Bessenyei György

Bessenyei György
Dombormű Szegeden
Élete
Született	1747 Tiszabercel, Magyarország
Elhunyt	1811. február 24. (63-64 évesen) Bakonszeg, Magyarország
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)	tragédia, komédia, filozófiai költemény
Irodalmi irányzat	klasszicizmus
Alkotói évei	1772–1804
Első műve	Ágis tragédiája
Fontosabb művei	• Hunyadi László tragédiája • Egy magyar társaság iránt való jámbor szándék • A természet világa
Bessenyei György aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Bessenyei György témájú médiaállományokat.

Bessenyei György (Tiszabercel, 1746 vagy 1747 – Pusztakovácsi (ma Bakonszeg), 1811. február 24.) császári testőrtiszt, költő, a magyar felvilágosodás egyik meghatározó egyénisége, a bihari remete.

Élete

Bessenyei Zsigmond vármegyei táblabíró és Ilosvay Mária fiaként született, Tiszabercelen. 1755-ig szülőfalujában élt, majd 1760-ig a sárospataki kollégium diákja volt. Végzése után apja hazavitte, s egy évig házi tanításban részesítette, ami főként latin stílusgyakorlatokat jelentett; ezután szellemileg tétlenül, harci tudományokkal (vívás, lovaglás, lövészet) töltött négy évet a szülői házban. Szabolcs vármegye ajánlására, remek testi felépítése és katonai képességei révén, 1765. június 8-ától Mária Terézia Bécsben (1760-tól működő) magyar testőrségében teljesített szolgálatot.

Ez az időpont nemcsak Bessenyeire, de a magyar irodalomra nézve is nevezetes. A tudományokban, idegen nyelvekben csaknem teljesen járatlan, 19 éves ifjú ugyanis a francia műveltségű császári udvarnál elmaradottságát szégyenkezve tapasztalta. Nemes elhatározással és erős eltökéltséggel hozzáfogott, hogy hiányosságait magánszorgalommal pótolja. Mi sem természetesebb, mint hogy az udvarnál a francia irodalom remekeivel, különösen az akkor leginkább bámult és olvasott Voltaire műveivel ismerkedett meg. Eközben önkénytelenül párhuzamot vont a nyugati népek és a magyar nemzet műveltsége között, és fájdalommal kellett beismernie országunk elmaradottságát e téren. Ebben az időben hazánkban a politikai és irodalmi élet csaknem teljesen pangott, nemzeti létről szinte szó sem lehetett, mert a főrangúak nagyrészt Bécsben tartózkodtak; franciául, németül beszéltek és olvastak, a középosztály, az ún. honoráciorok osztálya pedig a latint alkalmazta, úgyhogy a magyar nyelv használata – kevés meg nem hallgatott buzgólkodó kivételével – csaknem teljesen az asszonyokkal és parasztokkal való érintkezésre szorítkozott. Bessenyei mindezt jól látta, érezte, és amint tanulmányaiban előrehaladt, ki akarta azoknak eredményét terjeszteni nemzetére is; mintegy fel akarta népét rázni álmából, hogy elmaradottsága miatt el ne vesszen: így nemcsak magának tanult, hanem ugyanakkor nemzete számára is tevékenykedett.

Bámulatos eréllyel és kitartással tanult egyszerre nyelveket, filozófiát, történelmet és irodalmat, sőt a Bibliát is és minthogy magát a kitűzött cél megvalósítására egy új magyar irodalom megteremtésére elég erősnek nem érezte, társakat keresett és talált is testőrtársai és otthoni barátai között. Barcsay Ábrahám és Báróczi Sándor Bécsben, Orczy Lőrinc, Ráday Gedeon, Ányos Pál, Péczeli József, Teleki Ádám, Teleki József itthon mint Bessenyei eszméjének és kezdeményezésének főbb pártolói, csakhamar szövetkeztek egymással a nagy nemzeti eszme keresztülvitelére, és megalapították irodalmunkban az ún. franciás, vagy új klasszikai irányt, melynek célja különösen francia írók tanulmányozása, ismertetése és utánzása által az volt, hogy az elmaradt magyar nemzetet az haladóbb nyugati civilizáció utolérésére és azzal együtt meghaladásra segítse, ösztönözze. Senki annyi igaz lelkesedéssel, annyi alapos tanulással és annyi eredménnyel e cél megvalósításán nem munkálkodott, mint éppen maga Bessenyei. 1765-től 1772-ig csak leveleivel, buzdításaival mozgósított, 1772-ben pedig megindította művei sorozatát, oly termékenységgel, hogy nem egészen tíz év alatt mintegy 24 munkája jelent meg nyomtatásban.

Bessenyei György domborműve Szegeden (ifj. Mátrai Lajos alkotása)

Tanulmányai közben, 1768 végén és 1769 elején Itáliába utazott. 1772-ben megjelent a magyar felvilágosodás kezdetének tekintett Ágis tragédiája című műve.

Egy ideig a reformátusok titkos ügynöke volt Bécsben, amiért a négy szuperintendenciától 2000 forint évdíjat húzott. Ezen hivatala mellett bőségesen volt ideje az irodalomnak szentelnie magát. Betegsége és elhízottsága miatt 1773-ban gárdahadnagyi rangban kilépett a testőrségből. 1775-ben elvesztette a református szuperintendenciáktól kapott évi illetményt, így leginkább anyagi okokból, Mária Terézia óhajára, 1779. augusztus 15-én a katolikus hitre tért át, amiért a királynő évi 2000 forint kegydíjat adott neki és kinevezte az udvari könyvtár tiszteletbeli őrévé. A császárnő halála után, 1780-ban II. József császár megvonta tőle a kegydíjat, emiatt nem volt már Bécsben miből megélnie, ezért már 1782-ben hazaköltözött anyjához Bercelre, majd 1785-ben Bihar vármegyében fekvő pusztakovácsi birtokára.

Életét itt is folytonos munkálkodással töltötte, de a vezérszerep már kiesett kezéből és itt írt munkáinak nagy része kéziratban maradt. Mellőztetése fájt neki, de azért szakadatlanul dolgozott, panaszkodott, filozofált rideg magányában.

1804-ig élt remeteéletet, amikor bátyjának, Lászlónak leánya, Anna odaköltözött hozzá ápolónak. Végrendeletét 1810. november 27-én írta, amikor már súlyos beteg volt, és 1811. február 25-én bontották föl. Amilyen filozofáló életet élt és csendes napjait mezei gazdálkodással, írás-olvasással töltve, csak kevés emberrel érintkezett; olyannak óhajtotta a temetését is: rokonai hantolták el egyházi szertartás nélkül, udvarháza kertjében, egy nagy árnyékos fa alá. Haláláról az első hír a Hazai és Külföldi Tudósításokban, június 8-án jelent meg, ahol róla mint néhány héttel korábban elhunytról emlékeznek meg; innen került halálának ideje, tévesen májusiként legtöbb életrajzába.

Hamvait 1940-ben átszállították Nyíregyházára.

Munkássága

Bessenyei nem annyira azzal, amit írt, hanem inkább azzal, ahogyan írt, igen nagy hatással volt irodalmunk újjászületésére. Buzdító szavaival, sőt, példaadásával munkára serkentette mindazokat, akik a nemzeti szellem süllyedését tétlen fájdalommal nézték. De sokat köszönhetünk neki, ami a tartalmat, az eszméket, az irányt illeti, és szintén sokat művelődéstörténeti tekintetben is. Minden lojalitása mellett a francia irodalom, felvilágosodás szabad eszméit senki nála bátrabban és nyíltabban nem hirdette. Ez arra is megtanította, hogyan lehet valamely nemzet irodalma nemzeti és mégis egyetemes; a magyar irodalom újjáteremtésénél ő is ezt a két elvet tűzte ki irányadóul. Munkálkodása közben legfőképpen Voltaire lebegett szemei előtt, akinek hatását bölcsészeti, társadalmi és költői művein mindenütt meg lehet ismerni. De ha nemzetiségi kérdésről volt szó, tudott önálló is lenni. Így a francia klasszikusoknak azt a törvényét, hogy lehetőleg ókori témákat kell drámában feldolgozni, nemigen tartotta meg, és tragédiáiban magyar nemzeti hagyományokat választ tárgyául.

1945 óta, színdarabjai közül csak A filozófust mutatták be. 1971-ben főiskolai vizsgaelőadáson Nagy András László; 2011-ben, a Budapesti Katona József Színházban Gothár Péter rendezte.

Művei

1. Ágis tragédiája öt játékban, versekben és Agiaris keserve. Bécs, 1772 (Mária Teréziának ajánlva) címlap Régi Magyar Könyvtár 13. 1899
2. Hunyadi László tragédiája, három játékban, versekben. Bécs, 1772 (Ez volt első munkája, 1676-ban irva; toldalékul: vegyes versei)
3. Az embernek próbája, philosophiai költemény négy levélben. Bécs, 1772 (toldalékul ismét elegyes versek, s kötetlen darabok)
4. Az eszterházi vigasságok. Bécs, 1772 (Végen: Delfén. Ism. Vajda Viktor Főv. Lapok 1881. 280. sz.)
5. Buda tragédiája öt játékban. Pozsony, 1773 (Versben; Kézirata a nemzeti múzeumban. Ism. Főv. Lapok 1882. 9. sz. 2. kiadás. Attila s Buda trag. Pozsony, 1787)
6. A szent apostol Tamás, mint ellene állhatatlan bizonysága a Jézus Krisztus istenségének... németből fordította (Mária Terézia parancsára) Pozsony, 1773
7. Die Amerikaner (kézirat? Megjelenéséről nincs tudomás) Kazinczy Ferencz magyarra fordította ezen czímmel: Az amerikai Podotz és Kazimir keresztyén vallásra való megtérése. Kassa, 1776
8. Lucanus első könyve. Pozsony, 1776
9. Bessenyei György Társasága. Bécs, 1777 (egy kis gyűjtelék saját, úgy Orczy, Barcsay és Báróczi verseikből, kik mint költők először itt léptek föl)
10. Futó darabok. Bécs, 1777 (philosophiai s tanköltői darabokkal)
11. Anyai oktatás. Bécs, 1777 (erkölcsi levelei egy anyának leányához)
12. A mi urunk Jézus Krisztus haláláról való gondolatok, francziából. Pozsony, 1777 (Censurai példány a nemzeti múzeumban. Az előszóul szolgáló tudósításból tudjuk meg, hogy eredetileg Mária Terézia francia nyelven írta, s kinyomatta Bécsben. E műnek egy példányát magától a királynétól kapta és ezt fordította le)
13. A filozófus (vígjáték 5 játékban.) Pest, 1777. 2. kiadás. Bpest. 1881. Gyulai Pál előszavával. Olcsó könyvtár 138. (Először adatott a budai szinpadon 1792. jún. 4., azután jún. 9. és 1793. júl. 10. 1881-ben ismét adatott a nemzeti szinházban. Ism. P. Napló 219. 220. sz. Pulszky K. Vasárn. Ujság 33. Gyulai Pál. Hon 226. Magyarország 222. 226. sz.
14. Die Geschäfte der Einsamkeit Wien, 1777 (bölcseleti tartalommal)
15. Hunyadi János élete és viselt dolgai. Bécs. 1778
16. Magyarság. H. n., 1778. (szózat a magyar nyelvnek a tudományokban felvétele iránt; újra kinyomtatva a Tud. Gyűjt. 1896. l.)
17. A holmi. Bécs, 1779 (bölcseleti, irodalmi és költői tartalommal)
18. A magyar néző (Bécs, 1779, bölcseleti)
19. A hármas vitézek, vagy triumviratus (szomj. 5 felv.) Voltaire szerint. Bécs, 1779
20. Galant levelek (Jankovich szerint Bécs, 1779-80. franciául is: Lettres Galantes cím alatt)
21. Egy magyar társaság iránt való jámbor szándék. Bécs, 1790 (A tek. és ns. magyar hazának kegyelmes és nagys. főrendihez... egy hazáját és nemzetét híven szerető magyar; iratott 1781-ben, kiadta a szerző neve nélkül Révai az országgyűlés alatt)
22. A természet világa (1799); (Régi Magyar Könyvtár 7. Budapest, 1898)
23. Tarimenes utazása (1804)

Hivatkozások

Lásd még

• Bessenyei György-díj

Emlékezete

Bessenyei György tiszteletére domborművet helyeztek el a szegedi Nemzeti Emlékcsarnokban, a Dóm tér déli oldalán, ifj. Mátrai Lajos alkotását.

„Bihari remeteségét” Áprily Lajos szép szonettel örökítette meg:

„	Tornácon állt s a pusztaságra nézett: keletre szállt az elzengett vihar. Szökött felhőit hívta már a fészek, a sziklából rakott öreg Bihar. Nyugat felé, piros látóhatáron jelenés támadt, lenge délibáb (nagyon távolról, túl a délibábon marsot fújtak a testőr-trombiták): Egy park a vágyak tündér-városából, gáláns ünnep, bizalmas öblü páholy, s egy gárda-bál, meleg hullámra ringó: esték, amikor költő volt s király – künn megszólalt a mélabús tilinkó s lassan beballagott az esti nyáj.	”

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I. (Aachs–Bzenszki). Budapest: Hornyánszky. 1891.  
• Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 
• Waldapfel József: A magyar irodalom a felvilágosodás korában, Bp., 1963

További információk

• Bessenyei György művei a Magyar Elektronikus Könyvtárban
• Összes versei a Mercator Stúdió könyvkiadótól
• http://enciklopedia.fazekas.hu/palyakep/magyar/Bessenyei.htm
• Bessenyei György. A magyar irodalom arcképcsarnoka
• http://www.zmka.hu/Forum/00maj/koltok.htm
• http://www.c3.hu/~ongalap/borsod/IROK/bessen.htm
• http://www.kiad.hu/bibl/abgyt/index.html A Besenyei György Társasága c. kiadvány a Digitális Klasszikán
• Előadások a felvilágosodás korának irodalmából http://www.staff.u-szeged.hu/~feher/reelo/el04a.htm
• Színházi adattár. Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet
• Az embernek próbája : 1772. és 1803. Régi magyar könyvtár (30). Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, (1912)
• Agis tragédiája : Bécs 1772. Régi magyar könyvtár (13). Franklin, Budapest, (1899)
• Lais, vagy Az erkölcsi makacs : vígjáték öt felvonásban. Régi magyar könyvtár (16). Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, (1899)
• A természet világa : vagy a józan okosság. Régi magyar könyvtár (7). Franklin, Budapest, (1898)