„Bossa nova” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a ISBN link(ek) sablonba burkolása MediaWiki RfC alapján
aNincs szerkesztési összefoglaló
11. sor: 11. sor:
}}
}}
[[Fájl:Astrud Gilberto 1966.jpg|bélyegkép|Astrud Gilberto, a ''Girl from Ipanema'' előadója]]
[[Fájl:Astrud Gilberto 1966.jpg|bélyegkép|Astrud Gilberto, a ''Girl from Ipanema'' előadója]]
A '''bossa nova''' (jelentése: „új divat”) egy brazil zenei stílus, amit [[João Gilberto]] alkotott meg, majd [[Antônio Carlos Jobim]] és [[Vinicius de Moraes]] népszerűsített. A bossa novának számos követője, kedvelője van napjainkban is<ref>[http://www.comciencia.br/comciencia/handler.php?section=8&edicao=15&id=140 ''A estética da bossa nova'']</ref> Habár a bossa nova mozgalom fénykora mindössze hat évig tartott (1958–1963), számos népszerű bossa-sláger gyarapítja azóta is a jazzrepertoárt.
A '''bossa nova''' (jelentése: „új divat”) egy brazil zenei stílus, amit [[João Gilberto]] alkotott meg, majd [[Antônio Carlos Jobim]] és [[Vinicius de Moraes]] népszerűsített. A bossa novának számos követője, kedvelője van napjainkban is.<ref>[http://www.comciencia.br/comciencia/handler.php?section=8&edicao=15&id=140 ''A estética da bossa nova'']</ref> Habár a bossa nova mozgalom fénykora mindössze hat évig tartott (1958–1963), számos népszerű bossa-sláger gyarapítja azóta is a jazzrepertoárt.


== Története ==
== Története ==

A lap 2017. szeptember 21., 07:53-kori változata

Bossa nova

StíluseredetCool jazz, szamba
Kulturális eredet1957
Rio de Janeiro1963
Hangszerekakusztikus gitár, zongora, elektromos orgona, nagybőgő, dob
NépszerűségIsmert Brazíliában, az Egyesült Államokban, Nyugat-Európában, Japánban és a Fülöp-szigeteken.
Astrud Gilberto, a Girl from Ipanema előadója

A bossa nova (jelentése: „új divat”) egy brazil zenei stílus, amit João Gilberto alkotott meg, majd Antônio Carlos Jobim és Vinicius de Moraes népszerűsített. A bossa novának számos követője, kedvelője van napjainkban is.[1] Habár a bossa nova mozgalom fénykora mindössze hat évig tartott (1958–1963), számos népszerű bossa-sláger gyarapítja azóta is a jazzrepertoárt.

Története

A bossa nova Brazíliában alakult ki az ötvenes évek közepén olyan szerzők közreműködésével, mint Johnny Alf és João Gilberto. A stílus alapja és őse a szamba , de a bossa nova dallama jóval komplexebb, ritmusa lassúbb, előbbi felfokozottságával szemben a bossa nova andalító, szinte álmosító hangulatú. A favellák környékén megjelent szambával ellentétben a bossa nova a Rio de Janeiro-i tengerpartokról származik.

Az egyik első bossa-dal a Bim-Bom. A műfajt Dorival Caymmi Saudade da Bahia és Elizete Cardoso Chega de Saudade című felvételei emelték a köztudatba, utóbbit Antônio Carlos Jobim és Vinicius de Moraes szerezte. A dalt João Gilberto is feldolgozta.

Gilberto felvételei és az 1959-es Fekete Orfeusz című film zenéje divatba hozta a bossa novát szerte Latin-Amerikában, ezután észak-amerikai jazz-zenészek is felfigyeltek a stílusra. Az első, nemzetközi hírnévre szert tevő bossa-sláger a The Girl From Ipanema, Astrud Gilberto (João Gilberto későbbi felesége) énekével.

A jazz-műfajban Charlie Byrd és Stan Getz felvételei idézték elő a nagy bossa-robbanást 1963-ban a Getz/Gilberto albummal, melyet számos híres előadó is követett, mint például Ella Fitzgerald az Ella Abraça Jobim és Frank Sinatra a Francis Albert Sinatra & Antônio Carlos Jobim című albuma. A bossa nova stílusjegyei évtizedekre beépültek a jazz, majd világzenébe.

A bossa novát ért első európai hatás a Dans mon île című szám volt a francia Henri Salvador nevű énekestől, a dal az 1957-es olasz Europa di notte (rendezte: Alessandro Blasetti) című filmben volt hallható. Ezt később olyan brazil művészek dolgozták fel, mint Eumir Deodato (Los Danseros en Bolero – 1964) és Caetano Veloso (Outras Palavras - 1981). 2005-ben Henri Salvador brazil állami kitüntetésben részesült, amit Gilberto Gil énekes és kulturális miniszter, illetve Luiz Inácio Lula de Silva elnök adott át.

Hangszerek

A bossa novát leginkább nylon-húros klasszikus gitáron játsszák, inkább ujjakkal, mint pengetővel, így a gitár hangja lágy és visszafogott. A legpuritánabb formátumú bossa-előadás a gitárral kísért éneklés (lásd João Gilberto-t). Még nagyobb, jazz-szerű együttesekben is van általában egy gitár, ami a kötött bossa-ritmust játssza. Gilberto alapvetően egy jellegzetes szamba-ütőhangszer ritmusát (általában a tamborimét) vette át, és alkalmazta a pengető kezére.

Bár nem annyira prominensen mint a gitár, de a zongora is jelen van a bossa novában; Jobim zongorán írta és azon is adta elő saját számait. A zongora jelenti a stílusbeli hidat a bossa nova és a jazz között.

A dobfelszerelés és egyéb ütőhangszerek nem képezik a bossa nova hangszertárának részeit, ettől függetlenül létezik egy klasszikus bossa nova dobstílus, amit Helcio Milito és Milton Banana dolgozott ki. A lábcinen folyamatos nyolcados játék hallható (ezzel imitálva a pandeiro-t), miközben a tipikus clave patternt ütik. A lábdob általában az "1-és3-és1" patternt követi.

A nagyzenekari kíséret leginkább az észak-amerikai bossa novára (amit gúnyosan liftzenének, vagy lounge zenének is neveznek) jellemző, emellett hallható több Jobim és Astrud Gilberto felvételen is. Dusty Springfield 1967-es The Look of Love című felvételén is hallható ilyen kíséret. Különböző vonós hangszerek szerepeltetése fontos másodlagos karakterisztikáját adja a műfajnak.

Szerkezet

A bossa nova a szamba ritmusvilágán alapszik. A szamba az afrikai rabszolgák zenéje. A hangsúly általában a 4/4-es ütem második leütésére esik (emiatt sok szamba-számot 2/4-ben jegyeznek). A szambától eltérően azonban a bossa novához nem társulnak jellegzetes tánclépések.[2] Gitáron játszva egyszerű, egy ütemes patternként funkcionálhat az, ha a hüvelykujj játssza a basszushangot az első és a harmadik leütésre, s a többi ujj "tépi" az akkord egyéb hangjait az első leütés utáni két nyolcadra, majd a második tizenhatodra a második leütés után. Két ütemes patterneknél általában szinkópa köti össze a két ütemet.

Összességében a bossára inkább "lebegő" ritmus jellemző, ellentétben a jazz "hintázásával". Ahogy a bossa nova szerző Carlos Lyra megénekelte Influência do Jazz című számában, a szamba ritmus "oldalazó", míg a jazz "hátráló". A bossára hatással volt a blues is, de mivel a legtöbb bossa nova nem követi a 12-ütemes szerkezetet, szövegbeli rímképleteket és ismétlődést, ezért ezt a hallgató általában nem veszi észre.[3]

Harmóniai szempontból a bossa nova vetekszik a jazzel, főleg a szeptimakkordok vagy az oktávon felüli skálahangokat tartalmazó akkordok használatának tekintetében. Az első bossa nova dal, a Chega de Saudade több szerkezeti elemet is átvett a choro műfajból; későbbi kompozíciók már nem sűrűn követték ezt a tendenciát. Jobim gyakran alkalmazott bonyolult, disszonáns dallamvonalakat, a legismertebb a Desafinado ("Hamis" vagy "Kívül a skálán") című szám. A dallam gyakran lép az akkord alterált hangjára. Például ha az akkord egy D-dúr majorszeptim bővített 11. fokkal, a dallam a G#-hangra, vagy a bővített 11. fokra lép.

A gitárstílus mellett João Gilberto másik fontos találmánya a jellegzetes énekstílus. A bossa nova előtt a brazil énekesek leginkább az operából merítkeztek. Gilberto-val megjelent a nazális vokálstílus, ami az észak-brazil cabaclo-n alapszik.[4] Gilberto szinte suttogásig halkította az éneket.

A korai bossa novák lírai szövegeikkel és hosszukkal (általában 2-4 perc) könnyen népszerűvé váltak még úgy is, hogy zeneileg elvetik az európai és észak-amerikai verse-verse-bridge formátumot. A bossa-dalok általában két verse részt tartalmaznak és sok átvezetést. Néhány korai João Gilberto szám két percnél is rövidebb volt, s csak egyetlen versszakot tartalmaztak, amik ismétlődtek. A szövegek témája általában a nők, a szerelem, a vágyakozás és az ifjúság.

Két bossa-típust különböztetünk meg, az egyik az ötvenes évek végi, a másik pedig az 1964 utáni. Az ötvenes évek bossa-szövegei leginkább a brazil közép- és felsőközéposztály életéről szól (holott a népesség legnagyobb része munkásosztálybeli volt). 1964 után a szövegek politikai tartalmakkal bővültek, megjelent a rendszerkritika.[5]

Későbbi formátumok

A kilencvenes évek közepétől különböző európai művészek alkalmazzák a bossa novát inspirációként elektronikus zenei kompozícióikhoz. Ez szülte a BossaElectrica és TecnoBossa stílusokat. Új énekesek, mint Bebel Gilberto, João Gilberto és Miúcha lánya, és európai bandák, mint a Nouvelle Vague és a Koop használ modern eszközöket bossa nova dalaikban és előadásaikban. Stephen Sondheim Broadway-szerző egy bossa nova ritmust használt a Company című musicalben 1970-ben.

Fontos előadók

João Gilberto

A legismertebb bossa nova dalok

  • Girl from Ipanema
  • Corcovado
  • Desafinado
  • Manhã de carnaval
  • Tristeza

Bossa nova Brazílián kívül

Az évek során a bossa nova túlnőtt brazil és jazzes gyökerein, s beépült a populáris zenébe is.

  • 1963-ban Elvis Presley kiadta Bossa Nova Baby című számát.
  • Szintén 1963-ban Eydie Gorme feljutott a slágerlistákra Blame it on the Bossa Nova című dalával.
  • 1967-ben Frank Sinatra több számot is előadott Antônio Carlos Jobim-al.
  • 1995-ben George Michael kiadta Jesus To A Child című számát bossa nova stílusban. A dalt ex-szeretőjének, Anselmo Feleppának ajánlotta (aki 1993-ban halt meg).
  • 2006-ban a The Black Eyed Peas rögzítette a Mas Que Nada-t Sérgio Mendes Timeless című albumára.
  • Szólókarrierje előtt Lani Hall énekes a Brasil '66-ban zenélt.
  • José José zenei karrierje kezdetén basszusgitáron és nagybőgőn játszott egy bossa nova trióban, a Los PEG-ben.
  • Jay Chou tajvani énekes Mitiehsziang című dalát írta bossa nova stílusban.
  • A Matt Bianco albumain számos bossa nova dal hallható.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Bossa nova című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

Ajánlott irodalom

  • Castro, Ruy (ford. Lysa Salsbury). "Bossa Nova: The Story of the Brazilian Music That Seduced the World." 2000. Első angol nyelvű kiadás. A Capella Books, an imprint of Chicago Review Press, Inc. ISBN 1-55652-409-9 Megjelent Brazíliában a Companhia das Letras-tól. 1990.
  • McGowan, Chris és Pessanha, Ricardo. "The Brazilian Sound: Samba, Bossa Nova and the Popular Music of Brazil." 1998. második kiadás. Temple University Press. ISBN 1-56639-545-3
  • Mei, Giancarlo. Canto Latino: Origine, Evoluzione e Protagonisti della Musica Popolare del Brasile. 2004. Stampa Alternativa-Nuovi Equilibri. Előszó: Sergio Bardotti, utószó: Milton Nascimento.
  • Zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap