„Napraforgó (növényfaj)” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a ISBN/PMID link(ek) sablonba burkolása MediaWiki RfC alapján |
|||
15. sor: | 15. sor: | ||
| binomial_authority = [[Carl von Linné|L.]] |
| binomial_authority = [[Carl von Linné|L.]] |
||
}} |
}} |
||
A '''napraforgó''' ''(Helianthus annuus)'' az [[őszirózsafélék]] ''(Asteraceae)'' családjában a ''[[Heliantheae]]'' nemzetségcsoport egyik legismertebb faja. Kedvelt haszonnövény, a szántóföldi növények egyike. [[ |
A '''napraforgó''' ''(Helianthus annuus)'' az [[őszirózsafélék]] ''(Asteraceae)'' családjában a ''[[Heliantheae]]'' nemzetségcsoport egyik legismertebb faja. Kedvelt haszonnövény, a szántóföldi növények egyike. [[Napraforgóolaj|Olajának]] kedvező élettani hatásai miatt [[gyógynövény]]nek számít. Ez a Magyarországon legfontosabb, a legnagyobb területen termesztett olajnövény. |
||
⚫ | |||
⚫ | * [[Észak-Amerika]] nyugati feléről (a [[pacifikus–észak-amerikai flóraterület]]ről) származik. Az [[indiánok]] már 3000 éve termesztették. [[Európa|Európába]] 1569-ben spanyol hódítók hozták át és eleinte dísznövényként termesztették.<ref name="teák">Rudi Beiser: ''Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás''. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 121. oldal. {{ISBN|978-615-5178-07-8}}</ref> Még a [[16. század]]ban átjutott [[Ázsia|Ázsiába]] és [[Afrika|Afrikába]] is. |
||
⚫ | |||
⚫ | |||
⚫ | |||
⚫ | [[Észak-Amerika]] nyugati feléről (a [[pacifikus–észak-amerikai flóraterület]]ről) származik. Az [[indiánok]] már 3000 éve termesztették. [[Európa|Európába]] 1569-ben spanyol hódítók hozták át és eleinte dísznövényként termesztették.<ref name="teák">Rudi Beiser: ''Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás''. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 121. oldal. {{ISBN|978-615-5178-07-8}}</ref> Még a [[16. század]]ban átjutott [[Ázsia|Ázsiába]] és [[Afrika|Afrikába]] is. |
||
⚫ | * Magyarországon még a [[második világháború]] után is sokáig alapvetően takarmánynövény volt. A termékváltást a nagyobb olajtartalmú fajták, majd (1975-től) a nagyobb hozamú hibridek behozatala alapozta meg. Az 1970-es évek végétől olaja keresett exportcikké vált; termőterülete {{szám|300000}} ha fölé nőtt. Ennek eredményeként termésátlaga jelentően emelkedett, és a '70-es évek első felére jellemző 1,2 t/ha után a '80-as–'90-es években 2,0 t/ha körül stabilizálódott. A rendszerváltás után egy bő évtizedre átmenetileg visszaesett, majd meredeken emelkedni kezdett, és 2004-ben már 2,33 t/ha-ral ([[Franciaország]] mögött) a második legnagyobb volt a világon. Termőterülete a '80-as évek közepén érte el a {{szám|350000}} ha-t, majd gyorsuló ütemben nőtt tovább – a rendszerváltás óta {{szám|300000}} és {{szám|550000}} ha (jellemzően {{szám|380000}} és {{szám|470000}} ha) között ingadozik; mélypontja 2000–2001-ben volt. Az utóbbi évek {{szám|500000}} ha fölötti területe teljes szántóföldi termőterületünk több mint 10%-a. |
||
⚫ | |||
⚫ | |||
⚫ | Magyarországon még a [[második világháború]] után is sokáig alapvetően takarmánynövény volt. A termékváltást a nagyobb olajtartalmú fajták, majd (1975-től) a nagyobb hozamú hibridek behozatala alapozta meg. Az 1970-es évek végétől olaja keresett exportcikké vált; termőterülete {{szám|300000}} ha fölé nőtt. Ennek eredményeként termésátlaga jelentően emelkedett, és a '70-es évek első felére jellemző 1,2 t/ha után a '80-as–'90-es években 2,0 t/ha körül stabilizálódott. A rendszerváltás után egy bő évtizedre átmenetileg visszaesett, majd meredeken emelkedni kezdett, és 2004-ben már 2,33 t/ha-ral ([[Franciaország]] mögött) a második legnagyobb volt a világon. Termőterülete a '80-as évek közepén érte el a {{szám|350000}} ha-t, majd gyorsuló ütemben nőtt tovább – a rendszerváltás óta {{szám|300000}} és {{szám|550000}} ha (jellemzően {{szám|380000}} és {{szám|470000}} ha) között ingadozik; mélypontja 2000–2001-ben volt. Az utóbbi évek {{szám|500000}} ha fölötti területe teljes szántóföldi termőterületünk több mint 10%-a. |
||
== Megjelenése, felépítése == |
== Megjelenése, felépítése == |
||
⚫ | * 1–3 m magasra növő, el nem ágazó szárú, kórós [[Lágy szárú növény|lágyszárú]]. [[Szár (botanika)|Szára]] dudvás, belül szivacsos; érés közben durva, érdes felületű, fásodott kóróvá alakul. A régebben termesztett tájfajták magasabbak (2,5–3,2 m), száruk időnként elágazó, többtányéros. Nagyüzemi termesztésre csak az alacsony vagy középmagas (1–2 m), bókoló, és el nem ágazó, egytányérú fajták alkalmasak. |
||
⚫ | * [[Gyökér]]zete fejlett. A mélyre hatoló főgyökérből dúsan fejlődő oldalgyökerei 60–70 cm mélységig átszövik talajt. Ezeket a sűrűn növő, fehér gyökereket „esőgyökereknek” is nevezik, mert tömegesen akkor fejlődnek ki, ha a napraforgó sok csapadékot kap. Ennek hiányában a vizet a mélyebbre nyúló és ugyancsak nagy szívóerejű gyökereivel veszi fel. |
||
⚫ | 1–3 m magasra növő, el nem ágazó szárú, kórós [[Lágy szárú növény|lágyszárú]]. [[Szár (botanika)|Szára]] dudvás, belül szivacsos; érés közben durva, érdes felületű, fásodott kóróvá alakul. A régebben termesztett tájfajták magasabbak (2,5–3,2 m), száruk időnként elágazó, többtányéros. Nagyüzemi termesztésre csak az alacsony vagy középmagas (1–2 m), bókoló, és el nem ágazó, egytányérú fajták alkalmasak. |
||
⚫ | |||
⚫ | * [[Virágzat#F.C3.A9szek|Fészekvirágzatának]] (fészek, tányér) peremén fészekpikkelyek találhatók. A tányér szélén vannak a rovarok csalogatására szolgáló, sárga, nyelves virágok. A tányér közepe felé haladva, szabályos körökben helyezkednek el a hímnős csöves virágok, amelyekben a [[Porzótáj|porzók]] előbb érnek, mint a [[bibe]]. Ezért a napraforgókat kölcsönös beporzással, rovarok termékenyítik meg. A virágzat átmérője eléri a 40 cm-t is, virágzási ideje július és szeptember között van.<ref name="teák" /> |
||
⚫ | |||
⚫ | |||
⚫ | [[Gyökér]]zete fejlett. A mélyre hatoló főgyökérből dúsan fejlődő oldalgyökerei 60–70 cm mélységig átszövik talajt. Ezeket a sűrűn növő, fehér gyökereket „esőgyökereknek” is nevezik, mert tömegesen akkor fejlődnek ki, ha a napraforgó sok csapadékot kap. Ennek hiányában a vizet a mélyebbre nyúló és ugyancsak nagy szívóerejű gyökereivel veszi fel. |
||
⚫ | * [[Egyéves növény|Egyéves]], meleg- és fényigényes, nem fagytűrő. A szárazságot meglehetősen jól tűri, de nagy termésekhez kedvező eloszlású és mennyiségű csapadékot igényel. Növekedése kezdetén teljes vízigényének kevesebb mint ötödével beéri, a tányérkezdemény kialakulásától a virágzás idejéig ez 40–45%-ra emelkedik, az olajképződéskor pedig néhány százaléknyit csökken. Ha ezek az időszakok csapadékhiányosak, a magokban kevesebb lesz az olaj. |
||
⚫ | * Szinte bármilyen talajon megél, de hozama a rosszabb termőhelyeken lényegesen kisebb. Magyarországon a kezdeti alacsony termésátlagok fő oka az volt, hogy a napraforgót az igénytelen növények közé sorolták, és nagyobbrészt csak gyengébb talajokon termesztették – eleinte utak, kukorica- és burgonyatáblák szélén vetettek egy-két sort, később a más szántóföldi növények termesztésére alkalmatlan területeket hasznosították vele. A talajok nyers tápanyagát és vízkészletét jól hasznosítja. Megfelelő termőhelyen rendkívül nagy tápanyagigényű növény, amely valósággal „kirabolja a talajt”. Fajlagos tápanyagigénye 100 kg főtermésre számítva: |
||
⚫ | |||
⚫ | [[Virágzat# |
||
⚫ | |||
⚫ | |||
⚫ | [[Egyéves növény|Egyéves]], meleg- és fényigényes, nem fagytűrő. A szárazságot meglehetősen jól tűri, de nagy termésekhez kedvező eloszlású és mennyiségű csapadékot igényel. Növekedése kezdetén teljes vízigényének kevesebb mint ötödével beéri, a tányérkezdemény kialakulásától a virágzás idejéig ez 40–45%-ra emelkedik, az olajképződéskor pedig néhány százaléknyit csökken. Ha ezek az időszakok csapadékhiányosak, a magokban kevesebb lesz az olaj. |
||
⚫ | Szinte bármilyen talajon megél, de hozama a rosszabb termőhelyeken lényegesen kisebb. Magyarországon a kezdeti alacsony termésátlagok fő oka az volt, hogy a napraforgót az igénytelen növények közé sorolták, és nagyobbrészt csak gyengébb talajokon termesztették – eleinte utak, kukorica- és burgonyatáblák szélén vetettek egy-két sort, később a más szántóföldi növények termesztésére alkalmatlan területeket hasznosították vele. A talajok nyers tápanyagát és vízkészletét jól hasznosítja. Megfelelő termőhelyen rendkívül nagy tápanyagigényű növény, amely valósággal „kirabolja a talajt”. Fajlagos tápanyagigénye 100 kg főtermésre számítva: |
||
* 4,1 kg N, |
* 4,1 kg N, |
||
* 3 kg P<sub>2</sub>O<sub>5</sub>, |
* 3 kg P<sub>2</sub>O<sub>5</sub>, |
||
57. sor: | 46. sor: | ||
* [[diaporte]] ''(Diaporthe helianthi)'' – diaportés betegség (szárfoltosság és korhadás); |
* [[diaporte]] ''(Diaporthe helianthi)'' – diaportés betegség (szárfoltosság és korhadás); |
||
* Felhasználása |
|||
⚫ | |||
⚫ | |||
⚫ | |||
⚫ | * A magbél ''(szotyola vagy makuka)'' nyersen, olajban sütve, vagy szárazon pirítva is ehető. A nyers mag csíráztatva és salátákba, [[szendvics]]ek tetejére szórható. Virágrügyeit nyersen [[Saláta (étel)|salátákba]] teszik, párolva [[zöldség]]ként ehető. Értékes, sütésre is alkalmas [[Napraforgóolaj|olaj]] sajtolható belőle. |
||
⚫ | |||
⚫ | |||
⚫ | * A napraforgóolajat eleinte a bőr- és gyapjúfeldolgozásban használták, étkezési célokra csak a 19. század eleje óta veszik igénybe, de eleinte igen korlátozottan. A 20. század elején az olaj többségéből [[szappan]]t főztek vagy festéket gyártottak, élelmezési felhasználása az 1940-es években vált tömegessé. Korunkban nagyobbrészt étolajként hasznosítjuk, de a [[margarin]] és a szappan gyártásának is fontos alapanyaga. Az olaj előállításakor visszamaradó extrahált darát fehérjedús takarmányként állatoknak adják. |
||
⚫ | |||
⚫ | A magbél ''(szotyola vagy makuka)'' nyersen, olajban sütve, vagy szárazon pirítva is ehető. A nyers mag csíráztatva és salátákba, [[szendvics]]ek tetejére szórható. Virágrügyeit nyersen [[ |
||
⚫ | |||
⚫ | |||
⚫ | A napraforgóolajat eleinte a bőr- és gyapjúfeldolgozásban használták, étkezési célokra csak a 19. század eleje óta veszik igénybe, de eleinte igen korlátozottan. A 20. század elején az olaj többségéből [[szappan]]t főztek vagy festéket gyártottak, élelmezési felhasználása az 1940-es években vált tömegessé. Korunkban nagyobbrészt étolajként hasznosítjuk, de a [[margarin]] és a szappan gyártásának is fontos alapanyaga. Az olaj előállításakor visszamaradó extrahált darát fehérjedús takarmányként állatoknak adják. |
||
⚫ | |||
⚫ | |||
== Képek == |
== Képek == |
A lap 2017. október 25., 06:11-kori változata
Napraforgó | ||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||||
Helianthus annuus L. | ||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Napraforgó témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Napraforgó témájú médiaállományokat és Napraforgó témájú kategóriát. |
A napraforgó (Helianthus annuus) az őszirózsafélék (Asteraceae) családjában a Heliantheae nemzetségcsoport egyik legismertebb faja. Kedvelt haszonnövény, a szántóföldi növények egyike. Olajának kedvező élettani hatásai miatt gyógynövénynek számít. Ez a Magyarországon legfontosabb, a legnagyobb területen termesztett olajnövény.
- Származása, elterjedése
- Észak-Amerika nyugati feléről (a pacifikus–észak-amerikai flóraterületről) származik. Az indiánok már 3000 éve termesztették. Európába 1569-ben spanyol hódítók hozták át és eleinte dísznövényként termesztették.[1] Még a 16. században átjutott Ázsiába és Afrikába is.
- Kertészeti változata a dísznapraforgó (ez több faj, alfaj, illetve változat összefoglaló neve). Haszonnövénnyé azután vált, miután Bunyan 1716-ban Angliában szabadalmaztatta a napraforgóolaj sajtolásának módszerét – ez előtt Magyarországon is dísz-, illetve szegélynövénynek ültették.
- Először, olajtartalmuk miatt a 19. században, Oroszországban ültettek hatalmas napraforgómezőket.[1]
- Magyarországon még a második világháború után is sokáig alapvetően takarmánynövény volt. A termékváltást a nagyobb olajtartalmú fajták, majd (1975-től) a nagyobb hozamú hibridek behozatala alapozta meg. Az 1970-es évek végétől olaja keresett exportcikké vált; termőterülete 300 000 ha fölé nőtt. Ennek eredményeként termésátlaga jelentően emelkedett, és a '70-es évek első felére jellemző 1,2 t/ha után a '80-as–'90-es években 2,0 t/ha körül stabilizálódott. A rendszerváltás után egy bő évtizedre átmenetileg visszaesett, majd meredeken emelkedni kezdett, és 2004-ben már 2,33 t/ha-ral (Franciaország mögött) a második legnagyobb volt a világon. Termőterülete a '80-as évek közepén érte el a 350 000 ha-t, majd gyorsuló ütemben nőtt tovább – a rendszerváltás óta 300 000 és 550 000 ha (jellemzően 380 000 és 470 000 ha) között ingadozik; mélypontja 2000–2001-ben volt. Az utóbbi évek 500 000 ha fölötti területe teljes szántóföldi termőterületünk több mint 10%-a.
Megjelenése, felépítése
- 1–3 m magasra növő, el nem ágazó szárú, kórós lágyszárú. Szára dudvás, belül szivacsos; érés közben durva, érdes felületű, fásodott kóróvá alakul. A régebben termesztett tájfajták magasabbak (2,5–3,2 m), száruk időnként elágazó, többtányéros. Nagyüzemi termesztésre csak az alacsony vagy középmagas (1–2 m), bókoló, és el nem ágazó, egytányérú fajták alkalmasak.
- Gyökérzete fejlett. A mélyre hatoló főgyökérből dúsan fejlődő oldalgyökerei 60–70 cm mélységig átszövik talajt. Ezeket a sűrűn növő, fehér gyökereket „esőgyökereknek” is nevezik, mert tömegesen akkor fejlődnek ki, ha a napraforgó sok csapadékot kap. Ennek hiányában a vizet a mélyebbre nyúló és ugyancsak nagy szívóerejű gyökereivel veszi fel.
- Nagy, szív alakú, serteszőröktől érdes, mellékeres levelei szórtan állnak, nyéllel kapcsolódnak a szárhoz.
- Fészekvirágzatának (fészek, tányér) peremén fészekpikkelyek találhatók. A tányér szélén vannak a rovarok csalogatására szolgáló, sárga, nyelves virágok. A tányér közepe felé haladva, szabályos körökben helyezkednek el a hímnős csöves virágok, amelyekben a porzók előbb érnek, mint a bibe. Ezért a napraforgókat kölcsönös beporzással, rovarok termékenyítik meg. A virágzat átmérője eléri a 40 cm-t is, virágzási ideje július és szeptember között van.[1]
- Termése a fajtától függő színű és méretű, egymagvú kaszat.
- Életmódja, termőhelye
- Egyéves, meleg- és fényigényes, nem fagytűrő. A szárazságot meglehetősen jól tűri, de nagy termésekhez kedvező eloszlású és mennyiségű csapadékot igényel. Növekedése kezdetén teljes vízigényének kevesebb mint ötödével beéri, a tányérkezdemény kialakulásától a virágzás idejéig ez 40–45%-ra emelkedik, az olajképződéskor pedig néhány százaléknyit csökken. Ha ezek az időszakok csapadékhiányosak, a magokban kevesebb lesz az olaj.
- Szinte bármilyen talajon megél, de hozama a rosszabb termőhelyeken lényegesen kisebb. Magyarországon a kezdeti alacsony termésátlagok fő oka az volt, hogy a napraforgót az igénytelen növények közé sorolták, és nagyobbrészt csak gyengébb talajokon termesztették – eleinte utak, kukorica- és burgonyatáblák szélén vetettek egy-két sort, később a más szántóföldi növények termesztésére alkalmatlan területeket hasznosították vele. A talajok nyers tápanyagát és vízkészletét jól hasznosítja. Megfelelő termőhelyen rendkívül nagy tápanyagigényű növény, amely valósággal „kirabolja a talajt”. Fajlagos tápanyagigénye 100 kg főtermésre számítva:
- 4,1 kg N,
- 3 kg P2O5,
- 7 kg K2O;
– ez összesen 14,1 kg vegyes NPK hatóanyag; a tápanyagok aránya 1:0,7:1,7. A túlzott nitrogénbőség fölerősíti a gombakártevőket és rontja az olajképződést.
Egy-egy területre csak 5-6 évenként vethető, különben kártevői felszaporodnak.
Kártevői
- szklerotínia (Sclerotinia sclerotiorum) – fehérpenészes szár- és tányérrothadás;
- botritisz (Botrytis cinerea) – szürkepenészes szár- és tányérrothadás;
- diaporte (Diaporthe helianthi) – diaportés betegség (szárfoltosság és korhadás);
- Felhasználása
- Magjának bele vitaminokat (B1, B2), nikotinsavat, foszfort, vasat, káliumot, növényi zsírokat és sok fehérjét tartalmaz.
- A napraforgószirmokból készített teában lévő összetevők bizonyítottan vízhajtó, lázcsökkentő és sebgyógyító hatásúak.[1]
- A magbél (szotyola vagy makuka) nyersen, olajban sütve, vagy szárazon pirítva is ehető. A nyers mag csíráztatva és salátákba, szendvicsek tetejére szórható. Virágrügyeit nyersen salátákba teszik, párolva zöldségként ehető. Értékes, sütésre is alkalmas olaj sajtolható belőle.
- A napraforgóolajat eleinte a bőr- és gyapjúfeldolgozásban használták, étkezési célokra csak a 19. század eleje óta veszik igénybe, de eleinte igen korlátozottan. A 20. század elején az olaj többségéből szappant főztek vagy festéket gyártottak, élelmezési felhasználása az 1940-es években vált tömegessé. Korunkban nagyobbrészt étolajként hasznosítjuk, de a margarin és a szappan gyártásának is fontos alapanyaga. Az olaj előállításakor visszamaradó extrahált darát fehérjedús takarmányként állatoknak adják.
- Nemcsak fontos olajnövény, de értékes zöldtakarmány is. A másodnövényként sűrűn vetett napraforgó a legbiztosabb zöldtrágyanövény az ország bármely területén.
Képek
-
A növény...
-
...és virága
-
Pollen
-
Csíra
-
Nyíló virág
-
Érett magok
Jegyzetek
- ↑ a b c d Rudi Beiser: Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 121. oldal. ISBN 978-615-5178-07-8