médiaállományokat. |
Tauszert az ókori egyiptomi XIX. dinasztia nyolcadik, utolsó fáraója. II. Széthi özvegy feleségeként eleinte régensként uralkodott mostohafia, a törékeny egészségű Sziptah helyett, majd fáraóvá nyilvánította magát és társuralkodóként korményoztak. Sziptah halála után is igyekezett megtartani a hatalmat, de nem járt sikerrel.
Származása
Szülei kilétéről nem tudni biztosat; lehetséges, hogy Merenptah fáraó leánya volt, így férje egyben a testvére vagy féltestvére is, de az is elképzelhető, hogy nem, mivel sehol nem viseli a „király leánya” címet[1]. Az ékszereket, melyeket Széthivel együtt adományoztak a KV56-os sír tulajdonosa számára, megtalálták a sírban[2].
Férje halála után a szíriai Bay kancellárral együtt uralkodtak a gyermek fáraó, Sziptah nevében. Bay már korábban is fontos szerepet töltött be az udvarban, az ötödik uralkodási évben azonban kegyvesztetté vált és kivégezték[3].
Uralkodása
Tauszert, bár már ténylegesen uralkodott korábban is, csak Sziptah uralkodásának ötödik éve körül vett fel teljes fáraói titulatúrát. Nem tudni, ennek volt-e valami köze Bay kivégzéséhez ugyanezen évben[4]. Nem kezdte újra az évek számozását; Sziptah uralkodásának éveit is a sajátjáénak tekintette.[5] Valószínűleg ő rendelte el Sziptah neveinek eltüntetését az ifjú fáraó sírjából, sajátjáéban pedig II. Széthiére cseréltette le Sziptah nevét[6].
Uralkodása alatt kibővíttette sírját és megkezdte egy halotti templom építését a Ramesszeum mellett, de ezt nem fejezték be. Feltehetőleg expedíciókat indíttatott a Sínai-félsziget türkizbányáihoz. Szobrait megtalálták Héliupoliszban és Thébában, feliratait Abüdoszban, Hermopoliszban, Memphiszben és Núbiában.
Rövid uralkodásának polgárháború vetett véget, melyben végül Széthnaht győzött, aki megalapította a XX. dinasztiát, és igyekezett Tauszert és Sziptah nevét eltüntetni a történelemből, magát II. Széthi közvetlen utódjának tüntetve fel[7].
Tauszert Királyok völgye-beli sírját (KV14), melyet férje uralkodásának második évében kezdtek el építeni, és később kétszer kibővítettek – egyszer a régensség ideje alatt, egyszer pedig Tauszert egyeduralma alatt – végül Széthnaht foglalta el. Szarkofágját később újra felhasználták, VI. Ramszesz egyik fia, Amonherkhopsef temetéséhez[8] (KV13). Tauszert múmiájának sorsáról nincs adat, bár egy múmiát, melyet a KV35-ben Széthnaht koporsófedelében találtak, egyesek az ő múmiájának tartják[1].
Titulatúra
- A fáraók titulatúrájának magyarázatát és történetét lásd az Ötelemű titulatúra szócikkben.
Hórusz-név |
|
Kanaht Merimaat Az erős bika, Maat kegyeltje |
||||||||||||||||||||||
Nebti-név |
|
Geregkemet Uafjaszut Egyiptom alapítója; ki aláveti (Egyiptomnak) az idegen földeket |
||||||||||||||||||||||
Arany Hórusz-név |
|
|||||||||||||||||||||||
Felső‑ és Alsó‑Egyiptom királya |
|
Szitré Meritamon Ré leánya; Ámon kegyeltje |
||||||||||||||||||||||
Ré fia |
|
Tauszert Szetepenmut A hatalmas; Mut választottja |
Forrás
- ↑ a b Dodson, Aidan, Hilton, Dyan. The Complete Royal Families of Ancient Egypt. Thames & Hudson (2004). ISBN 0-500-05128-3, p.286
- ↑ Dodson–Hilton, op.cit., p.183
- ↑ Pierre Grandet, L'execution du chancelier Bay O. IFAO 1864, BIFAO 100(2000) pp.339-345
- ↑ Dodson–Hilton, op.cit., pp.176,183
- ↑ Dodson–Hilton, op.cit., p.183
- ↑ Dodson–Hilton, op.cit., p.176
- ↑ Dodson–Hilton, op.cit., pp.176-177
- ↑ Dodson–Hilton, op.cit., p.183